Tartozok még egy beszámolóval...

... a legutóbbi Colette-tel töltött alkotónapról.
Ez az alkalom még tavaly novemberben volt.
Számomra érdekes témát vetett fel Colette. Kötött pulcsik újrahasznosítása egy használati tárgy varrása kapcsán. Gyakorlatias agyam van. Szeretem, ha egy tárgy nem "csak" szép, de használati értéke is van.
Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy tudok kötött pulcsit felhasználni úgy, hogy ne fussanak le a szemek. Gyönyörű pulcsikba lehet belefutni szinte fillérekért a turikban, amiben már szinte látom a felhasználási lehetőséget, csak épp a "hogyan"-t nem.
A pénztárcákhoz vonzódok, különösen a nagyokhoz. Szeretek "veszélyesen" élni. Az én pénztárcámban benne van a fél életem. Rajta is tartom mindig a szemem, nehogy lába kéljen egy óvatlan pillanatban! :)
Az alkotónap szokásos módon zajlott, megérkezés, rendezkedés, áramon való osztozkodás, asztal beosztás, ki-hol üljön, hova tegye a motyóját, hogy az asztaltársa is jól elférjen...közben dumcsi-dumcsi, kivel-mi történt a legutóbbi alkalom óta. Aztán a lovak közé csaptunk: mindenki gyorsan mondott magáról pár szót, Colette elmondta a kezdeti lépéseket. Elkezdődött a hümmögés, az anyagok pakolgatása, a méregetés, tervezgetés.
Én egy olyan pénztárca megvarrása mellett döntöttem, ahol megtanulhatok mindenféle fogást. Így sikerült egy olyan pénztárcát varrnom, ami pénztárcának piszok nagy, de mappa borítónak kicsi lett. Viszont számomra tetszetős. Kombináltam a gépi kötött anyagot, a vásznat, a bőrt és a filcet. Szeretem használni, szeretem megérinteni, simogatni. A textúrák győzelme ez! Köszönöm Colette!!!

 Belül kapott sok-sok kártyatartó helyet és két darab cipzáros zsebet, a cippes zsebek alatt plusz tároló fakkokat. 

"Fáztam"

A legutóbbi klub napunkon tanultunk Tünditől egy helyes kis karácsonyfát filcből, flízből, teamécses talapzatból.
Az első próba darab után, úgy belejöttem a "fázásba", mint kis kutya az ugatásba, sity-suty kiszabtam 8-8 darab zöld és fehér alapot, hipp-hopp összevarrtam a palást oldalát, még a fa kialakítása is hagyján volt, de aztán kezdtem saját dugámba dőlni...
Egy egész napig csak "fáztam", díszítgettem. Este felé már eldöntöttem, idén a családom fogja a mi fánkat díszíteni karácsonykor, mert én egy évre kidíszítettem magam... Mindig más és más fazont akartam kipróbálni, lett konzervatív, nőcis, elegáns, modern, természetes, színes, csupa fehér. Mind más hangulat, stílus.
Most hogy már kipihentem belőle magam, jó szívvel gondolok rájuk!  Köszi Tündi ezt a jó kis ötletet!! :)

Minden kedves olvasónknak

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk Dorkámmal!
Mivel is tehetnénk ezt méltóbban, mint a Dorkámmal közösen gyártott filc tojásokkal. :)
Bizony! Dorkám hímezte majdnem mindegyiknek a mintáját, az összevarrásokat hagyta rám, attól valamiért tartott...

Varrtunk is ám...

..több mindent is, de hát ugye jön a karácsony és nem mutathatunk mindent. :)
De azért egy-két darabot igen...

Ezt a könyvborítót én varrtam ajándékba, remélem tetszeni fog leendő tulajdonosának :)

(Életben nem ennyire kajla csak sajna nem sikerült jól fényképezni...)

Ezt a könyvborítót pedig Dorkám varrta (kis segítséggel) ajándékba...

Ezt én bütyköltem össze filcből szintén ajándékba:

Remélem szeretni fogja majd tulajdonosa :)

A többit majd ünnepek után.

...és egy-két kép állatkáinkról:

Itt azon ritka pillanatok egyike látható, amikor épp ébren és nyugalomban van mindkettő.

Merthogy inkább azon verziók vannak, hogy:
a./ ébren vannak és rohannak.
b./ ébren vannak és birkóznak.
c./ alszanak.

Itt épp alváshoz feszengés látható némi plusz oxigén beszívásával

Ajándékba készült

Szombaton vendégségbe megyünk egy régi baráti családhoz.
Már nem találkoztunk vagy 5 éve, az élet szétsodort bennünket, pedig gyerekként sok időt töltöttünk együtt. Kíváncsi vagyok ennyi idő elteltével tudjuk-e ott folytatni a beszélgetést, ahol anno abbahagytuk...
Nem tudtam eltalálni, hogy mit vihetnénk nekik. Szerettem valami s.k. ajándékkal meglepni őket, de olyannal, aminek egy 4 tagú család egyként tud örülni. Így esett a választásom erre a jól bevált ajtódíszre. Úgy gondolom ennek tud örülni mindenki, hisz üdvözli, mikor belép a lakásba... (persze mindenki magából indul ki :) ) Na, majd szombaton kiderül...
A házikó nyers, a háztető narancs és a zászlócska mélyzöld színű lett. Került rá egy-két fagyöngy, olyan, mintha a háznak a gerendái lennének és 2-2 virág jobbra-balra. Tetejére még hiányzott valami, elkezdtem kotorni a kincses szekrényem mélyén és rafia masnit kötöttem rá. Ekkor még mindig valami hiányzott, a szív közepe üres volt. Bőr szalagra kötöttem két fagyöngyöt és bevarrtam a szív közepébe, mint egy kis csengettyűt. Na, itt éreztem, hogy ez-az, elkészült.

A világ legszelídebb oroszlánja

Tegnap végre a saját örömömre varrogattam egy kicsit.
Annamari adott egy jópofa szabásmintát,-amit ezúton is köszönök Neki!- abból készítettem egy centi tartó oroszlánt, mert hát én is oroszlán volnék... :)
Mély érzéseket kelt bennem, nem tudom miért, ezért nevet is kapott: Centi Leo.
Olyan édes kis mafla, igazán jóindulatú és bátorító a kis pofija, nincs szívem bezárni Őt a varrós dobozomba! Nem is gondoltam, hogy így a szívembe tudom zárni, amíg megvarrom, igazi lelkitársammá lett :) Nagyon hülyén hangzik?