életfa újra

Az iskolánk negyedik osztályosainak kézimunkaóráin a keresztszemes hímzés kapta ebben a tanévben a főszerepet. Úgy esett, hogy Nóri néni fülébe jutott, hogy én már böködtem ebben a témában néhány x-et. Ezért hát meghívott, hogy meséljek a gyerekeinek a hímzésről és főleg mutassak is nekik néhány kézimunkát az enyémek közül. Had lássák, hogy ez nem olyan poros, áporodott, érdektelen valami, hanem élő, igazi örömet adó alkotás.

Mit mondhatnék, nem tudom kinek volt nagyobb élmény... Hihetetlenül helyes, érdeklődő gyerekek közé csöppentünk én és hű fegyverhordozóm (Áron:)). Aktívak voltak, lazák, közvetlenek, mégis nagy tisztelettel nézegették, sőt nem túlzok, csodálták a hímzéseimet (a fiúk is!).  Büszkén mutogatták a saját munkáikat, én pedig őszintén dicsértem azokat, és még jobban őket. Klassz érzés volt és véletlenül sem az egóm miatt, hanem a kölcsönös érdeklődés, a nyitottságuk és ahogy respektálták a kézimunkát, na az nem volt hétköznapi!

Nóri pedig beleszeretett az ovis életfáimba, hát szépen megkért, hogy a legjobb barátnőjének készítsek, ha lehet, kisfia születésének örömére. Lehetett...:) Kicsit szabadkoztam ugyan: mert, hogy az idő, meg a sok pulya otthon... de jó tanító Ő, édes és ügyes volt, ahogy motivált, hát persze hogy elkészítettem, tele jó érzésekkel. Mondtam már, hogy nagyon jó magyar mintát hímezni?

Minta/pattern: Gyergyói/ Hungarian folk . Fonalak/Threads: wdw (olive), cc (Deep Fennel).Anyag/Fabric: Nina - "Vintage Sand", 32ct evenweave.

Ábelnek is készült...

Most már ideje lesz lezárni a tanévkezdésről szóló bejegyzéseim sorát, tudom én. Azért ha nem bánjátok, még szeretném megmutatni ezeket a számunkra fontos apróságokat. Ábel is kapott egy kis útravalót, ő most indult az óvodába. Ábel óvodába, Panna első osztályba, Áron is lassan megérkezik erre a szép világra, nem kispályázunk, na... :)

A horgolt "táska" neki is dukált fiús kivitelben és még valami ennél is fontosabb, az ő hímzett életfája. A miértjéről korábban már meséltem, amikor Pannáét mutattam.

Különös és megható volt, amikor azt láttam az első ovis napon, hogy Ábelnek mennyire fontos ez a kis hímzés. Szorongatta, kapaszkodott belé, közben meg büszkén mutogatta. Végül Viki segítségével a maga választotta helyre akasztotta, hogy anya varázsereje onnan vigyázhassa ezentúl az ovis napokon. Végtelenül szentimentális vagyok, belátom. Bocs! De aki indított már óvodába gyámoltalan kisembert, az biztos elnéző most velem...:)

A szép népi mintát letölthetitek innen. A zsák bordás kialakításához, pedig ezt a videót ajánlanám segítségül.

Az elkövetkező napokban, még jó lenne megmutatni egy-két saját készítésű babakelengyét, ha kapok még rá időt a legkisebbünktől... meglátjuk milyen hírekkel jövök hamarabb.:))