melengető

Egy apró ajándék ez a kendő, ha úgy tetszik szíverősítő! Azaz hogy inkább lélek melegítő, egy kismamának mégiscsak azt illik.:) Aki pedig a negyedik babáját várja, annak még ennél jóval több is jár. Elsősorban tisztelet és megbecsülés! Éppen ezt kérdezte tőlem ő is, hogy miért. Micsoda kérdés! Mert megérdemli, hiszen aki jó szívvel, szeretettel ilyen nagy feladatot vállal, az minden kényeztetést, biztatást, jó szót megérdemel! Hát csak ezért!:)

A kendő szeretettel készült, 10 dekányi Uruguay-i gyapjúból. Méreteit nem tudom -nem mértem-, 4-es tűvel, remélhetőleg a tulajdonos színeiben. Ja, és a szegélyrészt, Eszter nagy lányának zöld tunikája ihlette, köszönöm!

babaillatos bejegyzés

Áronnak több dolgot is készítettem, mielőtt megérkezett volna közénk. Ezek két kategóriába sorolhatóak: használhatatlan és hasznos (ebből van kevesebb). Lelkes kismama voltam, a profizmusomat meg inkább hagyjuk!:) A takarót használjuk, szeretjük. Ennek a méretét nehéz ugyebár elrontani, hát ezért...

Barka Gilicékből horgoltam, 3-as tűvel. Mérete 60cm x 75cm.

Szeretnék gyakrabban jelentkezni ezután, abban reménykedem, lassanként sikerülni is fog! Az a helyzet lányok, hogy az elkészült munkáimnak, kb. 40 százalékát vagyok képes csak lefotózni. Ez megy nehezebben, erre nem találok sose időt, kedvet és mostanában fényt sem sokat.

A kis muksikám pedig vígan kamillázik a takarója alól, jó érzés, na! De ezt ti is mind tudjátok, kedves kötös-horgolós mamik!:)

Ábelnek is készült...

Most már ideje lesz lezárni a tanévkezdésről szóló bejegyzéseim sorát, tudom én. Azért ha nem bánjátok, még szeretném megmutatni ezeket a számunkra fontos apróságokat. Ábel is kapott egy kis útravalót, ő most indult az óvodába. Ábel óvodába, Panna első osztályba, Áron is lassan megérkezik erre a szép világra, nem kispályázunk, na... :)

A horgolt "táska" neki is dukált fiús kivitelben és még valami ennél is fontosabb, az ő hímzett életfája. A miértjéről korábban már meséltem, amikor Pannáét mutattam.

Különös és megható volt, amikor azt láttam az első ovis napon, hogy Ábelnek mennyire fontos ez a kis hímzés. Szorongatta, kapaszkodott belé, közben meg büszkén mutogatta. Végül Viki segítségével a maga választotta helyre akasztotta, hogy anya varázsereje onnan vigyázhassa ezentúl az ovis napokon. Végtelenül szentimentális vagyok, belátom. Bocs! De aki indított már óvodába gyámoltalan kisembert, az biztos elnéző most velem...:)

A szép népi mintát letölthetitek innen. A zsák bordás kialakításához, pedig ezt a videót ajánlanám segítségül.

Az elkövetkező napokban, még jó lenne megmutatni egy-két saját készítésű babakelengyét, ha kapok még rá időt a legkisebbünktől... meglátjuk milyen hírekkel jövök hamarabb.:))

Panna stafírungja

Elindultak a gyerekek szépen rendben, úgyhogy sorban ide is lejegyzem mik készültek nekik az indulást, a nagy lépést megkönnyítendő. Bevallom, én komolyan így érzem, nekem is és talán nekik is számított, segített az anyai kéz által készített kelengye, útravaló.


Nem kell persze sok és pláne nagy dolgokra gondolni... egy uzsonnás zsák textil szalvétával és egy krétacsiga, az iskolatáskába, meg egy horgolt zsák, a csere ruháknak.


Az uzsonnás szütyőt diólevéllel kicsit megfestettem és egy apró népi hímzéssel díszítettem, amit Lengyel Györgyi gyönyörű könyvéből keresgéltem ide. (Árapataki csipkealmás motívum.) A krétacsigát, Nyerges Ági leírása alapján készítettem. Köszönöm!


A zsák ötletét a Ravelry-n találtam, de mintát nem tudok linkelni, mert fizetős volt, én meg a fotó alapján próbáltam összehozni. Na, nem volt egy agyműtét, úgyhogy sikerrel jártam. Valami erős és tartós alkalmatosságot szerettem volna, így összefogtam két fonalat, hol Gilice-Vitorlás, hol Gilice- Coats Anchor variációban. (Ebben az összefonódásban, van azért némi pikantéria, nem? Én meg aztat' szeretem!;) :)) Érti aki, érti...:) ) 6,5-ös tűvel dolgoztam. A Vitorlást atekintetben emelném ki, hogy önmagában is megállta volna a helyét, ugyanis táskának/zsáknak termett ez a fonal, tökéletes erre a funkcióra, csak ne fogyna olyan gyorsan!:)

iskolába indulunk mi is...

Hát nálunk is eljött ez a nap, Pannink iskolás nagylánnyá cseperedett. Képtelen vagyok levetni magamról ezt a patetikus hangvételt, mert akárhogy igyekszem lazulni, az a helyzet, hogy irtóra meg vagyok hatva.:)

A mi iskolánkban a szülők "készítik" a gyerekek termét. Értsd: festés, takarítás, berendezés, táblakészítés, minden-minden, természetesen az osztálytanító vezetésével. Az mellett, hogy ez az átlagosnál jóval több feladatot ró a családokra, mégis csoda egy dolog, komolyan mondom. Könnyen belátható, hiszen a gyermekeinkért a szívünket, lelkünket adjuk és ebből csak szép dolgok születhetnek. Mivel most lépünk az első osztályba, így a tennivaló, ha lehet még több. Az én szívemhez, a mesesarok kialakítása állt közel, így azt vállaltuk családilag.

A Vaterán sikerült vennem egy gyönyörű, magyar népi szőnyeget, potom pénzért, persze jó koszosan és egy hangulatos, ámde lepukkant art-deco fotelt. Ez volt a kiindulási alap. A szőnyeg kitisztult, Árpi jótékony hatására (=kisuvickolta ugyanis!:) ) A foteltbe pedig anyukám és én leheltünk új életet. Vettem az Ikeában egy egyszerűen szép és a szőnyeggel harmonizáló ágytakarót, anyukám a polihisztor(!) behúzta ezzel, én még felfrissítettem a karfákat egy kis fa lazúrral, és persze készültek a fotelhoz díszpárnák is. A girlandot se feledjem...

A gyerekek fala sejtelmesen foltos, barack színű. Tegnap vittük be a suliba, jó sok növény társaságában, csoda hangulatos lett az összkép! Rendesen elfogott az irigység, hogy ide én is, én is járni akarok, most, most!:))

Az inspirációt Gabin keresztül, erről a blogról kaptam, köszönöm! A fonalakat főleg Gilicékből állítottam össze, egy csipet Catánival.

Nemsokára mutatom Panka táskájának a tartalmát! Aztán jön az ovis felvonás Ábellel, csak győzzem fotózni!:)

tunikák egyszerűen

Tulajdonképpen még mindig a rózsák...:)

De ha a többet mondanék ezekről a tunikákról, akkor azt mesélném, hogy vannak türelmes, kedves megrendelők és vagyok én, akit a határidős munkák lebénítanak. Bár ebben az esetben volt betegség, meg hányingeres kismama üzemmód, de mégis, mégis... Szóval, rá kellett jönnöm véglegesen, ez a boltolás nem megy nekem komolyan. Azért komolytalanul csak megtartom, mert jó érzéssel tölt el a lehetőség, amit belelátok, a talán majd egyszer izgalma.

Meghorgoltam néhányszor ezt a mintát, (ebből egyet mutattam is korábban) kedves, helyes, szeretnivalóan kislányos. A fonalat tekintve barkás darabok ismét, csak máshogy. Akkora a paletta, a lehetőségek tárháza, szeretek benne lubickolni... Nálam most éppen ezek a romantikus, babásak sikerültek. Szerettem őket nagyon.:)

a kék-kedvelő-kedves...

Melinda könnyed, szép rózsája. Köszönöm!

Zsófi szolídan megemlítette a kaland szót a pilisi kiruccanásunkkal kapcsolatban. Nosss, a másfélórára tervezett (aggódó férjeink által, alaposan megtervezett;)) utunk, nem kevesebb, mint 4,5 órába telt, ugyanis becsúszott az M0-on egy röpke 3 órás dugó. De mivel mi alapvetően optimista nők vagyunk ugye, hát néztük a helyzet jó oldalát: gyerekcsicsergés mentes , háborítatlan, 4,5 órányi beszélgetés! Mi ez, ha nem öröm? Még a politikát is érintettük, bizony, hát gondolhatjátok...;) Persze közben sűrűn fájlaltuk, hogy a lányokkal, így alig találkozhatunk. Nade, aztán az aligból jóval több lett, és mindenkivel tudtunk szót váltani, töltődni, örülni egymásnak, megcsodálni a szép kézimunkákat. Melinda kedvessége, vendégszeretete olyan őszinte és megható volt! A világvégére is mennék, ha ő hívna, és pont. :)

Ez pedig itt Marcsi, a korábbi, nem kevésbé odaadó házigzdánk keze munkája. Most is készített mindannyiunknak ajándékot, mert ő ilyen! :)

És végül, amit én vittem a kék-kedvelő-kedves háziasszonyunknak.

Nagyon szeretem a Gilice új színeit, főleg abból készítettem a blokkokat, meg egy csipet Pillangóból a virágközepeket. A párna háta a szokásos újrapulcsis megoldás.

A blokkokat ebből a könyvből ügyeskedtem össze, szerintem egészen jók és követhetőek a leírások benne. Merem ajánlani.

Pancsi-poncsó

Szeretem az egyszerű mintákat. Olyanok, mint egy tiszta, fehér lap. Sorvezető ide, vagy oda, mégis a készítő az, aki teleírja az oldalt, aki lelket visz a kész darabba. Jó ez a minta másért is, fonal maradékaink apasztására, kényelmes-utazós (nem agyalós) horgolás, na meg azért is, mert kb. 2 nap, és örülhetünk neki, a kis nőcinkkel együtt.

Ez most olyan napsugaras, kedves darab lett. Nekem...:)

A finom, puha Rowan Handknit (maradék) fonalaim találtak értelmet ebben az egyszerű poncsóban.

piacra...

...vagyis egy waldorf vásárba készültek, ezek az első látásra, kissé bohókás kitűzők és az apró virágcsattok. Május végén volt a vásár, én pedig kert lázban égtem, most mit magyaráztam?:)

3-as tűvel horgoltam őket, mindenféle maradékokból. A horgolás márpedig egy jó játék, én ennek fogom fel! Nem kell sok idő, tapasztalat hozzá, és az ember ujjai közül olyan formák bújnak elő, amihez éppen kedve van!

Ami azt illeti, már jó lenne a kötésben is egy kicsit előre lépnem, de ahhoz jobban neki kellene ülnöm (idő, koncentráció) és annyi egyéb ötletem, tervem, feladatom van, így mindig a horgolótű után nyúlok, mert számomra az a biztonságos szerszám. Ejnye, ejnye!

szörp

Napsütéses nyári hangulat...

Az óvó néniknek búcsúajándékul, az Annástól tanult möbiusz stólát készítettem. Nem minden célzatosság nélkül. Az ő ölelő, vigyázó szeretetük ihlette ezt az apró ajándékot... Kinek-kinek a "saját" színeiben horgoltam, Barkáék Pillangójából. A képeken, éppen Kriszta félkész stólája látható.

a legkisebb kisfiamnak

Újra itt vagyok, és reményeim szerint most már egy kicsit rendszeresebben jelentkezem a munkáimmal, lévén itt a szünet és vele a nyugalmas, szép, nyári napok! Nos, igen, ez a takaró nem Ábelnek készül...:) Nagy az öröm nálunk, ugyanis egy újabb, izgő-mozgó fiúcska készülődik hozzánk! A minta leírását Lucynél találjátok. A domború mintát (a vékony puszedli színű bordák) a Horgolás Bibliája című könyvből néztem. A szemfülesek pedig biztosan hamar észrevették, hogy az új Gilice színek bűvöltek el...

horgolt-nemezelt mamusz

Akkor csapjunk a húrok közé!:) A sok kedves, sőt elismerő szót, amit Tőletek kaptam, úgy szeretném meghálálni... mondjuk olyasmivel, hogy mutatom, én hogy készítek ezt, meg azt. Most megint egy Barka-lecke, hála Gabi kedves felkérésének.

Anélkül, hogy elébe mennék a dolgoknak (a lecke második, egyben befejező epizódjának), azért idejegyezném, hogy a nemezelés egy magával ragadó és addiktív kaland. Igen, igen, már megint egy.:) Hát akkor, kalandra fel!