legszebbem...

Ezúttal kézimunka, végre! Rémesen fáradt, kimerült magamon próbáltam segíteni. Mi más lehetett volna a gyógyír, mint a kézimunka, ezúttal a kötés. Előkerestem hát a ládám legeslegszebb fonalát (igen nagy volt az enerváltság, mondom!;)), a fonal már legalább másfél éve várt az átlényegülésre, eddig nem mertem hozzányúlni ugyanis (a simogatást nem számítva persze), túl jó volt ez nekem.

Így indult a történet...

Majd kerestem egy hozzám való mintát, ahol  nem hátrány, ha hosszan kell róni a gyógyító sorokat. Erre a szép, szelíd vállkendőre esett a választásom. Nem bántam meg, a tudásomnak és a lelkemnek is éppen megfelelt, sőt a fonalhoz is tökéletesnek bizonyult.

És akkor most a millió kép, mert az meg jár neki.

 

Bár sok blogon olvastam, hogy minden szemet élvezet volt kötni, én ilyet még sohasem tapasztaltam. Egy idő után, teljesítménytúra lesz számomra minden darab. Érdekes módon, ezt a kendőt viszont nem csaltam meg, vagyis tettem félre más kézimunkáért. No, azt nem állítanám, hogy nem szenvedtem nagyon, amikor ötszázontúli sorokat kötöttem majd egy órán keresztül, és esténként két sornál sokkal többre nem is voltam képes, de ennek ellenére jócskán elégedett voltam magammal a kitartásomat tekintve, mert sikerült végre egy igazán beburkolózós naaagy kendőt kötnöm. Juhéjj!:)

 

Tű: 4-es rózsafa körkötőtű, Barka. Fonal: Old Maiden Aunt, 80% superfine alpaca & 20% silk. Minta: Carina Spencer, Whippoorwill.  A kendő készen 27 dkg, mélysége' a közepénél 47cm, a belső ívét végig mérve 170 cm.