Ilyen még úgysem volt

...hogy képes útmutatót készítettem volna bármihez, annál én mindig jobban kapkodok sietek.
De most fegyelmezett voltam, és nem csaptam össze a munkát fázisfotók nélkül :)

Az eljárást valamikor régen egy francia kartonázsos blogon láttam, amit persze utóbb már nem találtam meg, bár őszintén szólva nem is nagyon kerestem, mikor tavaly nekifogtam ennek.

Monogramos mérőszalagok és gumis könyvjelzők készültek Katának meg Kingának.

Az alap ez a kis csúnyácska műanyag készség, célszerűen az ebayről.

Kell még egy kis kartonpapír, (nem túl vastag, kiválóan megteszi például egy teafilteres doboz, vékony flíz, valamilyen textilragasztó(-stift) és persze a gondosan kiválasztott textiliák.

A karton- és flízkarikákat a mérőszalag körberajzolásával "méretezzük", a nyomógomb helyén lyukat vágunk az egyik kartonba. Felragasztjuk a flízkarikákat, arra pedig, hátul gondosan visszahajtogatva és egyenletesre igazgatva a körben 8-10 mm-rel nagyobbra hagyott textilkarikákat. A műanyagház magasságának megfelelő kartoncsíkra flíz nélkül ragasztjuk fel az anyagot, először a végeit hajtva vissza. A csík hosszát a húzóka mindkét oldalán 2 mm távolságot hagyva állapítsuk meg.

A ház mindkét oldalára felragasztjuk a kész karikákat...

majd egy-két órára pár nehezebb könyvvel lenyomtatjuk. Végül az oldalsó csík  felragasztása után összepasszítjuk és körbeöltögetjük a széleket, igyekezve, hogy minél észrevétlenebb maradjon a varrás. Beragaszthatjuk a húzókát is, ha a színe vállalhatatlan a végső összhatás szempontjából.

A könyvjelzők hasonló kartonázstechnikával készültek, kétféle méretű papír- és egy vastagabb filckarikával. A gumit jó hosszan engedjük be a karikák közé, még jobb, ha össze is varrjuk a két végét.

És az unalmas leltári adatok:

Hímzőfonal: Valdani és DMC

Vászon: gyárilag foltos 40-es lenvászon

Anyagok: Tilda

Farkasfog. Barbaral és Nina

Kézzel festett gyapjúfilc: Winkler Dorottya

A szatyor-sztori után lassan beérik a centisztori :)))

Miniatűr

Huszonhat öltést kellett elhelyezni alig 3 és fél centiméteren, hogy ráférjen a mérőszalagra Renato karácsonyi B betűje. Bizony, ehhez 40-es vászonra volt szükség, hacsak nem akartam miniben hímezni, márpedig nem akartam :))) Ahhoz valami különös elszánás szükséges, itt meg most biztosra kellett mennem.
Bevallom, villanyfénynél már nem látom tökéletesen az ilyen aprót, még nagyítóval sem...

Renato Parolin: Alfabetario rosso natale a Colori d'Inverno csodakönyvből.

40-es Zweigart vászon, DMC és Venus fonalak.

Kevés

idő jut mostanában az alkotásra, a kert uralja az életünket. Minden nap akad vetni-, szedni-, gyomlálni-, de főleg locsolnivaló. A napokban végre megjött az eső, gyorsan géphez is ültem a  felszabaduló időben :)))

Csak ilyen apróságok készültek a közelmúltban, és persze egy se maradt a háznál.

Mérőszalag: vékony kartonra ragasztott vászonnal tuningolva.

És három sorozatgyártott szatyor, egyre kisebb időráfordítással.

Emlékszünk a Kata-féle lila vásznakra? Remek szatyoralapanyagoknak bizonyultak. A féltve őrzött textilvarázsos (emlékszünk? igen-igen, én is megjártam a második rendeléssel ;)) tildás anyagokból használtam, és persze Barbaral kifogyhatatlan csipkéiből.

Winkler Dorottya kerámiagombját nem engedtem messzire: anyukám kapta a szatyrot.