Karácsonyi menüsorom egy női magazinban

Így bő két héttel karácsony előtt már ideje eljátszani az ünnepi menü gondolatával…Nekem van pár ötletem, melyet szívesen megosztanék veletek.

Előtte még hadd súgjam meg, hogy  milyen kellemes felkérésnek tehettem eleget. Néhány hete boldog volt a pillanat, amikor az Új Nő kedves szerkesztője, Krisztina megkért, hogy ajánljak egy menüsort a lap karácsonyi számába! Hű!!! Ez bizony nagy megtiszteltetés!!!

 És mekkora inspiráció!!!

 Rögtön beindult a fantáziám, és a hagyományos karácsonyi fogásokat kicsit újragondolva jópár ötletem támadt. 

A kipróbált receptjeimet átküldtem a várkonyi Amdé Chateu séfjének, Czucz Péternek, aki elkészítette az ételeimet, melyeket egy profi fotós, Dömötör Ede örökített meg, és mindezt én is figyelemmel kísérhettem - egy élmény volt!!! 

Egy nagyon kellemes délutánt tölthettem egy csodás környezetben, beleshettem a kastély konyhájába, és megtanultam néhány fortélyt a séftől, melyeket majd megosztok veletek is. 

És íme a karácsonyi menüsor: 

·         Lencsekrémleves tejszínnel és aszalt szilvával

·         Pácolt tengeri csuka ropogós, mandulás-diós bundában

·         Christmas Cheesecake – Karácsonyi sajttorta –Winter edition

A receptek hamarosan, szépen sorjában  jönnek majd! 

Mini Gastro-Giro d’Italia

Az olasz ételek világbajnokok -  világszerte ismertek és kedveltek.  A pizza és a pasta sok helyre ‚eljutottak‘ , mondhatni bejárták a világot. Szerte a világon készítenek olasz specialitásokat vagy legalábbis kísérletet tesznek rá kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont, ha Olaszországban járunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy valódi olasz ízeket kóstolunk.

Idén nyáron ebben a szerencsében volt részünk. Bebarangoltuk az olasz csizma egy kis részét - északon, sokfele jártunk, sokat láttunk, és nagyon-nagyon finomakat ettünk. Én pedig igyekeztem megörökíteni mindent, beleértve a legfinomabb fogásokat is, hogy haza tudjak hozni egy kis olaszos ízvilágot, fortélyokat, ötleteket a hétköznapokba.

Sok ételt megismertem és megkedveltem, és újraértelmeztem...

A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék meg:  Sgroppino, a zsályás-vajas gnocchi, a lazacos-tejszínes mártásos sedani, az olivás focaccia, lasagne, valdostane

 

 

a pizzák – a töltött calzone,

 

 a friss zöldségek,saláták,

 

a péksütemények, a cannoli siciliana és az apolline alla nocciola...

 

és a csodás olívaolajról sem feledkezzek meg.

 

 

Sgroppino

Kezdeném a sort ezzel a poharas desszerttel, a Sgroppinoval, mely főként Velencében és környékén nagyon jellemző, hűs és könnyed. Méltó zárása egy többfogásos ebédnek vagy vacsorának.

Hozzávalók:

·         személyenként 1 gombóc citromos fagylalt

·         néhány kanálka félédes/édes fehér pezsgő vagy fehérbor

·         egy gyűszűnyi vodka vagy Grappa

Ezeket a kellemes hozzávalókat összevegyítjük, kikeverjük. Tetszés szerinti talpas poharakba töltjük...és ennyi.

 Ugye, milyen egyszerű?!

Egészségünkre! ;)

Fűszeres szelence

Kirándulásra készülődtünk, és tudtam, hogy olyan szállásunk is lesz, ahol majd főzni is lesz lehetőségem, és ilyenkor az ember lányának vinnie kell a fűszereit, mert anélkül nem valósítható meg a ‚művészet‘.  

Igen, de most felmerülnek a kérdések, hogy: Mit? Só/bors?...az nem elég! Mennyit? Hogyan...és MIBEN?  Erre a sok kérdésre mind meg is találtam a választ. Igaz, sok helyen keresgéltem, aztán betévedtem a hobbiboltba, és miután 2 apró kört róttam, rátaláltam arra, amit kerestem!!!

Erre a fadobozkára esett a választásom,

 mert fogantyú is van rajta meg csat is, ami majdnem bombabiztossá teszi, na és aminek külön ujjongtam az az, hogy találtam beleillő üvegcséket is, pontosan 20 fért bele. 

 Elsőre soknak tűnhet, de nem is az. Egy üvegcsébe kb. egy jó evőkanálnyi anyag fér…Kombináltam, mit is teszek majd bele. Aztán arra gondoltam, hogy a kedvenc fűszerekből dupla adagot, vagyis két üvegcsével is vinnék…

Íme az én összeállításom:
(természetesen szárított fűszerekből)

• 2 őrölt színes bors
• 1 színes bors (egészben)
• 1 őrölt zöldbors
• 1 rózsabors (egészben)
• 2kedvenc grillfűszerkeverék- amolyan Jolly Joker, nem csak grillezéshez
• 2 őrölt pirospaprika
• 1 füstölt őrölt pirospaprika
• 1 chilli pehely
• 1 szegfűbors
• 1 bazsalikom
• 1 oregánó
• 1 majoránna
• 1 őrölt kömény
• 1 babérlevél
• 1 fahéj
• 1 kurkuma
• 1 szárított levendulavirág

A doboz nyers fából való. Így szép természetesnek hat, de én kicsit kidíszítettem – Decoupage technikával.  Ez az eljárás díszesebbé varázsolja, és nem utolsó sorban védi a nedvességtől és az elszíneződéstől, ami egy konyhában, főzés közben bármikor fenyegeti.

Szóval a szelencét már próbának vetettem alá, és jelentem alássan, hogy kitűnő szolgálatot tett. Aki utaztatni, kirándultatni szeretné a fűszereit, annak bátran ajánlom!

Mellesleg ajándéknak sem rossz…

Levendulás élményeim

Nemrég Tihanyban jártunk egy mesébe illő levendulaültetvényen. Imádom a levendulát, úgyhogy egy felejthetetlen élményben volt részem, mivel nemcsak csodálni lehetett a végtelen levendulamezőket, hanem szedni is lehetett belőlük. Mondhatom, hogy jókor voltunk jó helyen!

Egy ‚Szedd magad!‘ akció kellős közepébe csöppentünk, aminek én nagyon-nagyon örültem,és természetesen éltünk a  lehetőséggel. Olyan megnyugtató volt a táj , a virágok látványa:  a természet lágy ölén a lila domboldal, a méhek döngicsélése és az az illat… és ebből hazavihettünk egy darabot!!! Ilyet látni kell, tapasztalni kell. Megéltük a pillanatot rendesen. Szóval szedtünk, láttunk, majd feldolgoztuk.

Egy csekély kis összeg ellenében szedhettünk egy ötliteres papírzsákba annyi levendulát, amennyi csak belefért. Otthon kerestem egy csendes, simogatóan huzatos, nem túl világos zugocskát, ahova egy vászonlepedőt terítettem és kipakoltam a zsákmányt. Készítettem néhány csokrocskát, adtam anyukámnak belőle... Majd teltek-múltak a napok, a levendula meg szépen száradt és közben illatozott. Nagyon szerettem! Kisvártatva eljött a nap, amikor feldolgoztuk  az egészet: a lányokkal  készítettünk még csokrocskákat. Amit nem kötöttünk csokorba, azokról lemorzsoltuk a virágokat: egy kispárna kicsi huzatjába tettem egy kis csokornyit, majd lemorzsolgattam... Készítettünk illatzsákokat , amelyekbe tettünk virágot is, és egy pici szár is került bele.

A legszebb morzsolatot, a legszebb virágokat pedig jól zárható csatos üvegekbe tettem, mert ezekkel sok-sok-sok tervem van! Szépen sorjában készítek majd ínyenc ételeket és italokat.  És az a jó, hogy minden egyes alkalommal, amikor készítek valamit a virágokból, gondolok majd a levendulamezőre, és felidézem azt, amit akkor és ott éreztem.

 Aki szereti a levendulát, az biztosan örömét leli majd a receptekben...

Levendulás fehér rum

Elsőként egy zamatos italt készítettem: néhány ágacska levendulát beáztattam 250ml jó minőségű fehér rumba.

 

Jutott eszembe olyasmi, hogy mézzel édesíteném, illetve citromhéjjal bolondítanám, aztán, miután megkóstoltam az italt,amiben két hete fürdőztek a levendulaágak, lebeszéltem magam erről, mivel a rum és a levendula olyan tökéletes párost alkotnak, hogy úgy gondoltam, nem kell ide más. Érdemes kipróbálni!

 

Sztrapacska

Az én sztrapacskás történetem

Egy-egy szó hallatán mindannyiunknak más kép jelenik meg lelki szemei előtt, más-más képzeteket társítunk, más az illat, a hangok, az érzések... Ez így is van rendjén.

Mi jut eszünkbe mondjuk a... sztrapacska szó hallatán? Van, akinek semmit nem mond ez a szlávos hangzású, alig kimondható szó.  Nekem ez a gyerekkorom boldog nyarait idézi. Igen! A szünidőt, a lázas készülődést a nyaralásra, a véget érni nem akaró hosszú vonatozást szőke búzamezők között, a vonat zakatolását, és végül a nagy nyakba borulós találkozásokat a Messzi Nagymamával, a gömöri rokonsággal, az unokatestvérekkel; nagynénik, nagybácsik, koma, sógor ...és a fogadásunkra készített isteni sztrapacskát.

A sztrapacska receptjét, elkészítésének fortélyait közvetlenül a nagymamámtól tanultam. Ez egy egyszerű, ám nagyon kiadós és isteni finom étel. Vannak olyan tájak, ahol a neve ‚nyögve‘. Mivel a sztrapacska alapját a reszelt nyers krumpli képezi, és  egy nagy családnak egy jó adag sztrapacskához azért elég szép mennyiségű nyers krumplit kellett lereszelni, nyögött is emiatt a gazdasszonyka eleget.

Szóval az én nagymamám mindig elég sok nyers krumplit reszelt le, amikor nyaranta vendégül látott minket, messziről jött unokákat, meg a nagy család apraját nagyját. Tizenéves koromban tudatosítottam csak azt, hogy ez milyen verejtékes meló. Amikor elég önállónak és ügyesnek éreztem magam ahhoz, hogy ezt otthon egyedül is elkészítsem, megkértem őt, mondja el a receptet. Kerítettem tollat és papírt, hogy leírom a ‚miből-mennyit-hogyan‘ kulcsinformációkat. Ő meg csak aranyosan mosolygott, majd mondta, hogy ő ezt soha nem mérte le, de csináljunk egy beavatós főzést, ahol minden titkot elárul. Így is történt.

 Azóta sokat fejlődött a tudomány, a háziasszonyoknak sem kell többet nyögve készíteni a sztrapacskát. Íme egy eredeti recept autentikus alapanyagokból 21. századi technikával.

Sztrapacska - a recept

HOZZÁVALÓK 4 személyre

·         400 g nyers krumpli ( ha lehet, ne legyen újkrumpli)

·         Kb. 500 g liszt

·         50 ml víz

·         só

ELKÉSZÍTÉSE:

Egy nagy lábasban feltesszük a főzővizet (ne felejtsük el sózni), hadd dolgozzon nekünk az idő, míg a tésztával ügyködünk.

Most pedig alkalmazzuk a technikát: vegyük elő a konyhai robotgépünket, a nyers krumplit daraboljuk bele, löttyintsünk hozzá egy kis vizet, sózzuk meg majd indítsuk be. Az éles kések pillanatok alatt finom kásává alakítják a krumplidarabokat.

 

Ezután azonnal adagolhatjuk a lisztet a robotgép tetején lévő nyíláson keresztül. Ne állítsuk le a gépet, hadd keverje el a lisztet a krumplimasszával. Esetleg lassúbb fokozatra kapcsolhatunk, és fokozatosan addig kanalazzuk a lisztet, amíg nokedli sűrűségű tésztát nem kapunk. Ha megvan a megfelelő állag, kapjuk elő a nokedliszaggatónkat és a lobogó, sós vízbe szaggassuk bele a tésztát.

 

Pár perc alatt a felszínre jönnek, és most jön csak a java!!!!

Azért, hogy a kis nokedlik ne tapadjanak össze, valamilyen zsiradékot kell használni. Én egy nagyobb lábosban olvasztok vajat, kicsit meg is pirítom, és a kifőtt sztrapacskát a főzővízből egyenesen erre szedem rá, majd jól elkeverem. A pirított vajnak nagyon finom, jellegzetes íze van, de ismerek olyat, aki nem szereti...

 

Ha esetleg nem szeretjük a vajas ízt, erre a célra használhatunk egyszerű növényi olajat is.

A sztrapacskát sokféle fondorlatos finomsággal lehet kiegészíteni, ízesíteni: juhtúróval, túróval, savanyú káposztával vagy krémsajttal. ...Ja! És a ‚puszta‘ is nagyon becses !!! ...És persze ne feledkezzünk meg az apró kockára vágott, pirított szalonnáról vagy a ropogós kolbászkarikákról sem, melyek nemcsak díszítésként szolgálhatnak.

Nálunk nagy  kedvenc a juhtúrós –  most éppen szezonja van ...,  a juhtúrót össze szoktam olvasztani 2 EK tejföllel. Tálaláskor ebből a finomságból kanalazok a pirított vajtól illatozó sztrapacskára, majd megkoronázom apró kockákra vágott, pirított, ropogós szalonnapörccel.

 

 

Diétásnak egyáltalán nem mondható, viszont érdemes kipróbálni, és itt-ott beiktatni a családi menüsorba, mert isteni finom!

A francia konyha

 

 Mi jut erről eszünkbe? Kifinomult, érdekes, igényes, macerás, csigák, békák, sajtok, borok, créme brulée, bagett, croissant...és még sorolhatnám.  Mindenkinek más.

 Olvastam valahol, hogy a francia konyha az olaszoktól vette át a lényegében római korra visszavezethető sütési-főzési módszereket. Ki gondolta volna?  A legenda szerint egy orvos leánya a középkorban Itáliából magával vitt néhány szakácsot Franciaországba, akik a francia konyha atyjainak tekinthetők. És az, hogy a francia konyha ilyen előkelő helyre került, és ilyen magas színvonalra fejlődött, a francia uralkodóknak, kiváltképpen a Bourbonoknak köszönhető, az ő életmódjuknak, életszeretetüknek.

Viszont kis szerencse is kellett ehhez a sikerhez, ami nem másban, mint a kedvező természeti és földrajzi adottságokban, valamint az alapanyagok bőséges választékában rejlik.

Magyarul: mindenük magvolt hozzá. Ugye?!

Ezen a héten franciás kedvben zajlik majd a főzőcskézés nálam. Van néhány francia ihletésű finomság, amit eredeti recept alapján saját képre formáltam, saját ízlés és igény szerint módosítottam.

 

 

 

A kávé meg én

 

A kávé meg én...

Tizenkétéves koromban, amikor egy alkalommal a keresztanyámnál nyaraltam, történt meg első találkozásom a KV-val.   Babinéni ( a keresztanyám ;)) főzte nekem életem első kávéját egy gyönyörű, napos délutánon. Kedveskedni akart vele, meg jelezni, hogy a felnőtté, nagylánnyá válás útjára lépek ezáltal is.( Ez a nagylánnyá avatás első lépcsőfokának volt tekinthető...)

Szóval milyen is volt ez az első találkozás? Mit is mondhatnék ... nem fogok kertelni: nem volt szerelem első látásra. Olyannyira nem, hogy az első korty után megfogadtam magamban, hogy én soha, de soha ne fogok ilyen rossz löttyöt inni. Mit szeretnek ezen a felnőttek???  Na jó....az illat, az OK, DE semmi más - keserű, sötét, semmi bizalomgerjesztő nincs benne. Mi a fenét lehet ezen szeretni? 

Félénken kicsit, de őszintén megmondtam a keresztanyámnak, hogy nagyra értékelem én a gesztusát, meg aranyos volt tőle ez az egész ...de ha nekem ezt a lőtyét meg kell innom, abba én kipurcanok.

Később, egyetemista koromban, mikorra már kihevertem a tinédzserkori kávétraumámat, fokozatosan – az éjjelbe nyúló tanulások miatt, na meg a jó kis kávéházi csevegések miatt is - egyre inkább rászoktam a kávézásra.

Ma meg nem tudom a napomat elképzelni egy-két finom, krémes, illatos, gőzölgő kávé nélkül. Imádom a kávét.

A képen látható kávét én készítettem.