Karácsonyi menüsor - leves: Lencsekrémleves tejszínnel, aszalt szilvával és dióolajjal

Nálunk a lencseleves hagyomány. Elmaradhatatlan a karácsonyi menüsorból. Egy kis csavarral, pontosabban krémesítéssel újíthatunk a hagyományos állagán. Az aszalt szilva, a tejszín és a dióolaj még elegánsabbá teszi.

HOZZÁVALÓK: 

·         300g lencse (tetszés szerint használhatunk vörös lencsét is)

·         babérlevél

·         3 gerezd fokhagyma

·         1 alma( hámozva, kimagozva)

·         5-6 szem aszalt szilva

·         só ízlés szerint

·         100 ml tejszín (lehet több is)

·         1EK mustár

·         pár csepp citromlé

A tálaláshoz: 

 -személyenként 2-3 szem aszalt szilva apróra kockázva( esetleg be lehet desszertborba áztatni- a tokaji aszú jó választás)

 - pár csepp dióolaj

 -  1 TK tejszín

A séf tippje: ha nincs dióolajunk, akkor mozsárban néhány darab dióbelet és pár csepp semleges ízű olajat péppé zúzva kellemes diós olajat kapunk. - Ez  isteni!!!

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A lencsét kb. 1l vízben a babérlevél, fokhagyma, aszalt szilva és alma társaságában nagyon puhára főzzük. 

2.       Eltávolítjuk a babérlevelet, majd botmixerrel krémesítjük, ízesítjük sóval, mustárral és pár csepp citromlével. Hozzáadjuk a tejszínt és forrásba hozzuk. Ha túl sűrű, adhatunk még hozzá tejszínt vagy vizet. Ha viszont hígnak találjuk, behabarhatjuk egy kis zabpehelyliszttel vagy tetszés szerint más liszttel.

3.       Tányérba szedve díszítjük aszalt szilvával, pár csepp dióolajjal és tejszínnel.

Expressz somlói galuska - ahogy én készítem

Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.

 

 Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek,kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják. ;)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

·         6 tojás

·         6 EK kristálycukor

·         6 púpos EK simaliszt

·         1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)

·         1 TK sütőpor

·         1 csipetnyi só

·         1-2 csepp ecet

·         1-2 EK langyos víz

·         1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliás öntethez:

·         800 ml tej

·         2-3 EK kristálycukor

·         1 csomag vaníliás pudingpor

A barackos öntethez

·         200 ml hígabb baracklekvár

·         50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk

·         víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához.

A csokoládéöntethez:

·         100g főzőcsokoládé

·         100 ml tejszín (pl.33%-os)

 

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját,és óvatosan dolgozzuk bele őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt - de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk.

 A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre,

 

 és – ezt a részt nagyon kedvelem - egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!

 

Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére.

 

És ez mind mehet is a 140 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az önteteket, amelyektől szaftosabb, ízesebb, zamatosabb és karakteresebb lesz a zsenge piskóta.
Elsőként készítsük el a vaníliaöntetet - főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve. Hígabb, önthető állagú pudingot készítsünk. Lehet, hogy nem is lesz szükségünk az egész adagra, esetleg majd a szervírozásnál fel lehet használni…

Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük. A lekvár is legyen hasonlóan folyékony, mint a vaníliás öntet. A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet… Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl - az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk keresztben ketté, és igazítsuk formára, hogy passzoljon az általunk választott edénybe. A legalsó réteg legyen mindig a piskótalap, ezt itassuk át pár merőkanál rumos baracklekvárral, majd erre kanalazzuk a vaníliaöntetet, erre jön a második piskótalap réteg, majd ismét a baracklekvár és a vaníliaöntet.

 

 Az öntetekből ne használjunk túl sokat, csak annyit, hogy a piskótalapok magukba tudják szívni őket, de ne is fukarkodjunk velük, nehogy  túl száraz maradjon a desszertünk. Ki kell tapasztalni… A rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás: például eloszthatjuk a piskótalapokat háromfelé…stb. És még egy jó hír: a rétegezésből kimaradt, leszabott piskótafecniket sem kell kidobni!

 Készíthetünk belőlük poharas desszertet vagy csészébe is rétegezhetjük a maradék hozzávalókat, hasonlóan ,mint a nagy adagot…

Na, és most érkezett el a pillanat, hogy a csokit is összemelegítsük a tejszínnel: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük és a mikróban megolvasztjuk. Nem kell, hogy folyjon, elég, ha a kockák szépen fellágyulnak. A tejszínt felmelegítjük, kb. 40-50 fokosra, mert a lágy csokikockáknak nagy sokk lenne, ha jéghideg tejszínnel öntenénk nyakon őket. A langyos tejszínnel csodákat művelhetünk: miután ráöntöttük a csokira, érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadtak. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz, amellyel méltón koronázhatjuk majd meg a desszertünket vagy most, vagy esetleg a tálalásnál…

Szóval el is készült! Most a hűtőbe kell, hogy tegyük néhány órára, amíg ezek a rétegek össze nem barátkoznak… Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ezért aztán tálalhatjuk szeletekben, kanalazni is lehet, amit csak akarunk. És – ahogy már korábban említettem - dönthetünk úgy is, hogy a csokiöntetet a kitálalt adagra kanalazzuk. Kínáljunk hozzá tejszínhabot, sőt, ha még maradt a rumos baracklekvárból egyet-kettőt cseppenthetünk rá…

Ízes, kiadós, nagyon finom. Mindenképpen érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.

Kvartett torta

Engedjétek meg, hogy bemutassam a díszes társaság tagjait: a fekete nem más, mint a csokoládé ganache /ganas/- a keserédes és fanyar, a fehér a krémesen simogató édes Mascarpone kis fehér csokoládéval elegyítve, az élénk narancssárga - gyümölcsösen ütős, mert a nagyi baracklekvárja és fehér rum szövetségéből jött létre. És végül említeném a jó alapot – csupán egy szerény piskótalap, mely alázatosan tartja a hátán a három jellegzetes és különböző ízt, hagyva őket érvényesülni.

Ez a torta egy szülinapi ajándék volt, saját ötletek alapján nagy-nagy szeretettel készült. ;)

HOZZÁVALÓK:

A tortaalaphoz

·         3 tojás

·         3 EK cukor

·         3 EK liszt

·         1 TK sütőpor

·         csipetnyi só

·         néhány csepp ecet

Lekvárzselé

·         400 ml baracklekvár

·         100 ml barackpálinka/vodka/rum

·         pici forró víz

·         zselatin

Fehér krém:

·         250 g Mascarpone

·         100 g fehér csokoládé

Ganache :

·         100 g 70%-os feketecskoládé

·         100 ml zsíros tejszín

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a lekvárzselét. Keverjük össze a hozzávalókat. A zselatin mennyiségét és elkészítési módját illetően a használati utasítás alapján járjunk el. Én most a Lidlben kapható zselatint használtam, amelyből 3 evőkanálnyi mennyiséget kevertem el 1 dl forró vízzel, ezt a rumos baracklekvárral jól elkevertem. Egy tortaformát kibéleltem folpackkal, és abba öntöttem az elegyet, majd éjjelre a hűtőbe tettem. Azt a tortaformát választottam, amelyben a tortaalapot sütöttem később meg. Azért fontos az azonos forma vagy azonos méretű formák használata, hogy a barackzseléréteg és a piskótaalap azonos átmérőjűek legyenek.

A következő lépés a tortaalap elkészítése: a tojások fehérjéből  egy csipetnyi só és néhány csepp ecet társaságában habot verünk, és még mielőtt teljesen kemény lenne a hab, lassanként adagoljuk hozzá a kristálycukrot, a keverőlapátok természetesen a legmagasabb fordulatszámon forogjanak.

Ezután adjuk hozzá a tojássárgákat. Egyenként, lassú fordulatszámon, szépen elkeverjük őket a habban. A harmadik lépés a sütőporos liszt lassú hozzákeverése a habhoz: óvatosan , lassan szórjuk  a lisztet, kanalanként. Érzéssel, alacsony fordulatszámon, lassan komótosan járjanak a mixer keverőlapátjai, hogy a habot ne nagyon törjük össze. Ha ezzel megvagyunk, akkor a masszát segítsük át a sütőpapírral bélelt tortaformánkba (amiből ugye már kivettük a jól sikerült, szépen megkötött barackzselénket.)

A tortaalapot 120 fokra előmelegített sütőben lassan sütjük, szárítjuk egészen tűpróbáig.

Amíg a torta sül, elkészítjük a fehér krémet. A fehér csokoládét kockáira tördeljük, és gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk. Hagyjuk egészen langyosra hűlni, majd belekeverjük a mascarponet. A csoki folyjon, de lehetőleg   ne legyen túl meleg, nehogy megolvassza, és ezzel taccsra vágja az érzékeny lelkű mascarponenkat. Ha a hideg mascarpone viszont sokkolná a csokit, és ez kissé rögössé tenné a masszát, akkor botmixerrel egyneműsírsük azt. A botmixer csodákra képes, és selymessé teszi a krémet.

A csokoládéganache-t ráérünk akkor elkészíteni, ha a tortaalapunk már megsült, kihűlt, erre az alapra már rá is varázsoltuk a barackzselé réteget és felkentük a zselé tetejére a mascarpones csodát. Ha ezek hárman már így szépen kapaszkodnak egymáson,

 ...jöhet a ganache!  Amilyen egyszerű, olyan lenyűgöző! Szóval a tejszínt forráspontig hevítjük, és ebbe tesszük bele a darabokra tört csokoládét, és elegáns mozdulatokkal kevergetjük. A tejszín két szempillantás alatt elolvasztja a csokidarabokat, és egy gyönyörű sima masszát kapunk. Ha nem lenne elég sima, vessük be a botmixeres trükkünket. Viszont ha elég sima, akkor szépen, nyugodtan vonjuk be a tortát ezzel a csodás krémes anyaggal!

Ezek után hűtsük be a tortánkat, és ha eljött a tálalás ideje díszítsük fel csokiforgáccsal,

dióbéllel vagy a diós grillázs is kiváló kiegészítője lehet.