Brownie avagy Barnácska a tengerentúli Chicagóból

Puha, szaftos, mondhatni ragacsos, nagyon csokis, nagyon tömény, nagyon finom: ő a Brownie Amerikából.

Habár 1893-ban született meg a chicagói Palmer hotelben, egyáltalán nem mondható öregecskének, nem járt el fölötte az idő, sőt mondhatjuk, hogy egyre szebb, jobb és csábítóbb lett. Óriási népszerűségnek örvend, s aki egyszer megkóstolja, soha nem feledi, a rabjává válik.

HOZZÁVALÓK:

·         145g teavaj

·         2 egész tojás

·         250g kristálycukor

·         80g kakaópor

·         2 csipetnyi só

·         1 MK vanília aroma vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje

·         65g liszt

·         75g dióbél

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A teavajat olvasszuk meg mikrohullámú sütőben, s ha langyosra hűlt, adjuk hozzá a tojásokat, villával habarítsuk őket egymásba.

2.       Keverjük össze a száraz hozzávalókat: a cukrot, lisztet, kakaóport, sót, és a durvára vágott diót is. Ezt a sok mindent laza mozdulatokkal, fakanállal dolgozzuk össze. A precíz háziasszonyok ezt olvasva biztos felszisszennek, hogy ugyan már, hogy lehet ilyen slendrián módra keverni!? Igen lehet, sőt ez kell a Brownie-nak, mert ha túlkeverjük, túldolgozzuk a tésztáját, akkor bizony gumis állagú lesz.

3.       Ha a hozzávalók összeállnak, a keverékünket egy kb. 20x30-as, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, az az ideális, ha kb. 1,5 cm vastagságúra terítjük ki.

4.        160-170 fokra előmelegített sütőbe küldjük.

5.       25-30 percig, vagy tűpróbáig sütjük. Ez ugyebár sütőfüggő. A cél az, hogy a sütink ne legyen sem nyers, sem túl száraz. A kettő közti, ragacsosabb állag a tökéletes. A sütést akkor kell befejezni, amikor még nyersnek tűnik. Azért kell egy kicsit korábban kivenni a sütőből, mert a tészta még egy ideig készül a szabad levegőn is. Ezt a pontot igyekezzünk eltalálni!

Önmagában is mennyei. De fokozhatjuk még lágy vaníliafagyival vagy enyhén savanykás  erdeigyümölcs-öntettel.

Fánkparádé

A farsang a fánkok parádéja. Felidézve kislánykori emlékeimet az jut eszembe, hogy minden éven, farsangkor, nagymamám fánkot sütött.  És arra is tisztán emlékszem, hogy mekkora felhajtás volt a „siskasütés”: be kellet jól fűteni a konyhát, nehogy huzatot kapjanak a kelő fánkok, semmi ajtó- és ablaknyitogatás, mert a lisztet és az összes hozzávalót is langyosan, sőt melegen kellett tartani, hogy jól sikerüljön minden. Nagy volt ám a bábáskodás, s ennél már csak a hosszan tartó olajszag volt nagyobb, amely a házban keringett ez idő tájt. Anyukám azért jóval sportosabban vette a fánkkészítést, ügyesen gyártja a fánkokat a mai napig, természetesen olajban süti őket, merthogy úgy az igazi.

Én pedig most két olajmentes változatot ajánlok, ráadásul az első egy nem szokványos hozzávalóval készül, ez pedig a túró, amely kellemesen lággyá és ízletessé teszi a tésztát. Sőt mi több, ezt a fánkot még keleszteni sem kell.

TÚRÓFÁNK:

HOZZÁVALÓK:

·         500g tehéntúró

·         250g finomliszt vagy más, egészségesebb fajta, pl.teljes kiőrlésű liszt, zabliszt, gluténmentes

·         130g cukor vagy 150g eritrit

·         2 egész tojás

·         1 csipet só

·         ½ csomag sütőpor

a tetejére: fehér vagy tejcsokoládé, lekvár, porcukor, áfonyaszemek

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       Morzsoljuk össze a lisztet a túróval, cukorral, sóval és sütőporral.

2.       Adjuk hozzá a tojásokat és gyúrjuk a masszát cipóvá. Picit ragacsos lesz a tészta, de ne ijedjünk meg tőle, hiszen a lágy tészta a cél, hogy a fánkok puhák legyenek. Ha nagyon ragadna a tészta, enyhén hintsünk rá lisztet.

3.       Nyújtsuk ki a tésztát 1,5 cm vastagságúra.

4.       Egy kb. 3,5-4 cm átmérőjű pohárral szaggassunk fánkokat belőle. A pohár száját érdemes kicsit beolajozni, hogy ne ragadjon rá a lágy tészta.

5.       A kiszaggatott fánkokat hozzuk formába, ha netán a szaggatás nem tett jót az alakjuknak; hüvelykujjal nyomjuk be a közepüket – készítsünk kis mélyedést, ez lesz majd a lekvár helye.

6.       Helyezzük őket sütőpapírral bélelt tepsibe. A sütőpapírt is kicsit olajozzuk meg, hogy a fánkjaink ne ragaszkodjanak túlságosan hozzá.

7.       Ne rakjuk őket egymáshoz túl közel, mert sülés közben még nőni fognak, és nem szeretnénk, ha összeérnének. 

8.       160-170 fokra előmelegített sütőbe küldjük őket kb. 20-30 percre. Ez persze sütőfüggő. Akkor jók, ha szép színt kapnak.

9.       Díszíthetjük őket bármivel, például csokoládéval – a sütőből frissen kivett fánkok közepébe nyomjunk egy-egy kocka fehér vagy tejcsokoládét. A kis kockák gyönyörűen elolvadnak, majd tegyünk mellé egy-egy kis kanálka lekvárt, s még pár szem áfonya is elfér rajta. S ha szeretjük a porcukrot, hinthetünk rá azt is.

Finom is, szép is, egyszerű is, és ami nekem külön öröm, hogy nincs olajszag, csak kellemesen édeskés illat járja be az egész házat.

Ez a másik fánk sokkal jobban hasonlít a klasszikus fánkhoz. A különbség a sütésében rejlik, ahogy a nevéből is kiderül, tepsiben sül, nem pedig bő olajban.

TEPSIS FÁNK

HOZZÁVALÓK:

·         500 g simaliszt vagy valamilyen más, egészségesebb verzió

·         50 ml olaj (nem olíva, mert annak túl markáns az íze)

·         80 g cukor

·         1 kocka élesztő

·         2 egész tojás

·         250 ml tej

·         csipetnyi só

Ha megsült, lekvár vagy mogyorókrém a tetejére.

                ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A cukrot elkeverjük a langyos tejben, majd ebbe belemorzsoljuk az élesztőt, melyet óvatosan elvegyítünk. Hagyjuk, hogy felfusson.

2.       Ezalatt kimérjük a lisztet, csipetnyi sót adunk hozzá, melyet jól elkeverünk, s ha felfutott az élesztő, hozzáöntjük a liszthez,majd ehhez hozzáadjuk a tojásokat és az olajat.

3.       Jól összedolgozzuk a hozzávalókat. Lágy tésztát kapunk. Ha túlságosan ragacsos a tészta, adhatunk még hozzá lisztet, hogy tetszés szerint beállíthassuk az állagát.

4.       Cipót formálunk, letakarjuk és hagyjuk, hogy a tészta duplájára keljen. Ez körülbelül 20 perc alatt meg is történik.

5.       A megkelt cipót lisztezett deszkára borítjuk, 1,5 cm vastagságúra nyújtjuk, majd lisztezett szájú, kb. 4 cm átmérőjű pohárral kiszaggatjuk.

6.       Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket úgy, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz, mert még nőni fognak. Mindegyik fánk közepébe ujjal egy mélyedést készítünk – ez a lekvárnak lesz.

7.       Az így felsorakoztatott fánkokat még kb. 10-15 percig állni, kelni hagyjuk.

8.       Ezután 160-170 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük őket.

9.       Miután szép aranyosra sültek, kivesszük őket a sütőből, hűlni hagyjuk, és tetszés szerinti lekvárral vagy mogyorókrémmel díszítjük őket.

Mézes - diós kocka

Egy kedves kolléganőm készítette egyszer nekünk ezt a finomságot, tőle van ez a recept. Nagyon hálás vagyok érte, mert csodálatos ez a kis sütikocka: a puha, mézes, rumtól illatozó lapok közrefogják a lágy, vaníliás krémet, melyet egy ropogós, mézes-diós réteg koronáz. 

HOZZÁVALÓK

TÉSZTA:

·         500 g simaliszt

·         2TK szódabikarbóna

·         200 g porcukor

·         2 egész tojás

·         200 g vaj

·         2EK méz

·         2 EK tej

·         100 ml rum – a már megsült tésztalap ízesítésére

DIÓRÉTEG:

·         300-350 g durvára, negyedekre vágott dió

·         120 g vaj

·         80 g porcukor

·         3 EK méz

KRÉM:

·         250 g vaj

·         1 csomag vaníliacukor

·         300 ml tej

·         1 és ½ EK simaliszt

·         1 és ½ EK Solamyl

·         100 g kristálycukor

ELKÉSZÍTÉSE:

Először a tésztalapokat készítjük el:

1.       Egy tálban összekeverjük a lisztet a cukorral és a szódabikarbónával.

2.       Ehhez hozzáadjuk a tojások, a méz, a tej és a puha vaj keverékét, majd összedolgozzuk, összegyúrjuk a masszát.

3.       Ha szépen összeállt a tészta, az így kapott cipócskát két részre osztjuk, mindkét részt kisodorjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikbe simítjuk.

4.       Az egyik lapot azonnal, 170 fokra előmelegített sütőbe küldjük, és 15 percig sütjük.

Ez idő alatt elkészítjük a dióréteget:

5. A durvára vágott diót a vajjal, a cukorral és a mézzel egy serpenyőben jól összemelegítjük. Ezt, a még forró masszát a másik, tepsiben heverő, még nyers tésztalapra rendezzük úgy, hogy szépen befedje azt.

6.       Ezt is, ugyanúgy, mint az előző lapot, 170 fokon sütjük 15 percig. Ha van légkeveréses sütőnk, meg tudjuk sütni mindkét lapot egyszerre.

7.       Ha megsültek, hagyjuk őket kihűlni

…és nekifogunk elkészíteni a finom vaníliás krémet:

8.       A puha vajat kikeverjük a vaníliacukorral.

9.       A tejben alaposan elkeverjük a lisztet, Solamylt és a cukrot, majd folytonos keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Hűlni hagyjuk.

10.   Ha kihűlt, összekeverjük a vajas- vaníliás keverékünkkel, és kész is a krém.

11.   Most már minden készen áll arra, hogy befejezzük az alkotásunkat:

12.   A dió nélküli, sima lap lesz az alsó réteg, melyet megcsepegtetünk a 100 ml rummal, erre rákenjük a vajas- vaníliás lágy krémet, majd megkoronázzuk a pirult diótól és méztől illatozó lappal.

13.   Pár órára hűtőbe küldjük, hogy ezek az isteni illatok és ízek összeérjenek, és a tésztalapok meglágyuljanak, és csak a dió ropogjon a tetején ( ne a tésztalap).

14.   A pihentetés után tetszés szerinti kockákra vágjuk.

Igaz, hogy nem az egyszerű kategóriás sütik egyike, de mindenképpen érdemes kipróbálni. Megéri!

Borleves habgaluskával

Nem is olyan régen ismerkedtem meg a borlevessel. Jó barátságot kötöttünk! Társasága kellemes: édes, de nem túlzottan, karakteres, fűszeres, jó hangulatba hoz, lelket melenget. Örülök, hogy megismerhettem!

A borleves hagyományosan német eredetű étel. Magyarországra a betelepített németek hozták be. A borleves később a nagypolgári étkezési szokások részét képezte.

Tudvalevő, hogy a karácsonyi lakoma sok helyen nem létezhet bizonyos hagyományos fogások  nélkül, egyes helyeken ilyen a lencseleves, halászlé, káposztaleves, más helyeken ilyen a borleves. Ezek kellenek, és kész.

Ahány ház, annyi borleves. Alapvetés, hogy bor persze kell bele, hiszen azért borleves. De készülhet száraz vagy édes borból, tokajiból akár, sőt, van, aki egyenesen a savanyú bort részesíti előnyben erre a célra. Tehetünk bele citromot, narancslevet, szegfűszeget, fahéjat, esetleg szerecsendiót, vaníliát, egyszóval azt, amitől a borlevesünk pont a mi ízlésünknek megfelelő lesz. Íme, az én verzióm:

HOZZÁVALÓK:

·         1 üveg fehérbor

·         6 tojás sárgája

·         6 EK porcukor

·         1 zacskó vaníliás cukor

·         1 marék mazsola

·         1 rúd fahéj

·         6 szem szegfűszeg

·         1 narancs leve

·         1 bögre víz

·         2-3 EK főzőtejszín

·         1-2 EK liszt

·         csipet só

HABGALUSKA:

·         4 tojásfehérje

·         pár csepp citromlé

·         csipetnyi só

·         1 EK kristálycukor

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A bort a vízzel, narancslével, fűszerekkel és a mazsolával összeforraljuk, és hagyjuk csendben forrdogálni  vagy öt percig, majd levesszük a tűzről, és  hagyjuk langyosra hűlni, majd leszűrjük, hogy ez a finom bor alaplé mentes legyen a darabos fűszerektől.

1.       A tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral és a liszttel habosra keverjük. Ezt a masszát óvatosan a langyos borléhez keverjük, hozzáadjuk a tejszínt is, és lassú tűzre visszatéve, állandó kevergetés mellett felforraljuk. Ezáltal szépen besűrűsödik a levesünk. Ajánlatos habverőt használni a kevergetéshez, mert így biztosan szép, selymes, csomómentes és sima állagot kapunk.

2.       Elkészítjük a habgaluskákat: a tojások fehérjéhez hozzáadjuk a pár csepp citromlevet, sót és a cukrot, majd kemény habbá verjük.

3.       Forrásban lévő vízbe szaggatjuk a galuskákat kiskanállal, majd főzzük meg őket mindkét oldalukról. A habgaluska, ha forró vízbe kerül, a kétszeresére duzzad, de ha kivesszük őket a forró fürdőből, a gőz távozik belőlük, és visszaveszik eredet méretüket.

Tálaljunk! A levest tányérba szedjük, ráúsztatjuk a habgaluskákat és feldíszítjük leheletnyi fahéjjal és reszelt narancshéjjal.

Mákos guba torta

A mákos guba egy hagyományos és egyszerű étel. Egy pici újítással csinos desszertet varázsolhatunk belőle. Tortaformába öltve egy kis sodó társaságában elegáns fogás lehet bármilyen alkalomra. Az eredeti ötlet nem tőlem származik, viszont a recept a sajátom- egyszerű.

HOZZÁVALÓK:

·         1 fonott kalács (kb.  400g), jó, ha kissé szikkadt

·         1 liter tej

·         3 egész tojás

·         150 g cukor

·         200 g darált mák

·         1 zacskó vaníliacukor

·         1 citrom és 1 narancs héja reszelve

·         csipetnyi só

A SODÓHOZ:

·         3 egész tojás

·         300 ml tej

·         3 EK cukor

·         1 zacskó vaníliacukor

·         120 g mascarpone

·         csipetnyi só

ELKÉSZÍTÉSE:

MÁKOS GUBA ALAP:

1.       A tejet felmelegítjük maximum 50 fokosra, s közben feloldjuk benne a cukrot, vaníliacukrot, alaposan elkeverjük benne a tojásokat, hozzáadjuk a reszelt citrushéjakat, sót, s végül a mákot.

2.       Ebbe az elegybe beleadjuk a kb. 2x2-es kockákra vágott fonatost. Óvatosan elkeverjük, törekedve arra, hogy a kis kockák minél jobban teleszívják magukat az ízes, illatos, tejes keverékkel, ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy nehogy kása legyen belőlük.

3.       Előkészítjük a tortaformánkat: kibéleljük sütőpapírral. Ebbe beletöltjük a masszát. 

A masszával teli tortaformát mindenképpen tegyük egy tepsire, s úgy tegyük be sülni, mert szivároghat belőle a lé.

4.       160 fokra előmelegített sütőbe küldjük kb. 30-40 percre. Ez az idő tudjuk, sütőfüggő. Az a cél, hogy a gubatorta átsüljön, de ne száradjon ki.

A SODÓ:

1.       A tejbe belekeverjük a tojásokat, cukrot, sót, majd folytonosan kevergetve forrásba hozzuk. Így szépen besűrűsödik. Vigyázzunk, nehogy odakapja az alját.

2.       Vegyük le a tűzről/ hőről, ha ez megtörtént. Nem kell megijedni, ha a fehérje enyhén kicsapódik.

3.       Ha picit lehűlt, adjuk hozzá a mascarponet, és botmixerrel egyneműsítsük. Ez az eljárás egy csoda, mert a végeredmény egy fantasztikusan selymes, lágy sodó, amely méltó kísérője a kicsit rusztikus  gubatortának.

Francia lágy citromos kalács

Meglátni és megszeretni. Ez ennek a kis lágy, citromos kalácsnak a rövid története… Ahogy megpillantottam, tudtam, hogy nekem is el kell készítenem. Pláne, hogy 10 perc alatt összedobható. Látni lehetett rajta, hogy pihe-puha, s még a citrom ízét is hozzáképzeltem… 

A képhez volt egy kis francia szösszenet írva, hogy hogyan is kell elkészíteni.Persze - kis módosításokkal - valahogy így hangzott:

HOZZÁVALÓK:

·         200 g búzaliszt

·         200 g lágy vaj

·         140 g cukor (az eredeti recept 180g cukrot ír)

·         1 zacskó vaníliacukor

·         4 egész tojás

·         ½ csomag sütőpor

·         1 nagyobb citrom

·         2 EK mák (nem darált)

·         csipetnyi só

ELKÉSZÍTÉSE:

1. A vajat tegyük lággyá – vegyük ki időben a hűtőből, hogy a szoba hőmérséklete tegye a dolgát – hogy megpuhítsa. Lehet mikróban is puhítani, csak ne folyjon!

2. Robotgépben keverjük habosra a tojásokat a cukorral, a lágy vajjal és a citrom reszelt héjával, na meg  annak levével. A citromot jól tisztítsuk meg felhasználás előtt, majd ügyeljünk arra, hogy csak a sárga héját reszeljük le, mert az alatta lévő fehér réteg megkeserítheti a kalácsunkat.

3. A habosra-levegősre kikevert masszánkhoz adjuk hozzá a lisztet, sütőport és a mákot.

4. Ha jól elkeveredtek, öntsük a krémes állagú elegyet egy kivajazott, kilisztezett őzgerincformába.

5. 170 fokra előmelegített sütőben süssük kb.30 percig – tűpróbáig. Jól el kell találni a sütés idejét, mert ha túlsütjük, nem lesz lágy, kiszáradhat.

Villámgyorsan elkészíthető, s az eredmény: enyhén ropogós külsejű, belül lágy, vaníliától és citromtól illatozó, fincsi kalács.

Bon appétit! :)

Gyors krémes

Ez egy huszonéves családi recept. Már akkor is reform receptnek számított…ma meg…hajjaj. Jó szokásomhoz híven még változtattam rajta. Íme:

HOZZÁVALÓK:

·         2 csomag hűtött, sodrott leveles tészta (2x450 g)

A TÖLTELÉKHEZ:

·         1,1l tej – 800ml a vaníliás krémhez, 300 ml a habtejszínhez

·         3 csomag  „Zlaty klas” vagy vaníliapuding

·         150 g kristálycukor

·         200 g vaj vagy Hera margarin

·         csipetnyi só

·         2 zacskó habtejszín

ELKÉSZÍTÉSE:

1.       A leveles tésztákat megsütjük: az egyiket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, letakarjuk egy újabb réteg sütőpapírral, és nehezéket- mondjuk egy másik tepsit helyezünk rá. Ez azért kell, hogy a tésztánk, ha megsült, ne legyen hólyagos.  A másik tésztalapot  5x5-ös vagy 6x6-os négyzetekre vágjuk, szintén sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, szintén letakarjuk sütőpapírral, és erre is nehezéket teszünk. Az egészben sütött tésztalap lesz az alap, a négyzetkék pedig a legfelső réteg.

2.       Amíg a  tésztalapok sülnek vagy már hűlnek, elkészítjük a krémet - a krémes lelkét.

3.       A 800 ml tejből kb. 500 ml-t forralni kezdünk, hozzáadjuk a cukrot, sót. A maradék 300 ml-ben elkeverjük a 3 pudingport, majd ha a cukros tej forrni kezd, belekeverjük a pudingosat, és sűrűre főzzük.

4.       Kicsit hűlni hagyjuk. Ha nem túl meleg már, belekockázzuk a vajat, s botmixerrel egyneműsítjük. Ha  hűl a krém, még sűrűsödni fog.

5.       Ha kihűlt a tésztalap, a még enyhén langyos krémet rákenjük.

6.       Elkészítjük a tejszínhabot, s ha már teljesen kihűlt a vaníliás krémünk, erre finoman rákenjük a habot.

7.       Most pedig jöhetnek a pöpec kis formára vágott és ropogósra sütött négyzetkéink, melyekkel megkoronázzuk a habos műalkotásunkat.

8.       A négyzetek mentén feldaraboljuk – önállósítjuk a krémeseket.

9.       Zárásként porcukorral megszórjuk őket.

10.   Rögtön fogyasztható. A friss, ropogós tészta és a lágy, vanília illatú krém ellenállhatatlanná teszi ezt a finom desszertet. A krémnek kimondottan jót tesz a hűtőben történő pihentetés…csak bírjuk kivárni!