Olyan régóta...

...készülök arra, hogy nekem is legyen egy olyan igazi..., tarka-barka, foltvarrós, blokkgyűjteményes takaróm. Néhány tradícionális blokkot ki is próbáltam már, de mereven ragaszkodtam az egymással harmonizáló színekhez, sőt egy szín árnyalatait mertem csak egymással kombinálni. Így aztán többnyire az lett a vége, hogy - mivel sose volt egy színből megfelelő mennyiségű anyagom, kivéve ezt a pirosat, amit azóta sem hátlapoztam és béleltem...:) -,

a blokkokból kispárna lett, a kispárnából pedig ajándék.

Foltos találkozókra nem nagyon merek menni, mert ilyen helyeken (pontosabban ahol eddig én megfordultam) mindenki mindent tud már.  Az is, aki tanulni megy... rajtam kívül. Olyan szakszavakat hallgattam helyenként, hogy utána nem győztem szakszótározni...
Mire pedig fejben már "mindent tudtam" ahhoz, hogy "igazi" foltvarró legyek, addigra vagy egy (kettő, három) gyereket szültem, vagy elhelyezkedtem tanítani és más irányban éltem ki kreativitásom.

Telt-múlt az idő és én csak vágyakoztam, vágyakoztam arra a puha..., meleg..., tarka-barka..., téli estéken magam köré tekerős..., közben olvasós..., teázós..., múltra emlékezős..., nagyfotelben zenét hallgatós..., a mindennapi gondok és a világ elől elbújós TAKARÓRA...hogy talán egyszer eljön az ideje és lesz olyanom nekem is...

És akkor rábukkantam a felhívásra:

Eljött az ideje. Rita segít blokkgyűjteményből takarót varrni. Nekem is és ha szeretnéd, akkor neked is. Precízen, érthetően, blokkonként. Önzetlenül. Kérdezhetsz is tőle, nagyon kedvesen válaszolni is fog, kipróbáltam.:)

A babavarráshoz is kedvet kaptam Apró Zsuzska öltögetése közben. Abban, hogy egy olyan igazi babát varrjak, Aledi segít...majd. Neked is. :)

Nagyon jól érzem magam a hozzájuk hasonló emberek között...