Emlékszem, gyerekkoromban nagy divatja volt egy bizonyos "cuminyakláncnak". Mindenféle méretben és színben lehetett kapni ilyen kis műanyag cumiformákat, amiket nyakláncnak, karkötőnek, vagy táskadekorációs célokra használtunk. Kiváló cserealapot biztosított szinte bármire, és lehetett ugyanolyan színűt adni minden barátnőnek.:)
Aztán ott voltak később a szép, bőrdíszműves karkötők, később meg azok a horgolt mintára emlékeztető fekete damilnyakláncok, amik nekem már akkor sem tetszettek, mert túl nyakörvszerűnek gondoltam. Volt még a gyöngyös buddha-karkötő, fából, esetleg ásványből, na azt imádtam, nekem rózsakvarcos volt, ilyesmi mint ez itt:
...később már nem emlékszem ilyen mindent és mindenkit elérő ékszertrendekre, de biztosan voltak, csak addigra már kitört belőlem a nonkonformista lázadó, és nem vettem többé egy darab tinimagazint sem:)) Pedig ők a mai napig etetik a fiatalokat a kiegészítő musthave-ekkel,a szilikonkarkötők után most például elképesztő divatja van a szilikonóráknak, amelyek közül a legesetlenebb kockaszámlapos meg a ledes a legmenőbb (véleményem szerint több, mint poénosan hatnak egy vézna, negyvenkilós, százhetvencentis kamasz karján ezek a fröccsöntött gumibigyók ), ugyanis errefelé SENKI vagy, ha nem virít egy lime-zöld darab a csuklódon.
Ha az ember lánya a másik utat választja, és úgy dönt, egyedi ékszereket szeretne hordani, akkor bizony nagy meglepetésben lehet része. Szerencsére a kreatív boltok meghonosításával egyre inkább elérhetővé vált az saját kezűleg készült ékszer. Ha van elég ügyességünk és kreativitásunk, gyöngyből, bőrből, tűzzománcból, de akár süthető gyurmából is alkothatunk kiegészítőket. Én emlékeim szerint először egy irdatlanul hosszú, színes láncot fűztem magamnak kásagyöngyből, amit aztán a karomra tekertem, és unalmas kémiaórákon számolgattam az azonos színű gyöngyöket (nem is lettem sosem a hónap Kis Kémikusa, de sebaj..:)... később már ékszercsattal ellátott, színben és formában is harmonizáló láncokat készítettem, de sajnos ennél a szintnél nem jutottam tovább, mert sem időm, sem energiám nem maradt rá elég.
Azoknak sem kell azonban lemondaniuk az egyszeri és egyedülálló apróságokról, akiknek kevés a kézügyességük, vagy nincs idejük, türelmük a saját kézzel való előállításhoz. Vannak ugyanis kis hazánkban tehetséges fiatalok, akik aranyos, vicces, vagy épp meglepő, formabontó, és garantáltam egyedi ékszerek készítésével foglalkoznak, amelyeket bárki megvásárolhat tőlük.
Szeretném megmutatni két nagy kedvencemet, őket rendszeresen figyelemmel követem, nagyon tetszenek a munkáik, mindig meg tudnak lepni, és mindig olthatatlan vágyat ébresztenek, hogy vásároljak tőlük valamit. Ami az egészben a legjobb, hogy két ugyanolyan BIZTOSAN nincs ezekből a nyakláncokból, karkötőkből, fülbevalókból!
Az első Cseresznyéslány, alias Mánfai Kinga, aki tündéri kis ékszereket készít süthető gyurmából, mutatok is néhányat:
Ezek a cuki kis apróságok meglepőek, színesek, élethűek és kiválóak ajándékba is. Megfizethetetlen a barátnők döbbenete, amikor beállítasz egy tükörtojással a füledben, vagy kávéscsészével a nyakadban. De egy rózsaszínű cukros fánk az ujjadon is hatásos kiegészítő.:) Ráadásul bármilyen elképzelésed van, ha kivitelezhető, Cseresznyéslány elkészíti neked. Szuper!
Hogyha az elegánsabb, művészi kiegészítőket kedveled, és szeretnél egyedit, akkor pedig a Kócos Ékszer-t ajánlanám, Köves Viktória egyszerűen csodás dolgokat művel olyan alapanyagokból, mint drót, gyöngy, üveggolyó, villa. A karpereceibe szerelmes vagyok, de minden munkája lenyűgöző, órákig el tudnám őket nézegetni.
A Kócosnál azt is meg lehet tenni, hogy egy saját tárgyat, gyöngyöt, követ dolgoznak bele az ékszerbe, ami szerintem csodás dolog, mindig veled lehet egy számodra kedves emléktárgyad, amit amúgy egy dobozban vagy mondjuk egy polcon tartanál.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot ITT! Köszönöm!:)