Parmezános-zsályás keksz

A héten kollégákkal mikulásoztunk és vállaltam, hogy az itóka mellé viszek valami ropogtatni valót, édeset és sósat. Az édes a narancsos csokis cookies és a chilis-mangós keksz volt, a sós pedig ez a roppanósan omlós parmezános-zsályás keksz, aminek az egyik felébe némi szárított paradicsomot is tettem.

Az, hogy zsálya került bele és  nem pl. kakukkfű, csak a véletlennek, pontosabban annak köszönhető, hogy az égiek megszántak és kaptam friss zsályát. Mindenképpen friss fűszernövénnyel javaslom készíteni, a zsálya helyett pl. kakukkfűvel, vagy rozmaringgal. Egészen más lesz az íze, de biztosan nagyon finom. Szárított paradicsom helyett pedig egy kevés, egészen apróra darabolt diót is tehetünk bele. Bor, pálinka mellé igen jól csúszik. Házibuliba melegen ajánlom, az enyéim mind egy morzsáig elfogytak, sőt, kevés is volt, majdnemhogy közelharc folyt az utolsó darabért.

Ja, és ha még nem unalmas, hogy folyton ezt sulykolom, de fél óra és kész. 

Hozzávalók kb. 40 db-hoz:

200 g liszt

120 g vaj, esetleg margarin

fél tk só

fél csomag (10 g) sütőpor

8 dkg parmezán

1 tojás sárgája

5 levél zsálya felaprítva

4 db szárított paradicsom felaprítva (elhagyható)

Elkészítés: 

A száraz hozzávalókat késes robotgéppel morzsalékosra aprítjuk, majd a tojássárgát is hozzáadva homogén masszává gyúrjuk. Ha nem állna össze, kevéske (fél-1 ek) tejfölt adjunk hozzá. Végül gyúrjuk bele az aprított zsályát és szárított paradicsomot is. Sodorjuk 5-6 cm átmérőjű hengerré és fóliába csomagolva tegyük hűtőszekrénybe, amíg a sütő előmelegedik.

Vágjuk fél centis korongokra és sütőpapírral borított tepsin 180 fokon süssük világos színűre kb. 15 perc alatt.

Ezerrel tavasz

Végre tavasz van, ami két dolgot is magával von: éljenek a fények, amik még egy ilyen botcsinálta fotósnak, mint én is nagyon jól esnek.

Kettő: gasztronómiai szempontból a tavasz nálam egyenlő a friss zöldfűszerekkel és a könnyed ételekkel. Na nem mintha télen nem vennék egy-egy cserép bazsalikomot, rozmaringot, de szegények pár hét után a fűtés hőjétől, a fényhiánytól és a száraz levegőtől megmakkannak. Viszont a zsálya olyan, amit télen nem tudok beszerezni cserépedényben, most viszont teli vannak velük a kertészáruházak, virágnagykerek. Tavaly a nyár végére hatalmasra nőtt a zsályabokrom, erre azok a rohadék csigák egyik napról a másikra, alattomosan, az éj leple alatt ropira zabálták...:( Az idén kibővítettem a zöldfűszer "ültetvényemet": kaptam oregánót, citromos kakukkfüvet, bordó kakukkfüvet, (sajnos ezeknek csak az ilyen amatőr nevét tudom, botanikai meghatározását nem :) ) görög, apró levelű bazsalikomot, sőt, vettem egy cserép rukkolát, és steviát is. Most már csak valami csigacsapda kellene...

Egy egyszerű pasta carbonarát készítettem (szélesmetélttel, a spagettit nem szeretem annyira) egy kis zsályával.

A carbonara tészta amúgy is a vesszőparipám, ő is fent van a konyhai tévhitek dobogós helyén. Nagyon sokan úgy tudják, hogy tejszín kell bele (megjegyzem, Olaszországban is azzal készítik egyes helyeken) és szalonna helyett gépsonkával, sőt, extrémebb esetben (konzerv) kukoricával készítik. Mindez szerintem leginkább a különféle tasakos "csodáknak" köszönhető. Hát persze, milyen egyszerű is a port kikeverni egy kis tejszínnel, és kifőzni a tésztát, aztán jóllakik az egész család. Holott egy igazi carbonarát ugyanannyi időbe tart elkészíteni és garantálom, hogy mindenki kinyalja utána a tányért.

A választásom egyébiránt azért is esett erre, mert van még a hűtőben egy kis darab a barátnőmtől kapott és féltve őrzött borsos pancettából, amit valami szárd juhász bácsika tekert/lógatott/szárított a hegyen Algheroban.

Hozzávalók 2 főre: (nem túlzottan nagyétkű embereknek, könnyű vacsora vagy ebéd gyanánt)

180-200 g tagliatelle/spagetti
1 gerezd fokhagyma
4 tojássárgája (vagy 2 egész tojás, de én csak sárgájával szoktam)
4-5 dkg (kb. 2 ek reszelt) friss parmezán
8 dkg pancetta vagy más húsos szalonna, pl. kolozsvári
10 levél zsálya

Elkészítés:

Először is, feltesszük a tésztavizet főni. Mire a tészta kifő, mindennel készen is leszünk.

A pancettát apró kockára vágjuk és száraz serpenyőben lepirítjuk (ha elég zsíros, nem kell alá semmi zsiradék, kisül belőle elég). Hozzáadjuk  a zsályaleveleket is és kissé megfonnyasztjuk.

A tojássárgákat és a parmezánt elkeverjük.

Amikor a tészta megfőtt, a szalonnás serpenyőbe merjük, átforgatjuk, a tűzről levesszük.

A tojásos parmezánba merünk egy kisebb szedőkanállal a tésztavízből és alaposan elkeverjük, majd ezt a keveréket ráöntjük a tésztára és alaposan átforgatjuk. A tojás a tészta hőjétől "megfő" és krémes bevonatot képez rajta. Figyelem! Ne öntsük közvetlenül a tűzforró tésztára, mert a tojás kicsapódik és carbonara helyett rántottás tészta lesz. :)

Azonnal tálaljuk, kevés frissen őrölt borssal a tetején (én most ezt kihagytam, mert a pancetta borsos volt).

Megj.: a carbonara készülhet fele-fele arányban parmezánnal és pecorino romanóval, de utóbbit errefelé nem is nagyon lehet kapni, másrészt én magam annyira nem is szeretem.

Tagliatelle medvehagyma mártással

 

Ezmiez? :)

 

Igen, én sem maradhattam le...na azt azért nem állítom, hogy álmatlanul forgolódtam éjszaka amiatt, hogy az én blogomon még nincs medvehagymás recept, bezzegmindenkimásénvaaan...

Szeretem a medvehagymát, most van szezonja, addig együk, amíg van (ez lesz a spárgával is.)

A snidlingmártás analógiájára készítettem egy medvehagymamártást, csak ezt pépesítettem. Eszméletlen színe lett..Na és az íze...arról nem is beszélve, hogy egy kis csavar is van benne. A hétvégén a főzősuliban vajban konfitált csirkét készítettünk, jó sok fokhagymával és a sütésből visszamaradt (egy kiló!) vajat szépen hazahoztam, ki nem dobunk semmit, jó lesz az még sokmindenre. Nos, a vajnak jó kis fokhagymaíze van, még aznap este nagy sóhajtások között  pirítósra kenve ettem, és most  felhasználtam ebben a mártásban is (nem mintha a medvehagyma önmagában nem lenne elég, így is egy csomag Orbit kell, hogy az ember elűzze..:D) Persze ha nincs otthon ipari mennyiságű fokhagymás vajunk, anélkül is működik.

A mártás aztán rákerült egy kis tagliatellére, teljesen zöldre színezte.

Bevallom, hogy először bőrén sütött lazacot képzeltem mellé, de nem volt kedvem kimászni a Metróba, csirkemell pedig mindig van itthon. Igenám, csak az olyan unalmas, így parmezánköpenyt kapott.

Szóval, kb. ennyi.

Hozzávalók 2 főre:

egy közepes csokor medvehagyma felaprítva (én a zacskós medvehagymának a felét használtam fel)

2 dl tejszín

2 ek vaj

2 szelet csirkemell

friss, reszelt parmezán (kb. 5 dkg)

tagliatelle tészta (kb. 250 g)

Elkészítése" roppant sok időt vesz igénybe", gyakorlatilag amíg a tésztavíz felfő és a tészta megfő, készen is vagyunk mindennel.

Szóval, először is, feltesszük a tésztavizet.:)

A vajat egy kisebb lábosban megolvasztjuk, majd megfonnyasztjuk rajta az apróra vágott medvehagymát, felöntjük  tejszínnel, ízlés szerint sózzuk és besűrítjük (pár perc). Semmiféle liszt és egyéb sűrítő (pl.keményítő) nem kell hozzá. Botmixerrel alaposan pépesítjük.

A csirkemellet kissé sózzuk (vigyázva, mert a parmezán is sós), vékonyan megkenjük olajjal és a parmezánban megforgatjuk. Opció: előtte tojásba is márthatjuk, mintha paníroznánk. Egy serpenyőbe kevés olajat öntve kis lángon mindkét oldalán megsütjük. Javaslom, hogy széles lapáttal nyúljunk alá és úgy fordítsuk át, hogyha a parmezán esetleg odaragadna a serpenyőhőz sütés közben, akkor a lapáttal könnyen fel lehet szedni.

Ha a tészta kifőtt, leszűrjük, és beleöntjük a mártásos edénybe és alaposan átforgatjuk a mártással.

Azonnal tálaljuk.