Újkrumpli és zöldspárga zöldsalátával, eperrel, bresaolával - avagy egy tányéron a május ízei

Ez a hideg-meleg saláta igazi tobzódás a májusi ízekben. Alapvetően vegetáriánus fogás lett volna, de aztán belebotlottam a Culinarisban ebbe a csodás bresaolába féláron - még így sem mondom azt, hogy megfizethető, de nagyritkán azért belefér. A lányok le voltak tőle nyűgözve (mármint a bresaolától meg még a krumplitól, a salátától csak mi, felnőttek...). 

Arányokat nem írok, hiszen mindenki kedvére állította össze a saját adagját a különféle hozzávalókból. Az újkumplit kicsit ledörzsöltem, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, durva szemű Himalája-sóval, pár csepp citromlével, jól összeforgattam, majd 220 fokon bő fél óra alatt megsütöttem. Ezalatt grillserpenyőben megsütöttem a spárgákat (a zöldet én nem szoktam hámozni, csak letöröm a fás végüket) kevés olívaolajon, sóval és balzsamecettel nyakonöntve. A saláta már mind a saját veteményesemből van, minden nap eszem, zöldturmixnak pedig még a lányok is isszák:) Összekeverve vetettem mindenféle salátamagot, így csak tépni kell egy-két maroknyit, és kész. Apró spenót- és sóskalevelek, zsenge céklalevél, rucola és zsázsa is van benne, szóval kész ízorgia. A jól megmosott salátát a szokásos, legegyszerűbb módom ízesítettem - bonyolult dresszingeket csak nagyritkán készítek, általában maradok a jól bevált extra szűz olívaolaj + balzsamecet/citromlé + só, bors kombinációnál. Dobtam rá pár szem epret, hogy az édességével, frissességével feldobja az ízeket. A tányéron a salátára tettem pár szelet hajszálvékony bresaolát (ami ugye az olaszok szárított marhasonkája, nagyon alacsony zsírtartalommal és isteni ízzel), mellé tettem a grillezett spárgát és az puhára sült újkumlikat, majd az egész kapott még egy löttyintésnyi olívaolajat. Számomra ilyen egy tökéletes májusi ebéd:)

Mángoldos krumpli kecskesajttal

Az utóbbi hetekben ez lett a kedvenc ételünk. A mángold tényleg szuper növény, nem lehet eleget ültetni belőle. Folyamatosan szedhetjük nagy, erőteljes leveleit, nem magzik fel, mint a spenót (második évben már igen, de előtte már kora tavasszal kihajt, és még a felmagzás előtt párszor megebédelhetünk belőle), és rengetegféleképpen elkészíthetjük. Idáig gyakrabban ettük tésztával, de mióta ezt a krumplis-kecskesajtos verziót kikísérleteztem, háttérbe szorult a tésztás változat. Szerencsére egész nyáron lehetőségem van termelői piacon venni a jobbnál jobb sajtokat (Nagymaroson és Tahiban, és a hírek szerint hamarosan már Visegrádon is:)), valamilyen erőteljesebb íző, érettebb kecskesajtot szoktam beletenni, de érett, karakteres tehén- (vagy persze juh-) sajttal is szuper. A szeletelt, csomagolt bolti sajtokat viszont teljesen műanyagízűnek érzem, mióta rákaptam a termelői sajtokra. Ezeknek az ízén, illatán, állagán érződik, hogy egy állat tejéből készültek, erdetük, történetük van, a nagyüzemi társaikkal ellentétben. Szóval, aki teheti, termelői sajttal dobja fel, de persze az igazán jó minőségű bolti sajtok is megteszik (mondjuk cheesland trappistával nem érdemes próbálkozni:))

Hozzávalók (4 főre):

6 nagyobb krumpli, egy nagy csokor mángold, 2 dl tejszín, 10 dkg érett kecskesajt, só, bors, szerecsendió, extra szűz olívaolaj

A krumplikat megfőzzük (én a héjában főttet jobban szeretem, de persze lehet pucolva, felvágva is), a mángoldot alaposan megmossuk, feldaraboljuk (a szárat pár centis darabokra, a leveleket csak durván), és kevés olívaolajon párolni kezdjük. Kevergetjük, míg kicsit összeesik, majd sózzuk, öntök hozzá kevés vizet, és lefedve addig pároljuk, míg a szára is megpuhul (kb. 10 perc). A megfőtt krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd a megpárolódott mángoldhoz adjuk. Felöntjük a tejszínnel, szerecsendiót reszelünk bele (ez fontos, nagyon jól illik ehhez a tejszínes-mángoldos ízhez!), majd ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, összeforraljuk. Végül belereszeljük-belemorzsoljuk a sajtot. Nekem önmagában is tökéletes ebéd, de köretként is el tudom képzelni mondjuk grillezett csirkehúshoz. Sőt, hidegen is finom, én aztán igazán nem szeretem az ebédmaradékot enni vacsorára, szinte soha nem fordul ez elő, de ezzel az étellel kétszer is kivételt tettem, mert olyan jól nézett ki a hűtőben a hideg mángoldos krumpli. 

Narancsos répa-pasztinák krémleves zsázsacsírával

Ismét egy krémleves. Fél óra alatt elkészül, finom, gyönyörű üde színe van, egészséges, és a kislányom is szerette - tehát tökéletes ebéd (az már más kérdés, hogy ő minden kérmlevesbe frissen reszelt keménysajtot - általában Grana Padanot - akar, az ő verzióját nem kóstoltam meg, szerintem én jártam jobban a zsázsával, de hát váljék egészségére, ezen aztán igazán nem fogunk összeveszni, lényeg, hogy megevett egy tányérnyi levest:)). A zsázsa úgy került a levesre, hogy életemben először kipróbáltam a csíráztatást (kaptam nemrég egy csíráztatótálat), zsázsamagot vettem hozzá, és túl jól sikerült, csíra helyett mára egy csomó kis zöld levél volt a tálban, alul meg kilógtak a kis gyökerek. Mindenesetre én mindenestül rászórtam a levesre, gyökerestül-levelestül, és a zsázsa enyhén csípős, friss íze nagyon jól  illett az édeskés krémleveshez. Aki teheti, használjon bio zöldséget a leveshez, a bio nem csak egészségesebb (nem tartalmaz vegyszermaradványokat, magasabb a vitamin- és ásványianyag-tartalma), hanem sokkal finomabb is!

Hozzávalók (4 adag):

1 pasztinák, 4 répa, 1 nagyobb krumpli, 3 narancs, 1,5 dl tejszín, só, fehérbors, szerecsendió

Elkészítés:

A megtisztított, feldarabolt zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhulnak, botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a főzőtejszínt, a narancsok kicsavart levét, sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezzük, egyet forralunk rajta, majd a zsázsacsírával megszórva tálaljuk.

Almás-krumplis édeskömény-krémleves mascarponéval és füstölt lazaccal

Mindig is szerettem az édesköményt, de az utóbbi hónapokban különösen gyakran készítek édesköményes ételeket. Ennek fő oka az, hogy a legtöbb zöldégtől, amit a téli időszakban fogyasztani szoktunk, fáj a kicsi Flóra hasa (persze ő csak közvetetten kap belőle, de még úgy is :)). Így az egész család a szoptatós kismamák diétás ételeit eszi, semmibe nem teszek hagymát, nincs brokkoli, karfiol, káposztafélék, hüvelyesek. Az édeskömény viszont kimondottan ajánlott, magjából még tea is készül a hasfájós babáknak. Krémlevesnek korábban még nem próbáltam, de pár napja gyönyörű friss édesköményt kaptam a Napos oldal-ban (elsősorban itt szoktam biozöldségeket beszerezni), és mivel az utóbbi napokban több gasztroblogon is olvastam édeskömény-krémlevesről, illetve az édeskömény és a lazac párosításáról, gondoltam, én is kifejlesztem a saját, diétás verziómat. Nem akartam túlvariálni a fűszerezést, hiszen az édeskömény és a lazac íze épp elég karakteres, de aztán megláttam a polcon  a Green Cuisine halakhoz való fűszerkeverékét, ami pont édesköménymag alapú, így abból tettem bele, szerintem jó választás volt. 

Egyébként a krémleves a világ egyik legjobb találmánya szerintem, egyszerűen elkészíthető, laktató, végtelen soféleképpen variálható, és a legjobb mód arra, hogy a lányommal minél több zöldséget megetethessek. Krémlevesként - főleg, ha magának szórhat bele egy kis reszelt parmezánt, pirított szalonnát vagy kenyérkockát - bármilyen zöldéget megeszik, olyat is, amire pl. párolva rá se nézne. 

Hozzávalók:

1 nagy édeskömény, 3 krumlpi, 2 alma, fél doboz mascarpone, 1 púpos teáskanál Green Cuisine Fish Seasoning fűszerkeverék (édesköménymag, petrezselyem, snidling, narancshéj, tárkony, turbolya), só, 5 dkg füstölt lazac, citrom

1. A zöldségeket és az almákat megtisztítjuk, feldaraboljuk, és kb. kétszeres mennyiségű vízben fetlesszük főni, hozzáadjuk a fűszerkeveréket is
2. Amikor megpuhultak (kb. fél óra), botmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a mascarponét (egy 25 dkg-os doboz felét kb.), jól elkeverjük (lehet ismét botmixerrel akár, hogy sima legyen), megsózzuk, és még egyet forralunk rajta
3. Tálaláskor a tányérokba csíkokra vágott füstölt lazacot teszünk
4. Díszíthetjük az édeskömény félretett zöldjével, adhatunk hozzá pár csepp citromlét

Indul a Naspolyakonyha - Rosé kacsamell narancsos-balzsamecetes naspolyaszósszal, pasztinákos krumlipürével

Évek óta mondja a férjem szinte minden ebéd után, hogy "ezt a receptet le kellene írnod". Most végre elkezdem, hátha más is szívesen olvassa. Távolról sem vagyok profi szakács, viszont nem okoz gondot gyorsan összedobni egy finom ebédet olyankor sem, amikor szinte semmi sincs itthon, és még a két kislányom is rajtam lóg. A nagyobbik, Regina (3 éves) már lelkesen segít mindenben, simán felsorolja egy egyszerűbb recept hozzávalóit, bedugdossa a csirke bőre alá a fokhagymagerezdeket, vagdossa a tompa késsel is vágható alapanyagokat, keveri, gyúrja a süteménytésztákat. A kicsi Flóra (3 hónapos) még csak a pihenőszékéből figyeli az eseményeket, de remélem, 1-2 év múlva ő is boldogan fog segíteni a főzésben, és felnőtt korukban egyikük sem zacskós levesen és gyorséttermi kaján fog élni.

Bár rengeteg receptet olvasok, ritkán főzök recept után, általában szabadon variálom az épp rendelkezésre álló alapanyagokat. Leginkább a mediterrán, azon belül is az olasz konyhát kedvelem, hogyományos magyaros fogásokat nem szoktam készíteni. Nem vagyok vegetáriánus, de gyakran főzök húsmentes ételeket, igyekszem minél többféle zöldséget megismertetni és megszerettetni a lányommal. 

Néhány éve elkezdtem kertészkedni, és rájöttem, hogy a lehető legnagyobb öröm a saját kertemben szedett, vagy a környező erdőkben, réteken gyűjtött alapanyagokból főzni. Tavaly nyáron hihetetlen mennyiségű cukkini termett a kerteben, szerintem legalább százféle ételt készítettem belőle, de senki sem panaszkodott, hogy már megint cukkinit eszünk. Már alig várom a tavaszt, amikor salátaboglárkát, komlórügyet és friss csalánt szedhetünk, és elkezdhetek ismét a veteményessel foglalkozni.

Első blogreceptemnek - a blog nevéhez illően - naspolyás ételt választottam. Mi most hétköznapi ebédnek ettük, de ünnepi fogásként is megállná a helyét. 

Rosé kacsamell narancsos-balzsamecetes naspolyaszósszal, pasztinákos krumlipürével

Hozzávalók:

Két kisebb kacsamell, 1 narancs, 1 dl nasopolyapüré (vagy kb. 10 szem naspolya), 1 teáskanál narancsos balzsamecetkrém, 1 teáskanál méz, 4 nagyobb bio krumpli, 1 bio pasztinák, vaj vagy biomargarin, só, fehérbors

A naspolya, Regina őszi-téli kedvence a kertünkben termett,  még december elején tettem el belőle két kis üvegnyi naspolyapürét - ehhez a naspolyák két végét levágtam és feltettem főni annyi vízben, amennyi épp ellepi, majd miután pürés állagú lett, szűrőn átpasszíroztam, és forrón befőttesüvegbe tettem.

A fotó minősége borzasztó, nem voltam felkészülve az ételfotózásra, a mobilom kaptam elő hirtelen... De az étel valóban nagyon finom!

1. A sütőt előmelegítem 120 fokra
2. A kacsamelleket sóval és fehérborssal bedörzsölöm, bőrös felükkel lefelé forró serpenyőbe teszem, 8 percig sütöm, majd megfordítom, és a másik felüket is sütöm további 3-4 percig
3. Amíg a serpenyőben sül a kacsa, meghámozom és felvágom a krumplit és a pasztinákot, és enyhén sós vízben puhára főzöm
4. A kacsamelleket hőálló edénybe teszem, és átteszem az előmelegített sütőbe (lehetne serpenyőstül is, amennyiben fém a nyele - ebben az esetben a kisült zsírt öntsük le, és tegyük félre -, de az enyém nem fér be a sütőbe:)) kb. 30 percre
5. A narancs levét, a naspolyapürét, a balzsamecetkrémet, a mézet és egy kanálnyi kacsazsírt kevés sóval és borssal elkezdem főzni, hogy kicsit besűrűsödjön a mártás
6. A puhára főtt krumlpit és pasztinákot áttöröm, biomargarinnal, főzővízzel és kevés kacsazsírral kikeverem, sózom, borsozom (én úgy szeretem, ha kicsit darabos, nem teljesen pürés az állaga)
7. A kacsamelleket kiveszem a sütőből, vékony szeletekre vágom  - az egész fogás elkészül 45 perc alatt