A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tartósítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tartósítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 6., kedd

Lekvárfőzés - Narancsos őszibarack lekvár




Hozzávalók 3 kg tisztított, nyers alapanyaghoz: őszibarack, 1 db citrom, 3 db nagyobb narancs, 75 dkg cukor.

Továbbá:
hagyományos celofán papír (nem műanyag befőző fólia!)
szalicil vagy nátrium- benzoát (nem kerül bele a lekvárba!)

Elkészítése:

A barackot meghámozzuk, kimagozzuk, a citrom levével megöntözzük, hogy ne barnuljon. Hozzáadjuk a tisztított, feldarabolt narancshúst, és a citrom és egy narancs vékonyra szelt, apróra vagdalt héját, ügyelve arra, hogy a héj alatti fehér rész ne kerüljön bele (zöldséghámozóval a legkönnyebb elvégezni).

Lehetőleg egy vastag falú, magasabb, széles aljú, ép zománcozású edénybe tesszük az anyagokat, és addig főzzük, míg el nem fő a habja.
Az elején nem kell állandóan kevergetni, amikor már kezd elfőni a leve, és eltűnik lassan a habja, akkor már állandó kavarást igényel.
Kicsit át is lehet bot turmix segítségével turmixolni, hogy a nagyobb darabokat összezúzzuk.
Akkor jó a lekvár állaga, amikor teljesen besűrűsödik, kis bugyogó kráterek lesznek benne, amelyek már akár ki is fröcsöghetnek, ezért vigyázzunk, ne szerezzünk égési sérüléseket.
Ilyenkor a felülete is selymes fényű a masszának.

A kész lekvárt tisztára mosott, előzőleg kiforrázott (vagy más módon csírátlanított) üvegekbe töltjük.




Tartósítása:

Az üvegek lekötéséhez valódi celofán papírt használjunk.
A celofánt cellulózból (szerves növényi anyag) gyártják, hártyavékonyságú lap, amely a víztől megpuhul.

Az előzőleg méretre szabott celofán egyik oldalát felforralt, forró vízzel megnedvesítve az üvegre borítjuk, száraz tetejét megszórjuk egy késhegynyi tartósítószerrel.
A másik celofánt szintén megvizezve úgy tesszük rá, hogy a száraz rész lefelé, a vizes felület felfelé nézzen.
Két gumigyűrűvel leszorítjuk. (Én csavaros tetővel is lezárom, ha van az üveghez).
Száraz dunsztban hagyjuk teljesen kihűlni.
Ezzel a módszerrel nem kerül tartósítószer a lekvárba, és nem érintkezik vele közvetlenül, mégis elkerülhetjük azt, hogy a penészgombák életre keljenek.

A módszert Bokor Katalin természetgyógyász „Befőzés cukor nélkül?” című könyvében (kiadva 1997-ben) olvastam, azóta használom, és mindig nagyszerűen beválik, semmi nem romlik meg.
Ő minimális mennyiségű mézet használ cukor helyett a lekvárfőzésnél. 
Ebben az esetben a jól összezúzott gyümölcsöt a kellő sűrűségig főzzük, és csak az utolsó 4-5 percben ízesítjük kevés mézzel, és még pár percig forraljuk.  

Ami miatt felkerült a blogra ez a bejegyzés, az maga a tartósítás módja, amit szerettem volna azokkal megosztani, akik nem ismerik a módszert, - ők sajnos elég sokan vannak.
Legfőképpen azért gondolom ezt, mert lassan felnő egy generáció úgy, hogy meg vannak győződve arról, hogy dzsemfix és egyéb társai nélkül nem is főzhető már lekvár.
Biztosan megvannak a kényelmi szempontjai ezeknek a készítményeknek, de ha választhatok, inkább ott állok és kavargatom, míg valóban olyan lekvár nem lesz belőle, amit lekvárnak nevezünk a hagyományos értelemben.
Azt a fajta zselésített állagot, amit ezekkel a készítményekkel érünk el, bármelyik gyári készítmény is vissza tudja adni, és akkor nem beszélhetünk teljesen vegyszermentes változatról (szerintem).

Visszatérve a tartósításhoz, használhatjuk minden olyan készítménynél, ahol tartósítószert használnánk. Befőttek, ivólevek, zöldségek, stb.

Befőtteket minimális édesítéssel így tehetünk el:
Egy 6-8 literes fazekat jó félig töltünk vízzel, 50 dkg mézzel felforraljuk.
A tisztított gyümölcsöt beletesszük, amikor ismét felforr, párszor megkavarjuk, és amikor kezd puhulni, üvegekbe szedjük, és az ismertetett módszerrel lezárjuk.
Ha nem elég édes, fogyasztáskor utólag lehet mézzel édesíteni ízlés szerint, ezt a lekvárnál is megtehetjük, ha kevés mézzel készül.
Száraz dunsztban hűl ki, mielőtt a polcra tennénk a végső helyére.

Bízom benne, hogy tudtam segíteni!:-)







2010. december 22., szerda

Narancsos omlós keksz



Hozzávalók:

1 db narancs reszelt héja
2-3 evőkanál narancslé
5 dkg cukrozott narancshéj
25 dkg lágy vaj / margarin
20 dkg porcukor
2 tojás sárgája
1 tojás
50 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
pici só


Töltelék:

15 – 20 dkg narancsdzsem

Elkészítés:

A vajat keverjük habosra a cukorral.
Adjuk hozzá a reszelt és az aprított cukrozott narancshéjat, a tojás sárgákat és a tojást. Végül dolgozzuk bele a sütőporos lisztet, narancslevet.
Formázzunk belőle cipót, fóliába csomagolva hideg helyen pihentessük egy éjszakán át.

A tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagságúra, szaggassuk ki tetszőleges formával.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgassuk őket, és előmelegített 180 °C – os sütőben süssük ki 8-10 perc alatt.

Két-két lapocskát lekvárral töltsünk meg, a sütemények tetejét vaníliás porcukorral szórjuk meg.
Jól záródó fém-vagy műanyag dobozban két-három hétig is eltartható a sütemény.

A receptet egy régi Nők Lapjában találtam, az eredeti leírás a következőket javasolja a töltelékhez:

15 dkg őszibaracklekvár
2 evőkanál őszibaracklikőr
2 csepp zöld ételfesték
15 dkg málna-, vagy ribizlilekvár
2 evőkanál málnaszörp
15 dkg sárgabaracklekvár
2 evőkanál barackpálinka
5 dkg vaníliás cukor

Három külön edényben 1-1 percig forrósítsuk az őszibaracklekvárt az őszibarack likőrrel és az ételfestékkel, a málna-, vagy ribizlilekvárt a málnaszörppel, a sárgabaracklekvárt a barackpálinkával.
Szitakanálban törjük át mindegyiket, majd hagyjuk kissé hűlni.
A felső lapokat szórjuk meg vastagon vaníliás porcukorral.
Az alsó lapokat lakvárral kenjük meg, tetejükre a cukrozott lapocskák kerülnek.

Kb. 60 darab lesz belőle, nem számoltam, nálunk menet közben is fogyott.
Nagyon finom, tudom ajánlani!!!

Nálam házilag készült narancsdzsem a töltelék, beírom a receptjét, hátha valakit érdekel.



Narancsdzsem:

2 kg narancsot alaposan megsikálunk, a héját vékonyan levágjuk, vékony szeletekre vagdossuk. A héja alatti fehér részt lehántjuk, a narancsszeleteket felvagdossuk, a magokat kiszedegetjük.
1 citromot szintén ugyanígy előkészítünk, a naranccsal elkeverjük, felöntjük annyi vízzel, hogy pont ellepje, és megfőzzük. Az elpárolgott vizet menet közben pótoljuk.
Amikor a gyümölcsök héja teljesen megpuhul, hozzáadunk 1.2 kg cukrot, és időnként megkevergetve lassú tűzön addig forraljuk, míg jól besűrűsödik.
Üvegekbe töltjük, pici tartósítószert teszünk a tetejére (tartósítószerrel elkevert vízbe mártott fóliával lekötjük), és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Ez a recept a Mini Magyar Konyhában jelent meg.
A főzési időre a cukorral együtt 15-20 percet ír, de több kellett ahhoz, hogy jól besűrűsödjön, nem emlékszem mennyire, még tavasszal készítettem.
Azóta nagyon-nagyon finomra érlelődött, és most eljött a rendkívüli alkalom, hogy felhasználásra kerüljön...