Egy lakásfotózás kulisszatitkai....

Nálunk járt Darabos Gyuri, a megújult Lakáskultúrának készített anyagot. 

Egy lakásfotózás még akkor is izgalmas dolog, ha nem a saját lakásunkról van szó, hanem "csak" egy munkáról.

Saját lakásnál az ember elveszti józan ítélőképességét és megpróbálja azokat a hetek/hónapok/évek óta halogatott ötleteket megvalósítani, amiről azt gondolja, hogy anélkül nem fog összeállni az egész. Persze a hétköznapok rohanása közben töredékét sem tudja megcsinálni, hisz kinek van ideje munka/család logisztikázás/nyaralás szervezés mellett, néhány nap alatt átfesteni a hálót, kárpitozni, feliratot festeni a fürdőbe vagy állólámpát csinálni a hónapok óta nappali közepén álló fa fényképezőgép állványból.... Így a fotózás reggelén összeomolva néz körbe a lakásban és nem érti, hogy miről fognak szólni a képek.....

Aztán megérkezik a stylist, a képszerkesztők, a fotós és minden pszichológiai tudásukat latba vetik, hogy megnyugtassák az ideggyenge tervezőt...több-kevesebb sikerrel...

Maga a fotózás már megy, mint a karikacsapás, még kávézásra/teázásra/eszegetésre/csacsogásra is jut idő.

De megfejtettem, hogy miért vagyok minden egyes alkalommal ilyen idióta (pedig már igencsak sok fotózáson vagyok túl...)!!! 

Egy munkánál - mire oda jutunk, hogy fotózni lehet - teljesen összeáll az egész lakás, minden részlet a helyére kerül, kerek egész a tér, az ember tudja, hogy jó lesz.... Egy saját lakás soha nincs kész, mindig jönnek az újabbnál újabb inspirációk, színek, festmények, összeszedett "kincsek", amiket el kell helyezni, át kell alakítani, egyszóval folyamatos átalakulásban van minden. Az az igazi kihívás, hogy egy külső szemlélő ebből semmit ne érezzen, bármikor látja, a tér egy harmonikus, jó hangulatú, befejezett egésznek tűnjön...Remélem ezt sikerült elérnem és az ősz folyamán megjelenő anyag tetszeni fog Nektek....

Zacskós fény......

Megint csak lámpa készítésre adtam a fejem, bár nézőpont kérdése, hogy lámpának vagy átvilágított "képtartónak" tekintjük.....

Én leginkább hangulatvilágításnak nevezném, cserélhető fotókkal, csak ez így elég hülyén hangzik, na meg hosszú is...

Kell hozzá egy fehér papírzacskó, lámpafoglalat vezetékkel és kapcsolóval, egy kiürült arckrémes tégely, szerszámok, csavarok és néhány kinyomtatott fotó. A legjobb, ha nem fotópapírra, hanem sima fénymásolópapírra nyomtatjátok, mert azt világítja át szépen a zacskóban lévő fény.

Nem csak állítva, függesztve is nagyon jó....(a kandallós posztban őt láthatjátok a kandalló felett)

Mérjük le a papírzacskó alját, majd rétegelt lemezből vágjunk ki egy ekkora darabot. A levágott lap közepére csavarozzuk fel az arckrémes tégely tetejét.  A tégely alját egy 10-es fúrószárral fúrjuk ki. Ebbe illesszük be a közcsavart (ez nem más, mint egy belül üreges menetesszár) , majd rögzítsük az anyákkal alul és felül. Csavarjuk rá a foglalat alját a közcsavarra.  

A tégely oldalán fúrjunk egy olyan átmérőjű lyukat, amin a vezetéket át tudjuk majd fűzni. Fűzzük be a vezetéket ezen a lyukon, majd felül a közcsavaron és a rácsavart foglalat alján dugjuk ki. Kössük be a foglalatot és pattintsuk rá az aljára.  Csavarjuk rá az arckrémes tégelyt a falapra csavarozott tetőre, fejjel lefelé.

A rétegelt lemez négy sarkába fúrjunk egy-egy lyukat. Egy drótot hajlítsunk meg „U” alakban, úgy, hogy az „U”szára megegyező legyen a zacskó magasságával.  A zacskó hátoldalán középen alul vágjunk egy függőleges nyílást. A falapra szerelt foglalatot óvatosan csúsztassuk bele a zacskóba és helyezzük el az alján. A vezetéket, a dugaljjal és a kapcsolóval dugjuk ki a kivágott függőleges nyíláson. Legvégül pedig illesszük bele rétegelt lemez lapon fúrt lyukakba  a két „U” alakú drótot, mert ez fogja kimerevíteni a zacskót.

Ezután már csak a kiválasztott fotót csíptessük rá a zacskóra és kész vagyunk….

Higgyétek el, leírva sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni. Talán a fotókból egyértelműbb lesz....

A fotót akár mini facsipesszel, akár egy sima gémkapoccsal is rögzíthetitek...

..amivel még tartozom...képkeret kandalló utóélete...

Még karácsony előtt készült el az a képkeretkandalló gyertyákkal, ami a decemberi Lakáskultúrában jelent meg. A fotók kint készültek a nyaralódobozunkban, de utána, ahogy írtam is a posztban, felkerült a pesti lakásunkba, ahol néhány régi gerenda közé építve tökéletes térelválasztó lett belőle. Szerintem nagyon jól bevált... Azt ugyan nem tudom eldönteni, hogy a karácsonyi őrületben mindenkinek magától értetődő gondolatmenet-e, hogy tonnás gerendákat hurcoljunk a másodikra, majd fűrészpor felhő mellett vágjuk méretre, végül a szomszédok legnagyobb örömére, éjszakába nyúlóan furkáljuk a plafont, hogy azok a nyomorult gerendák biztosan álljanak a lábukon. Szerintem magától értetődő....!!!

Ezúton is köszönettel tartozom igazán megértő szomszédainknak (bár azt hiszem edzésben vannak, elvégre már négy éve itt lakunk...)

A kép elképesztően béna, de nézzétek el nekem, hisz most kattingattam, hogy tudjam pótolni amit még karácsony előtt ígértem Nektek....

Az első lépés az volt, hogy még a boldog októberi napsütéses napok egyikén, egy magasnyomású mosóval többször átmostam a gerendákat. Nekem minden bontott anyagnál problémát jelent, hogy rettenetesen koszosak bírnak lenni és azt nem nagyon kedvelem, de ezzel a módszerrel garantáltan tiszták lesznek. Az egyetlen, hogy utána nagyon ki kell szárítani őket....

Magáról a szerelésről is készültek képek, de egyszerűen nem találom őket, így meg kell elégednetek a leírással.

Először a plafonra csavaroztunk "L" vasakat, amihez hozzáerősítettük a gerendákat, úgy, hogy az "L" lelógó szára a gerendák hátsó oldalára került, így csak akkor látszanak, ha az íróasztal felől nagyon nézek felfelé (bár lefestve már úgy se....). 

Ugyanezzel az "L" vasas megoldással a padlóra is lecsavaroztuk. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem igazán a parketta kímélő megoldások egyike, de már amikor ide költöztünk, akkor szerettem volna kicserélni a parkettát. Nem nagyon jött össze, úgyhogy csak fel lett csiszolva és kapott egy dió színű pácot. Azonban ez a projekt nem hagy nyugodni, úgyhogy nem bánok túl kesztyűs kézzel a parkettával, hisz folyton az van a fejemben, hogy úgyis mindjárt kicseréljük......hmmm..(azért gyanús, hogy ez nem holnap lesz:)

Amikor a három egész gerenda stabilan állt, fogtuk a "kandallót" és a két egymástól távolabb álló gerenda közé (ahol akkora távolságot hagytunk amekkora a "kandalló" szélessége) beillesztettük és csavarokkal rögzítettük. 

A negyedik gerendát kettévágtuk. Egy akkora darabra ami a plafon és a "kandalló" közötti távolság, és egy akkorára, mint a padló és a "kandalló" közötti távolság. Ezután az "L" vasas megoldással ezt is rögzítettük.

 Nem igazán tetszett, hogy barna, így néhány nap múlva fogtam, és mivel úgyis rusztikus felületet szerettem volna, sima diszperzites falfestékkel lefestettem a gerendákat...nagyon gondolkodom, hogy a keretet is le kéne festeni fehérre..Ti mit gondoltok??????

mire jó néhány régi fotó?....

Akik olvasták a gyertyakandallós bejegyzést remélhetőleg figyelmesen szemlélték a "kandalló" feletti koszorú szerűséget. Igen jól láttátok....fényképekből készült..

Egy régi ikeás hokedlinek lejött a kerek teteje, ez volt az alap. Blu Tech-kel ragasztottam rá a fotókat, így az ünnepek után majd le tudom szedni és nem lesz semmi bajuk.

A tollas fényfüzért csak úgy ráhajigáltam....végül nagyon jó kis karácsonyi "koszorú" lett belőle....

Szerintem jobban mutat sötét falon, úgyhogy a konyhában lógattam fel a fotózáshoz, ezért ne lepődjetek meg azon a néhány receptrészleten ami a koszorú aló kivillan.......:)

 

Újrajátszás parapetfal ügyben...

Ugyan esett már szó szemétből kreált parapetfalamról, de a héten megjelent Lakáskultúrából  többet is megtudhattok róla....
Persze már láthattatok olyan fotókat amiket én csináltam, de azért (valljuk be) Darabos Gyuri képei egy kicsit talán jobban sikerültek :)....hmmm, talán nem is csoda, aki profi, az profi.....

fotó Axel Springer/Lakáskultúra/Darabos György

...bicikligumi kicsit másképp...

A most megjelent Lakáskultúrában végre fény derült a titokra, amit  nemrég a "dremelezős" posztomban lebegtettem meg. Még nyereményjátékot is hirdettem, és nagy örömömre Kati ki is találta, hogy mi készült....úgyhogy remélhetőleg tetszik Neki a nyereménye:)....
Tehát felsorakoztam a használt bicikligumi felhasználók sorába.... a múltkori öv készítés csak a kezdet volt, azt igazából nem is én találtam ki, Dénes övei inspiráltak....
A bortartó saját kreálmány. A kidobott bicikligumi külsők ihlették....na meg az, hogy néhány borfesztivált megjártunk idén, úgyhogy nem jön rosszul ha tudjuk valahol tárolni a borokat.....

Kell hozzá néhány használt bicikligumi külső és egy ütött-kopott deszka....

arra gondoltam, hogy nem fogom a bortartót a falra tenni, csak egyszerűen a falhoz támasztom majd, ezért a deszka végét ferdén lefűrészeltem, hogy biztosabban támaszkodjon a falon...

  

a bicikligumikról sniccerrel levágtam a merevítő karikát ....jó kis "szalagok" lettek belőlük, amit simán ki lehetett mosni mosógépben....

 

levágtam a "gumiszalagokból" kb 25-28 cm hosszú darabokat...nekem öt darab jött ki egy gumiból

 a deszkán bejelöltem, hogy hova szeretném tenni a "gumi hurkokat" (kb 20 centinként)...és akkor jött a tuti kis Dremel Triom, amivel bemartam a "slicceket", amibe belefűztem a gumikat.......elsőre nem lettek elég szélesek, így a kis dremellel kicsit ki kellett tágítani....

 

majd jött a szokásos Unitop, amivel lefestettem a deszkát...kicsit elnagyoltan, hogy ne legyen olyan "telibe festett" hatása, így megmaradt a kopottas jellege....

fogtam a levágott gumi szalagokat és a "slicctől" kb 5 cm-re két csavarral (biztonság okából raktam alá alátétét) ráerősítettem a deszkára...

egy üveget használtam sablonnak amikor átfűztem és a deszka hátoldalán megerősítettem...

 

annyira belelkesültem, hogy a sufniban talált gereblye fejét felcsavaroztam a falra és ráaggattam a poharakat...így már semmi sem hiányzik egy kis kulturált borfogyasztáshoz :))))

fotók Axel Springer/Lakáskultúra/Wein Krisztina

....nyár, már csak fotókon.....

Hihetetlen őszi hangulatba keveredtem ettől a borongós, esős időtől (pedig még hol vagyunk attól az igazi nyúlós-nyálas-ködös rémálomtól....), úgyhogy gondoltam megosztom Veletek, hogy tavaly hogyan konzerváltam a nyári hangulatot. Idén már elkezdtük a kavicsirogatást, de az elmúlt években a fotóval kombinált gyűjtemények is jól beváltak. Azóta is nézegetem őket a fürdőszoba falán. 
Csak néhány jól sikerült fotó, képkeretek és a nyaraláskor összegyűjtögetett "mindenfélék" kellenek hozzá...

Nem igazán bonyolult az elkészítése, egyszerűen rakjátok rá a "valamit" a képre és lyukasztgassátok körbe. Utána "varrjátok" rá....én nem sima cérnát, hanem vékony fémszálat használtam, de szerintem cérnával is jó lehet...Aztán már csak a keretbe kell belerakni és mehet is a falra.....

..mi gyűjtöttünk kagylót...

....összeszedtünk kötéldarabokat a hajóról....

.....de még a citromligetben lopott szedett citrom héja sem maradhatott ki...

..egyszóval bármi jó lehet,ami a nyarat idézi...:)


foto Axel Springer/Lakáskultúra/Darabos György

..teraszfestés?... nálatok működne?...

"Dobozunk" teraszának burkolatával elég bajban voltam...
Adva van egy teljesen jó méretű, használható, fedett terasz, ronda beton padlóval (nem, sajnos semmi köze ahhoz a gyönyörű csiszolt nyersbeton burkolathoz, amit bármikor szívesen bevállalnék...)
A járólapot nem annyira szeretem, az igazán szép természetes kövek vagy egy kültéri faburkolat költségei nagyságrendileg megközelítik a "ház" értékét (na jó, ez kis túlzás, de úgy érzem, hogy ha az a koncepciónk, hogy egy olyan nyaralónk legyen, ahol az újrahasznosított, "összekukázott" holmikból teremtünk hangulatos, , jól használható ház jellegű valamit, oda valami "gondolkodósabb" megoldás kell....)
Némi vacilálás után a nappalinál jól bevált festés mellett döntöttem. 
Már évekkel ezelőtt festettem betont. A régi házunk teraszára egy szőnyeget (kép a poszt legvégén..) Csak ideiglenesnek szántam, addig amíg le nem burkoljuk. Aztán úgy maradt, egészen addig, amíg el nem költöztünk. Tulajdonképpen a vevőnk egészen oda volt tőle....... 
Most is Héra járható betonfestéket vettem...mi mást mint fehéret:)....
És...valóban nagy lett a változás...egy hónapja használjuk, nem kopik, nem látszik rajta a kosz és még azok az egészen apró kavicsok, amik eddig folyamatosan váltak le róla, azok is a helyükön maradnak (ez valószínűleg abból fakadt, hogy nem volt nagyon jó minőségű a beton)
Berendezve még nem fotóztam, azt majd legközelebb...

..vettem a festéket..

...sikerült kölcsönkérnem egy magasnyomású mosót, ami nem hátrány, mert a betonról minden koszt, leváló darabot le lehet mosni vele...úgyhogy jól jön egy ilyen a háznál...

..lemosás után meg kell várni, amíg tökéletesen megszárad, aztán jöhet a festés...
Egy seprűnyélre ráhúztam a közepes méretű festőhenger nyelét, így állva, mintha felmosna az ember lehet festegetni. Az első csíkot érdemes valami sorvezető mellett meghúzni (mi egy maradék lambéria deszkát használtunk). Az ezt követő csíkokat már lehet szabadkézzel húzkodni, semmi gond, ha egy kicsit girbe-gurba lesz....Ha nincs elég önbizalmatok,  az összes csíknál lehet használni a sorvezetőt...de szerintem bátraké a szerencse, úgyhogy próbáljátok ki anélkül, mert úgy sokkal gyorsabban megy, és így is elég idegőrlő szép türelmesen egymás mellé húzogatni a hétszázvalahányezer(nek tűnő) csíkot ....

 ..itt fogyott el először a türelmem, de aztán erőt vettem magamon...

... aztán csak kész lett:)...

..és a régen egy másik terasz.. ma már nem ilyet festenék, de nézzétek el nekem, hisz nyolc! éve volt....

 és a terasz másik része....nem, a medence nem a mienk, csak a fotózás idejére kaptuk meg...ennyit az újságokban megjelent lakások kulisszatitkairól:)))))

..mire jó a polipropilén lap, avagy költségkímélő design....

Tudjátok mi az a polipropilén lap (még jó, hogy nem kimondanom  kell...:))? Én sokáig nem tudtam, aztán a Panton Dekor boltban rájöttem. Egy 70x100-as vékony műanyag lap. Nagyon jó anyag, így gyorsan vettem is két ívet, elvégre mindig jó ha van ilyen otthon....
És valóban jól is jött, mert remek tálat sikerült belőle hajtogatnom. Mondjuk nem teljesen én találtam ki, hasonlót láttam egy design boltban, de szerintem ez nem von le az értékéből...:)
Kell hozzá a kimondhatatlan nevű lap,néhány méter sodrott zsinór, egy zsinórösszehúzó  és ha nagyon menőzni akartok akkor két színes zsinórvég valamelyik Röltexből. De az is tökéletes, ha egyszerűen két csomót köttök a zsinór két végére...
Szerintem életem legköltségkímélőbb csinálmánya ez a tál. Egy ilyen lapból kijön 2 db nagy és 3 db kisebb tál.  A lap 645,- Ft, a zsinór( kb 4 méter) 360,-Ft,az 5 db zsinórösszehúzó 200,- Ft, a 10 db zsinórvég 250,-Ft.
Ha jól számolok, akkor ez tálanként kb 290,- Ft....tudtok még hasonló árkategóriájú használható bármit, ami ráadásul abszolút design darab???:))

Készítsünk sablont. Vágjunk ki újságpapírból egy 45 cm átmérőjű kört. Osszuk fel nyolc egyenlő részre. A szélétől 4,5 cm re minden osztáson jelöljük be a lyukak helyét. Helyezzük rá a sablont a polipropilén lapra és rajzoljuk körbe. Ne feledkezzünk meg a lyukak jelöléséről sem. Ollóval vágjuk ki a kör-formát. Helyezzük egy falapra és egy lyukasztó segítségével üssük ki mind a nyolc lyukat. Vágjunk le a sodrott zsinórból egy kb. 120-140 cm-es darabot. Fűzzük át a lyukakon. Fogjuk össze a zsinór két végét és húzzuk bele az összehúzóba. A két végére pattintsuk rá a végzáró műanyagokat. A zsinór segítségével húzzuk össze a körlapot, miközben a közepét befelé nyomjuk. Ha jól csináljuk, egy mozdulat és máris használhatjuk a tálat.

 fotók Axel Springer/KKO/Wein Krisztina