A fotó sajnos nem adja vissza milyen csodaszép, milyen nagy, de most már mindig látom, ha a nappaliba lépek. Olyan jó érzés :)
Csak úgy halkan megsúgom, hogy mikor először megláttam a keretezőnél, felkiáltottam, hogy milyen gyönyörű. Szegény néni biztos megijedt, hogy ez a nő nem normális, de nem igazán érdekelt akkor abban a pillanatban, csak hangot adtam az elismerésemnek :)
Örülök, hogy ma ünnepnap volt. Így átmentünk már reggel az északi szomszédainkhoz .....Komárnoba. Nem tudtam mennyit fogunk fizetni, mert a főnök vette fel a rendelést. Közben elárultam neki, hogy ismerjük egymást ...régről.... mikor még én is részese voltam a keretezőszakmának. Jót beszélgettünk, miközben Gergővel pakolásztuk le a falról a mintákat. Mit ne mondjak..... iszonyat jó érzés volt.... az a légkör, az illatok.....
Mikor hazaértünk, cseppet aggódtam, hogy milyen lesz majd, de gyorsan eltereltem a gondolataimat egy kis főzéssel, teregetéssel. Még nem volt kész az ebéd....úgy nagyjából két óra telhetett el a hazaérkezésünk óta, mikor csörgött a telefonom, hogy kész a kép, mehetünk érte. Megmondta mennyibe fog kerülni.... már régen kereteztettem, meglepődtem az áron.... na de mikor megláttam, boldogan fizettem ki, mert megérdemelte ez a kép ezt a szép keretet :)