Megj.: Nem lett:-) Jó egy évre rá, Gergővel együtt csináltunk belőle könyvjelzőt, amit már ő használ, és most is Szolnokon pihen egy könyvben :-)
2006. december 16., szombat
Mona Lisa
Megj.: Nem lett:-) Jó egy évre rá, Gergővel együtt csináltunk belőle könyvjelzőt, amit már ő használ, és most is Szolnokon pihen egy könyvben :-)
2006. december 3., vasárnap
Egy igazi nagy meglepetés
Amikor még a nyáron mutatott pár képet, akkor azonnal arra gondoltam, hogy ezt nekem el kell készítenem, és neki kell ajándékoznom. Hálám jeléül, hogy olyan sokat segít nekem. Tudom a segítsége önzetlen, de nekem jól esik, hogy meglepjem:-) Persze a minta nem volt meg. És milyen érdekes, és csavar a történetben, hogy pont Évi volt aki megtalálta a mintát. Annyira lelkes voltam, hogy végre megvan a leszámolható rajz és meg tudom neki csinálni és talán karácsonyra el is tudom majd küldeni, hogy egy kegyes kis hazugsággal kellett előállnom:-) Muszáj volt azt mondanom, hogy üzenőtáblát fogok készíttetni a fiúkkal és azon lesz ez a kép. Ugye nem gondoljátok, hogy ettől hazug vagyok? Nem tehettem mást.
A történethez hozzátartozik, hogy a végleges formája, a doboz sajnos nem készült el arra az időre, mikor én szerettem volna, így amint megkaptam a műhelyből már postáznom is kellett. A végeredményről nincs fotóm és a magáról a hímzésről készült sem a legjobb. Azért megmutatom ám:-) Közben megtalálta helyét a dobozka Éviék otthonában:-)
2006. november 25., szombat
Karis találkozó
Szombat van. Egy kivételes szombat. Karácsonyi ajándékátadás:-)
Tudom sokaknak ez így november végén furcsán hangzik. De oka van. Egy olyan társaság tagja vagyok, akiknek a keresztszemes hímzés a hobbija. Mivel többen jó barátságba kerültünk és szeretjük egymást, ezért karácsony alkalmával meg is ajándékozzuk egymást. Ez már hagyománynak mondható mert 3 éve működik. Az ajándékozásban csak az vesz részt aki szeretne. És mivel saját magunk által készített az ajándék maga, így annak elkészítése időbe kerül. Ugyanúgy, mint az iskolában a télapócsomag húzásánál, mi is betesszük a "kalapba" a nevünket, címünket és kihúzunk egy nevet. Annak az illetőnek készítünk ajándékot.
Ez a mai nap az átadásról szólt. Pár kedves ember megtöltötte szeretetével kis boltocskámat, meglátogattak és persze magukkal hozták húzottjuk ajándékát is:-)
Mivel ennek a kis ajándékozós csapatnak is van egy blogja és oda írtam ezzel kapcsolatban, ezt most ide bemásolom.
"Legelőször szeretném megköszönni azoknak akik eljöttek, hogy időt és pénzt nem kímélve elzarándokoltak Komáromba. Tudom ez mit jelent és értékelem!:-)
Nagyon jól sikerült a tali, a szokásos kellemes, családias hangulatban telt el az a pár óra. Nem voltunk sokan, sőt mondhatnám kevesen. Persze akik nem voltak velünk, valahol mégis ott voltak hisz szeretettel gondoltunk rájuk. Akik nem tudtak ajándékot átadni elsősorban arra gondoltak, akit húztak, (én legalábbis) hisz jó érzés lett volna látni az arcát az ajándék átadása közben.
Engem személy szerint kárpótolt a többiek öröme. Higgyétek el, én magam is izgalomba jöttem, mikor Évi és Cimpi ajándékot cserélt:-) Nem tudom elárulhatom-e, de ők ketten akkor is megajándékoták volna egymást, ha épp nem úgy hozza a sors, hogy Cimpi Évi nevét húzza ki. Úgyhogy Évi tobzódott az ajándékokban:-) A lelkesedése magával ragadó volt:-)
Rita kisfia egy tünemény volt, annyira bájos az a gyerkőc, hogy el lehet tőle olvadni:-) Szinte mindenki foglalkozott vele:-))
A húzás amúgy a találkozó végére került, mert jól elfoglaltuk magunkat Monika képeinek keret választásával. Közös erővel kitaláltuk, hogy melyik képre mi lesz a legjobb. Klassz csapatmunka volt. Így még nem választottam keretet sosem, élveztem nagyon, hogy nem minden felelősség az enyém:-)))))) Ja és azóta már készen is vannak, úgyhogy én már láttam készen. Az a nőci...... az valami csoda lett:-) Biztos látjátok majd ti is, ha Monika végre kézhez kapja őket. Még nem adtam postára, mert az apósom véletlenül elhozta a műhelyből nekem a boltba. Ott én meg nem tudom becsomagolni. Talán a héten el tudom juttatni és már karácsonykor a lakást díszíthetik.
És amiért végülis ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az az, hogy megmutassam mi volt az én meglepim. Az, aki az én nevemet húzta nem volt jelen, de mégis kaptam ajándékot. Ami tényleg nagy meglepetés volt, egyáltalán nem számítottam rá. Évi készített nekem egy Monogrammommal ellátott képeslaptartót.
Már ki is találtam, hogy hol fogom tárolni:-) Egy parafatáblát fogok kereteztetni a fiúkkal, amire természetesen egy általam készített hímzésnek is kerülnie kell majd. Erre a parafa táblára fogom majd felakasztani. A gomb bújtatója pont alkalmas lesz erre a célra.
A húzottam ajándéka egyenlőre még az otthonomban várakozik a postai feladásra, de ígérem, hogy a jövő héten postára adom. Hogy beteszi-e a fa alá és csak karácsonykor bontja ki, vagy nem bír magával és azonnal csomagot bont és majd a kibontott ajándékot rakja a fa alá, rábízom:-)"
Tudom sokaknak ez így november végén furcsán hangzik. De oka van. Egy olyan társaság tagja vagyok, akiknek a keresztszemes hímzés a hobbija. Mivel többen jó barátságba kerültünk és szeretjük egymást, ezért karácsony alkalmával meg is ajándékozzuk egymást. Ez már hagyománynak mondható mert 3 éve működik. Az ajándékozásban csak az vesz részt aki szeretne. És mivel saját magunk által készített az ajándék maga, így annak elkészítése időbe kerül. Ugyanúgy, mint az iskolában a télapócsomag húzásánál, mi is betesszük a "kalapba" a nevünket, címünket és kihúzunk egy nevet. Annak az illetőnek készítünk ajándékot.
Ez a mai nap az átadásról szólt. Pár kedves ember megtöltötte szeretetével kis boltocskámat, meglátogattak és persze magukkal hozták húzottjuk ajándékát is:-)
Mivel ennek a kis ajándékozós csapatnak is van egy blogja és oda írtam ezzel kapcsolatban, ezt most ide bemásolom.
"Legelőször szeretném megköszönni azoknak akik eljöttek, hogy időt és pénzt nem kímélve elzarándokoltak Komáromba. Tudom ez mit jelent és értékelem!:-)
Nagyon jól sikerült a tali, a szokásos kellemes, családias hangulatban telt el az a pár óra. Nem voltunk sokan, sőt mondhatnám kevesen. Persze akik nem voltak velünk, valahol mégis ott voltak hisz szeretettel gondoltunk rájuk. Akik nem tudtak ajándékot átadni elsősorban arra gondoltak, akit húztak, (én legalábbis) hisz jó érzés lett volna látni az arcát az ajándék átadása közben.
Engem személy szerint kárpótolt a többiek öröme. Higgyétek el, én magam is izgalomba jöttem, mikor Évi és Cimpi ajándékot cserélt:-) Nem tudom elárulhatom-e, de ők ketten akkor is megajándékoták volna egymást, ha épp nem úgy hozza a sors, hogy Cimpi Évi nevét húzza ki. Úgyhogy Évi tobzódott az ajándékokban:-) A lelkesedése magával ragadó volt:-)
Rita kisfia egy tünemény volt, annyira bájos az a gyerkőc, hogy el lehet tőle olvadni:-) Szinte mindenki foglalkozott vele:-))
A húzás amúgy a találkozó végére került, mert jól elfoglaltuk magunkat Monika képeinek keret választásával. Közös erővel kitaláltuk, hogy melyik képre mi lesz a legjobb. Klassz csapatmunka volt. Így még nem választottam keretet sosem, élveztem nagyon, hogy nem minden felelősség az enyém:-)))))) Ja és azóta már készen is vannak, úgyhogy én már láttam készen. Az a nőci...... az valami csoda lett:-) Biztos látjátok majd ti is, ha Monika végre kézhez kapja őket. Még nem adtam postára, mert az apósom véletlenül elhozta a műhelyből nekem a boltba. Ott én meg nem tudom becsomagolni. Talán a héten el tudom juttatni és már karácsonykor a lakást díszíthetik.
És amiért végülis ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az az, hogy megmutassam mi volt az én meglepim. Az, aki az én nevemet húzta nem volt jelen, de mégis kaptam ajándékot. Ami tényleg nagy meglepetés volt, egyáltalán nem számítottam rá. Évi készített nekem egy Monogrammommal ellátott képeslaptartót.
A húzottam ajándéka egyenlőre még az otthonomban várakozik a postai feladásra, de ígérem, hogy a jövő héten postára adom. Hogy beteszi-e a fa alá és csak karácsonykor bontja ki, vagy nem bír magával és azonnal csomagot bont és majd a kibontott ajándékot rakja a fa alá, rábízom:-)"
2006. november 21., kedd
Kislány rózsák közt
Lanarte 15612 |
És minő szerencse. Vasárnap fejeztem be, ma meg megkaptam a csomagot a nagykertől, amiben a következő munkám is megérkezett. Azért ez ám az időzítés. Most újra bannert fogok készíteni.
2006. szeptember 30., szombat
Karácsonyi banner
Dimensions |
2006. augusztus 9., szerda
Az első horgolás
Múlt héten pénteken egy kedves vásárlóm hosszú-hosszú hónapok óta tartó noszogatására nekiláttam életem első horgolásának. Behozott hozzám az üzletben egy halom újságot, elárulom csorgattam a nyálam, annyira szép pulcsik, topok és mindenféle volt benne. Ki is választottam egy nekem tetsző mintát, szerencsére nem a legbonyibb mintával, így az alapmintasort a segítségével még pénteken délután elkezdtem. Hazafele menet el is döntöttem, hogy én szombaton már nekiállok a nagy műnek :-) A hétvégén idáig jutottam:
Ugye milyen szép? Teljesen el vagyok magamtól ájulva:-) És elárulom, hogy nagyon élvezem:-) Haladós kézimunka ez a horgolás:-)
Megmutizom közelebbről is a mintát:
Megmutizom közelebbről is a mintát:
2006. július 1., szombat
Szilvaág
A keretet már elkészíttettem a fiúkkal előre, hogy ha elkészülök a hímzéssel, akkor csak bele kelljen rakni. Ez a kép egy konyhába fog kerülni, ahol már várja a barack és szőlő testvére. Mint már régebben is írtam ez az az ominózus kép, amit nem sikerült valakinek megcsinálnia.
Azt hiszem majd meg kell csinálnom magunknak is, annyira tetszik:-)
De csak akkor, ha új konyhánk lesz, mert a mostaniba még ez a kis apróság sem fér el. Ez az átka a tetőtérbeépítésnek:-(
2006. június 30., péntek
Törcsi
2006. június 21., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)