Sziasztok!
Újra itt vagyok...!!! Túl a lakásfelújítás iszonyatos kálváriáján, túl a költözés viszontagságain, de a fáradságon még innen... azt hiszem kell még pár nap, hogy teljesen a régi legyek. Igyekszem, és úgy érzem jó irányban haladok...
Nagyon köszönöm Nektek a kedves, visszaváró és bíztató szavakat! Be-be kukkantottam a blogjaitokra és ámulva csodáltam a születő csodákat! Hihetetlenül sok minden készült ez alatt az 5 hét alatt, amíg nem zavartalak Benneteket nap, mint nap!
A varrógépem még a dobozában, most még regenerálódnom kell picit, hogy hozzáfogjak valamihez, hímezni viszont hímezgetek, és hímezgettem amíg nem voltam számítógép közelében, esténként. Bár a tervek nem valósultak meg, amiket kitűztem magam elé, hogy amíg a Párom szüleinél élünk, majd húúú, de sokat hímezek, de azért haladgattam... Igaz, a nap végére, a fáradság sokszor győzedelmeskedett a kézimunka iránti szeretet felett... Ígérem, hogy ami készülgetett folyamatosan mutatom majd!
A varrógépem azért elővettem időközben egy kicsit, hiszen új függönyök díszelegnek az új lakásban. Erről már az előzőekben tettem említést. Ne gondoljatok semmi "egetrengető" nagy dologra! Vettem 7 méter csodaszép színű, halvány narancs árnyalatú organzát, beszegtem, ráncolót varrtam rá, és a hosszából visszahajtottam a levágandó részt és egy bronzos, szegő szalagot varrtam rá díszítésként. Mivel függönyt még sohasem varrtam, az okozott nehézséget, hogy el kellett feleznem a szélességét, így hatalmas hely kellett hozzá. Az volt a szerencsém, hogy az organza "szállazik", és kihúztam a pontos méretnél végig egy szálat, így sikerült egyenesen elvágnom. A varrás már ment egész gyorsan, csak az zavart, hogy iszonyatosan csúszkált az anyag... Ezeket az apróságokat leszámítva, szerintem egész jól sikerült! Nekem és a Családnak is tetszik, ez nekem bőven elég! Illetve nem is.... Szeretném ha Ti is elmondanátok a véleményetek róla, hiszen a Család elfogult, és a pártatlan véleményekből tanul igazán az ember lánya!
