Szívmelengető

ebben a furcsán enyhe mégis folyton ködös-párás télben a nagyikockás mandala, amely egy tönköly ülőpárnára készült a gyerekeknek.

A leírást az interneten találtam itt. Csupa szín, melegség és puhaság - nem tudtam ellenállni neki:)

Szív küldi...

szívnek, szívesen.

Hímzett filcszívecskék készültek idén karácsonyra - nemcsak a saját fánkra, ajándékba is.
Annyira megszerettem őket, nem is értem, eddig hol maradtak a karácsonyi készülődésünkből.

És hogy ne legyenek árván, még advent elején horgolt szívek kerültek az étkezőnkbe is, amelynek a leírását itt találtam.

A hímzett dísz még évekkel ezelőtt készült, amikor több idő volt keresztszemezni. Egész sorozatot készültem belőlük hímezni a Keresztszemes folyóiratban talált minták alapján, de csak néhány lett kész. Ez itt a kedvencem.

A mintákkal az a baj,

.... hogy nehéz rajtuk változtatni. És ez most természetesen nem a kézimunkákra értendő. Csak éppen megint elsóhajthatnám, hogy "hej, az a sok szép elkészült holmi, ami még nincs fotózva, s ami lett kép, az sem tetszik igazán és ha kimarad egy hónap, milyen nehéz újra dokumentálni mindent". Sóhajtozás és tipródás helyett feltöltöm a képet úgy, ahogy telefonról sikerült.

A füzért már tavaly szerettem volna...
A születésnapok hava nálunk szeptember 29-től október 22-ig tart, s újra felbukkan január végén.
Valahány dekoráció készült az évek során, mindet vitte az enyészet.
Maradandót, vidámat, szivárványosat szerettem volna, ami minden évben előkerülhet.
Mondom, füzért szerettem volna. És wondrlanding blogján, amit nagyon szeretek, megtaláltam.
Összeszedtem a maradék Cataniakat, ahol hiányos volt a színsor, mentem Ariadnéhoz válogatni a dekás gombolyagjaiból, amit a kisiskolások úgy szeretnek.

44 db háromszög készült. Nem én számoltam meg, hanem az apukám, aki látogatóba jött hozzánk a nagylány 8. szülinapjára.
A szivárvány-sorok nem egyformák, különböző színű és számú árnyalatból állítottam össze őket, ahogy az egy igazi fonalfaló projekttől elvárható.

Egy hónapig függött a konyha-nappaliban, s nem járt nálunk úgy várt vagy váratlan vendég, hogy meg ne dicsérte volna. Mert vidám, mert egyszerű, mert szép.
Az egyik legkedvesebb számomra az utóbbi évek terméséből.

Intim

darab ez a csipkebugyi, amely leginkább a kíváncsiságom szülötte. 

Kíváncsi voltam, van-e olyan kényelmes, mint amilyen izgalmas, hordható-e, vagy csak szép?!

A válasz megnyugtató. Nagyon kényelmes és nagyon is hordható:)

A ravelryn talált mintát Barkáék régi Cinegéjéből horgoltam, ami gyapjú létére meglehetősen rugalmas és vékony. Messze nem tervezek kollekciót, de ennek az egynek azért örülök!

Nem így gondoltam...

Egyrészt koratavaszi időt vártam, amikor egy márciusi szombaton a váratlan rosszkedvet sapkahorgolással próbáltam elűzni. Szó sem volt róla, hogy havazni és fagyni fog és a sapkának nemcsak csinosnak, de sokkal melegebbnek is kéne lennie!

Aztán igazából ebből a fonalból nem horgolni akartam, hanem kötni. Ariadne csodaszép fonalakat hozott németországi családi útjáról, sorra kötötte a szebbnél-szebb sapkákat a családnak, s arra gondoltam, hogy a rozsdaszínű és a sötétbarna kabátomhoz épp jó lenne ez a fonal, évek óta lila-rózsaszín dominanciában kötöm a téli kiegészítőimet, elég legyen már...
 

De a dolgok ritkán mennek úgy, ahogy az ember tervezi. Ariadne naptárja tele volt izgalmas programokkal, a sapka mintája csak papíron létezett, az abban véghezvitt változások meg csak barátném fejében. Várni kellett. Volna. Ha tudnék. De azon az ominózus hétvégén még március idusa előtt nem tudtam várni, reggel körbenéztem a ravelryn és délután ötkor már az új sapkámat próbálgattam.
Nem így gondoltam, igazán nem, de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!

Ünnep

Készülődtünk mi is a héten. A háromrétegű virág Hannusé, az egyszerűbb Ádámé lett. A réteges egy ravelrys virág színesre fordítása, a síkban készültet az Ancsa naplójan talált leírás alapján készítettem kicsi módosítással. 

Külön szívmelengető, hogy a sodrott szálat az elsősök készítették maguknak az osztálytanítójukkal és az iskolai ünnepen ki-ki azt is viselte a sajátja mellett. 

Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.

Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...

Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.

Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)

Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.

Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....

Még mindig az ünnep

Sok minden apróság került idén angyalszárnyakon a fa alá. (És persze mindig vannak olyanok, amelyek nem, vagy csak az ünnep után készülnek el...) A halacskás tóba még nyáron szerettem bele a TarkaBarkaNyár ötletei között.

A halacsák Annás leírása alapján készültek, a tavacskát magam készítettem hullámosra. A horgászbot pedig egy korábbi fajáték tartozéka, amit a gyerekek maguk kerestek elő, hogy kifoghassák a halacskákat.
A tóban élő halacskák száma rendre változik, van, aki a fényképről is hiányzik. Úgy látszik, az eredeti ötlet nyomán el kellett volna készítenem a szákot is:)

Régesrég

 ...még ősz derekán készült a nagyimintás bambusz sál Annás leírása alapján. A fonal a leírásban megadott Barka Mandarin, eltérés csak a színárnyalatban van.

A bambusz szokatlan csúszóssága első pillanatra szokatlan volt, de a fonal olyan pihe-puha a minta pedig olyan haladós, hogy alig két délután alatt készült el belőle a meglehetősen hosszú sálam majdnem négy gombolyag fonalból.

Sok fejtörést okozott a fotózás, mert ritka pillanatokon jutottam csak a géphez, s a fényviszonyok messze nem voltak kedvezőek. A fenti kép eredetileg szépnek tűnt, ahogy egymásra hajtogattam a mintát, de így utólag mégis úgy látom, nem adja ki igazán a sál lágy esését...

Ahogy az első sorból is kiderült, ez még jócskán ősz derekán készült és a karácsonyi ünnepekkel igen szorgos-dolgos hónapokat tudhatok magam mögött. A kérdés csupán az, mikor lesz együtt a fényképezőgép, a termék és az idő a dokumentálásra...

Szülinapi zsúrra mentünk

Szűk volt az időnk, hiszen egy soron kívüli nagyilátogatásból péntek este 7-re értünk haza. Szombat délutánra egy kedves ikerpárhoz voltunk hivatalosak 5. szülinapra. Még egy komolyabb ajándékhoz is szűk volt az idő, nemhogy kettőre. A fiúcskát végül az egyszer már jól bevált Annás-gombákkal, a lánykát egy horgolás közben alakuló kosárkával és hozzávaló virágokkal leptük meg. Indulásra lettem kész velük, csak egy gyors telefonfotóra futotta...

Nászajándéknak készült

és még mindig nálam van... Egész egyszerűen meg kellett várnom, amíg elkészültek ezek a fotók. Nyugodt szívvel teszem ki a képeket az ajándékátadás előtt, mert az ara nem tud a blogról!:)))
Népszerű minta - South Bay Shawlette
Népszerű fonal - Barka Limonádé Szellőrózsa árnyalata
Nagyon bízom az ajándék sikerében.



Nagyszerű volt készíteni: gyors, haladós, nagyon mutatós. Kereken 20 dkg-ot horgoltam bele ebből a csodásan könnyű bambusz fonalból.
A blokklás után jelentősen nagyobb lett, bár elfelejtettem előtte megmérni.

Nyár eleji szivárványok

Ezek a szivárványok már igencsak vártak a sorukra, hiszen több, mint egy hónapja készültek és Ariadne standján várják új gazdáikat a fesztiválokon, vásárokon.
A tűpárna saját ötlet, az első példánya még két éve készült. A zsákok Annás zsákjának módosított-kicsinyített változatai.
Bármennyire is csend volt a blogon, azért a kötő és horgolótűim igencsak fürgék voltak. Most már a képek is készülnek róluk:)

Ünnepvárás

Kisgyermekekkel minden más. Az ünnep is. Az ünnepvárás is. A horgolt tojás ötlete frissen, márciusban fogant, és bizony több félben lévő dolgot tettem félre értük. Eredetileg - KicsiKató ötlete nyomán - tojás nélküli keményített csipkéket szerettem volna. De épp nem volt itthon lufi, türelmetlen voltam és inkább gyorsan kifújtam és megfestettem egy tojást, hogy lássam, rendben lesz. Annyira szép volt a piros tojáson a fehér csipke, hogy nem volt visszaút! Olyan öröm volt, ahogy készültek, legszívesebben azonnal húszat kellene, hogy mindenkinek jusson. Ehhez azonban egy kicsit későn fogtam hozzá.
Ez az első három - Hanna kérésére és az én örömömre - elköltözött ma reggel az oviba. Készülnek a továbbiak, még van esély rá, hogy hétvégéig tele lesz húsvétfánk...

Szivárványszín mesegombák

termettek a kertünkben. Kosárkába szedtük és elvittük Rozi babának ajándékba.
A spórákat Annás kertjében gyűjtöttük, köszönet érte!

Tavaszváró

már ez a csipkekesztyű, ami ajándékba készült a Barka-Cinege Amarant árnyalatából.
Némileg aggódom, hogy jó lesz-e a méret, bár a fonal igen rugalmas és kellemes.

Az igazi nehézséget az okozta, hogy igen régi, még a keresztmamámtól örökölt horgolótűvel készítettem, melynek a számozása eltér a maiakétól és nem a szám alapján szoktam megjegyezni, melyikkel éppen mit....És mivel a kesztyű több menetben készült a babatakaró és más félbehagyott munkák miatt, erős a gyanúm, hogy a két fél nem ugyanazzal a tűvel készült. Bár a szemszám azonos, érzetre a kettő sajnos nem azonos. Legfeljebb készül belőle még egy pár - futja az 5 dkg-os gombolyagból!

Gyapjúnap?! Lánynap!!!

Igazság szerint már több, mint egy hete készültem rá, hogy egy napot kettesben lehessek Hannával. De hogy erre épp a pilisszentlászlói Gyapjúnapon kerül sor, azt nem gondoltam.
(Bár azt sejtettem, hogy a család férfitagjai nem fognak lelkesedni a programért, legfeljebb az utánozhatatlan kemencés pizzáért!)
Reggel 10-kor már az iskolában voltunk "ketten-lányok" és kerestük az angyal-termet: legfontosabb tervünk az angyalkészítés volt, s gondoltuk utána még jöhet, ami belefér.
Fontos volt, hogy sikerrel járjunk, hiszen előző nap a baráti körben megszületett Vince baba, az egyik angyal neki készült. Íme:


Ez pedig Hanna apró kezei között született anyai segítséggel és a keresztségben a Tulipánangyal nevet kapta:


Az gyorsan kiderült, hogy nagyon sok lehetőség van és nagyon kevés az idő. Mivel saját orsóm még mindig nincs, a fonást ezúttal kihagytam. Azt gondolom, akkor lesz majd az igazi, ha mindig tudok itthon egy picit gyakorolni. Némi nézelődés után azt gondoltam, horgolok egy kicsit, mert az ugye sosem árt és kerekedett egy hajgumira való a nagylánynak:

Hanna eközben már rég a gyerekek számára kialakított termeket járta: festett, csigát nemezelt, agyagozott, játszóházban volt.
Ennyi élmény, öröm és egy gombás-paradicsomos kemencés pizza után úgy délután fél3 tájékán hazasétáltunk a hegytetőre. Azt gondoltam, jöhet a jól megérdemelt pihenés, de ezúttal tévedtem. Hannus annyira lelkes volt, elővetette velem a gyapjúsdobozt és alkotásba fogott. Készített egy kis golyót eredetileg a horgolt virág közepébe. Aztán fellelkesült, hogy ő virágot fog nemezelni, mert ő azt már látta egy néninél, hogyan kell...
Gondoltam, az indítás nem árt, egymásra segítettem neki a különböző rétegeket és az első mozdulatokat együtt végeztük. De ezen túl ez már az ő alkotása lett:


Amint az szépen látszik, a golyócska is ide vándorolt a végén.
Az igazi meglepetés azonban még csak akkor ért, amikor másnap reggel a korán kelő kislány azzal fogadott, hogy a maradék (értsd: lehullott) gyapjúból készített nekem egy kis virágot:



Igazából erre vagyok a legbüszkébb, mert ez saját kis találmánya és fantáziája. Nagy örömet okozott vele és arra gondoltam, nemezelőtűvel véglegesítem, hogy időtálló legyen.

Ha pedig ma ennyi virág sorra került, akkor jöjjön ide még egy pár. A decemberi kézimunkakörön készült még, de nem akartam korán feltenni, nehogy leendő tulajdonosa idő előtt meglássa. Mivel a találkozó azóta sem sikerült, most már nem várok tovább, idekerül a leltárba.

Téli szivárvány

Eljött ez az idő is. A Nagylány zsúrra jár, meghívást kap, készül. Csak nézem, milyen nagylány, hogy elszaladt ez az öt év.
A születésnapi zsúrra természetesen ajándék is jár, ez bizony az anya dolga. A megelőző napokban többször meggondoltam magam, aztán mégis egy korábbi ötletemnél maradtam: zsákocskát horgoltam az ünnepeltnek, amibe apró kincseket raktunk Hannával.
A zsák 7 egymással harmonizáló színből készült: a szivárvány színeiben pompázik. A leírás alapja Annás zsákja, de persze minden sokkal kisebb/kevesebb rajta.
A fotó sajnos nem elég világos - vaku nélkül készült a reggeli fényben - így nem ragyognak igazán a színek, de még mindig ez lett a legjobb kép.

Zsák - szütyő helyett

Úgy kezdődött, hogy egy ideje szerettem volna egy kis összeköthető szájú bugyrot Hannusnak - kincsgyűjtéshez. Még augusztusban bukkantam rá egy nagyon intenzív, szép, mályva színű gombolyagra. Rico Essentials cotton. Nagyon illik Hannához, szép, puha a fonal és a tervhez pont megfelelő vastagságú. Tenyéren elférő bugyrot szerettem volna, valahol a közepén áttört vagy csipke mintával.
Ehhez képest a kísérletből valami egészen más lett. Addig tettem hozzá még egy meg még egy kört az alaphoz, nehogy túl kicsi legyen, hogy végül sokkal nagyobb lett. És ahogy nőtt, túlságosan intenzív volt a szín magában, hát lágyítottam rajta a kedvenc rózsaszínemmel (Catania fine dupla szállal) - így csíkos lett, minta pedig kihagyva. De az eredmény így is sikert aratott. Csipkés bugyrot majd legközelebb:)

A zsák végig rövidpálcákból áll, Annás zsákjának leírása volt az alap. A fonal- és tűvastagságbeli különbségek miatt az alapnál minden harmadik szemnél szaporítottam, illetve nem csigavonalban haladtam, hanem minden kört lezártam és egy láncszemmel magasítottam.

A zárósor: minden harmadik rövidpálcába ötször öltöttem - rövidpálca - egyráhajtásos félpálca - egyráhajtásos pálca - egyráhajtásos félpálca - rövidpálca

Sapka - szabad szellemben

Annyi sok kedves sapkát láttam a Horgo-Blogon, hogy nem tudtam tovább ellenállni. Még sosem horgoltam sapkát, viszont volt egy régóta őrizgetett szép fiús fonalam, amit nagyon szerettem volna már elhasználni valami szépségre. Íme az eredmény:

Vidám lett, akárcsak Ádám a fotózáskor. Kicsit sem zavarta, hogy ferdén áll a fején az egyébként szimmetrikus darab! A csíkok különösen kedvemre valók benne, a szaporítás és az egyenes sorok részén az egyik irányba, az utolsó néhány sorban, míg fogyasztottam, visszafelé tekerednek.


Eredetileg szerettem volna fület is rá, hogy jobban védje, de ahogy készült a sapka, beláttam, hogy nem illene rá.

Vadvirágok

Itt a harmadik kocka Hannus takarójához:


És befejeztem a másodikat is.

A színek különböznek az eredeti mintához, mert sehol nem találtam Catania fine vékonyságú (50 g 165 m) zöld árnyalatokat, így a fenti fűzfa névre hallgató egységet fehérrel kombináltam. A színösszeállítás még ehhez képest is változni fog a kész kockák alapján, hiszen a takaró eredeti jellege a zöld dominancián a rózsaszín és fehér virágos minták ragyogása. Mivel nem lesz "zöld mezőm", így a domináns mintaegység sem az eredeti lesz. Hamarosan látjátok, mire jutottam a próbálkozások után:)