Nagycsaládban élni jó :)

Heni bejegyzését olvasva eszembe jutott, hogy nem írtam még a tavalyi nagysikerű patak-takarításunk folytatásáról. Pedig megér egy posztot.

Úgy kezdődött, hogy nagyon fáradt voltam. Vagyis ez állandó, szóval vagyok. Kimerít a folyamatos fejfájás (mostanában jobb azért, de van), a betegségekkel való küszködés, meg a gyerekekkel is mindig van valami, és hát azért dolgozom most már én is, még ha mivel pénzt nem kapok érte, ez sokak számára nem valódi munka. Pedig az.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon nem akartam belevágni. Hiába biztattam magam, hogy tavaly is milyen jó volt, nem akartam csinálni. Főleg, mivel idén kevesebb és nem olyan látványos a szemét, és éppen ezért eredetileg egy kis környezetvédelmi délelőttöt terveztem. Játékokkal, jutalmakkal a szemétszedés mellé a gyerekeknek. Fel is dobtam a városrész facebook oldalán meg a levlistán az ötletet, és nulla jelentkezés jött segítőnek, a tavalyiak sem hívtak vissza... Teljesen elkenődtem, és semennyire sem akartam csinálni semmit, az idő meg csak telt.

Aztán hittanon azt kaptuk házi feladatnak, hogy szeressük a legkisebbet, azt, aki legjobban rászorul a környezetünkben. És egyik reggel, amikor biztos volt, hogy senkivel nem fogok találkozni, otthon leszek folyton, az jutott eszembe, hogy most akkor rendhagyó módon ez a mi  patak-partunk lesz az én legkisebbem, ma őt fogom szeretni, és bizony belevágok. Elhatároztam, hogy nem szervezek játékot, csak az lesz, ami tavaly, kitakarítjuk, aztán megyünk haza. Azért ott motoszkált bennem, és megemlítve a játékot is küldtem el végül az e-maileket, és nekiláttam itthon takarítani. Még rosszul is éreztem magam, hogy a fene egye meg, most már nem visszakozhatok, ha csak egyvalaki is igent mond, muszáj végigvinni az egészet, pedig mennyire nincs hozzá kedvem.

Időnként benéztem a postafiókomba, meg csörgött a telefon, és ahogy telt az idő, egyre jobban állt össze a kép.
A várostól kaptunk 20ezer forintot, amiből jutalmakat tudunk venni.
Az egyik anyuka, akinek papírboltja van (Cetli papírbolt, Budapest, Dunakeszi u. 9. megérdemlik a reklámot!!!) felajánlotta, hogy szponzorálja a hulladékból készült alkotások versenyét.
A Bauhaus nem csak zsákot és kesztyűt, hanem gyerek baseball sapkákat, kötényeket, nyakbalógósokat és aranyos kitűzőket is küldött.
És persze idén is lesz lekváros és zsíros kenyér szörppel.

A legnagyobb hálával viszont Timinek és egy másik ismerősömnek tartozom, akik a kérésemere azonnal ontották a környzetettudatos ötleteket a játékok és tudáspróba terén. Így most az lesz, hogy minden gyerek, aki jön szemetet szedni, kap majd egy térképet, amin be van jelölve, hol vannak elrejtve a feladatok, külön az ovisoknak, külön az iskolásoknak. Minden feladat megoldásáért jutalom jár, ha még szemetet is hoznak be mellé. Ezen kívül lesz még egy-két játék a gyűtjőponton is. Az út mellett takarító férfiakat meg talán sörrel tudjuk jutalmazni :)

Szóval, ha valakinek van kedve április 1-jén, vasárnap délelőtt 10 órától jönni, és szedni a szemetet meg játszani, itt talál részleteket. Még ha kicsit keresni is kell utána :) Feltétlen hozzatok pályaművet is! :)

És környzetettudatos játék ötleteket folyamatosan várok. A nagycsaládosoknak is szeretnénk egy ilyent szervezni, lesz egy Dunakeszi Önkéntes Köztisztasági Nap május 5-én, annak a keretében. Ott kifejezetten illegális szemétlerakókat akarnak felszámolni majd, a patakot nem lehet akkor már pucolni, mert nagy a növényzet. Álmodtunk egy nagyot, még a végén valóra válik...

Két és fél órát szedtük a szemetet, összesen 12-en. Lényegesen kevesebben, mint a pataknál. De arányaiban ugyanolyan eredményesen. A két akcióval gyakorlatilag körben megtisztítottuk a "falut". Merthogy olyan ez a Szabadságliget nevű városrésze Dunakeszinek, mint egy 800 házból álló falu. Hogy miért ilyen kevesen? Talán a megcsúszott helyi szervezés - a kórház miatt -, talán a 30 fok, talán az ezen a hétvégén zajló rengeteg egyéb program miatt. Pl. a dunakeszi repülőnap...

Bemelegítettünk a játszótér és a jövő heti gyereknap helyszínének a csikkektől való megtisztításával. Aztán a
repülőtér és a házak határát a gyerekes anyukák és apukák vették kezelésbe. Ők élvezték közben a repülők bemutatóját is. Mi pedig öten a Pestre vezető út szélét tisztogattuk, itt-ott egy-egy kiborított talicskányi  hulladékra bukkanva a fák között. Ahogy haladtunk, úgy fogyott a létszám, mire a legrondább részt elértük, már csak ketten maradtunk egy szintén háromgyerekes anyukával. Ott, ahol át lehet jutni a vasút másik oldalára egy aluljárón keresztül, valami iszonyatos szemét gyűlt össze. Ketten másfél óra alatt 17 zsáknyi szemetet, főleg  flakonokat szedtünk össze egy kb. 15 m-nyi útszakaszról. Egyszerűen elképzelésem sincs, hogy hogyan került oda ilyen mennyiségű üveg és flakon. Több rétegben beletaposva a földbe. Felszedtem, és még egy, alatta még egy. Hihetetlen volt. De most már nem kell néznem naponta négyszer, mikor jövünk-megyünk az oviba.

Hárman szólítottak meg minket. Kettő ebből szidta a vélt szemetelőket - ahelyett, hogy segített volna, ezekre a kolléganő párom nagyon kiakadt, végülis jogosan -, egy pedig megköszönte, hogy összeszedjük és szebbé tesszük a helyet.

Szóval ezúttal kb. 35 zsák szemetet szedtünk össze, többnyire nem nagy erőfeszítéssel. Bár egy kisebb napszúrást asszem összeszedtem :)  Ha többen lettünk volna, talán 5-6 zsákkal lett volna több a végeredmény, de jobb lett volna a hangulat, és hát gyorsabban végeztünk volna. De így sem voltunk rosszak.
Bent, Dunakeszin még 7 helyen szedték a szemetet. Telefonon beszéltem a környezetvédelmi főtanácsossal, aki koordinálta a helyi TeSzeddet, ő mondta, hogy hatalmas mennyiségeket zsákoltak be. Kíváncsi vagyok nagyon a számokra, remélem eljut majd hozzám is az infó.

Sokan szóltatok hozzám kedves, biztató szavakkal a szemétszedési akciónk miatt, amit nagyon köszönök. Remélem, hogy ragasztottam rátok egy kis lelkesedést, és hitet, hogy nem olyan nehéz ez.
Valakik még nagyobbat álmodtak. Egy országos mozgalom indult el a tiszta Magyarországért, TeSzedd a neve. Talán már hallottatok róla itt vagy ott. Én személy szerint jelentkeztem most helyi szervezőnek, még nem tudom, ez pontosan mit jelent, de azt hiszem, egy helyi szemétszedést kell majd megszerveznem. Amúgy is tervben volt, ez legalább keretet ad most, hogy a repülőteret is rendberakjuk.

Szeretném ezúton megkérni minden kedves olvasómat, legyen az zug vagy nem zug, hogy csatlakozzon a teszedd.hu oldalon, hagyja magát elküldeni egy közeli csoporthoz május 21-én, vagy jelentkezzen szervezőnek, és vegyen részt ebben a nagy akcióban, szánjon rá pár órát az életéből. A mi kis helyi megmozdulásunkból látszik, hogy 90 ember 2 óra alatt 4 konténernyit össze tud szedni. Ez nagyon nagyon sok. A sok kicsi pedig nagyon sokra megy.
Remélem hamarosan kiderülnek majd a részletek, és akkor írok erről is.