Nagycsaládban élni jó :)

Látszik, hogy jobban vagyok, mert már nem blogolok egész nap, mi? Olvasok egyébként, mert Gergő visszaszerezte a laptopját, elvégre munkaeszköz, vagymi. De most eloroztam kicsit gyorsan megint.
Rékáról akartam írni egy hosszút, de inkább a fogakról írok egy rövidet. Merthogy komoly foghelyzet van nálunk.

Misinek immár 16 foga van, kijött az összes szemfoga is. Ami sajnos nem eredményezte az éjszakák megjavulását, sőt, azt kell mondanom, hogy sőt. Annyira rászokott az éjszakai cicizgetésre, hogy alig várom, hogy normális kerékvágás legyen, és leszoktathassam róla.  Nem hiszem, hogy kevesebbet fogok aludni az átmeneti idő alatt.

Rékának pedig 21 foga van!!! :D Tegnap felfedezte, hogy jobboldalon lent immár 3 rágófoggal büszkélkedhet, ezzel megvan a második vasfogcska is. Mindeközben lötyög a lenti baloldali metszőfog, ami miatt újabb szenvedések elé nézünk, de egyenlőre még elegendő, ha felkockázzuk az ennivalót neki, csak a harapás ellen tiltakozik. Remélem ez a fogcsere kevésbé viseli majd meg a családot, mint az első... :)
Az először kihullott fogacska helyén nőtt már elérte a tejfogak magasságát, remélem nemsokára használatba tudja majd venni érdemben is. Réka gyakran vizsgálgatja, hogy más a színe, máshogy recés, és ezt gyakran meg is osztja velünk fül és idegtépő felkiáltásokkal. És nagyon vigyáz rá, hogy csak kevés édességet egyen. Mindig kérdezi, hogy ez finomság? Igen. Akkor árt az új fogamnak - sápad el, és áll meg benne a torkában félúton a falat, gondolkozva, hogy kihányja-e. Eddig a finomság volt a gyűjtőfogalom, ebbe minden beletartozott, amit szeretnek: édesség, sós rágcsálnivaló, gyümölcs, palacsinta, minden. Most ezeket el kell különíteni, hogy ne rémüljön meg attól, ha dinnyét kap, hogy mi lesz a fogával.
És a legnagyobb örömem, hogy nagyon gondosan használja  a fogkefét, ami ahogy lehetett, kimaradt az életéből eddig. Hurrá!

Ugyanis Réka kihullajtotta az első tejfogát, a bal alsót. Már tavaly nyár óta mozgott neki, de húsvétkor az egyik csomag kötözőjét foggal próbálta kitépni, ami jelentősen előremozdította az események folyását. A későbbiekben sokszor hibáztatta magát, hogy ezt a módot választotta a csomag kibontására. Sokat beszélgettünk róla, hogy a fogak kiesnek, nagyon pozitív voltam, büszkék voltunk rá, újságoltuk, ő is. Az ő természete azonban olyan, hogy akármilyen jónak mondanak valamit, az ismeretlen mindig ijesztő. Így időről időre hisztériás rohamokat kapott, nem evett, zokogott, és hasonlók. Általában ezek lezajlottak fél óra alatt a felpörgéssel és a lecsengő utolsó panaszokkal együtt, bár naponta több alkalommal előfordulhatott.

Tegnapelőtt azonban olyan szintre süllyedt az egész, hogy közel voltam hozzá, hogy lefogom, és kitépem azt a rohadt fogat. Elég nehéz volt, hogy felé ne így kommunikáljam az érzéseimet :) Már nem csak őt sajnáltam, hanem magunkat. Tegnap délután már nem evett, nem ivott, gyakorlatilag 5percenként kezdett ordítani, hogy hozzáért a nyelve a foghoz, hogy ő már nem fog soha többet beszélni, és a többi. Aludni sem akart, mert akkor lenyeli a kipottyanó fogat. Pokoli volt a nap. Ennek az volt az előzménye, hogy eddigre olyan laza lett a fogacska, hogy képes volt kiakadni a helyéről - talán még mind emlékeztek erre az érzésre. Én szerettem :) Természetesen én ránézni sem nézhettem rá, az pedig, hogy húzzuk ki, a fogorvos, vagy a madzag, én vagy ő, csak újabb rohamokat váltott ki. Mondanom sem kell, hogy a család többi tagjának alaphangulata is ehhez igazodott.

Mindenesetre tegnap aztán végrevégre kirántotta. Elmondása szerint csak kicsit húzta,  alvás előtt az oviban, és a kezében maradt. És nagyon meglepődött, és egy picikét fájt neki, és vérzett, de egyátalán nem sírt. Most a teknősös bögrében pihen, de előtte megbicikliztettük, és mindenkinek megmutatta.
Amikor a kocsiból kiszállva újságolta, a szülői büszkeség helyett elsősorban végtelen nagy megkönnyebbülés lett rajtam úrrá, hogy túl vagyunk rajta, végre! A büszkeség csak most jön. Réka igazi nagylány! Most már talán csak azon izgulok, hogy szép egyenesek jöjjenek helyette, és a 2 perces szünet a két felső között tűnjön majd el :)

Megkérdeztem, hogy most már akkor nem fog félni a többi fognál, mikor kipotyognak? Azt még majd meglátja... Nem is Réka lenne...