Nagycsaládban élni jó :)

Tegnap volt az idénre tervezett utolsó farsang, a közösséggel. Az ovis helyett ugye otthon buliztunk a betegségek miatt, a nagycsaládost leszavaztuk, nem szerveztünk, Rékának az iskolai csak a gyerekeknek szólt, így "rendes", családi mulatságnak ez az egy jutott.

Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, mert az egyesületben délelőtt csináltuk a beléptetést, így háromnegyed 1-kor értem haza félhalott állapotban, és álltam neki a fánknak. Mert hát farsangra fánkot viszek, ha már olyan jót tudok csinálni, és még fánksütő-verseny is van. Persze elrontottam. És persze megcsúsztunk az idővel.  Fél 4-re kellett menni, mert a hittancsoportok mind készültek valamivel, és Rékáék csoportja még akart egyet próbálni. Nándi háromnegyed háromkor (fél órával  a start előtt) találta ki, hogy a rendelkezésre álló katona, sárkány és szellem jelmezek egyikét sem akarja felvenni, hanem a habtenisz és a napszemüveg kombinációjával akar bárminek beöltözni. Mondjuk teniszesnek. Nem bonyolítottuk túl, kapott egy rövidnadrágot és egy galléros fehér pólót. Mindez alá egy cicás kék harisnyanadrágot és egy hosszúujjú pólót, merthogy várhatóan nem volt meleg a rendezvényen. És persze a bakancsot.
Mondanom sem kell, indulásra a jelmezötletet kiváltó napszemüveg eltűnt, hála Istennek Nándi ezt csak annyival kommentálta, hogy hát akkor sajnos UV sugárzásban nem mehet ki teniszezni, de átlátta azért, hogy jelenleg ez nem okoz problémát, így végül fél4-kor elindultunk. Azért csak fél négykor, mert az utolsó fánkokat akkor vettem ki az olajból. Akkor már minden gyerek a járó motorú autóban ült, bekötve, kint a ház előtt. Mondjuk még így sem mi voltunk az utolsók. Az viszont csak odaérve a parkolóban derült ki, hogy Misin oké, hogy rajta a gyönyörű rókajelmeze, a sapka és a sál is, viszont kabátot egyáltalán nem hoztunk neki. Nándin rajta volt az overall, de sapka-sál nem. Futottunk.

Rékáék csoportja volt egyébként szerintem az egyik legötletesebb azok közül, akik valóban beöltöztek, és nem csak egy feladványt adtak fel. Merthogy ki kellett találni, hogy minek öltöztek. Szóval az elsősök cirkusznak öltöztek, csináltak egy nagyon pörgős 2 perces kis előadást, mindenki bemutatkozott. Volt állatidomár, aki tartotta a karikát, az oroszlánoknak és párducoknak öltözött gyerekek átmásztak rajta. Volt bohóc, aki cigánykerekezett, artista, aki spárgát csinált, Réka és egy másik kislány kötéltáncosként végigegyensúlyoztak egy ugrálókötélen, középen összeértek, meghajoltak, volt erőművész, aki felemelte a súlyzót, zsonglőr, aki három labdát dobált - ő felnőtt volt persze :), szóval volt lehetősége a gyerekeknek érdekes jelmezt húzni, mégis sikerült valami közöset összehozni. Nagyon jók voltak a többi csoportok is, igazán élvezetes műsor volt a jelmezesek "felvonulása".
Aztán táncház volt, a gyerekeknek pedig mindenféle mókák mindenfelé. Misivel táncoltunk, borzasztóan élvezte. Amikor lehetett, ő táncolt, csak azért hagytuk abba néha, hogy igyon is. Megtanultunk mindenféle néptánc lépéseket csinálni, polkázni, skót táncolni - azt nem annyira, mert túl sokat kellet párt cserélni, és azt rosszul viselte -, még countryt is táncoltunk. Misi folyamatosan vigyorgott, és időnként hangosan kacagott meg visongott örömében. Az este fénypontja az volt neki, amikor egy nála kicsit nagyobb kislányra talált, akivel párban tudtak forgolódni, hát, nagyon meg volt illetődve, fülig ért a szája, borzasztóan sajnáltam, hogy nincs nálam fényképező...
Nándi meg Réka nagyjából folyamatosan rohangáltak ide meg oda, de emlékszem az én elsős farsangomra, nekünk is az volt a program annak idején :) Kipróbáltak sokmindent, játszottak a gyerekekkel, és ettek-ittak, mi meg beszélgettünk, meg próbáltuk követni őket. Nem igazán azzal volt a baj, hogy attól féltünk, elvesznek, mostanra már otthon vannak a templomházban és ismerik a szabályokat, inkább amiatt aggódtam, hogy ha nekik van ránk szükségük, nem találnak meg minket a sok ember között.
Volt érdekes élményem is. Sikerült valakivel két szót váltani a büfénél, aki hasonlóan nehezen beszélhetett ismeretlennel, mint én, és két mondat után csak néztük egymást mosolyogva, és egyszerűen nem találtam egy mondatot sem, hogy hogyan folytassam, mit kérdezzek, miről beszéljek. Végül pár perc után feladta, és elment. Most már röhögök magamon, de akkor elég kényelmetlen volt...
A fánk, amit vittünk, a mennyiség ellenére jó gyorsan elfogyott, és holtversenyben a második helyezést értük el vele. :) 8-kor haza akartunk jönni, de akkor újrakezdődött a zene, úgyhogy dönthettünk: maradunk, vagy elrontjuk a gyerekek hangulatát, és ordítóhangversenyben töltjük a hazafelé vezető utat. Lehet találgatni, melyiket választottuk...Mondjuk a gyerekek is meglehetősen elfáradtak, nem csak mi, úgyhogy 9-re végül sikerült hazaérnünk. Nem sokat kellett altatni senkit.

Szóval zártuk a báli szezont, örülök, hogy ott voltunk, az egyik legjobb farsang volt, amin részt vettem, beleértve a gyerekkori emlékeimet is.

Ma volt az ovis farsang. Nélkülünk, pedig biztos nagyon jó volt. Igaziból már eldöntöttük, hogy így lesz, de aztán délután be is lázasodtam, úgyhogy elmúlt minden lelkiismeretfurdalásom, hogy nem hajtottam el a szakadó hóban apjukat Nándival, mert csak ők voltak egészségesek. Helyette itthon farsangoltunk, együtt.

Sütöttem sok fánkot, aminek egy részét elküldtük az ovisoknak, a kimaradt tojásfehérjéből valami hihetetlen finom mákos sütit - le is kell írnom, hogy nehogy elfelejtsem, hogy volt! A fánkokat áthúztuk szánkón a Bálintékhoz, hogy vigyék el magukkal, aztán átmentünk a kisboltba. Vettünk két üveg bökős innát, vagyis Fantáziát, hogy legyen bulihangulat. Ez nálunk a Dom Pérignon, az ital, amitől igazán ünnep a gyerekünnep :) Nándival mentünk, a műanyag autószánkóval, betette a két flakont a lába mögé, hogy az a hajtómű, és onnantól fogva állandóan turbóra kapcsolt. Hiába mondtam neki, hogy elromlott a turbó funkció, mindig megszerelte, és csak kacagott, ha rángatott a motor. És az sem hatotta meg, hogy köhög a motor. Pedig tényleg köhögött. Mikor hazaért, és megmérte a lázát, meg is fogadta, hogy akármennyire szereti a havat, most egy darabig nem fog kimenni.

Itthon aztán beöltöztünk. Én betegnek, bebugyoláltam magam egy nagy plédbe és teát ittam a kanapén :) Réka Iluska volt, Nándi katona, Misi végül róka lett a számtalan jelmezéből. Gergő megúszta, nem kérte rajta számon senki, hogy miért van játszósban. Egyébként csak mi maradtunk beöltözve, lányok, a fiúk vagy 10 perc után levetkőzek. Aztán volt evés, ivás, tánc és móka. És a farsang fénypontja, a tombola. Édességeket húztunk ki, és minden szám nyert. Réka csinálta a tombolaszelvényeket, nagyon ügyesen, még a 6-9-est is könnyen meg lehetett különböztetni. Annyira tetszett nekik, hogy aztán újra húztunk, második alkalommal játékokat hordtak össze, azokat sorsoltuk. Kártyáztunk is, és nagy habos fürdő tette fel a koronát a délutánra. Misi már ebben nem vett részt, ugyan ment megnézni, hogy tényleg nagy hab, tényleg nagy kád víz, de inkább lefeküdt aludni, vacsi nélkül. Ő ma éhes és büdös baba maradt :)
És még azt is megengedtem nekik, hogy a mi szobánkban feküdjenek le aludni. Olyan jó kedvük volt, nagyon nem volt kedvem elrontani.

Szóval így telt a mai farsang. Hoztam fotókat, bár Misi szegény szörnyen néz ki, valami herpeszvírus kapta el szerencsétlent, most már nem lázas két napja, de az arcán, állán mindenhol apró herpeszpöttyök vannak, és borzalmas ez a két nagy seb a száján. Hála Istennek jól viseli. Misinek egyébként három jelmeze is volt, egy sárkány, ez a róka - mindkettő kölcsönben - meg egy hiperszuper szellem. Még reménykedek, hogy hajlandó lesz felvenni a szellemet valamelyik alkalmon, mert amilyen egyszerű volt, olyan jól néz ki :)

Rékának régi lepedőből varrtam a szoknyát, és maradék anyagokból foltozta meg a mama, az ingecskével együtt. A kötény nincs rajta sajnos, elfeledkeztünk most róla, pedig attól lett igazán Iluska. A lyukas harisnya nem direkt volt, de végülis illik a szegénylány szerkóhoz :)



Nándi páncélingébe meg beleszerettem. A vaterán lőttem, de kézzel készített, szerintem szenzációs :) Viszont 500ft-ba nem fért volna bele a karton sem, nemhogy a munka... A kardot meg hőtükörből ragasztottuk, a pajzs persze, hogy lábos fedője.



És ha már jelentettem egészségügyi fronton, elmondom azt is, hogy Réka szegény tegnap nagyon lázas, nagyon beteg volt, ha nem mesét nézett, akkor csak a plafont, nem is evett, ami nála nagy szó. Ma már jobban volt, tudta piszkálni is a tesóit, bár estefelé még megijedtem, hogy komoly baj van, mert olyan kedves volt a Nándival. Bohóckodtak sokat, Nándi vacsoránál mondta is két kacagás között pihegve, hogy "nem tudok enni, olyan vicces vagyok".  Úgy néz ki, hétfőn még jól itthon leszünk legalább mi csajok, de szerintem a Misi miatt a fiúk is...

Itt a tél. Végülis most van az ideje, ahogy a vers is mondja, "most ideje, most fagyjon, akár beleszakadjon". Hát, beleszakadni nem fog, maximum mi a fűtésszámlába, de azért jó idebent a jó meleg. A gyerekek nagyon várják a havat, nekem mondjuk jönnek a félelmeim is ezzel kapcsolatban, de majd ha itt lesz a folyó, átmegyünk rajta valahogy, és igyekszem én is élvezni azt a részét, amit lehet.

Nem tudom, lesz-e ilyen rész a látványon kívül. Ugyanis teljes létszámban leledzünk itthon. Misi kedd éjjel lázasodott be, szerdán is egész nap magas láza volt, de más semmi. Tegnap nagyon ronda herpeszek nőttek körben a száján, és nagyon rosszul aludt az éjjel, de nagyjából ennyi. Ma reggel Réka ébredt lázasan, neki a torka is fáj, és meglehetősen levert. Nándi még bírja, apjuk is. Én két napja köhögök, megint fáj a fejem, ami múlt hétvégén múlt el az előző betegségek után, és taknyosodok befelé... Tök jó. Holnap lesz az ovis farsang, amire tegnap csináltuk meg a jelmezeket, amik nagyon jól sikerültek. A János vitéz jegyében kellett volna beöltözni, a többi farsangon mindenki más akar lenni egyenlőre, de most kellett Iluska, meg szellem, meg sárkány, meg katona is. És griffmadár is. A szülők elvileg előadják a János vitéz kicsit lebutított változatát, mi is vállaltunk benne szerepet, Gergő lett volna a huszárkapitány, én meg a griffmadár, de úgy néz ki, ebből most nem lesz semmi. Mondjuk amúgy is aggódtam attól, hogy itt lesz a nagy hó, hogy jutunk majd oda meg haza... Kicsi esélyét látom, hogy elmenjen Gergő Nándival farsangolni... Ma csomagoltuk volna a tombola ajándékokat, arról is lemaradok, nem tudom itthagyni a gyerekeket. Viszont jövő héten lesz a gyerekek születésnapja, akkor legalább nem lesz beteg senki. Remélem :)

Apukám helyrehozta és tegnap elküldte nekünk azt a szánkót, amin még én szánkóztam gyerekkoromban. Az eredeti szakmája lakatos, és ő készítette, hogy hárman is rá tudjunk ülni. (A nővérem akkor már "nagy" volt, nem közösködött velünk, így vele nem számolt.) Remélem, tudjuk majd használni most, bár olyan hideget mondanak, hogy nem tudom könnyen elképzelni, hogy elbandukolunk valami lejtőhöz, így majd húzhatjuk a 60 kilónyi gyereket a 8 kilónyi szánkón körbe a fűzfa körül... :D

Tegnap kikötöztem néhány tányér napraforgót a faágak alá, hogy megtalálják majd a madárkák, ha ránkszakad a fehérség, közben észrevettem, hogy egy óriás virágcserépben valamik azt hitték, hogy tavasz van, és elkezdtek kibújni. Rájöttem, hogy valószínűleg ezért nem találtam azokat a hagymákat, amiket januárban szoktam elültetni, hogy a tél végére virágozzanak. Mert ki sem szedtem őket a földből, hanem csak kiraktam a cserepet. Persze, mert akkor volt a töröttláb, amikor ideje lett volna a kiszedésnek! Szóval felfeszegettem a földről a cserepet, nem volt egyszerű, becipeltem, és remélem, hamarosan virágoznak is majd a nárciszok, és bújnak a tulipánok :)

Mert várjuk, várjuk a havat, de azért még jobban a tavaszt!

A hétvégénk megint jó programdús volt, pénteken végre megérkeztek nővéremék - már többször megbukott a dolog az egészségügyi helyzet miatt. Szombaton délután volt a farsang, és vasárnap hirtelen felindulásból anyukámék is felvonatoztak, hogy egyben lássák az összes unokájukat. Szóval sűrű volt.

A szombati farsang nagyon jól sikerült, mivel a déli alvással gondok voltak, késve indultunk, így végül nem készült közös kép A kisfiúról és az oroszlánokról, illetve Villám McQueenről, kár érte. Mert aztán kiderült, hogy a fényképezőgépet is itthon hagytuk... Gergő telefonjával készült egy-kettő, tényleg nem több, mert egyszerűen állandóan mozgásban voltak, azt azért feldobom Arabelláról, a légtornászról és táncosnőről, ha valaki megtalálja a tömegben, a kép közepén van a superman mellett, fekete tornadressz és fehér-rózsaszín szoknya (én varrtam, maradék függönycsíkokból :) ) szerintem üdítő volt a rengeteg királylány, hercegnő, tündér, lepke és többi között... :

És a kisfiúról meg Villám McQueenről:

Nagyon ötletesek voltak a jelmezek, a kedvencem az a család volt, ahol a kislány méhecske volt, anyuka zöldbe öltözött, és kartonból egy virág a feje körül, apuka pedig sárga pólóban, nyakában egy táblával, hogy MÉZ. Meg a lepke család: négy kislány, mind lepke, a legkisebb még nincs két hónapos, neki a hordozójára volt téve a lepkeszárny. De volt János vitéz, Juliska, mesélő és egy bárány, egy részletet is előadtak, volt rendőr - bűnöző-apukával, párduc-család, viking - hajó-anyukával és kalózzászló apukával, Ludas Matyi édesanyjával és Döbrögivel, meg még sok ilyesmi. Sokan komolyan vették a kérést, hogy a családok közösen öltözzenek be, és nagyon jók voltak, na.
Az apácák meg az ovi dolgozói (novíciának beöltözve)  előadták az I will follow him c. számot az Apácashow-ból, hát, fergeteges volt! Ismételniük is kellett. Volt koncert is, a Napraforgó tartott műsort, azt Misi élvezte legjobban, rövid időre csápolt is az első sorban, de főleg a kezemből figyelt. Réka meg Nándi leginkább körtáncnak álcázott őrjöngésben vettek részt - egyre gyorsabban szaladtak körben kézenfogva, míg valaki el nem esett, ha máshogy nem, akkor direkt, és akkor kacagva mindenki egy kupacra dőlt. Vagy csak simán rohangáltak, Nándi tiszta víz volt, és többször lilult a szája megint :( De erre igyekszem nem gondolni :(

Ami kicsit elsötétítette nekünk a buli fényét, az a tombola volt. Nagyon sok csomag volt, és mi is vettünk sok tombolajegyet, és úgy alakult, hogy nem nyertünk. Ami teljesen rendben van, mert hát ilyen a tombola, a fiúkkal nem is volt gond. De Réka egészen kiborult. Nagyon szeretett volna nyerni. Az óvónénijük odaadta az ő nyereményét, mert neki már nagy gyerekei vannak, és kisautó meg szívószálas verdás pohár volt benne, és mert jó szívű. Mások is, akik többet nyertek, adtak olyanoknak, ahol látták, hogy sírás van.
De Rékán ez nem segített. Ő nyerni akart, kimenni, odaadni a tombolajegyet. Teljesen kiborult. Aztán kitaláltuk, hogy majd csinálunk tombolát otthon, és ettől megnyugodott.
Pont kaptunk egy csomó kisautót Katyéktól, ami csak az alkalom kellett, hogy megkaphassák, és jöttek a mamáék is némi édességgel, így a tombolatárgyak adottak is voltak, vasárnap jót tomboláztunk, és remélem kitöröltük a szombati rossz emlékeket.
Lehet egyébként, ha csak 5-10 nyeremény van, nem lett volna gond, de vagy bő fél órán keresztül, talán háromnegyed is volt, csak húzták a nyertes számokat, tele volt a színpad a nyereményekkel, és szinte minden ovistárs kiment, volt, aki ugye többször is, szerintem teljesen érthető, hogy kiborultak a gyerekek, akik ebből kimaradtak.

Itthon meg volt nagy Péterkézés, nagyon nagyot nőtt! Most lesz elsején fél éves, de már ügyesen kúszik, hintázik négykézláb, sőt, a lábát is pakolgatja. Csak az alvás nem megy neki, akár az enyémeknek... Nagyon jól tűrte az unokatesók kiképzését, csak nézett nagy szemekkel, meg vigyorgott sokat, autózott a fiúkkal, tanulta a rosszaságot :) Meglepő módon Nándi barátkozott vele legjobban. Najó, Réka is, de az nem meglepő.
(igen, szinte mindig mezítláb vannak, már nagyon várom a jó időt...)

Vasárnap, mikor már a nagyszülők is itt voltak, kissé kiborult, amit nem csodálok, az már tényleg sok volt ismeretlen arcból. De nagyon jó volt, hogy jöttek a szüleim, elég ritkán jönnek, nem is tudom, mikor voltak itt utoljára...
A főzős lelkivilágom is helyrerázódott, az utóbbi időben nem volt jó főzni sem, valahogy nem esznek a gyerekek semmit, amit eddig igen. Anyukám konkrétan azt mondta ebéd után, hogy "Lányom, neked nincs tőlem már mit tanulnod." Nagyon jól esett. Főleg, mert anyukám isteni tyúkhúslevest tud csinálni, és azt főztem (a szomszéd nénitől kaptam egy antik tyúkot). Kicsit izgultam is :) Ráadásul meg is kérdezte, hogyan csinálom a grízgaluskát, és a nővérem is elkérte a receptjét. Szóval nem én vagyok béna, hanem a kölkeket kényeztettem halálra a jobbnál jobb vacsorákkal.

Szóval ez volt a hétvégénk dióhéjban.

Ma megkaptuk a levelet az ovitól. Hogy idén is lesz farsangi bál (tavaly ugye nem itt jártunk), a szülőkkel közösen, kéretik az egész családnak beöltözni... Szeretem ezt az ovit!

Úgyhogy van még egy dolog, amire lehet a szülinapon kívül készülni. Gyorsabban telik a tél, hurrá!
Ma gyorsan brainstormingoltunk Gergővel sms-ben, és mindkettőnknek ugyanaz jutott eszébe: A kisfiú meg az oroszlánok. Újra és újra végig kell mesélni nekik, nagyon szeretik. A gyerekek elfogadták az ötletet, tetszik nekik, úgyhogy úgy néz ki, ez lesz. Réka lesz Arabella, Misi a kisfiú, Nándi Bruckner Szigfrid, én Szilvia. Mert Nándi akar lenni a férjem. :) Gergő pedig ebből kifolyólag vagy Viktor lesz, vagy Láz Jenő, majd még kitalálja :) Nem tudom, melyik a könnyebb: valami 80-as évek ruhát keresni neki a méretében, vagy oroszlánjelmezt csinálni. Bár a nagy hajából biztos szép sörény lenne...
Még ilyenek jutottak eszembe, hogy más Lázár Ervin hősök, Nándi biztos lenne szívesen Dömdödöm, Réka meg Maminti. Vagy almafa, meg az almái, amik nem estek tőle messzire, de Réka szeretne valami szépségesbe öltözni... Ami érthető. Így ez mindenkinek jó lesz szerintem :) Már csak meg kell csinálni a jelmezeket.

Semmiség... :)