Nagycsaládban élni jó :)

Délelőtt elmentünk vásárolni a három gyerekkel, kp-t is kellett kivennünk, mert az nálunk sosincs itthon. Parkolás, gyerekek ki, el a bankhoz, automata, nem ad, pedig tettem rá direkt reggel, mindegy, új próba kevesebbel, sikerült. Mondja, hogy vegyem ki a bankkártyámat, de nincs sehol. Kiadta a pénzt, kártyát meg nem. Na, szuper, pont ez kell három gyerekkel.

Bementünk a bankba, mondom, hogy mi van. Elkérték a személyimet, meg kérdeztek ezt-azt, majd hárman kinyitották az automata hátulját, szétszedték, semmi. Az egyik dolgozó kért le egyenleget a saját kártyájával, simán működött, visszaadta. Nincs benne a kártyám.

Megnéztem a tárcámban, és ott volt. Akkor is ott volt, mikor kiválogattam közüle a személyimet. Végig. Még mindig nem emlékszem, hogy mikor vettem el, és tettem be a pénztárcámba, biztos valamelyik gyereket terelgettem közben, másra nem tudok gondolni. Amikor kiírta, hogy vegyem el a kártyámat, akkor nem tudtam elvenni, mert bizonyára már előtte elvettem. Csak megijedtem, hogy el kéne vennem, de nincs mit. Aztán kértem a bocsánatokat. Nagyon szégyelltem magam.

Szóval így jártam. Ez már a vég. Mentségemre szóljon, hogy tegnap gyümölcsnapom volt, illetve hogy hidegfront van ma, amitől fáradt(abb) vagyok. Majd fogok tudni rajta nevetni is, addig nevessetek rajtam ti... :)

Misi múlt éjjel átaludta az éjszakát.
Nem csak úgy nagyjából, hanem este kb háromnegyed 9től egészen másnap reggel fél7ig aludt. És amikor felébredt, utána már nem aludt vissza. Egyfolytában aludt, felsírás nélkül. Ilyen még nem volt, mióta megszületett. Ami meg a hab a tortán, ő ugye nem szívesen aludt el a kiságyában. Az utóbbi két hónapban úgy fektettem, hogy melléfeküdtem, és megvártam, amíg elaludt, és többnyire a testvéreivel aludt. Két napja pedig délben és este is beteszem a kiságyába, és alszik. Vagyis egy darabig fetreng, majd elalszik. Nem is nagyon kell hozzá bemenni. Szóval elképesztő. Mondtam is a tesómnak, hogy lehet, hogy nem kapják meg mégsem a kiságyat, egy hónap múlva kéne odaadni nekik. Meglátjuk, mennyire tartós a tendencia, és működik-e majd esetleg a nagyos ágyban is. Szeretném odaadni nekik, mert utána meg mit csinálok vele, és tartozik hozzá pelenkázó is... Szóval meglátjuk.

Természetesen az alvás egyszeri alkalom volt, hiszen jön a negyedik szemfoga, és szerintem a szemfognál szemetebb fog nincsen. Ez három gyerekes személyes tapasztalat. A rágók sem. De most már kint lesz a negyedik, és több csak nem nő. Remélem pihenünk egy kicsit, és utána jönnek majd a hátsó rágók, és akkor teljes lesz a bébifogsor, és befejezzük, vagy egy életre, vagy egy hosszabb időre a fognövesztést. Eddig a leghosszabb szünet fél év volt, Réka utolsó foga Nándi születésekor tört át, és olyan fél évesen kezdte növeszteni a fogait Nándi, az egy másik dolog, hogy vagy 9 hónapos volt, mire ki is nőtt az első :) Misi első és Nándi utolsó foga nagyjából egyidőben kínozott minket.

Természetesen én nem tudok továbbra sem aludni. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mégis van valamilyen szellemünk, bár nem hiszek benne, de elég ijesztő dolgok, amik miatt felriadok, mikor éppen elaludnék, persze, lehet, hogy csak álom. Igaziból nem tudom leírni, elmondani sem. Az az ijesztő, hogy minden éjjel nagyjából ugyanakkor, és ugyanazt az ijedelmet váltja ki. Ma kezdtem gondolkozni megint a szellemen. Ja, és csak itthon. Most egy hetet anyukáméknál voltunk, és nem volt. Igaz, későn feküdtem le, meg nehezen aludtam el,  de ez a felriadás kimaradt.

Hát többminden van. Az egyik, hogy fogyózok :) Most már nekiláttam. Lehet, hogy korai, hiszen Misi még a kajái felét anyatejből követeli meg, de már nem bírok magammal. Ha nem állok neki, meg sem állok a 100 kilóig, ami igaz, hogy szép kerek szám, de már most sem tudok tükörbe nézni. Mindenesetre olyan módszert találtam ki magamnak, ami lehetőséget ad a zabálásra is, ami létszükségletem most a jelen testi és lelki állapotomban. Ha nem zabálhatok egyrészt fáradtabb vagyok, másrészt idegesebb, ami persze a kölykökön csattan. Így délelőtt csak gyümölcsöt eszem, aztán déltől amit, és amennyit akarok, de igyekszem inkább többször keveset enni, és este 6 után csak víz. Víz nagyon sok egyébként egész nap. Ezzel talán nem lesz gond, hogy túl sokat fogyok egyszerre :) Holnap lesz az első mérleg nap, egy hete kezdtem.

A másik, hogy Misi drasztikus cicimegvonásban van. Besokalltam, elég volt, kezdtem begolyózni, és úgy döntöttem, muszáj neki is áldozatot hozni az anyjáért. Úgyhogy péntek este óta nem szoptatom meg, mikor éjjel felsír.
 A terv az volt, hogy nem rendülök meg semmilyen hiszti láttán, semmiképpen, csak cumi és víz, végszükség esetén ringatás, seggrázás.  Akkor adom csak fel az elveket, ha három nap után semmi változás nincs, mert akkor nem is lesz. Keményen felkészültem lelkileg az akár egész éjszakás virrasztásra, meg mindenre, tervet készítettünk a gyerekszoba, rosszabb esetben az emelet evakuálására is.
Volt egy botrányos rész még este, aztán egyre rövidebbek, 4kor kapott tápszert, mert úgy gondoltam, arra szüksége lehet, viszont legyen tisztában a helyzet komolyságával, de összességében nem volt nehezebb az éjszaka semmivel, mint egy rosszabb kategóriába tartozó, ami hetente amúgy is volt 2-3... Aztán szombat éjjel már sokkal jobb volt. A múlt éjjel meg egészen pihentető volt már, 11kor és kettőkor cumivisszaadás és kis korty víz, és 5kor már megszoptattam, mert úgy éreztem, megértette a lényeget. Simán elfogadta a cumit meg a vizet, egészen addig, míg ugye érthető nem lett az éhsége. Nem volt ilyen kevés kelés már szerintem 6 hónapos kora óta...
Persze én nem tudok aludni, mert várom, hogy felsírjon, de majd megnyugszom, és akkor jó lesz, és vannak még terveim, sok sok sok arra az esetre, ha kipihenném magam.

Réka meg Nándi kb egy hetes visszaesés után megint álomtesók. Továbbfejlesztve azzal, hogy Nándi is határozottan jobb fej Misivel. Közeledik az egy éves álomhatár?

Réka boldogan megy oviba, és bár szívesen marad itthon, mikor az anyja úgy dönt, hogy nem mer vezetni a fáradtságtól, sajnálja is, hogy nem megy.

Nándi gyakorlatilag nem harap. Az, ami maradt a harapásból, gyakorlatilag nem is harapás... Belefér az élettani harapásba. Ami még jobb, hogy nem vettem észre helyette rémálmokat, vagy tikkelést, vagy bármi még rosszabbat, mint a harapás. Nem eszik, de végülis ez belefér, mert a túró rudit, aaaazt tolná... Meg a parízert magában.

Lehet, hogy még a végén jó lesz nekem?

Azt már elfogadtam, hogy rendszeresen hallok gyereksírást, gyerek kiabálást, nevetgélést a házban vagy az udvaron, utcáról, olyankor mikor alszanak, vagy egy gyerek sincs a közelben. Ezt betudom az 5 éve tartó 24 órás ügyeletnek és állandó idegi készenlétnek.
De ma a telefon emlékeztetőjét hallottam a lépcsőházi polcról. Nem tudtam menni megnézni, éppen főztem, mondtam magamban, majd később megnézem, és csomót gondolkoztam rajta, hogy mire emlékeztethet, és örültem, hogy írtam, mert gőzöm nem volt.  Végighallgattam, míg lejárt, ez kb egy percig tart.
Aztán ahogy pakoltam össze főzés után, az egyik zacskó alatt a konyhapulton ott volt a telefonom. Semmi emlékeztető rajta, hogy esetleg csak rossz helyről hallottam. Felhívtam Gergőt, minden telefonja nála volt. Eljutottam addig, hogy hallucinálok. Szuper. Aludnom kéne.  Bár ezt eddig is tudtam.

Azt hiszem, elérkeztünk egy elég nehéz szakaszhoz. Nándi nem akar aludni. Ahhoz, hogy elaltassam, oda kéne feküdnöm mellé. Ez lehetetlen, mivel Misi alvásai elcsúsztak, és délben most nem alszik, hanem csak később. Volt már olyan is, hogy csak egyet aludt egy nap. Egyre gyakrabban alszik délelőtt nagyobbat, délben, 1kor ébred, és 4-5 felé alszik egy fél órát esetleg.  Már az is rossz, hogy nem egyszerre alszanak. De hogy Nándi egyátalán nem alszik, ez azért betesz rendesen.

Most is itt szenvedünk. Nándi nem alszik. Misi nem alszik. És én sem alszom. Azt hiszem, mindenképpen én szenvedek ettől legjobban. Remélem esik majd a hó, és attól jobb lesz. Nagyon remélem, hogy attól ilyen hülyék. Én nagyon nyugodt vagyok egyébként, néha sms-ekkel bombázom Gergőt, hogy sajnáljon, attól jobb :)