Nagycsaládban élni jó :)

Van az Időképnek a fantasztikus kezdeményezése, amivel tökéletesen le tudja hangolni az embert. Már tavaly is kiakadtam rajta, de tavaly tényleg elmaradt a tavasz márciusban, hiába volt rá komoly érdeklődés, tehát valahol jogos volt. Most viszont határozottan cáfolom, a tavasz itt van, és megjött.

Mert az Időképnek egészen fura elképzelése van a tavaszról.

"Tavasz alatt azt a huzamosabb ideig (legalább 3-4 napig) beálló időjárási helyzetet értjük, mely alapvetően csapadékmentes, illetve a napi maximumhőmérséklet átlépi a 20 fokot."

Kérdem én, milyen tavasz az, amikor már március elején tartósan 20 fok van? És milyen tavasz az, amikor nem változik az időjárás, és szárazság van? Én hivatalosan kijelentem, hogy az a tavasz, amikor legalább február vége van, és a nappali maximum hőmérséklet rendszeresen eléri a 10 fokot. És többet süt a nap, mint januárban, és a madaraknak a szélviharban is van kedvük csicseregni.

A tavasz az, amikor az ember beleszagol a levegőbe, és illata van. Jó, ez az olvadó kutyakaki is a mi esetünkben, de azt hiszem, mindenki tudja, milyen az a tavasz illat. És akkor is tavasz van, mikor a napnak ereje kezd lenni. És akkor is, mikor az ember kilép a házból, és olyan érzése van, hogy jé, nincs is hideg. Meg amikor rondának és koszosnak kezdi látni a világot a tél után, kint is és bent is, és mindenféle terveket kezd gyártani a tavaszi nagytakarításra. Meg arra, hogy mit ültessen majd a kertben, és rendszeresen nézegeti, hogy bújnak-e az első tavaszi növények. És kényszert érez, hogy lemossa a kocsit.

És jelentem tavasz van, akkor is, ha a gonosz Időkép azt állítja, hogy még nem jön. Mert akárhogy nézem az előrejelzéseket, ha lesz is még hidegebb, fog még elbújni hosszabb időre a napocska, és mondanak még fagyot éjjelre, bizony 5 fok alá már nem megy a legpesszimistábbak szerint sem nappal a higanyszál, és éjjel is már csak elvétve megy fagypont alá. És március jön, úgyhogy még ha lesznek is próbálkozásai a télnek, bizony lejárt az ideje, és itt a tavasz.

Úgyhogy az Időkép meg tehet egy szívességet. Nem fog lehangolni.

ezzel a bejegyzésemmel, de jöhetne az ősz. Én nem szeretem, ha szeptember közepén 30 fok van. Határozottan rosszul viselem ezt a fura évet, minden egy hónapos csúszásban van. Későn jött a tavasz, és júliusban a júniusi esők, augusztusban volt július, és most meg itt van ez a hülye augusztus szeptember közepén. Még jó, hogy azért valahol sejti, hogy nem egészen ilyenkor van itt az ideje, és éjszaka így lehűl annyira, hogy elviselhető a meleg. De határozottan rossz a 40 fokos autóban hozni-vinni a gyerekeket az iskolába, és gondolom nekik is nehezebb a padban megülni. Legalábbis én nagyon hálás voltam annak idején, hogy az első iskolai napok 90%-án eső volt és borús idő, könnyebb volt elbúcsúzni a nyártól.
Most viszont olyan makacsul ragaszkodik hozzánk a rövidnadrág és a póló, hogy félek tőle, hogy nem fogjuk bírni, ha megjön az évszaknak megfelelő idő, rögtön nagykabáttal kezdjük majd, és betegséggel.
Igenis, szeretném már kilakoltatni ezeket a lenge ruhákat a szekrényből, és nem agyalni minden reggel, hogy mit adjak a gyerekekre a reggel 7 órás hűvösben, hogy ne dögöljenek meg, mikor délben jönni kell a kánikulában, meg persze addig is bírják kinn az udvaron, meg a tanteremben is.

Kellene egy pár napos eső, ami rossz lesz, és rossz kedvem lesz majd tőle, de már a fák is hervadoznak, több mint egy hónapja nem esett felénk. Aztán jöhet még napsütés, és 20 fok, meg szél, és sárgulhassanak azok a levelek, mert szerencsétlenek csak elszáradnak majd, és leesnek, és mi lesz a szép színes ősszel? Bár színek vannak, most láttam, virágzik az akácfa a szomszéd utcában...
És Nándi is narancsot szeretne, meg hógolyót és szánkót. Sapkákat és kesztyűket próbálgatnak napközben. Jó volt a nyár. De most már jöhetne a szeptember, meg a vénasszonyok nyara is. Nehogy ne legyen rá idő, és rögtön november legyen...