... képtelen vagyok mások által kidobásra ítélt dolgok mellett elmenni, ha látok bennük valamit, és úgy gondolom tudnám valamire hasznosítani őket. Most éppen a szomszéd Zsófi (aki időközben nagylánnyá lett, sőt már az öccse is régen kinőtte ezt a széket) kis széke került volna a kukába, ha...
...nem akadályozom meg. Sárga volt a színe, az ülőkéje törött, de olyan pici, aranyos volt, hogy egyszerűen nem hagyhattam, hogy a kukában végezze. Azt egyből eldöntöttem, hogy virágtartóként fog funkcionálni, aztán végül a konyhapultra is felkerült.
...nem akadályozom meg. Sárga volt a színe, az ülőkéje törött, de olyan pici, aranyos volt, hogy egyszerűen nem hagyhattam, hogy a kukában végezze. Azt egyből eldöntöttem, hogy virágtartóként fog funkcionálni, aztán végül a konyhapultra is felkerült.
Itt még sárgán kopottan, de már ragasztva.
Szóval így kerül a csizma szék az asztalra.
A borostyánra nagyon kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni, mert eddig mindig csúfos kudarccal végződtek a próbálkozásaim. (pedig anyukám szerint: "ÓÓÓ, a borostyán az olyan igénytelen, bárhová ledugod a tövet, az beáll azonnal!) Jó párszor újat vettem, pótoltam őket, és mivel az utolsó már elég szépen megnőtt, egy karikára formázott drótra feltekertem.