Amíg szeretnek

 

Ismeretlen szerző 

Amíg szeretnek 

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

Örülj a percnek! 

De ha mégis magány a sorsod,

a a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz! 

Nincs fekete és nincs fehér

De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad. 

Nincs érzelem, mely örökké él

A harag idővel megbékél,
nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény. 

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök

Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!

Megjött a május

Heinrich Heine
Megjött a május

Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.

Isten iskolája

Pecznyík Pál 

Isten iskolája

Viruló szép természetünk, Isten csodás iskolája,
abban tanul minden ember, mint az Atya, kis diákja. 

A növény és állatvilág, Isten keze alkotása,
de egyedi: madár, rózsa, égen - földön, nincsen mása. 
Ám két ember sem egyforma, ahány ember, annyiféle,
fehér bőrű, színes bőrű, Isten drága szemefénye!
Tantermünk a szép természet, Tanár urunk, láthatatlan,
Lelke által tanít minket, van részünk sok ámulatban. 
Két osztály van: alsó, felső, alsót: mindenki elvégzi,
felső osztályba az jut el, ki halálig, Istent féli!
Választhatunk kedvünk szerint, a sokféle tantárgy között,
van ki, felső osztályba tart, legtöbb: alsós, röghöz kötött. 
Láthatatlan Tanárunkat, egyszer látta, földünk népe.
Nem fogta fel áldozatát, midőn vérét, adta érte!
Pedig azért jött a földre, hogy a nagy tanítványsereg, 
Tanárával együtt éljen, és zengjen hálaéneket. 

Celldömölk 

2013. VIII. 2.

Győzelem

Füle Lajos
GYŐZELEM

Rügysereg szállja meg a fákat,
zöld lobogós rohamcsapat,
gyorsan bevesz minden faágat,
vén csonkokat, kis gallyakat,
meghódítja az egész kertet,
erdőt, mezőt, völgyet, hegyet,
a szíveket, egész világot, -
ámuljatok el emberek!
Ez békeharc itt: minden ágon
zászló lobog, élet terem.
Tavasz van az egész határban,
ez az igazi győzelem!

Hóvirág

Zelk Zoltán: 
Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágtól ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Februárban tavasz

 

Kurczina Terézia 

 Tavasz

Tavasz jöttén a tél gyorsan,
szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.

Napsütésben olvadozva,
elköszön a hóember;
Akit nemrég vidám csapat
épített, nagy jókedvvel.

Hancúrozó gyereksereg
lepi el a ligetet;
Rózsaszínre festegeti
arcukat a kikelet.

Mindenkiről lekerült már
kesztyű, sapka, nagykabát;
Tavaszi szél lágyan szórja
vidámságuk kacaját.

Zelk Zoltán : Téli fák

Zelk Zoltán

TÉLI FÁK

Nem fáztok, ti téli fák, 

Mikor meztelen az ág? 

Eldobtátok a nyári zöld 

S az őszi aranyruhát. 

Ejnye, ejnye, téli fák, 

Ez aztán a furcsaság: 

Hideg télben levetkőztök, 

Nyáron viseltek ruhát!