Amíg szeretnek

 

Ismeretlen szerző 

Amíg szeretnek 

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

Örülj a percnek! 

De ha mégis magány a sorsod,

a a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz! 

Nincs fekete és nincs fehér

De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad. 

Nincs érzelem, mely örökké él

A harag idővel megbékél,
nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény. 

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök

Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!

Megjött a május

Heinrich Heine
Megjött a május

Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.

Isten iskolája

Pecznyík Pál 

Isten iskolája

Viruló szép természetünk, Isten csodás iskolája,
abban tanul minden ember, mint az Atya, kis diákja. 

A növény és állatvilág, Isten keze alkotása,
de egyedi: madár, rózsa, égen - földön, nincsen mása. 
Ám két ember sem egyforma, ahány ember, annyiféle,
fehér bőrű, színes bőrű, Isten drága szemefénye!
Tantermünk a szép természet, Tanár urunk, láthatatlan,
Lelke által tanít minket, van részünk sok ámulatban. 
Két osztály van: alsó, felső, alsót: mindenki elvégzi,
felső osztályba az jut el, ki halálig, Istent féli!
Választhatunk kedvünk szerint, a sokféle tantárgy között,
van ki, felső osztályba tart, legtöbb: alsós, röghöz kötött. 
Láthatatlan Tanárunkat, egyszer látta, földünk népe.
Nem fogta fel áldozatát, midőn vérét, adta érte!
Pedig azért jött a földre, hogy a nagy tanítványsereg, 
Tanárával együtt éljen, és zengjen hálaéneket. 

Celldömölk 

2013. VIII. 2.

Győzelem

Füle Lajos
GYŐZELEM

Rügysereg szállja meg a fákat,
zöld lobogós rohamcsapat,
gyorsan bevesz minden faágat,
vén csonkokat, kis gallyakat,
meghódítja az egész kertet,
erdőt, mezőt, völgyet, hegyet,
a szíveket, egész világot, -
ámuljatok el emberek!
Ez békeharc itt: minden ágon
zászló lobog, élet terem.
Tavasz van az egész határban,
ez az igazi győzelem!

Hóvirág

Zelk Zoltán: 
Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágtól ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Februárban tavasz

 

Kurczina Terézia 

 Tavasz

Tavasz jöttén a tél gyorsan,
szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.

Napsütésben olvadozva,
elköszön a hóember;
Akit nemrég vidám csapat
épített, nagy jókedvvel.

Hancúrozó gyereksereg
lepi el a ligetet;
Rózsaszínre festegeti
arcukat a kikelet.

Mindenkiről lekerült már
kesztyű, sapka, nagykabát;
Tavaszi szél lágyan szórja
vidámságuk kacaját.

Zelk Zoltán : Téli fák

Zelk Zoltán

TÉLI FÁK

Nem fáztok, ti téli fák, 

Mikor meztelen az ág? 

Eldobtátok a nyári zöld 

S az őszi aranyruhát. 

Ejnye, ejnye, téli fák, 

Ez aztán a furcsaság: 

Hideg télben levetkőztök, 

Nyáron viseltek ruhát! 

Boldog Új Évet, Mindenkinek !

Palercsik László

Boldog Új Évet, Mindenkinek

Ez az Év, ami már nem lesz többé soha,
Az Év, ami nekem a sikert meghozta.
Karácsony, amikor mindenki rám figyelt,
Több ezren olvastak, egy rövidke verset.

Ez az Év, mikor végre boldog lettem én,
Most érzem csak úgy, hogy végre elért a fény,
És valóra válhatott, mára a remény,
Mert azt teszem, amit szerettem volna én.

Barátok vannak, kik nem voltak azelőtt,
Szívemben hirtelen, az értelem megnőtt.
Köszönet az Évnek, a változásokért,
És egy Barátnak, a biztató szavakért.

A múlt évet elhagyva, lépjünk az újba,
Engedjen nekem teret, újra meg újra.
Mindenkinek kívánok, Boldog Új Évet,
Sikert, és gazdagságot, és szép életet!

Legyen az Új Évben, a "BÉKE" a földön,
Felettünk pedig, majd az Isten őrködjön.
Legyen nekünk végre már, egy víg esztendő,
Reményt, szép életet hozzon a jövendő.  

Karácsony-köszöntő

Katona Judit 

Karácsony-köszöntő

Szikrázik, december hava
Csillagfészket himbálnak ágak.
Hírrel járnak a pásztorok:
bölcsőt ácsol József, az ács
az ember egyszülött fiának.
Pattog a forgács, hull a hó,
Máriát vaskín-abroncs fogja
s vajúdva megszül. Száll a hír:
dicsértessék, megszületett
a gyermek, az élet legnagyobbja.
Hírrel járnak a pásztorok,
Mária karjában a gyermek.
Rebben a hófehér világ
s a velünk virrasztó vézna fák
csendben az útra térdepelnek.

Advent

 

Áldott adventi készülődést!!! ♡

Várakozunk.

Várjuk a lassan hozzánk érkező Királyt.

Egy király érkezése mindig ünnepélyes, mindig készülni kell rá. Kell adni a látszatra.

Legyen elegáns és fényűző. Egészen egyedi. Olyan különleges, amilyen csak egy királynak jár.

Lassan közeledik a Király. Aki nem akar pompát és feltűnést.

Egyszerűen akar besétálni a szívünkbe. Találkozni akar velünk.

Egészen személyesen megszólítani. Nem kisgyermekként érkezik a betlehemi éjszakába,

hanem életünk Megváltójaként közeledik felénk. Szállást kér a mi szegényes,

kicsiny, sokszor önző és szeretetlen szívünkben. Velünk akar maradni karácsony után is.

Úgy szeretne velünk közösséget, hogy a szeretet és a bizalom által bennünk él.

Ezáltal pedig mindannyian Isten országának részesei lehetünk, amely ott rejtőzik az emberi szív mélyében.

Ott, ahol megbocsátás és könyörület, szelídség és békesség van.

Drága Jézusom! Most még csak némán állok az üres jászol előtt, és várom születésed ünnepét.

Most még csak elképzelem, hogy hetek múlva miként fogsz megérkezni a karácsonyi éjszakába.

Kérlek, mutasd meg nekem is, hogy nálam akarsz lakni.

Érintsd meg szívemet, hogy abban szeretet, könyörületesség, elfogadás és türelem születhessen!

Ámen.

(Vladika Zsófia)

Itt a november

Juhász Magda

Itt a november

Hideg a reggel, 

ázik a táj, 
emberre, állatra 
rossz idő jár. 

Itt a november, 
fütyül a szél, 
vadludak sírnak, 
szitál a dér. 

Károg a holló: 
- Búsulni kár, 
jövőre eljő majd 
újra a nyár.

Helló Október!

A képek forrása

Facebookról

Őszi tájon

Szabolcska Mihály 

 Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy, biztató varázs van

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra,

Az árnyékot messze nyújtogatja...

S mintha onnan valamit várnának:

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe:

Sarjadozik egy-egy zöld levélke;

Előlege egy más kikeletnek,

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe

Elringat egy édes merengésbe...

És kibékít a nagy elmúlással:

Minden élet folytatódik mással!

Örökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik,

De reggelre gyönyörű sors vár rá:

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Új élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja,

S a változást keze igazgatja!

Nyárutó

Polacsek Erika : 

Nyárutó

Megint itt van, s látni már

úszó felhőit a nyárvégi égnek,

hűs lebbenéseit a suhanó szélnek,

s szellő varrta fodrait a kék víznek.

Tudom, mint minden évben,

most is elillan a nyár,

s a párhónapnyi létet

lassan megadja már.

Rajta! Kacagj hát!

Ne add fel oly könnyen,

ontsd ki melegét a nyárnak,

az ősz bár itt van, még várhat!

Hűvösre fordul az éj,

a viharban ágak törnek,

s a tölgy most lomhán hajtja meg

sárguló fejét az érkező ősznek.