Varrogattam

pár táskát. Ajándékba is, magamnak is.

A narancssárgával kezdődött. Pontosabban a kék virágos táska után tudtam, hogy narancsosat kell varrnom, mert nadrágom is, felsőm is van, amihez passzol. Nosza, turira fel! Csak a színt tudtam, hogy mit keresek, a többit a szerencsés véletlenre bíztam. Jól tettem, mint mindig. Két blúzból született a narancs színű táska.

A mintás blúz gombjait sem hagytam parlagon.

Az apró virágos anyag régi nagy kedvenc. Több mint 1 éve várakozik a szerelem-polcon (Noémitól hallottam ezt a kifejezést, nagyon tetszik), hogy valami szerelem-darab szülessen belőle. Az lett!

Belső része egykoron ing volt. Az ingzsebet így hasznosítottam. Szembe pedig bordó zsebeket varrtam.

A türkiz mintás ing megsúgta, hogy táska szeretne lenni. Támogattam átváltozási terveit, és megállapítottam, hogy sokkal hordhatóbbá vált így.

A táska bélése egy másik ingből készült. Hasonlóan a az előző táskához, itt is meghagytam az ing zsebét, a másik oldalra pedig egy kétrekeszes zseb került. (Nem látszik a képen.)

A táskafesztivál egy következő darabja ez az elegáns formájú Alba. Az alakja nagyon tetszik, bár nekem túl nagy méretű. A Csengéhez hasonlóan ezt is le fogom kicsinyíteni. Szerintem jó lett. Ti mit gondoltok?

Az anyagok 95%-ban újrahasznosításból származnak. Ingek, párnahuzatok, lakástextilek voltak korábban.
Recycling forever! :-)

Az én Csengém

Elkezdtem (mások már be is fejezték) a Varróház Nyári Táska Fesztivál online tanfolyamát.
4 héten keresztül minden héten 1-1 táskát varrunk. Kicsit nehezen veszem/vettem fel a ritmust, de a leírások szuperek, és bármikor elkészíthetem a táskát a saját tempómban.
Már a legelsőbe azonnal beleszerettem, amikor megláttam. Mivel mostanában megtalál a kék szín, főleg ruházatban, nem volt kérdés, hogy a táska is kék lesz. Az alapelveimhez is hű maradtam, minden anyagot az ujrahasznosítás jegyében dolgoztam fel. A kék virágos főrész korábban szoknya volt, az övhöz és a pánt díszítéséhez egy használaton kívüli hálóinget vágtam fel, a bélés és az övrész pedig férfiingként funkcionált fénykorában.

Íme az én Csengém:

Az övet csattal is lehetett volna rögzíteni, de nekem jobban tetszik a kötős megoldás.
Enyém táska, szeretem táska! Már be is laktam és az első (mai) bevetésen több dicséretet is bezsebeltem. :-)

Hamarosan következik Alba, Villő és Babett.

Elnézést

a nagyobb csöndért, ami mostanában a blogon van. Mint korábban írtam, újra dolgozom. Ez egyrészt nagyon jó, másrészt viszont kevesebb publikálni való készül. Vagy épp fotó hiányában csak várakoznak a mutatnivalók.

Ezt a tündérfátyolt Jankám kis barátnőjének készítettem. Múlt héten voltunk hivatalosak a születésnapi partira, előtte kedvenc modellemet kértem fel a bemutatóra.

(Ezt csak úgy! Mert gyönyörű! <3 )

A Táska, amely új gazdát választott magának

Nagyon vártam a patchwork tanfolyam táska fejezetét. Gondosan válogattam hozzá anyagokat, majd szorgalmasan elő is készültem a megadott leírás alapján. Még azon a bizonyos tanfolyami napon is lelkesem fogtam hozzá. Végre egy táska! Nekem! Egyik kedvenc anyagom ez a rószaszín alapon apró, fehér virág mintás anyag - pont ilyen alkalomra tartogattam.

Aztán ahogy varrtam, varrtam, úgy éreztem, ez a táska mégsem szeretne az enyém lenni. Lehet, hogy most többen mosolyogtok ezen, de biztos volt már más is így. Elkezdesz valamin munkálkodni, aztán érzed, tudod, hogy az a valami mivé szeretne válni, kié szeretne lenni, és bizony nem mindig az eredeti elképzelés szerint alakulnak a dolgok. Pedig milyen boldogan tűztem és tűztem a kis tulipános sorokat...

Nagy lendülettel majdnem készre varrtam, de aztán hetekig hevert a polcon. Gondolatban sokszor befejeztem, elbúcsúztam tőle, és feltettem a Handagora-ra... ...de csak gondolatban.
Mígnem tegnap délután gazdára talált.

Lánykáim kis barátnői átjöttek bandázni, és Anyukájuk megkérdezte, eladom-e a táskát. Egy pillanatra meglepődtem, talán picit szabadkoztam is, hogy de hisz' ez csak az első második táskám... De ő kitartóan állította, hogy pont ilyen, tavaszi, nagyobb, pakolós táskát szeretne már régóta.
Nosza, míg a lánykák homokoztak, felvarrtam a kis csipke szalagokat az oldalára, amivel kisebbre lehet venni a táskát, ha nincs nagyon telepakolva (hosszabbra hagytam, majd Reni akkorára vágja, amennyi kényelmes lesz Neki), gyors fotózás, majd búcsú a táskától, ami nem az enyém szeretett volna lenni...

Párnákat

varrtam Anyukám születésnapjára.
Bardócz Évi munkái ihlettek, már csak a színvilágot és a stílust kellett Anyuhoz igazítani.
A képek a mi ágyunkról készültek, melynek háttámláját a Kedves készítette raklapból. Szerintem a párnák ide is illenek.
Ilyenek lettek:

Nagyon szeretem Csutkailda képeslapjait. Kértem, hogy készítsen egyet Anyukámnak. 

Ezt a gyönyörűséget álmodta meg egy hajnalon:

Dús hajába tép a szél...

Alig tudtam ezt a lányka babát fotózni ebben az őrült szélben. A napocska is a felhők mögé bújt, így kicsit borongósra sikeredtek a képek.

Csinos kis kockás bugyógót kapott a baba.

Szomorkásan néz a távolba, mert a napocska elbújt.

Úgy gondolta, inkább bejön játszani, ha már ilyen betyár az időjárás.

Büszke vagyok magamra! Ruhácskát, bugyogót is én varrtam. Azért nagy dolog ez, mert ezen a téren még eléggé újszülöttnek számítok. De ez a siker meghozta a kedvem.

A baba megvásárolható. Ha szeretnéd, írj egy mailt bátran!

Minden nap karácsony és a HKK

Van úgy, hogy hetekig nem írok, nem mutatok semmit, most meg annyi minden van. :-)
Előző posztban mutattam, hogy én mit adtam. Most pedig következik az, amiket én kaptam.

Például egy gyönyörű táskát, Katótól. PIF játékára jelentkeztem, és a márciusi HKK találálkozón (tegnap) örvendezhettem az ajándékomnak.
Profi munka, szép, tavaszias mintával. Azt mondanom sem kell, hogy amikor hazaértem, Janka lányom azonnal próbálgatta, abban reménykedve, hogy neki adom. Szőrös szívű anya vagyok, ez az én ajándékom, nem adom! :-)) Kineveztem projekt táskának - Kató után szabadon.

Legutóbb a karácsonyi húzógatós találkozóról írtam a HKK-val kapcsolatban. Az átadás napján, aki engem húzott, sajnos nem tudott eljönni, de mint olvashattátok, nem maradtam ajándék nélkül. Vigaszként Verocstól kaptam azt szép kendőt. Az persze kiderült számomra, hogy ki húzott engem, és kitől is fogok én majd még ajándékot kapni. Olyan szerencsés voltam, hogy Adrienn keze az én nevemmel ellátott cetlit húzta. Izgultam nagyon, hogy vajon mi szépet fogok kapni, mert afelől nem volt kétségem, hogy valami igazi gyönyörűség lesz. Persze, hogy jól éreztem! Lehelet finom, puha, ölelős sálat kaptam, amelyet gyönyörű fonalból kötött nekem Adri. Nézzétek csak!

 Volt a csomagban még egy fantasztikus színű kékes-zöldes fonalcsoda! Az az érdekes, hogy eddig nem éreztem magaménak a kék színt. Zöldből is inkább a mohásabbat, olivásat. Erre fel, vagy ennek ellenére kb. 2 hete vettem egy ilyen kék cipőt. Tegnap egy ilyesmi kék mintás felső volt rajtam. Ez már jel! Betört a kék az életembe! De én nem bánom! :-)
Valami hasonló szépséget tervezek kötni ebből a csodafonalból.

Itt pedig néhány képecske a tegnapi HKK találkozóról.

Ugye, milyen jól fog állni ehhez a felsőből egy olyan kék kendő?! :-)

(Kató fektetve tette be ezt a képet a HKK-ra, de nekem így jobban tetszik. :-) )

Finom, puha.

Voltak, akik karácsonyi girland horgolásával foglalatoskodtak,

és voltak hárman is, akik rokkát hoztak magukkal.

Adrienn tüneményes kislánya, Mandula épp horgolni készül.

Jár a rokka, pörög az orsó...

Tegnap olyan karácsonyi érzésem volt. :-) Adtam is, kaptam is. 

Lehetne ezt minden HKK-n? ;-)

(A kérdés költői.)