Paradicsom kecskesajtos morzsával

Szeretem ezt az évszakot. A nagy esőket, vagy éppen napsütésben sétálni a zizegő avarban. És az a bőség a piacokon! Padlizsán, szilva, alma, körte, szőlő és a paradicsom, ami ilyenkor az igazi! No, és a sütőtök hamarosan átveszi a hatalmat és jelzi, hogy visszafordíthatatlanul beköszöntött az ősz! Lehet készülni a didergős estékre, amikor forró kakaóval a fotelben ücsörög az ember nyakig betakarózva és bámulja a hulló faleveleket. Ma azonban igazi ragyogó napsütéses idővel ajándékozott meg minket a természet, így aztán gondoltam egyet és kimentem a szabadba fotózni. Komolyan mondom, a lakásban szinte fáztam és csak irigykedve bámultam ki az ablakon. Ugyanis hozzánk csak este süt be. Szóval azt mondom, együnk paradicsomot, de gyorsan, mert aztán jó ideig várni kell majd rá!  A zamatos paradicsomból a roppanós morzsával, megspékelve a bazsalikom utánozhatatlan aromájával könnyű ebéd kerekedett.

Hozzávalók:

2 nagy érett paradicsom
20 g fenyőmag
40 g kecsketúró
10 g nádcukor
40 g liszt
3 evőkanál zabpehely
1 teáskanál olívaolaj
bazsalikom
só
bors
Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Két tűzálló formát kenjünk ki olívaolajjal. A morzsához dolgozzuk össze a kecsketúrót, fenyőmagot, cukrot, lisztet és a zabpelyhet. Sóval és borssal ízesítjük. A paradicsomokat cikkekre vágjuk és elhelyezzük a formákban. A tetejére szórjuk a morzsát és kb. 20 percig sütjük. Friss bazsalikommal tálaljuk.

Rebarbarás paradicsomleves

Tömérdek olyan zöldség és gyümölcs kombináció létezik, melynek szezonja bizony nem esik egybe. Ilyen például a spárga amihez remekül illik a vérnarancsos hollandi mártás, de ilyenkor már rég vége a vérnarancsszezonnak. Vagy például a friss kígyóuborka is rengeteg ételbe festne jól, de a felfújt, hosszú utat megtett uborka íze bizony messze van a helyitől. Abba még belegondolni is rémes, mennyi mindennel lehet tele. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha import zöldségről vagy gyümölcsről van szó az rossz. Nem, nem minden rossz. Hiszen vannak olyanok, melyet tényleg akkor hoznak amikor az adott országban van szezonja, csak figyelni kell. Bár továbbra is tartom, hogy azt, ami nálunk is megterem azt bizony akkor együk amikor itt az ideje és ne csábuljunk el. Viszont ott az articsóka, a citrom, a narancs, az ananász, a mangó, az avokádó és még sorolhatnám! De az tényleg túlzás, hogy már hetek óta görögdinnyét árulnak mindenütt. Ilyenkor? Ez is olyan, mint a februári eper. Azám, de ott van például a Marmadino paradicsom egyenesen Szicíliából, melynek szezonja február közepétől májusig tart. No, erre például én képtelen vagyok nemet mondani, már csak azért is, mert imádok mindent, ami szicíliai és nagy paradicsombolond vagyok. Ez talán az a bizonyos kivétel, ami erősíti a szabályt.  Mondanom sem kell, hogy zseniális az íze, kár lett volna a levesbe, amihez az ötletet a tegnapi ketchup adta és még aznap este megfőztem. 

Hozzávalók:
600 ml paradicsomlé
200 g rebarbara
2 evőkanál repceolaj
1 hagyma
10 g friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
50 g zellergumó
4-5 evőkanál barnacukor
50 ml portói
1 babérlevél
1-2 szegfűszeg
1 csillagánizs
1/2 teáskanál koriandermag
1 csokor bazsalikom
só, bors


A hagymát, fokhagymát, gyömbért és zellert pucoljuk meg és vágjuk kockára és pároljuk néhány percig a forró olajban. Adjuk hozzá a szeletekre vágott rebarbarát és a cukrot, majd hagyjuk enyhén karamellizálódni, majd öntsük fel a borral és főzzük el. Adjuk hozzá a  paradicsomlevet és a fűszereket egy kis darab gézbe kötve, hogy aztán könnyen ki tudjuk majd szedni. Főzzük kb. 10-15 percig, majd miután kiszedtük a fűszereket pürésítsük, ízesítsük sóval és borssal, majd tegyük bele a csokor bazsalikomot és hagyjuk a tűzhelyen kb. 5 percig alacsony hőfokon, nem kell már főnie. Amennyiben túl sűrű a leves adjunk hozzá zöldség alaplevet, szükség esetén pedig még adjunk hozzá egy kevés cukrot. Frissen reszelt narancshéj pedig nagyszerűen feldobja.

Rebarbarás ketchup

A rebarbarával is úgy vagyok, mint a paradicsommal, mindig túlvásárolom magam belőle. De olyan nagyon jó, ha van mihez nyúlni és ha hirtelen elkap a vágy, hogy pitét süssek akkor semmi akadálya. No, és így biztosítva van, hogy idén is főzzek lekvárt, mert az már-már kötelező! Tegnap inspirációra éhesen kutattam rebarbarás receptek után, amikor belefutottam ebbe. A címnél tovább aztán nem is jutottam az olvasásban, helyette inkább a konyhába indultam és belevágtam. Mondanom sem kell, ha rebarbara akkor a portói bort nem szabad kihagyni! És a narancsot sem. Egyébként tartozom egy vallomással, nem szeretem a ketchupot. Szerintem több, mint egy evőkanálnyi nem fogy el nálunk egy év alatt, sőt! Viszont ez bejött, mert olyan más, nem is tudom. Próbáljátok ki és variáljátok a fűszereket, ahogy kedvetek tartja.

Hozzávalók:
300 g rebarbara
250 g passata (passzírozott paradicsom)
2 salotta
1 gerezd fokhagyma   
3-4 evőkanál barnacukor (ízlés szerint)
70 ml portói bor
40 ml eperecet vagy sherry ecet
1 babérlevél
1/4 teáskanál koriandermag
1 csillagánizs
2 szegfűszeg 
1 narancs
só, bors

A rebarbarát, hagymát és fokhagymát kockázzuk fel. A fűszereket csomagoljuk muszlinba vagy tegyük tealabdába. Tegyük a hozzávalókat egy lábosba, reszeljük rá a narancs héját és adjuk hozzá a levét. Főzzük fel az egészet és hagyjuk közepes lángon kb. 30 percet főni. Ezután távolítsuk el a fűszereket és pürésítsük. Ízesítsük sóval, borssal esetleg cayenne-i borssal.

Spaghetti szardellás húsgombóccal

Az egészről Gabojsza tehet! Volt neki ugyanis egy bejegyzése, ahol történetesen szardellás húsgombócot készített. Elterveztem, hogy jól megfőzöm majd én is valamelyik nap vacsorára. Aztán hol időm, hol hús nem volt. Ma viszont, amolyan lazításként a tegnapi sütemény után, gondoltam ebédre tökéletes lenne egy adag spaghetti húsgombóccal. Sosem  csináltam még, egyrészt azért mert évekig rá sem tudtam nézni a paradicsomos tésztára, másrészt pedig valahogy mindig inkább bolognait főztem. Most azonban a hétvégi fűszervaj miatt megmaradt egy fél konzervnyi szardella, így már nem volt visszaút. Bár nem követtem teljesen Gabojsza receptjét, mert az én gombócomba került kapribogyó és oregánó. A paradicsomszószt pedig csillagánizs, szegfűszeg és koriander teszi izgalmassá.

Hozzávalók:
a húsgombóchoz:
500 g darált marhahús
50 g zsemlemorzsa
1 ág friss oregánó vagy 1/4 teáskanál szárított
1 hagyma
1 teáskanál olívaolaj
8 szardella filé
1 citrom reszelt héja
2 teáskanál kapribogyó
só, bors
a szószhoz:
500 g passata
1 evőkanál olívaolaj
1 hagyma
1 sárgarépa 
2 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
100 ml fehérbor
1 darabka csillagánizs
2 szegfűszeg
1/4 teáskanál koriandermag
1 maroknyi fekete olívabogyó
1 teáskanál sherryecet 
1 ág kakukkfű
1 babérlevél
1 csokor friss bazsalikom
só, bors

A húsgombóchoz vágjuk apróra a hagymát és pároljuk üvegesre az olajon, majd adjuk hozzá az oregánót. Adjuk a hagymát, zsemlemorzsát, szétnyomkodott szardellát, kapribogyót és citromhéjat a darált húshoz. Dolgozzuk jól össze és ízesítsük kevés sóval, borssal. Formázzunk diónyi golyókat és süssük meg forró serpenyőben. A szószhoz reszeljük le a hagymát, sárgarépát és szárzellert majd olívaolajon pároljuk puhára. Adjuk hozzá a fokhagymát, fűszereket (ezeket érdemes becsomagolni, hogy aztán könnyű legyen kiszedni), kakukkfüvet és babérlevelet. Majd dobjuk rá a húsgombócokat és öntsük fel a fehérborral. Amint elfőtt a bor, adjuk hozzá a passata-át, a fekete olívabogyót és főzzük 15-20 percig. Ekkor ízesítsük sóval, borssal, sherryecettel. Tegyük bele a bazsalikomot és hagyjuk állni 5-10 percig. Tálalás előtt távolítsuk el a bazsalikomot és a fűszereket.

Minestrone és oregánós-szárított paradicsomos kenyér

Ma valahogy olyan rusztikus hangulatban vagyok, így azt hiszem, hogy aligha juthatott volna jobbkor eszembe az, hogy minestronét főzzek. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy összegyűlt néhány darab parmezánhéj, ami a leves lelke és olyan ízt ad neki, amit semmi mással nem tudunk belecsempészni. Minestronét az év minden szakában készíthetünk szezonális zöldségekből, nekem azonban télen esik a legjobban. Ilyenkor mindig kerül bele valamilyen kelkáposzta, most fodros és bab. A leves tipikusan az ahány ház, annyi szokás kategóriába tartozik, úgyhogy bátran dobáljunk bele mindenféle zöldséget. Vannak akik a rizsre esküsznek, mások a tésztát részesítik előnyben. Szerintem elengedhetetlen hozzávalója a szárazbab és igazi öröm, amikor a kanálba kerül néhány szem. A minesterone mellé pedig jól esik egy szelet frissen sült kenyér, így hirtelen felindulásból úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a kenyérsütéssel! Kivételesen nagyon jól tettem, mert sikerült! Persze még bőven van hová fejlődnöm, de azt hiszem megtört az átok, mert ez a kenyér belül puha, a héja pedig olyan igazi ropogós lett! Végre!

Hozzávalók:
a leveshez:
50-70 g szárazbab
1000-1500 ml zöldség vagy csirke alaplé, esetleg húsleves
2 evőkanál olívaolaj
1 hagyma
3-4 sárgarépa
1 darabka zeller
2 petrezselyemgyökér
1 póréhagyma
1 gerezd fokhagyma
2-3 burgonya
1 konzerv paradicsom
5-6 levél fodros kel
1 darab parmezánhéj
1/4 teáskanál szárított oregánó
40-50 g száraztészta
só, bors

Előző este áztassuk be a szárazbabot, majd másnap főzzük puhára. A meghámozott zöldségeket kockázzuk fel és pároljuk néhány percig olívaolajban. Adjunk hozzá egy 1/4 teáskanálnyi sót és szárított oregánót, a parmezánhéjat, a fokhagymagerezdet és öntsük fel az alaplével, valamint a konzerv paradicsommal és főzzük alacsony hőfokon körülbelül 40-50 percig, vagy amíg a zöldségek megpuhulnak. Adjuk hozzá a leszűrt főtt babot és a száraztésztát, majd ha megfőtt a tészta ízesítsük sóval és borssal.

a kenyérhez:
250 g kenyérliszt
7 g só
25 ml olívaolaj
10 g élesztő
230 ml víz
30 g aszalt paradicsom
2 szál friss oregánó 
1 teáskanál gríz

Szitáljuk a lisztet egy tálba, szórjuk a szélére a sót, a közepébe pedig csináljunk egy mélyedést és morzsoljuk bele az élesztőt. Öntsük rá a langyos vizet és kezdjük el összedolgozni, majd adjuk hozzá az olívaolajat és gyúrjuk simára. Hagyjuk kelni egy órát. Melegítsük elő a sütőt 220°C-ra. Az aszalt paradicsomot vágjuk apró kockákra és keverjük össze a friss oregánóval majd gyúrjuk a tésztába és formázzunk egy hosszúkás kenyeret. Kenjünk meg vizes ecsettel és szórjuk meg grízzel. Öntsünk egy negyed liternyi vizet a forró sütőbe, majd tegyük be a kenyeret és süssük meg kb. 30 perc alatt.

Paradicsomos sajttorta bazsalikomos fenyőmagmorzsával

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy erre a szezonra elbúcsúzzunk a paradicsomtól. Hétvégén még sikerült néhány kilót szereznem egy közeli farmról, aminek aztán egy részéből sült paradicsomszószt készítettem és lefagyasztottam, hogy legyen mihez nyúlni a télen. Ebédre pedig terveztem egy sós paradicsomos, krémsajtos pitét, de aztán helyette mégis desszert született! Méghozzá, egy végtelenül egyszerű vaníliás paradicsomos sajttorta bazsalikomos fenyőmagmorzsával. A tészta pedig egész egyszerűen azért lett zöld, mert kifogytam a klorofillből, ezért egy nagy zacskó spenótot erre áldoztam. Viszont nem szerettem volna kidobni a pürét, így egy része a tésztába került. Az ízét egyébként nem érzeni, szóval bátran tegyük bele! 

Hozzávalók: 
250 g liszt
125 g vaj
1 tojás
1 tk cukor
1/2 tk só
2 ek spenótpüré
300 g paradicsom
2 ek cukor
250 g krémsajt
50 g cukor
2 tojás
1 tk vaníliakivonat 
1 ek liszt

A tészta elegendő két 15x20 cm-es formához ( a maradékot nyugodtan fagyasszuk le!), a töltelék egyhez.

A tésztához gyúrjuk össze a lisztet a vajjal, sóval, cukorral, tojással és a spenótpürével, majd használatig tegyük fóliába csomagolva a hűtőbe. A töltelékhez tegyük fel főni a kockára vágott paradicsomot a cukorral, majd ha a leve elfőtt szinte teljesen, pürésítsük és kenjük át egy szűrűn. A töltelékhez keverjük simára a krémsajtot a paradicsompürével vaníliával, adjuk hozzá a tojásokat, a cukrot (esetleg többet, ha nem elég édes) és a lisztet. Nyújtsuk ki a tészta felét és béleljük ki vele a formát, majd öntsük bele a krémsajtot keveréket. 180°C-ra előmelegített sütőben süssük 25-30 percig. A morzsához keverjünk össze 1 evőkanál fenyőmagot, 3-4 ek lisztettel, 1 ek vajjal és ízlés szerinti mennyiségű cukorral és bazsalikommal. Morzsáljuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire és süssük aranybarnára, majd tálaláskor szórjuk a sajttortára.

Aszalt paradicsomos-levendulás sablé paradicsom curddel

Azt hiszem, felesleges megpróbálnom azon változtatni, hogy ne vásároljam magam túl paradicsomból, hiszen hetente újabb és újabb szépségek jelennek meg a zöldségesemnél. Egyébként is jó ideje szinte már-már csak paradicsomsalátán élek, hol kecskesajttal, hol csak egy szelet ropogós kenyérrel, de azért mindig marad néhány darab, amit aztán gyorsan fel kell használni. Most egy leveshez túl kevés lett volna, ezért úgy gondoltam kísérletezem egy kicsit. Így született meg a paradicsom curd, ami aztán aszalt paradicsomos levendulás kekszbe került tölteléknek. Ne lepjen meg senkit sem a narancssárga szín, ami annak az eredménye, hogy többnyire sárga és zöld paradicsomok kerültek bele, egy-két rózsaszínnel együtt. Lehet ezt akár fokozni is, és csak sárga, vagy csak piros, netán csak zöld színű paradicsomból készíteni. Itt persze nem a még éretlen zöldre gondolok, hanem arra, amelyik éretten is zöld marad. A levendula pedig szerintem remekül harmonizál a paradicsommal!

Hozzávalók:
a kekszhez:
125 g vaj
50 g méz
200 g liszt
ízlés szerint levendula
2 tk aszalt paradicsom por
1 ek vaníliacukor
1 csipet só

Keverjük a vajat habosra a mézzel, adjuk hozzá az aszalt paradicsom port, a levendulát, a sót és a lisztet, majd gyúrjuk össze és tegyük egy fél órára a hűtőbe pihenni. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Szeleteljük fel a nyers tésztát és süssük 6-7 percig.




a paradicsom curdhöz:
100 ml friss paradicsomlé
1/2 vanília rúd
1 darabka csillagánizs
3 tojássárgája
70 g cukor
100 g vaj

A paradicsomlevet főzzük fel a vaníliával és a csillagánizzsal, majd hagyjuk állni tíz percig és szűrjük le. Gőz felett verjük habosra a paradicsomlevet a tojássárgájával és a cukorral. Vegyük le és keverjük hozzá a puha vajat, majd tegyük a hűtőbe pár órára.

Fehér paradicsomos risotto

Két napja esik az eső és olyan hideg lett hirtelen, hogy muszáj volt valami igazi lélekmelegítő ételt főznöm. Bár ezek a gyönyörű és aromás paradicsomok nem szabadföldiek, hanem melegháziak, de a zöldségesem saját termése, és mivel a paradicsommániám nem ismer határokat, kénytelen voltam jól bevásárolni. Persze az igazi paradicsomok majd csak később érkeznek, de ezek pusztán egy hajszállal maradnak le. Fenségesek! Elég régóta nem főztem már risotto-t, úgyhogy pont elérkezett az ideje! A konyhám kis ablaka télen-nyáron nyitva, akár esik, akár fúj, úgyhogy boldogan kapcsoltam be a sütőt és tettem oda száradni néhány paradicsomot, amit aztán a risotto-ba kevertem egy adag pirított fenyőmaggal együtt. Eredetileg kecskekrémsajtosan terveztem, de aztán a parmezán illata teljesen elcsábított. Ha már úgy belejöttem a consommé gyártásba, főztem egy adag fehér paradicsom consommét, aztán már kész is volt a fehér intenzív paradicsom ízű alaplé a risotto-hoz.

Hozzávalók:
250 g risotto rizs (pl. carnaroli)1 salotta
1 tk olívaolaj
100 ml fehérbor
500 ml fehér paradicsomlé
50 g frissen reszelt parmezán
50 g vaj
sütőben, frissen aszalt paradicsom
bazsalikom
pirított fenyőmagsó, bors


Egy lábosban hevítsünk olívaolajat, adjuk hozzá a kockára vágott salottát és a rizst. Keverjük addig míg az olaj jól bevonja a rizst. Egy másik lábosban alacsony hőfokon hagyjuk az alaplevet gyöngyözni. Öntsük fel a rizst borral, itt állítsuk a lángot közepesre, és keverjük. Ha elfőtt a bor adjuk egy merőkanálnyi alaplevet. Szórjunk rá egy kevés sót, borsot. Ha elfőtt a leves, adjunk hozzá megint, és folytassuk ezt addig, míg a rizs megfőtt, de nem szét! Ha elkészült keverjük bele a parmezánt, az aszalt paradicsomot és a hideg vajat. Ízesítsük, fedjük le és hagyjuk állni pár percig. Tálalás előtt keverjük hozzá a friss bazsalikomot és szórjuk meg pirított fenyőmaggal.

Rombuszhal fehérbab pürével, aszalt paradicsom sabayonnal és aszalt paradicsomos bazsalikomos morzsával

Pár nappal ezelőtt, valaki paradicsom sabayon után kutatva jutott el a blogomra, s bizony ez ihlette a tegnapi ebédet. Először a maradék fagyasztott fehér paradicsom consommé-t akartam felhasználni, de aztán megláttam a konyhapulton felejtett, már beáztatott aszalt paradicsomot. Úgy gondoltam, miért is ne készülhetne a sabayon az áztató léből. Egyébként abban már biztos voltam, hogy fehérbab püré kerül a hal mellé. Életemben most először nyúztam és filéztem lapos halat, méghozzá egy gyönyörűséges rombuszhal formájában, s ahhoz képest, azt hiszem egész jól sikerült a dolog, hiszen négy darab filé lett a jutalmam.

A püréhez a babot rozmaringgal, hagymával és szárzellerrel megfőztem, majd szépen leszedtem a héját, mert úgy gondoltam így könnyebb lesz, mintha utána átpasszírozom. Aztán kevés vajon üvegesítettem egy salottát és egy nagyon kicsi gerezd fokhagymát, felöntöttem tejszínnel és egy ág rozmaringgal főztem pár percig, majd a babhoz öntöttem és pürésítettem. A sabayon és a püré mellé azonban még hiányzott valami ropogós. Ehhez is gyorsan jött az ötlet. Két-három napos kenyeret felaprítottam a paradicsommal egy mixerben, majd olajban ropogósra pirítottam, tálalás előtt pedig friss bazsalikommal kevertem össze. A sabayon? Eszméletlen egyszerű és nagyon intenzív, biztosan, hogy lesz ismétlés!

Hozzávalók:
100 ml aszalt paradicsom áztató leve
100 ml fehérbor
1 salotta
2-3 szál bazsalikom
1 tojássárgája
só, bors

Áztassunk be egy maroknyi aszalt paradicsomot (sótlan!!!), és hagyjuk állni egy éjszakán át, majd szűrjük le. Tegyünk fel főni a levet a borral, a kockára vágott salottával, néhány darab aszalt paradicsommal és bazsalikommal, majd redukáljuk a felére. Szűrjük le és gőz felett verjük krémesen habosra a tojássárgájával, és ízesítsük.

Ravioli bolognai raguval

Ugyan már született bejegyzés a bolognai raguról, de most nem lasagne készült belőle, hanem ravioli, a recept pedig ezúttal Giorgio Locatelli-től származik. Ez az egyetlen étel, amelyiknél még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik verziót szeretem jobban, és még mennyit szeretnék kipróbálni...! Jelenleg azt hiszem, mindig éppen az a kedvenc, amelyik a tányéron van akár tésztával, akár tésztába bújtatva.

Mint tudjuk, tradicionálisan csak sűrített paradicsomot adnak a raguhoz, és nem darált húsból készítik, hanem egy szép darab marhahúsból, talán tarjából (?), amit addig főznek, míg szét nem hullik. Régebben, amikor éppen csak elkezdtem ismerkedni a főzéssel, még darált pulykából készítettem, mivel meg voltam arról győződve, hogy nem szeretem a marhahúst. A zöldségeket pedig reszeltem hozzá, ma viszont első alakalommal apró kockára vágtam mindent, bizony még a hagymát is!

Hozzávalók:
250 g liszt
2 tojás
1 tojássárgája
egy csipet só
250 g darált marhahús
1 ek olívaolaj
1 kisebb sárgarépa
1 kis fej hagyma
1/2 szál szárzeller
1 ág rozmaring
2-3 zsályalevél
1 gerezd fokhagyma
170 ml száraz vörösbor
1 tk paradicsompüré
250 ml passata
250 ml víz
só, bors


A liszt közepébe csináljunk egy mélyedést, adjuk hozzá a sót, a tojásokat, a tojássárgáját és gyúrjuk simára, szükség estén kevés vizet is tehetünk hozzá, majd hagyjuk 1 órát pihenni. A raguhoz vágjuk apró kockákra a zöldségeket majd dinszeteljük meg olívaolajon az egészben hagyott fokhagymával és a fűszernövényekkel együtt. Adjuk hozzá a darált húst, sózzuk, borsozzuk és pirítsuk le. Öntsük fel a borral és amint elfőtt adjuk hozzá a paradicsompürét. Pár perc főzés után adjuk hozzá a passata-t és a vizet majd főzzük 1-1 1/2 órát. Ízesítsük sóval, borssal és hagyjuk kihűlni. Tésztagép segítségével nyújtsuk ki a tésztát és tegyünk egy kiskanálnyi tölteléket rá, kenjük meg a széleket tojásfehérjével, majd takarjuk be egy másik réteg tésztával és derelyemetszővel vagy más rendelkezésre álló formával szaggassuk ki. A raviolit főzzük enyhén gyöngyöző sós vízben 3-5 percig.

Nyúlgerinc sherry-s paradicsomszósszal

Ahogy tegnap ígértem, itt az idei év első sós étele. A karácsonyi menü a tervezett 8 fogás helyett 6 fogásra csökkent, méghozzá úgy, hogy a desszert csak másnap került terítékre. Hiába voltak kicsik az adagok, mégsem fért senkibe sem egy falattal több a főfogás után. Az egyik kimaradt fogásnak nyúlgerinc lett volna a főszereplője, ami viszont a main napig a fagyasztóban várakozott. A húst marináltam pár órát friss gyömbér, koriander, citromhéj, kakukkfű, szegfűbors és fahéj keverékében, mellé pedig polenta és sherry-s paradicsomszósz került a tányérra. Az egészet olajban sült, cayenne borsos mandula kísérte.


Hozzávalók:
4 nyúlgerinc
1 tk koriandermag
2 szem szegfűbors
1 darabka fahéj
1 cm friss gyömbér
2 ág kakukkfű
1 citrom héja
3 ek olívaolaj
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
70 ml sherry
200 ml csirke alaplé
250 g kockára vágott paradicsom (dobozos)
1 babérlevél
pár csepp sherryecet
1 ág kakukkfű
só, bors


Mozsárban zúzzuk össze a koriandermagot, reszelt gyömbért, szegfűborsot, kakukkfűleveleket, citromhéjat és a fahéjat majd adjuk hozzá az olívaolajat. A megtisztított nyúlgerinceket jól kenjük be a marináddal és hagyjuk állni legalább 1 órát. Sózzuk és süssük elő mindkét oldalán, majd tegyük 80°C-os sütőbe 5-7 percre meretüktől függően, majd tegyük félre pihenni egy tányérra. A szószhoz pároljuk meg a kockára vágott hagymát, fokhagymát, szegfűborsot és babérlevelet kevés olajon, ugyanabban a serpenyőben amiben a húst sütöttük. Öntsük fel sherry-vel, ha elfőtt öntsük hozzá az alaplevet, a paradicsomkonzervet és rotyogtassuk 20 percig. Szűrjük le és főzzük addig míg eléri a megfelelő sűrűséget, ízesítsük sherry ecettel, kakukkfűlevévvel, sóval és borssal.

Passata di pomodoro

Azok, akik már régóta olvasnak, tudhatják hogy nem csak hatalmas hagymabolond vagyok, hanem a paradicsomért is teljesen odáig vagyok. Egy barátom azt mondta egyszer, hogy több pénzt költök zöldségekre, mint egy átlagos nő cipőkre. Nos, ebben bizony van némi igazság...és nem is bánom! Főleg nyáron, amikor azok a csodálatos régi fajtákkal vannak tele a farmerek boltjai. Általában két helyen vásárolok paradicsomot és joggal lehet rájuk mondani hogy bizony igazi paradicsomok! Az egyik egy kicsi bio zöldséges amelyik olyan 5 fajtát árul és legalább 8 féle koktélparadicsomot egész nyáron és ősz elején. A másik pedig egy farmer boltja ami olyan 6 fajtát termeszt a Green Zebra-ától St. Pierre-ig.


A múltban, ki nem állhattam a főtt paradicsomot, most viszont szinte sosem elég belőle, főleg a paradicsomos tésztából. Hiszen évekre lemaradtam róla! Egy speciális passata di pomodoro-t vásároltam, de a bolt sajnos bezárt, és sehol máshol nem akadtam rá a közelbe. Azóta már sok másikat kipróbáltam, de egyik sem volt még csak fele annyira sem ízletes és zamatos mint az. Arról nem is szólva, hogy szinte mindegyikben van citromsav (ritkán még más hozzávalók is...), az előbb említett különleges darabban pedig semmi más nem volt mint paradicsom és só. És az az íz!


Aztán meguntam a kutatást, és a kísérletezgetést, és úgy döntöttem főzök magam. Biztos voltam benne, hogy nem lesz olyan íze, mint annak amit úgy szeretek, és valóban nem is lett, de még mindig sokkal de sokkal finomabb mint a többi bolti. Arról nem is szólva, hogy lehetőségem van kedvemre kísérletezgetni a különböző fajtákkal. Csak sót tettem bele, semmi más fűszernövényt, ezt majd akkor fogom amikor főzöm az adott ételt. Vigyázzunk, ha friss fűszernövényt tennénk bele, úgy hamarabb romlik!


Ingredients:
500 g paradicsom
50 ml víz
1 tk só

Daraboljuk fel a paradicsomot és a vízzel és a sóval együtt főzzük fel, pürésítsük és passzírozzuk. Tegyük vissza a tűzhelyre és főzzük fel újra és még forrón töltsük üvegekbe és szárazdunsztba hagyjuk kihűlni. Pár hónapig el kell állnia, ha sterilizáltuk az üvegeket előtte. Ha nem bízunk benne, akkor fagyasszuk le.