A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csemege. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csemege. Összes bejegyzés megjelenítése

2010-02-01

Klasszikus sajtfondü

Oké, oké... tisztában vagyok vele, hogy ettől a képtől aztán senki nem rohan a boltba fondüalapanyagért, mert nem sikerült valami jól. Mentségemül szolgáljon, hogy a fondü nálunk esti program szokott lenni, ami nem kedvez az ételfotózásnak. 


A jó fondüzésnek van pár alapszabálya, amit érdemes szem előtt tartani:

1. Olyan finom a fondü, amennyire finomak a hozzá felhasznált sajtok. Azaz érdemes jó minőségű sajtokat vásárolni a fondü esténkre. Alapvetően 3 különböző fajta sajtból ideális készíteni (pl. grueyere, ementáli és brie), kevesebb sajt esetén íztelen lesz a fondünk, ha pedig többet vagy nagyon eltérő ízvilágúakat használunk fel, akkor pedig az lehet zavaró. Alapvetés, hogy személyenként összesen 15 dkg sajt szükséges, de ekkor már degeszre ehetjük magunkat.

2. A sajtmasszának soha nem szabad főnie, éppen csak hogy rottyantsunk egyet rajta, miközben szakadatlanul kevergetjük.

3. A mártogatáshoz szikkadt, pár napos kenyeret használjunk, minél több a kenyérhéj (pl. baguette ideális), annál jobb, mert az jobban beszívja s megtartja a sajtot, nem kell attól tartanunk, hogy belepotyog a fondü tálba a villánkról.

3. Ha mégis belepottyantottuk volna a villánkról, akkor vagy egy üveg bort kell fizetni, vagy az ellenkező nemű asztaltársunkat megcsókolni. Szóval csak óvatosan! :) 

                                    


Hozzávalók két személyre egy kellemes vacsorához:

10 dkg jó minőségű ementáli sajt (lereszelve vagy feldarabolva)
10 dkg grueyere sajt (lereszelve vagy feldarabolva)
10 dkg brie sajt (feldarabolva)
1 gerezd fokhagyma nagyon apróra vágva/áttörve
1.5 dl finom száraz fehérbor
1 ek.cseresznyepálinka (elhagyható)
1 tk.kukoricaliszt
só, bors, kevés frissen reszelt szerecsendió

Elkészítés:

1. A sajtokat a fondüedényben a borral együtt folyamatos kevergetés közben felforraljuk (legjobb, ha közvetlenül a tűzhelyre tesszük a fondüedényt, már amennyiben a kialakítása ezt megengedi). 

2. Amikor felolvadtak a sajtok, hozzáadjuk a pálinkát, a fokhagymát és folyamatos kevergetés közben a kukoricalisztet. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá frissen némi szerecsendiót, egyet rottyantjuk és máris tálaljuk.

3. Kockákra vágott kenyeret mártogatunk bele, és cseresznyepálinkát és/vagy bort iszogatunk hozzá.

2008-12-13

A tökéletes karácsonyi mézes (Piernik)

Kedves Olvasóim! Ez a hagyományos lengyel mézes sütemény gasztrobloggerságom csúcsa! :) Olyan, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva. Gyakorlatilag ezt a mézest kerestem eddig. :)

Nem kell elrettenni a hozzávalók láttán, ugyan mennyiségre tetemes és igen sokféle, de a tésztából kétféle sütemény sül ki és rengeteg lesz belőle.




A receptet Tyúkanyótól tanultam és a recept teljesen autentikus, egyenesen Tyúkanyó lengyel kapcsolataiból eredeztethető. Ennek köszönhetően reményeim szerint lesz még itt bigos (a lengyel "székelykáposzta") és barscs (orosz céklaleves) levesbetétként pedig pierog.

Az elkészítése tulajdonképpen nem veszedelmesen nehéz, inkább csak hosszadalmas. Így jó, ha több napra ütemezzük a munkálatokat: első nap összeállítjuk a tésztát, másnap kisütjük, harmadnap pedig díszítjük. Így nem kapunk idegösszeroppanást a kapkodásban és nem úgy járunk a nap végére, mint egy anyóka (mivel mindegyik figura egy szuszra való feldíszítése nem kis munka és görnyedés).


Jó, ha Karácsony előtt legalább 1 héttel elkészítjük, mert akkor a premier előtt van ideje egy pléhdobozban puhulni (bár nekem így is puha, de azért nem fog ártani neki a pihenés).



Hozzávalók egy nagy adaghoz:

75 dkg méz
25 dkg igazi vaj
25 dkg margarin
10 tojás
0.5 kg kristálycukor
1 kis bögre (kb. 2 dl kristálycukor karamellizálva)
10 dkg kakaó
2 csomag őrölt szegfűszeg
3 csomag őrölt fahéj
20 dkg aprószemű mazsola
1 csomag szalalkáli (2 ek.)
10 dkg kandírozott narancshéj
1.5 dl erős feketekávé
2 kg liszt

a díszítéshez:
- 0.5 kg diófél
- szilvalekvár
- díszítő cukrok (színes, étcsokis, vagy jégcukor)
- étcsokoládé, rumaroma, cukrozatlan kakaópor és cukor összeolvasztásából csokimáz

Elkészítés:

1. A mézet egy nagyobb lábasba töltjük és lassú tűzön melegíteni kezdjük. Amikor már meleg a méz, apránként hozzáadjuk a cukrot, a cukrozatlan kakaóport, a szegfűszeget, a fahéjat, a mazsolát, a kandírozott narancshéjat, a margarint és a vajat. Jól elvegyítjük.

2. A bögre cukrot lassú tűzön karamellizáljuk, majd a mézes kevercshez adjuk. Hozzáadjuk a kávét is, jól elkevergetjük. Kihűtjük (legalább langyosra).

3. Amint kihűlt, egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat.

4. 1 kg lisztet a szalalkálival összekeverjük és apránként a mézes masszához adjuk. Jól el kell dolgozni! Az utolsó (azaz a második) kiló lisztet óvatosan adjuk hozzá, nem biztos, hogy kell bele az egész. Akkor jó, ha a gyúrás eredményeképpen a tésztánk szép fényes, nem baj ha kicsit ragadós még. Akkor hagyjuk abba a liszt hozzáadását, amikor már szépen összeállt a tészta és jó rugalmas, de még adnánk hozzá egy picit (ez az utolsó adag liszt már nem kell bele). A tésztát egy napot, de legalább egy éjszakát szobahőmérsékleten (!) pihentetjük, alufóliával alaposan letakarva, hogy ne száradjon ki.

5. Másnap a tésztából kétféle süteményt sütünk. Egy tetszőleges méretű tepsit (nálam 35x20 cm-est) sütőpapírral kibélelünk. A tészta egyik felét 2 cm vastagra nyújtjuk és a tesibe helyezzük (a nyújtásnál csínján bánjuk a lisztezéssel, nehogy túl kemény legyen a végére a tészta). 180 fokon 30-35 percig sütjük (tűpróba, különösen a belsejénél!), szépen fel fog jönni sütés közben. Ha kisült és kihűlt, a tepsi hosszabbik végére merőlegesen elfelezzük egyszer, majd a két darabot elfelezzük külön-külön is lapjával. A lapok közé lekvárt kenünk, a másik lapot a tetejére illesztjük és alufóliába jó szorosan becsavarjuk, egy napot pihentetjük (vagy kettőt). Másnap kis kockákra vágjuk. Olvasztott csokiba mártjuk minden oldalát, a tetejébe fél diót nyomunk. Ez a süti kész is.

6. A tészta másik feléből pedig tetszés szerinti alakokat szaggatunk. Ehhez és nyújtás előtt, ha ragadósnak bizonyul még, a deszkát belisztezzük (de csak módjával!) és kb. 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt lapos tepsibe tesszük és 150 fokon 8-10 percig sütjük, hogy éppen megszilárduljon. Akkor jó, ha a darabkákat megfordítva már szilárd az aljuk, de a tetejüket ha megnyomjuk, még puha. Nem szabad túlsütni, kiszárítani. Az első tepsi után hamar belejövünk.

7. Ha kihűlt, a tepsiről leszedegetjük és olvasztott csokiba mártjuk vagy cukormázzal díszítjük, vagy ahogy jólesik. Magában is finom.

(Az olvasztott csoki készülhet teljesen étcsokiból is, de takarékosabb, ha táblánként 2 ek. cukrozatlan kakaóport és 2 ek. porcukrot hozzáadunk annyi tejjel, hogy még sűrű legyen.)

2008-09-06

Barackos hab

A közelgő szakvizsgám okán igyekszem a konyhában töltött időt jelentősen leredukálni, ez az utóbbi blogbejegyzéseken meg is látszik. Az ember lánya és fia persze így is éhes, finomakat enni kell, és persze néha valami kényeztető finomság is jól jön. Az alábbi barackos hab olyan étek, aminek hozzávalói mindig megtalálhatóak a kamrámban/hűtőmben, így ilyen ínséges időkben jól jön.



Hozzávalók:

30 dkg sárgabarack lekvár (lehetőleg házi)
1 citrom leve és reszelt héja
2 dl natúr joghurt
1/2 vaníliarúd kikapargatott belseje
3 dl hideg tejszínből vert kemény hab


Elkészítés:

1. A lekvárt a citrom héjjal és lével összekeverjük, majd hozzáadjuk a vaníliarúd belsejét és a joghurtot.

2. A felvert tejszínhabot óvatosan beleforgatjuk, lehetőleg ne törjük össze a habot.

3. Jól behűtve, pl. babapiskótával tálaljuk.


Az eredeti recept Stahl Judit Gyors édességek című könyvében található, a recept rumos mazsolát is ad hozzá. Ehhez 10 dkg mazsolát kb. 1 dl rumban erős lángon felforraljuk, egyet rottyantunk rajta, majd kihűtjük és lecsöpögtetve a baracklekváros krémhez adjuk (még a felvert tejszín előtt). De Stahl tanácsa alapján mehet bele apróra vágott dió, puszedli, (fehér)csoki, de szerintem a babapiskótát is elbírná vagy bármit, ami az ízlésünknek megfelelő.

2007-03-22

Vörösáfonyás-szezámos müzligolyók

Kutatok már egy ideje - idő hiányában sajnos keveset és nem kitartóan - valami olyan édesség recept után, ami beilleszthető az alakbarát programomba. A müzli, mint olyan sütikben való felhasználásával sok helyen találkoztam, az egyetlen probléma az volt, hogy mindig kellett bele valami olyan, amit most jobb lenne elhagyni (pl. tojás, méz). Így Kicsivú ötletén felbuzdulva nekiláttam megcsinálni (némi módosítással) ezt a müzligolyó finomságot. Kicsivú rossz tapasztalataiból okulva fűszerként fahéjat és mézeskalács fűszerkeveréket használtam, az aszalt sárgabarackot pedig lecseréltem aszalt vörösáfonyára. Kétség nem fér hozzá, hogy az íze így karakteres és finom lett. Ma ez lesz a tízórai!





Vörösáfonyás-szezámos müzligolyók

Hozzávalók:

140 gr aszalt vörösáfonya
125 ml hideg víz
1/2 tk. fahéj
1 tk. mézeskalács fűszerkeverék
20 g szezámmag a forgatáshoz
215 gr natúr müzli (én pehelymixet használtam)


Elkészítés: Az áfonyát, a vizet, a fűszereket összeforgatjuk és közepes lángon forráspontig főzzük. Amikor már forr, alacson lángon, fedő alatt, időnkénti kevergetéssel főzzük, amíg az áfonya meg nem puhul (kb. 10 perc). Kihűtjük. Közben a szezámmagot aranybarnára pirítjuk. A natúr müzlit aprítógéppel megőröljük (ha nincs ilyesmink, a mozsár és egy éles kés is jó szolgálatot tehet), kisvártatva hozzáadjuk a kihűlt áfonya mixtúrát és addig őröljük, amíg nagyjából masszaszerű képződményt nem kapunk (ha kell adjunk hozzá plusz vizet, én kb. 25 ml-t öntöttem még hozzá). Keverőtálban kézzel masszává gyúrjuk. 2 teáskanálnyi masszát golyóvá formázunk (legegyszerűbb úgy, ha először jól összenyomkodjuk), majd pirított szezámmagban megforgatjuk.

Könnyű csemege.