NST újra

Szerdán újabb nst-re kellett menni. Most reggel indultunk, miután Mátét kiraktuk az oviban, mert a Zsolti délutános volt, haza kellett hogy érjünk buszindulásra. A mama is jött velünk, igaz, ő a vesegondozóba.
9 körül értünk oda, sorszámot húztam, aztán nem kellett sokat várni, mehettem is be. Csoda, hisz máskor olyan sokáig kellett várni, de most nem ...
Aztán a múltkori nagyon mozgó nst után most olyan, de olyan nyugiban volt a pici, hogy egyet nem moccant ... Tök "egyenes" volt a szívdobogása, aztán maradtunk még egy fordulóra, amire felébresztette a nővérke, igaz, vagy 5 percig dögönyözte a hasam, hogy felébredjen :) De szerencsére utána már mocorgott rendesen. Doki is megvizsgált, minden ok, a méhszáj 3110. Ez mondjuk azért érdekes, mert a múlt héten 2100 volt, igaz, akkor másik doki vizsgált. Mindegy, azért csak haladunk szépen lassan ... előbb-utóbb csak kibújik ez a kis manó :) Igaz, már alig várom.
Eddig nem álmodtam a picivel (úgy, hogy láttam is volna), de az éjjel igen! A babakocsiban aludt hason, én meg toltam a boltba (aztán bosszankodtam, hogy nem lehet elférni, minden az útban van), és olyan, de olyan szép volt! Már nagyon kíváncsi vagyok rá! -én türelmetlen ...

NST

Szerdán kellett menni az első nst-re. Mivel Zsolti éjszakás volt, azt találtam ki, hogy a lehető legkésőbbi időpontban megyünk, had aludjon délelőtt.
Máténak meg lett ígérve, hogy jöhet velünk (na többet nem!), de nem a baba miatt, hanem mert nagyon nagy építkezés folyik a kórház területén, milliónyi daruval, markolóval ... stb, amit biztosan szívesen elnézegetne addig, amíg engem épp vizsgálnak, mérnek.
Szóval délben elment Zsolti a Mátéért, én elaltattam addig Samut, aztán indultunk.
Minden a tervek szerint ment: én mentem a nőgyógyászatra, a fiúk meg maradtak gépeket nézni.
Nst szerint minden ok, állításom szerint a két nagyobb fiú összesen nem mozgott annyit nst-k alatt, mint ez a picúr most, egy alkalommal, de ez jó volt így. Doki szerint is minden ok, de megállapítottam, hogy nem volt véletlen a szombati éjszakai műszak: méhszáj 2100-as, ami azt jelenti, hogy rövidült egy centit, és a külső nyílt is egyet. Ami jó, mert haladunk, ha nem is nagy lépésekkel, de a semminél több. Samuval a szülés előtti napon is 3100 voltam, úgyhogy reménykedem, hogy szépen fokozatosan, de haladunk!
Azóta olyan rendszeres és hosszan tartó fájásaim nem voltak, de fájdogálások igen, remélem, ezek is hatásosak, és hamarosan tényleg megszületik a pici. Nem bánnám, ha nem várná ki az idejét (ápr. 18.), hanem kibújna előbb, mert már eléggé nehezen viselem, de kiugrasztani nem tudom :)

Készülődik???

Éjszakám szörnyű volt, azt hittem menni kell : fél 1-fél 3 között rendszeres 7-8 perces fájásaim voltak, aztán egy fél órára elaludtam, de utána csak felébredtem megint, és folytatódott a fájás. Aztán fél 5 után már tudtam aludni. De az a 2 óra olyan hosszúnak tűnt. Nem mertem felkelni, nehogy Samu felébredjen, azért úgy gyorsabban ment volna az idő.
Furcsa nekem, a 2 nagyobbal egyáltalán nem voltak jóslófájásaim. De ez olyan volt, mint az igazi ... kíváncsi vagyok, hogyan tovább. Most nyugi van, de éjjel a pici is rettentő virgonc volt. Lehet, hogy a vesztét érzi?
Most hulla vagyok, du majd ledőlök Samuval, mert én ezt így nem sokáig bírnám.
Zsoltinak mondom hajnalban (ment dolgozni), hogy nagyon fáj a hasam. Erre ő: biztosan nagyon teleettem magam.
Persze, akkor a gyomrom fájna, ez a fájdalom meg egészen lent volt (és nem keményedés, az más. ez olyan volt, mint az igazi .. csak elmúlt). Kicsit tartottam tőle, nehogy a császár hegével legyen valami baj ... derekam alatt is nagyon fájt a csontom, hányingerem is volt és a bélműködésem is beindult. Lehet, hogy készül a szervezetem is, vagy csak én beszélem be magamnak?
Hányingerem azóta is van, de azért legyűrtem egy kis kaját, mert akkor is szokott lenni, ha éhes vagyok ...
Ez a várakozás egy kicsit idegörlő. Szeretnék már túl lenni rajta, de a picinek az lenne a jobb, ha még maradna kicsit ... bár már teljesen érett, csak híznia kellene. Nem tudom, mi lenne a jobb. Az tuti, hogy az ilyen éjszakákat nem bírom sokáig.
A kórházi cuccom egyébként ugrásra készen áll, szóval ha kell, mehetünk. Baba helye kész, ruhái mosva-vasalva. Akadály tehát nincs, csak biztos lenne - nem ez a bizonytalan, majd valamikor lesz valami.

Az viszont nem lenne szerencsés, ha éjszaka kellene szülni menni. Máté ellene, vele nem lenne gond, de Samu sokat ébred, és állandóan anyázik. Apával viszont LEHET, hogy ellenne, a mama éjszaka tuti nem jó :( Nappal viszont frankón elvannak bárhol, bárkivel. Az lenne az ideális, ha ébredés után kellene indulni, és este fürdetésre, legkésőbb altatásra a Zsolti otthon lenne ...
Na jól elmélázgattam magamban, csak a lehetőségeket latolgatom :)

36. hetes uh

Szerdán voltunk 36. hetes uh-on és dokinál, kenetet is vettek.
Dokinál: minden ok, teljesen zárt vagyok, egy hét múlva kell újra menni, akkor nst-t is csinálnak, most még nem kellett.
Uh: szintén minden ok. Emi is bejött velünk (vasárnap voltunk nála, feltettem a kérdéseimet), ő is kíváncsi volt, hogy befordult-e a baba. 30 hetes uh-on még keresztben volt, féltem, nehogy úgy maradjon, mert akkor tuti a császár. De nem, szerencsére a feje tökéletes helyen van. Méretre is átlagos, pont korának megfelelő, és 2650 gr körüli a súlya.
Emi: Nagyon foglalkoztat mostanában már a szülés, valahogy a 3 közül ettől tartok legjobban.
Máténál egyáltalán nem féltem, aztán Samunál sem, mert nem igazán tudtam, mi vár rám. Most viszont aggódok, enhogy baj legyen, hisz itt van nekem már 2 gyönyörű, imádnivaló fiam ...
Más, mint amikor az ember nem hagy otthon senkit (első gyereknél), vagy 2 kicsi is várja haza.
Emitől megkérdeztem: gátvédelem (megpróbáljuk - szerinte Samunál is sikerült volna, vákum sem kellett volna, de hát császár után a vákum protokoll :( )
Altatóorvossal egyeztetés (nem kell, mert a második rendesen született -hurrá!)
Vákum (szintén nem biztos -ha minden ok- a fent leírtak miatt kellett Samunál) -egyébként a vákum felhelyezése baromira fájt :((

Uh, ahol mégiscsak kiderül a baba neme :)

Szerdán kellett menni a kórházhoz 30 hetes uh-ra, dokihoz, vérvételre. Szülésznőtől megérdeklődtem, hogy Kaposváron is csinálnak-e 4 d-s uh-ot, mivel a siófoki csalódás volt. és mivel Kváron is készítenek a kórháznál, kértem oda is időpontot szerdára.
Vérvétel után dokihoz mentem: minden rendben, zárva vagyok (tartottam tőle, hogy elkezdtem nyílni, mert elég sokat keményedik, fáj a hasam, de szerencsére inden ok :)
Uh-ra mentünk utána, ahol szerencsénk volt: mivel nem volt senki, ezért megcsinálta délelőttivel együtt a doki a 4 d-s uh-ot is, nem kellett visszamenni du 3-ra.
Nagyon rendes volt a doki, mindent magyarázott. Először a szokásos adatokat mérte meg a babán: épp akkora, mint lennie kell, minden adat szerint, kb. 1500 gramm.
Aztán próbált 4 d-s képeket, videót csinálni, de most sem valami jól feküdt a kicsi :( A doki szerint akkor lehet nagyon jó képet csinálni, ha a baba kifele fordul, és elég távol van a feje a buroktól, és a 2 között nincs semmi (pl. kéz, láb, köldökzsinór). Hát, nálunk ez nem jött be, a fejét a méhlepényhez nyomta, a kezei az arca előtt voltak, és a 2 d-sen a doki azt is látta , hogy a lábát is oda hajtogatta és a köldökzsinór is a pofija elé keveredett.
Úgyhogy elég volt képet csinálni, de azért sikerült valamennyit.
A Zsolti először azt mondta a dokinak, hogy ne mondja meg a baba nemét, legfeljebb majd a végén, ha ő kimegy, aztán amikor mondta a doki, hogy ő jól látja, akkor megenyhült, és férfiasan megmondta, hogy végülis nyugodtan mondja meg, mert neki is van egy sejtése, kíváncsi, hogy jól gondolja-e.
Ő kisfiúra tippelt, és jól.
Nem bántam, talán a szívem mélyén tudtam, hogy ő is fiú lesz, vagy felkészültem rá, amikor a siófoki uh után a Samuval egyidős babák anyukái (topik) 99 %-ban a kisfiúra tippeltek a videó alapján. Én akkor nem láttam semmit, de most megmutatta a doki, úgyhogy tuti :)
Arra gondoltam, hogy Mátét majd lassan felkészítem, aztán végülis otthon megmutattam neki a videót, elmondtam, hogy a dokibácsi szerint ez itt a baba fütyije, amiből rájött, hogy kisfiú. Nem viselte meg (kicsit másra számítottam, de jó ez így), másnap az oviban már vígan mesélte, hogy a kicsi is fiú lesz, és a videó után otthon is ugrándozott örömében, hogy milyen jó, mert akkor 4-en lesznek fiúk :)

4D UH

Úgy gondoltuk, a 3. babával nem Veszprémbe megyünk 4D-s uh-ra, hanem jó lesz a siófoki kórház is. Sajnos nagy csalódás volt az egész :(
Már a 27. hétben jártam, amikor mentünk, gondoltam, most már csak kiderül, fiú vagy kislány van-e a pocakban.
A doki már az elején megmondta, hogyha nem sikerül, akkor nem is kell fizetni, de nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezne.
Nagyon rosszul feküdt a pici, fent a gyomrom kötül volt a feje, teljesen befele fordult, még a kis arcát sem láttuk, de hiába próbálkozott a doki, sehogy sem sikerült. 4d-s része alig van az összesen 6 perces próbálkozásnak, és akkor sem látszik semmi. Hogy mi is a neme, azt a doki látta, de a Zsolti annyira nem akarta tudni, nekem meg elment az egésztől a kedvem, hogy nem akartuk tudni. Persze a 30 hetes uh-on nem hagyom majd magam: ha ő nem akarja tudni, akkor majd kizavarom, és akkor kérdezem meg.
A pici nagyon mozgott is -ez sem könnyítette a doki dolgát, és a gép sem a legmodernebb volt, a felvétel sem valami jó :(
Még utánaérdeklődöm, hogy Kaposváron van-e 4d-s uh, akkor oda elmegyünk, talán több sikerrel járunk, hisz mégiscsak nagy élmény.
itt meg lehet nézni:
http://www.youtube.com/watch?v=odrUbSjLJYc

Véreredményem is igencsak körülményesen jutott el hozzám jan. 19-én, pedig jan. 6-án voltam, és elvileg másnap megvan a dokinál. Hát az enyém nem volt. 2-szer rájuk telefonáltam, hogy miért nem kapta meg a háziorvos. Először kiderült, hogy nem a háziorvosnak küldték, hanem a nőgyógyászatra (na de miért, mikor a házidoki írta a beutalót?). aztán egy újabb hét után sem érkezett meg, akkor újra telefonáltam, erre kiküldték a saját e-mail címemre. De legalább megvan! nem is tudtam, hogy 2006 óta lehetőség van a siófoki kórházban, hogy saját e-mail címre küldjék a leleteket. Ez tök jó, csak ne így kellett volna kiderülnie.
Terheléses cukoreredményem jó lett (éhgyomri:3,1, terheléses: 5,3) , és a teljes vérképem is :)

Kérdések, kételyek

Jópár kérdés felmerült, amikor pár hete kiderült, hogy a választott dokim, akinél Máté és Samu is születtek, kapott egy kihagyhatatlan állásajánlatot, és kimegy pár hónapra Angliába. Persze tökéletesen megértem a döntését, hiszen jóval többet keres, mint itthon, de azért egy kicsit meg is ijesztett, mi lesz most? Eddig minden olyan egyértelmű volt, bíztam benne, biztonságot adott, hisz 2 terhességemet már végigkísérte, mindent tudott rólam.
Sokáig gondolkoztam, hogyan tovább, mi lesz most?
Nem csak a doki miatt, a kórházzal is lehetnének nehézségek, épp most volt megint szigorítás, és mi körzetileg nem Kaposvárhoz tartozunk. Viszont ha már a doki nem is lesz (augusztusig marad kint), az Emire akkor is számítanék, és nem is akarnék Siófokra menni szülni. Hisz Kaposvárt már ismerem.
Aztán Emi megnyugtatott, utánaérdeklődött a dolgoknak: Vizsgálatokra járhatok Kaposvárra, és szülni is mehetek, sőt, befogadói nyilatkozat sem kell (a doki is mondta, hogy azt kell írni), ha úgy megyek oda, hogy épp a városban jártam ... na de ez még odébb van.
Végső döntés: terheléses cukorra és egy vizsgálatra elmegyek Siófokra, aztán 30 hetes uh-ra és újabb vizsgálatra Kaposvárra, aztán a 36. héttől Kaposvárra, és szülni nem fogadok dokit (addig sem), elég lesz a szülésznő. Samu születéséből indulok ki: remélem, hogy minden ugyanolyan gyorsan és problémamentesen zajlik majd. Ügyeletes doki úgyis van, és Sami születése előtt is csak negyed órával ért be az András, olyan gyorsak voltunk :)
Tehát a kedélyek lecsillapodtak, bár pár kérdés még nyitva maradt, azért pozitívan állok a dolgokhoz ...

Vérvétel

Tegnap, amikor az ortopédián voltunk, túl későn érkeztünk a vérvételhez, és szerintem egyébként sem vették volna le, mert Siófokon a kismamáktől csak csüt. és pénteken vesznek vért.
Tehát ma reggel buszra ültem (nem akartam kocsival menni, csak megbolygatnánk Samu alvásrendjét). A Zsoltinak volt nagy próba, mert eddigmindig én öltöztettem a fiúkat, ált. én vittem Mátét oviba, és így, hogy ne lettem volna reggel, még nem volt.
Megállapítottam, hogy a buszozást nem nekem találták ki: éjszaka talán 2* aludtam 1 órát folyamatosan, egyébként 10-15 percenként néztem az órát, mert ugyan be volt állítva a telefon, nem attól féltem, hogy nem ébredek fel, hanem nem akartam, hogy Samu felébredjen a telefon jelzésére.
Fél 6 után felkeltem, Zsolti odabújt Samu mellé, én meg felöltöztem és begyújtottam nekik, hogy meleg legyen, mire felébrednek :)
A buszon olvastam, de alig vártam, hogy odaérjünk, aztán a vérellátóban majdnem szemközt röhögtek, hogy csak a toxoplazma miatt kellett bemennem. Na mindegy, a múltkor elmaradt, és az előző már szeptemberi eredmény volt. Aztán mivel nem volt doki a vérellátóban a nőgyógyászaton kellett keresni egyet, hogy lepecsételjék az útiköltség-papírom.
Közben (hogy ne kelljen olyan sokat várni a buszmegállóban) meglátogattam Ancsát, aki szegény áprilisig kórházban kell, hogy feküdjön roa 2. babájával, de szerencsére hétvégente hazamehet. Csodálom a hozzáállását, én tuti barom zeira el lennék kenődve. Ő nincs.
Mire hazaértem, igazán cudar idő lett, még szerncse, hogy ez a baromi szeles, hideg idő nem előbb érkezett.

Kislány lesz?

Tegnap ezt mondta Máté: De jó, hogy 3 fiú van itt.

Én: Hol van 3 fiú?

Máté: Apa a fürdőkádban, Samu az etetőszékében, én meg itt, a földön.

Én: Mi van, ha anya pocakjában is fiú van?

Erre ő: Mindjárt megkérdezem.

Felhúzta a ruhám és mondta a pocaknak:

-Kisfiú vagy ,vagy kislány? ... Azt mondta, KISLÁNY!

Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)

Uh 2

Hétfőn voltunk a 18 hetes uh-on, igaz, már a 19. hetet töltöttem be épp.
Fél egyre kellett menni, Samut itthon hagytuk a mamával, Máté viszont jött velünk, hisz olyan kíváncsi a másik kistestvérre. Alig várta, hogy bemenjünk az uh-ra. Édes volt: Ahogy a doki rátette a vizsgálófejet a hasamra és elkezdte mozgatni, Máté megszólalt: Hú, hogy mozog a kistesó! Persze nem a baba mozgását látta, de nem számít. Alaposan megvizsgálta a doki, minden rendben, igaz, egy kicsit kisebb, mint kellene lennie, de nem bánom, ha nem lesz óriásbébi, és a lányok egyébként is kisebbek :) De NEM tudjuk, hogy mi lesz, nem mutatta magát.
Konkrétan nem lett rákérdezve, de Zsolti egyzser azt mondta Máténak: nézd az öcsit! erre én: nem is tudjuk, mi lesz! Doki: Hát, nem is lehet látni egyáltalán :(
Na bumm, erről ennyit, majd legközelebb.
Én nagyon kíváncsi vagyok, Máté is nagyon kislányt vár, de Zsolti nem akarja megkérdezni most sem. A fiúknál sem tudtuk, mik lesznek. Próbálom meggyőzni, talán sikerül is, bár most is azt mondta, ha megkérdezzük, inkább be se jön. Nem mintha Máté utána meg bírnáállni áprilisig, hogy nem mondja el senkinek, hogy öcsi vagy hugi lesz.
Máté miatt kellene elsősorban megkérdezni, mert annyira kislányt vát. Nehogy sokk legyen neki, ha áprilisban mégiscsak kisfiú érkezik. Biztosan megviselné, hisz a múltkor azt is mondta, hogyha kisfiú lesz, akkor a neve "Semmi" legyen. Azt hiszem, ez mindent elárul, de ha mégis fiú lesz, kell pár hónap, hogy teljesen megbarátkozzon vele, és a végére őt is annyira várja, mint most a kislányt.

Uh eredmények:
BPD: 4 cm
HC 15 cm
FL: 2,6 cm
Afp érték: 0,61 MOM
Kicsit alacsony, de a régi határértékben (Máté idején) még belefértem volna, kb. 2 éve emelték magasabbra, de a doki nem aggódott annyira, hisz a 12. heti genetikai uhés a vérvétel jó volt.

Dokinál is voltunk du, ott is minden rendben. Rákérdeztem a gátvédelmes szülésre, nem zárkózott el, azt mondta, én már rutinos vagyok :) Na persze, miben? Azt hiszem, ezügyben a szülésznővel kell inkább kommunikálnom :)

Ja,és amikor uh-on voltunk, kicsit megnyugodtam, hisz még nem éreztem, hogy mozog a abab, de azóta már igen! Igaz, hogy csak ritkánés kicsit, de ez már tuti az! Alig várom, hogy kicsit intenzívebb legyen!

Uh, doki

Tegnap voltunk uh-on és dokinál is.
Mindenhol minden ok, úgyhogy kicsit megnyugodtam.
11-re mentünk az uh-ra: hát, az igazság az, hogy nem túl sok mindent láttam, egy-két villanásnyi kivételtől eltekintve. Olyan összevissza feküdt, mozgott a pici. Viszont szívhangot hallgattunk, keze-lába megvan, és épp a korának megfelelő.
Takóredője 1,3 mm, tökéletes, ülőmagassága 6,04 mm. Mást nem is mért a doki, pedig próbált mást is nézni, de nem a legszerencsésebben feküdt a kicsi :)
Máté nagyon örült a képnek: Az első kép a másik kistestvéremről!-felkiáltással szaladt, és rakta be a fényképalbumba :)
Délután dokihoz kellett menni, ő is mindent rendben talált. Közben Samu aludt egyet a babakocsiba, Máté oviban volt, mama ment érte, és a várakozásokkal ellnetétben nagyon ügyesen viselkedett, nem sírt, pedig mé mesét sem tudott nézni, mert bedölött a t-home :( videó azért volt :)
Azért ptóbálok egy képet feltenni, remélem, ez megmarad, bár igaz, hogy nem sok minden látszik, bár én tudom, hogy mi micsoda.
Rejtvény :)
Hát, ez a kép előre került, de mindegy :)

Kistestvér érkezik

Bartos Erika: Anna és Peti
Kistestvér érkezik
Ez a teljes címe a könyvnek, amit Máté pár hete kapott. Írtam már róla, hisz mérföldkő lett Máté könyv- és mese-szeretetében, de nem véletlen volt ez a könyv-választás.
Az eredeti tervek szerint ezen könyv első fejezetével (Kistestvér érkezik) szerettem volna Máténak elmondani, hogy neki is lesz még egy kistestvére. Nem egészen úgy jött össze a dolog, ahogy terveztem, hisz azt gondoltam, hogy az említett fejezetet csak akkor olvasom el neki, amikor már tudhat a tesóról, de annyira tetszett neki a könyv többi meséje, hogy nem lehetett kihagyni, kikövetelte magának, hogy ez is el legyen mesélve.
Azért mégiscsak kötődik hozzá, ahogy megtudta.
Így történt:
Épp az ominózus részt olvastam neki, gondoltam, ha a végére érünk, elmondom neki. Erre alig kezdtem el a mesélést, ezt mondta:
Nekem kettő kistestvér kell. Egy van, Samu, de kell még egy.
Hát erre mit mondhattam volna: Mondok neked egy titkot: anya pocakjában már bent van a másik kistestvéred.
Örült neki :) Azóta is puszilgatja, cirógatja a pocakomat, és mindig megemlíti Samu mellett a másik kistestvért is.
Először azt mondta, kisfiút szeretne. Én azt mondtam, én inkább kislányt. Erre első reakció: Akkor neked egy kislány, nekem egy kisfiú :)
Azóta már a kislány mellett van (hisz ők már itt vannak ketten fiúk :))

A mamáéknál is aznap akartuk elmondani a tesót, amikor Máté megtudta. Azt mondtuk Máténak, hogy titok, de véletlenül elszólta magát a dédi előtt: Nekünk lesz még egy kisbabánk!
Mondtam neki, hogy remélem, az oviban nem fogja szétkiabálni.
Válasz: csak a gyerekeknek mondom el. :)
-A gyerekeknek se mond el!
-Akkor csak a Pajornak!
-Neki se! Titok!
Aztán a kis barát 2 napig nem volt oviban, addig nem is tudta meg senki Mátétól. 3. nap ment a barát, és kiderült, Máté elsúgta neki, de Kristóf nem értette mit súgott Máté :).
Úgyhogy titok maradt még egy hétig. Aztán már nem :)
Bezzeg a Vera mamának nem árulta el, 4 napig mondtam neki, hogy újságolja el a mamának, de nem, mert titok. Bezzeg a kis barát tudhat róla!