Léna különkiadás

Csak hogy legyen valami vidámabb is: Léna viszont tök jól van, nagyon szereti az új sulit, vannak barátnők, akikkel hajlandó  mászkálni ide-oda, az egyik barátnője már kétszer színházba is jött velünk, kicsit döcögősen kezdett félév után, mert kapott pár négyest és ez őt teljesen kikészíti, de mostanra visszaállt a világ rendje, mindenből hatosra áll, ilyenkor boldog. 

Annyira örülök, hogy elég bátor volt iskolát váltani, nagyon jót tett neki, tök jókedvű (egy darabig totál depressziósnak tűnt ő is, neki is volt szerelmi bánata persze, mondjuk ő ezeket olyan Léna-mód, vasladyként tolja), nyitott, egyszerűen szuper. 

A héten rövidfilm fesztiválra járunk, Léna teljesen odavan a művészmozikért, hiába, anyja lánya, sosem felejtem el, mikor a főiskolán hosszú délutánokat terveztem meg úgy, hogy mikor melyik moziba érek oda és az egyik filmnek vége lesz-e addigra, mire a másik kezdődik - volt, hogy három-négy filmet is megnéztem így. Most, hogy nagyobbak a gyerekek, vissza akarom vezetni a mozit az életembe, rajongok érte ugyanis. Színházba is elég sokat járunk, Lénával néha külön is, ő annyira imádja, hogy egyszer, még régebben (már kb 10 éves koruk óta járunk velük; láttak persze olyasmit is, ami nem volt nekik való) azt kérdezte valamelyik előadás után, hogy vajon lesz olyan, ami nem fog tetszeni?