Mi van a colettecoloron túl?

A szöveget áthelyeztem IDE, azt súgta a blogger, nem idevalósi;-)
A képek  maradnak itt is és ott is...
...tudjátok be ezt a se itt, se ott állapotának. 

Éttermesdi játék

Kajáról fogok írni ismét. Nem tudok másról. Zöld múzsás homlokon csókolós korszak ez, hidd el nem gond ha most elkattintasz innen, de a nyitottságodra apellálok... maradj!

Restaurant Day, még mindig sutának és félreérthetőnek érzem az elnevezést, de az összefogás és alulról építkezés, amiről szól a legelképesztőbb élményeket tudja nyújtani. Második alkalommal nyitotta meg stábunk egy napos vegán éttermünket családi házunk udvarán. Egyikünk sem vegán, sőt húsevők is vannak köztünk. Meglepő? Innen nézve egy cseppet sem. A munkánkat ugyanis a csapatszellem köti össze, amiben finoman egymáshoz csiszolódva megadjuk mindenki számára a változás lehetőségét. Ez a vegán együttműködés állatvédelmi kirohanásoktól, kozmopolitán sznobizmustól, testem mutogatós divathullámtól, szellemi ideológiáktól mentes, a természetesség, megbízható friss alapanyagok, zöld fűszerek, színes étkek, kreatív főzés, mosoly és nevetés ami összetartja... és a nyitottság. Amennyire a vendégeinket ismerjük, ők is éppen úgy nyitott szívűek, mint kis csapatunk, az új ízek utáni kiváncsiságuk kielégítésére térnek be hozzánk.

Ez a békesség olyan jó és megnyugtató, harcoltam én különféle elvek mentén már éppen eleget;-)

Májusban nevén neveztük  a gyereket, majd a Zöld Múzsákhoz párosítottunk két színt... az ég kékjét, a növényzet zöldjét... valahol a kettő között helyezkedünk el a színes étkeinkkel. Idén a  kisnyalkai táborban irodalomtörténész barátnőmnek egy pillanat alatt kipattant a fejéből a Zöld Múzsa logója. Belelátható az ördög vasvillája,  a férfi és női principium találkozása, de amondó vagyok, nem mindig  szükséges megmagyarázni a leírhatatlant. Szülőanyja a zeneiséget, az étkezés rítusát és a tulipánrajongásom gyúrta össze szimbólummá, de mindenki számára megadatik, hogy azt lásson bele, amit csak akar. Alapvetően intuitív módon működik a Zöld Múzsa, fenntartás nélkül örömmel fogadtuk a csillagközi alkotótáborban fogant jövevényt;-) Idővel még csiszolódik grafikája, most egy dekorgumis nyomda segítségével rákerült a batikolt tányéralátétekre, szalvétákra.

ZÖLD MÚZSA vegán étterem

menüsora

 frissítő ital: ~ bodzabogyó koktél jéggel

levesek: ~ kapros uborka a'la kert

        ~ kék szilva krémleves

                                    főfogás: ~ cukkini pogácsa, fűszeres tűzdelt zöldségekkel,

                                          tarka rizzsel, ehető tálkában salátamixxel

               desszert: ~ vén asszonyok nyara pohárkrém

              ~ csupa csoki a'la Panka

Szeretnétek recepteket?

Menjünk beljebb az erdőbe...

Van egy hely... Igen, nyolc éve a férjem beültetett a kocsiba és azt mondta: - "Most elviszlek egy olyan helyre, ami tetszeni fog!" És elvitt, és tetszett, mert minden viszontagságunk ellenére ő ismer és tudja nekem mi a jó, viszont is igaz...

És ebben a helyben azonnal megláttam a lehetőségeimet, a feladatomat, ami azóta egyre jobban és tisztábban körvonalazódik. Ez a hely ráadásul tanít engem és emlékeztet : időtlenségre, bizalomra, nyugalomra, türelemre, szerelemre... a férfiakban vetett, oly sokszor elbukni látszó hitemben, mert ez a hely alapvetően teremtő férfi energiáktól hemzseg... tavaly már pár sorban említettem. Dolgom van itt. Szerveztem  Robinson gyerektábort, húsz éves érettségi találkozót és negyedik alkalommal jövünk vissza alkotni nyitott szívű barátokkal. Az életem részévé vált, így nem túlzás azt hiszem, ha azt mondom: - "Szívem egy újabb kis darabját hagytam itt!"

Kevesen ismerik személyes adalék történetem: huszonéve a szomszédos Nyalka-kishegy tizenháromban volt anyuméknak egy hangulatos háza , amikor még Győrben laktunk a panelrengetegben és hétvégente ide jártunk feltöltődni, kapálni, házat újítgatni. Meghatározó élmények voltak ezek és éppen tizennyolc éves koromban határoztak úgy szüleim, eladják a házat, a lakótelepről csanaki kertes házba költözés után, nem maradt kapacitásuk rendben tartani. Sokat sírtam emiatt, de érzetem, a környékre visszajövök egyszer... és másokat is magammal hívok: - "Kisnyalka visszavár!" 

Egyre többen jelzik felém, hagyjam már azt a fakanalat és üljek vissza szépen a varrógépemhez, a gyapjú szálakhoz, meg a  cérnákhoz. Jó itt nekem a konyhában, színekkel operálok, a látványon felül ízek és aromák keverednek, felfokozott érzelmi állapot, tudni szükséges a sorok között olvasni;-) Az egész élet egy terápia, önmagunk megismerése a világ tükrében, nekem a vegán ételkészítés ebben az évben lényegesen többet hozott a konyhára, mint bármi más;-) 2013 színe a divatban a smaragdzöld, de itt a piros, hol  a piros? Tartsatok velünk minél többen 2014-ben is!

Több képet itt találsz.

Vegán csokis brownie

Onnét tudom, hogy varrni születtem és nem fakanállal a kezemben, mert a főzés ( legyen az hagyományos vagy alternatív bármi ) eszméletlen fáraszt. Óriási lendülettel nekiállok, általában sikeresen teljesítem a kitűzött célt, de a jó érzésemet beárnyékolja a végére a levertség. Varrásnál nem tapasztalom ezt, pedig egy kívülálló talán éppen azt gondolná, hogy a görnyedés, hosszan tartó ülés, stb. kimerítőbb. Nálam nem így van. Persze kíváncsian és nyitottan figyelem a működésemet ( a közbe cikázó gondolataimat ), hogy mi okozza... remélem lesz majd egyszer aha élményem.
A fényünnep reggelén hajnal ötkor kötöttem magamra kötényt és úgy nagyjából délután négyre kész voltam, szó szerint kész,  le kellett dőlnöm egy félórára, a családom persze gondoskodott róla, hogy ne tudjam elaludni a vendégek érkezését. Készült sok minden, de közte ez a csokis brownie mindent vitt. A recept Gréta könyvéből való, annyit változtattam csupán, hogy sütés előtt  leszemezett ribizlit szórtam a tetejére... magyarul rásütöttem a gyümölcsöt.

Szóval főzni jó, a vendégvárás szuper, de a másnap reggelben is van szépség, amikor a romeltakarítás után kiülök a teraszra és egy koffeinmentes kávé kortyolgatása mellett csemegézek a maradékból. Ez a csokis brownie vegán módra pedig csúcs, azoknak ajánlom, akik az alap brownie-t túl édesnek, zsírosnak, nehéznek érzik... ez bármilyen savanykás gyümölccsel kombinálva az élvezetek csúcsa, legalábbis nálam.

Vegán csokis brownie hozzávalók:

- 1 és 1/2 bögre nádcukor
- 1 és 1/2 bögre tönkölyliszt
- 3-3 ek. jó minőségű ( holland ) kakaópor
   az eredeti recept 5-5 evőkanállal ír, de nekem az túl sok volt
- 2 tk. foszfát mentes sütőpor
- 1 tk. szódabikarbóna
- 3/4 bögre növényi tej
- 1/2 bögre olvasztott kókuszzsír
- 1 tk. himalaya só
- 1 tk. vanília aroma
- 1 és 3/4 bögre meleg víz

Egy bögre nádcukrot, a lisztet, a sütőport, 3 ek. kakaóport, a szódabikarbónát és a sót összekeverem. Ugyanígy a folyékony hozzávalókat is, mint: növényi tej, kókuszolaj, vanília aroma. Majd a kettőt egymással, amiből nem lesz folyós massza, inkább amolyan vajkaramella állag. Egy kikent formába egyenletesen elterítjük ( nem könnyű, de menni fog ), és a megmaradt cukrot a másik 3 evőkanál kakaóval összekeverve rászórjuk a tetejére. Ezután szórtam rá a ribizlit, majd jön  a nyakon öntés  meleg vízzel. Azt a hibát pedig ne kövesse el senki, amit én, hogy csatos tortaformába kísérli meg mindezt, mert a sütőjébe fog a víz landolni egy idő után. Zárt formába süssétek mindenképpen! Különleges állag keletkezik így az 50 perces sütés során, két folyós réteg között egy sült tészta... úgy hallottam melegen jó, de én amondó vagyok, ha nem akartok gyomorrontást, akkor várjátok meg, hogy kihűljön...

A fényünnep  tűzugrással végződött,  arra már én is felébredtem;-)

Plátói torta

Onnan kezdem, hogy egy korábbi életszakaszomban, amikor is szintén voltak vegán kísérleteim, a sütemények nem igazán sikerültek, őszintén szólva ehető minőséget nem tudtam előadni. Az akkori szakácskönyveim "kép"-telenek;-), így a képzelőerőmre bízták, hogy az adott receptből mi lesz, és valamiért a fantáziám akkor még ebben a tárgykörben valszeg szegényesebb volt,  kudarccal záródott minden próbálkozás. Ma persze ez már egyáltalán nem így van, gusztusos, nyálcsorgatós fotókkal van teletűzdelve az internet, nem akarok semmiféle összefüggés elméletet gyártani, engem a sok szép színes fotó mindenképpen stimulál;-) Aztán történt közben az is, hogy a rég bevált kakaós vajas piskótát egyre többször csesztem el... vagy kőszikla lett, vagy nem sült meg a közepe. Mondhatjátok persze, egyszerű a képlet, pajtás ne kaserolj, nem tudsz sütni és kész! Jujjj, ez a kaserol szó megérne egy másik posztot, mert a hétvégi kétnapos osztálytalálkozó-osztálykirándulás 2 in 1 formációban közkedvelt kifejezése volt...  olyanok voltunk, mint a gyerekek, amikor hallanak egy új dolgot, le nem szállnak róla. Előtte sosem találkoztam ezzel a szleng kifejezéssel, de maradjunk a tortánál. Megérett a pillanat, hogy a tojásos, rámás masszámat lecseréljem és láss csodát, azóta jobb piskótát sütök.

Piskóta hozzávalók: ( gyümölcstorta formába )

- 25 dkg fehér és teljes kiőrlésű tönkölyliszt felesben

- 7.5 dkg nádcukor

- 3 ek. balzsamecet

- fél deci olvasztott kókuszzsír

- 1 tk. sütőpor

- 1 mk. szódabikarbóna

- csipet só

- 2.5-3 dl víz ( a tészta állaga ne legyen se túl kemény, se túl híg )

Az elkészítés egyszerű, a nedves és a száraz anyagokat külön, majd egymással alaposan összekeverjük. Mehet a kikent és lisztezett formába, be a sütőbe... hurrá, újból tudok piskótát sütni, nem kell kidobnom a sütőmet! 180 fokon fél órán át sütjük. Utána főzünk egy házi ( megbízható alapanyagokból készült ) csokis pudingot. Amiért érdemes nem boltit használni, hogy a színezékektől és az aromáktól mentesüljünk... sosem tudni, hogy mi minden kerül bele a zacsiba  nagyüzemi körülmények között.

Puding hozzávalók: 

- 2 ek minőségi kakaópor

- 2 ek kukoricakeményítő

- 4-5 ek. nádcukor

- 4 dl növényi tej 

Ezekből teljesen hagyományos módon készítem el a pudingot, a szilárd alkotókat kicsi tejjel csomómentesre keverem, majd a tűzhelyen melegedő tejbe csorgatom és felforralom. A kihűlt tészta közepébe öntöm és megrakom megmosott és kimagozott meggyel, majd megszórom puffasztott rizzsel ( alternatív megoldás, lehet mással is turbósítani ). Menta levelekkel díszítettem.

Sütöttem mindezt egy kedves cimborámnak a kaserol szóért cserébe, hogy megjegyezzük mindketten nem piszkálódást, magyarázkodást jelent;-) Abban meg nagyon jó vagyok! Ebből pedig  nem eszik:-)))

Indiai spenót

Nagyon sok spenótot eszem. Szombatonként a piacos bevásárlólistám első helyén szerepel. Ez a pár maroknyi zsenge levél már a kertünk termése, és ez azért is öröm, mert megvalósulni látszik az is, hogy a zöldségeim a leszedésüktől számított fél órán belül a konyhában végezzék. Nekem ez is hozzátartozik a saját kert feelinghez, hogy kirobbanó energiájukkal a legmagasabb íztartalommal kerüljenek tányérra.

Mostanában a városban is kényeztetem magam, és egy héten egyszer betérek a Café Guru Vegetárius Étterembe.  Istenien főznek. Múltkor felcsillant a szemem, mikor a menük között azt láttam kiírva : indiai spenót... blabla körettel. Megkóstoltam és minden várakozást felülmúlt. Persze ehhez az is kell, hogy bolonduljak az indiai ízekért. Beszédbe elegyedtem a kiszolgáló személyzettel és nagy vonalakban felvilágosítást kaptam a fűszerek sokaságáról, amivel ez a nem mindennapi spenót készült.  A színe is bizarr volt,  inkább hasonlított sóska mártásra, a benne lévő kurkuma vitte ebbe az irányba a színhatást.

Amikor tegnap a kertben leszedtem az első adag spenótot, nem is volt kérdés,  megpróbálom összehozni a közelmúltban tapasztalt új ízélményt. Volt itthon hozzá chili paprikám és már vettem a piacon új fokhagymát is. Ezeken kívül került bele római kömény, koriander, kurkuma, pici só és bors. Mennyei! Ha túl erősre sikerülne a fűszerezés, akkor érdemes egy kis tejjel ( nálam rizstej )  felhigítani a mártást - jobban illik rá ez a kifejezés, mint a főzelék. Újburgonyával, padlizsános raguval és maréknyi friss spenótlevéllel tálalhatjátok, ha kedvet kaptatok hozzá. 

Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)

Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.

Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)

Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.

Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 

És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)

Bodzaföldi csokivulkán eperlávával

A munkamegosztás meg úgy volt az RD ( Restaurant Day rövidítése ) menüsorában, hogy az előétel és a desszert készítésével leuraltam a terepem;-) A főételnél  Györgyi szabad kezet kapott és mindkét kezével a szejtán gyros felé nyúlt, amire áldásom adtam. Ha valakit érdekelnek a húspótlók és társaik, akkor érdemes a VegaVillám főzőtanfolyamait figyelni, mert úgy tudom, a közeljövőben lesz lehetőség  nála a szejtánnal való közelebbi ismeretségre. A tudás gyarapítás kedvéért szerintem benevezek majd én is egy konyhai szeánszra, ahol a készítés főbb menete megismerhető, de bevallom töredelmesen, engem sem a szója készítmények, sem a húspótlók nem hoznak lázba. Nagyon egyszerűen azt gondolom, hogy a vegánságban való elmélyülés a nyitottsággal jár karöltve és amikor a lehetőségek tárháza bővül, akkor nekem nincs szükségem pótlókra... már a neve is gáz: húspótlókra. Jó pár szakirodalmon túl vagyok és szinte egybehangzóan leírják, hogy a legnagyobb tévhit, hogy az embernek sok fehérjére van szüksége, ami pedig a legmeglepőbb, hogy egy marék olajos magban benne van a napi  adag, így aztán mikor és miért is ennék szójavirslit és társait? Sokkal inkább látom azt, hogy az emberi ízlelőbimbók a fűszereket keresik. A húsnak önmagában nincs íze, azt is a különféle konyhatechnikai bravúrok teszik élvezhetővé. Ebből az következik hamarább nyúlok egy padlizsán után, ha a húsos ízvilágot szeretném a számban érezni, mint hogy a szejtánnal képezzem le a műhúst. Persze ez egy szubjektív vélemény, így semmi gond nincs belőle, ha mások ezt más nézőpontból szemlélik. E hosszúra nyúlt bevezető után értelemszerűen  nem szolgálok szejtán gyros recepttel, a kiváncsiskodóknak  ezt a videót ajánlom Grétától helyette. Újburgonyával és spenótos reteksalátával kínáltuk a Zöld Múzsák kertjében.

Az édességek vegán elkészítési módja annál jobban izgat. Tojás nélkül nem nagy kunszt elkészíteni bármit, az édesítés ami nálam a sarkalatos probléma. Az ösztöneim, szervezetem reakcióit figyelve még mindig a mézet tartom a legideálisabb és legtermészetesebb módjának a cukor pótlására. Hozzáteszem, hogy a megbízható termelőtől származó mézre gondolok ez alatt. Persze kozmopolitán vegán társaim, most felsikítottak, hogy a méz nem vegán táplálék, meg selymet és gyapjút sem húzhatok magamra, ha igazi állatvédő vegán vagyok.  Érdemes a kategóriákból kilépni, mindent ki kell próbálni és kész!

A bodzaföldi krémjének a pikantériáját ugyanis a bodzaszörpből leszűrt virágok újrahasznosításából készült püré adja. Nekem a tudatosság és az újrahasznosítás ami körül jár az agyam, amikor új ételen kísérletezek. A lehető legkevesebb növényi hulladékot kívánom csak a komposztra helyezni. A bodza virágok püréjét higítottam fel rizstejjel és ebbe tettem barna cukrot, citromlevet és zabliszt, kukoricakeményítő egyvelegét, amit felfőzve kaptam a bodzaföldi pudingágyát. Ezekre állítottam a karobporos muffinokat, majd az egészet nyakonöntöttem a friss eperből készült ( minimálisan édesített ) nyers eperöntettel. Míg a próbafőzéseken nagy igyekezettel diszítgettem a tányért, erre a maraton konyhai délután során már nem jutott idő... a vendégek a mentát már csak képzeletükben illesztették a desszertre. Ennek ellenére sok elismerő bókot kapott a desszert. 

Egy kicsit bővebben A-K-ig

Többen kértétek tőle, hogy egy kicsit bővebben is írhatnék a Zöld Múzsák napjáról és recepteket is ígértem.

Akác - meglepődtem, hogy az akácból milyen pikáns ízű alkoholmentes welcome italt lehet készíteni...egy baj volt vele, idejekorán elfogyott...legközelebb jóval fölé lőjük a létszámot, mert amíg úgy gondolkodtunk, hogy ha 45-en jelentkeznek jó ha eljön belőle 35-öt vendég hibásnak bizonyult. A dolog éppen fordítva működött, a negyvenöt helyett érkeztek hatvanan!!!

Álom - nekem ez az éttermesdi világ régóta vonzó és szimpatikus - sok évvel ezelőtt falusi turizmusban gondolkodtam, mint családi vállalkozás, mellette pedig egy nyitott textiles műhelyt álmodtam, valahová a világ végére.  Nem is igen értettem, hogy akkoriban mi vonzott benne, amikor a hagyományos konyhában kifejezetten nyűg volt számomra a főzés, a Zöld Múzsákkal tisztulni látszik a kép.

Bálint - fiam egy elég öntörvényű és önálló gyermek, a héten töltötte a tizennyolcat és ha valami közös dologba bevonható, na erre már azt kell mondjam : SIKER.

Chips - ami a nevében egyezik csak a köztudatban élő társával. Szerintem  egy jó kihívás a jövőre nézve, ha rengeteg olyan ropogós állagú, izgalmas ízvilágú tallért, kekszet kísérletezzek ki, ami mentes mindenféle ízfokozótól és bátran a gyerekek szájába adható.

Csoki - a gyenge pontom ( volt ), de van egy jó hírem: az ízlés formálható minden területen, ha mi is úgy akarjuk. Az ízlelés világában is. A vegán csokis muffin sütésénél pedig a kakaót karob porral ( szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő ) készítettük. Szerintem senki nem vette észre a változtatást!

Domi - a három fiam mellett van egy fogadott lánykám is, aki nyitott minden őrültségemre, Köszönöm!

Eper - imádom és éppen szezonja van. Egy percig sem volt kérdéses, hogy a menüben benne lesz mint bodzaföldi csokivulkán eperlávával. Bánom, hogy nem készült róla fotó, amikor kora reggel a férjem megjött  a teli ládával a piacról.

Étek - étel... egyre pontosabban tudom körülírni, hogy melyek azok a jellemzők, amitől étek az étel: természetes, megbízható származású, kíméletesen elkészített, harmonikusan (zöld) fűszerezett és nem túl bonyolult:-)

Fakanál - jajjj annak, akit a fakanalukkal megérintenek!

Guru - ebben éppen annyi ellentét feszül, mint bennem. Szabad fordításban a zöldségek a mestereim, tőlük tanulok, belőlük építkezem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek éppen az egocentrikus ellenkezőjét is magában hordozza, de ez így van jól!

Györgyi - örök hálám neki, hogy igent mondott egy meghívásra úgy, hogy szinte semmit nem tudtunk egymásról és zökkenőmentesen véghezvittük a közös projektet. 

Hagyma - minden formában. Mielőtt rátértem a keskeny vega ösvényre, a konyhámban fantáziátlan módon fokhagyma nem került semmilyen ételbe, a nemszeretem dolgok közé soroltam. Szerencsére ez is a múlté.

Imola - aki egy nagyon kedves régi ismerősöm, de az éttermesdi játék kapcsán még sok-sok rég nem látott emberkével sikerült újra találkozni. A legnagyobb hiányérzet bennem éppen innen ered: nem tudtam senkivel annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna, de be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.

Ízek - amikkel éppen úgy leképezhetjük a világunkat, mint a színekkel...és nagyon tetszenek az analógiák, amiket az utazás során felismerek.  

Játék - mi más?

Kenyér - alapvető élelmiszer, amit nem szokás kidobni az ablakon, mint inkább megkeresni a módját, hogyan kerülhet vissza méltó helyére az asztalra úgy, hogy a táplálékunk legyen, ne a betegségeink forrása.

Hosszú  a magyar ABC, pihenésképpen jöjjön pár recept.

Mentás borsókrém: ezt a mártogatóst a friss menta íze emeli ki a kommerszitásból, de jó magasra emeli.

- 20 dkg friss zsenge borsó ( télen fagyasztott is jó )

- egy fej főzőhagyma vagy két szál újhagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 2 ek. olivaolaj

- maroknyi friss mentalevél

- fél tk. só

A borsót a hagymákkal megpároljuk pici vízen, majd a többi összetevővel krémes állagúra turmixoljuk.

Nálam ez amolyan női minőségű paszta és megfigyeltem, hogy a férfi népnek kevésbé bejövős, de ennek ellenére szívesen kóstolják.

Diós tarator: ezt a receptet kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam a VEG EVERY DAY sorozatban.

- 10 dkg dió ( szárazon előpirítva )

- 10 dkg szikkadt rozskenyér ( vízbe áztatva )

- 2 ek olivaolaj

- 1 ek citromlé

- 1 tk. só

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 3 gerezd fokhagyma

Ismét jöhet a turmixolás, ebben az esetben semmit nem pároltam meg, nyersen turmixolom az összetevőket. Érdemes fogyasztás előtt hűtőbe állni hagyni pár órára, mert úgy érettebbek lesznek az ízek.

Kápia paprikás napraforgókrém: ez a NEWSTART könyvemből vett alaprecept sokadik átdolgozása, még sosem sikerült egyformára készítenem. Az itt közzétett recepten  csak annyit változtattam, hogy a kaliforniai paprika helyett kápia paprikát turmixoltam a hozzávalók közé és  fokhagyma  is került bele.

Próbáljátok ki őket, hűtőben egy hétig eltarthatók, de szerintem gyorsabban elfogynak! Egészségetekre!

Restaurant Day ABC

Akác, Álom, Bálint, Chips, Csoki, Domi, Eper, Étek, Fakanál, Guru,
Györgyi, Hagyma, Imola, Ízek, Játék, Kenyér, Láva, Múzsák, Nevetés,
 Nyers, Oliva, Óra, Öntet, Őrült, Pohár, Quiche, Ropog, Sparhelt, 

Szalvéta - ohhh, basszus nem került ki a nagy sürgölődésben az asztalra!

 Tányér, Tyű, Udvar, Újság, Üveg, Űz, Vegán, WC, X.Y., Zöld , Zsongás.

fotók: Dobó Eszter

Hatalmas ölelés mindenkinek, aki bármilyen formában támogatott ennek az eszement ötletnek a  megvalósításában!

Mi a célod vele?

Célorientált világban élünk, ez van. Szinte mindenki megkérdezi, hogy nekem mint textilesnek mi dolgom van a konyhában... és hogy keveredtem bele ebbe az éttermesdi mókába? Ez a kérdés kicsit vicces, magamnak lefordítva olyan: miért veszel levegőt? Aztán meg arra van az embernek ideje, amire akarja és ahhoz ért (igazán), amire rászánja az idejét... nem elégszer írom le, engem sosem érdekeltek a papírok, bizonyítványok. Ejnye, még mindig protestálok, most éppen az ellen:  "Semmire nincs időm." Szimplán s egyszerűen bizonyítom a tényt, hogy mindenre van, nem csak nekem másnak is, fejest kell ugrani benne. Nem tudsz úszni? Nem baj, én sem,  majd úszunk együtt az árral;-)

Három nap múlva nyit a Zöld Múzsák. Éppen most élesítem az időkibővítő szerkezetem, hogy mindennel elkészüljünk! Hajrá!

A menü kiválasztásának szempontjai azon kívül, hogy vegán alapanyagokból, azaz kizárólag növényi cuccokat felhasználva készülnek az étkek: szezonalitás és színek, ezek képernyőn keresztül is letölthetők;-), de az  ízélményért  érdemes betérni hozzánk szombaton!

Epres-bodzás-mentás limonádéval készülünk, állítólag nagy lesz a meleg.

Előételnek kenyér chipszet három féle mártogatóssal kap nálunk a vendég.

A desszert lesz a csúcspont:  Bodzaföldi csoki vulkán epres lávával!

A fő fogásról csak annyit,  lesz benne újkrumpli, retek, spenót, kápia- és chili paprika, hagyma, padlizsán és szejtán ... sok-sok friss fűszerrel .... a rendezvény után hozok majd képeket és ha érdekelnek benneteket a receptek, azokat is szép sorjában megírom majd.

Mit kenjünk a kenyerünkre?

Amikor év elején megírtam a lapos élesztő nélküli  kenyeremről szóló posztot, ígértem egy fejezetet a rávalókról. Akik a vegánság keskeny ösvényére lépnek, eleinte nem kis fejtörést okoz, hogy mit kenjünk a kenyerünkre, ha tartózkodni szeretnénk a hagyományos szendvics felépítményétől ( kolbász, sonka, felvágottak, vaj, margarin, túró, tojás, stb ). Mivel a teljes értékű komplettálás szerint gabona+ olajosmag+zöldség hármasa maximálisan kielégítő, régóta kutatom azokat a recepteket, amivel a sajt élvezeti értékét vegán módon sikerül megközelíteni, mert húsról lemondanom gyerekjáték, a sajtok nélkül azonban nem kerek a világ;-) Mivel hét nap múlva a Zöld Múzsák asztalán az előétellel ebből szeretnénk  betérő vendégeinknek, kedves ismerőseinknek alternatívát mutatni, ma megszületett életem első fűszeres sajtja. Egyetlen nagyobb beruházást igényel, amennyiben másnak is az, egy 1.800 Ft-os szer megszerzése, mert a sajt állag eléréséhez szükséges az agaragar nevezetű növényi zselésítő, amit a tengeri vörösmoszatból vonnak ki. A maláj eredetű szó jelentése nem más, mint kocsonya. Találtam kipróbált recepteket a neten való kutakodás közben, a főbb alkotórészek megismeréséhez érdemes tájékozódni, de a fűszerezést szerintem mindenki bátran változtathatja a saját szájíze szerint. Így tettem én is, került bele: snidling, chili paprika, újhagyma, fokhagyma... mit mondjak nektek róla, jövő szombaton gyertek el vegán asztalunkhoz és kóstoljátok meg élőben. A képekkel nem tudlak benneteket jóllakatni, de az általunk szervírozott három fogásos menüvel már igen! 

Főzve ismeri meg...

Lakva ismeri meg a másikat az ember... így  a mondás, a valóság meg az, hogy a Zöld Múzsák nyitásának időpontjáig  nyolc nap van még. Györgyivel első találkozásunk + pár levélváltásunk után ismeretségünket dolgos konyhai üzemmódban mélyítettük ma tovább. Bizarr egy kapcsolat;-) Ennél már csak az volt nagyobb meglepetés, amikor a kiscsoportos főzésen egy versenyszférában dolgozó de a vegán szellemet magában hordozó, konyhai műveletekre és fakanál forgatására is szakosodott fiatalember is érkezett. Kérem szépen, szükséges lassan elfogadni, hogy a világ megváltozni látszik, még akkor is, ha mi nem veszünk róla tudomást;-) Ennyi szorgos kéz  két óra alatt lenyomta majd a társaság benyomta a háromfogásos vacsorát. 

Menü: - hideg paradicsomleves

          - cukkínis ragu gabonakolbásszal és spenótos kölessel

          - csupacsoki torta eperöntettel

A Zöld Múzsák kertjének kapuja ugyan csak MÁJUS 18-án lesz tárva, de a VegaVillám Főzőklub évente számtalan programot kínál a vegán étkezés iránti érdeklődőknek, sok szeretettel ajánlom a győriek figyelmébe!