Újra itt... Nem tudom, olvas-e még valaki, úgy, hogy gyakorlatilag egy éve nem volt mit olvasni.:)
Eldöntöttem, folytatom. Azt találtam ki, hogy az aktuális események mellett az éppen egy éve történt, nem posztolt dolgokat is fel fogom majd tenni. Így egy ideig párhuzamosan két szálon zajlik majd minden.:) Két Halloween-dekor, két karácsonyfa, stb...:p
Most a nyár... A lakás egyetlen helyisége, amihez tíz éve, a beköltözés óta nem nyúltunk, Barni szobája volt. A kis kétévesből közben naaaaagy tizenkét éves lett, aki már nem érezte jól magát az autós szobában, a színes falak és kisfiús bútorok között.
Konkrétan a szobáról nem találtam fotót, de ezen nagyjából látszik a színvilág, az autós Next tapétacsík, amit anno szerettünk... De most már nem.:) KisBarni a bónusz a fotón, még a szeme sem áll jól szokás szerint.:)
Nyár elején elkezdtem tervezgetni, milyen stílusban gondolkodjam, mit tudunk megtartani, mi az, amit le kell cserélnünk. Barnival megállapodtunk, hogy indusztriális, ipari stílusú szoba az, amit mindketten el tudunk képzelni neki. A színvilág - sok alkudozás árán, és praktikus szempontokat is figyelembe véve (pl. a meglévő RENGETEG piros kiegészítő) - fehér-szürke-piros-sötétkék és sötét fa. És Star Wars és lego. Sok lego.:)
A régi bútorai közül meg szerettük volna tartani a fenyő komódokat, íróasztalt, könyvespolcot, piros babzsákot, de semmiképpen sem maradhatott a kihúzható IKEA Leksvík fenyőágy, és a lépcsőzetes fenyő Trofast a színes fiókokkal.
Először is ki kellett festeni a szobát. Leszerelni a falról a rengeteg apróságot, kijavítani és ragyogóvá tenni a régi sárga-kék falakat. Alkudoztunk, Barni nem akart fehéret, én nagyon. Világosszürke volt még az opció, de féltem, hogy túl szürke lesz az egész... Végül fehér lett. Közmegelégedésre.:) Erőszakos vagyok, na.:D
Aztán a nagyfiúnak kellett egy nagyobb ágy. Sokat gondolkodtam, milyen megoldást válasszunk. Mindenképpen a kihúzható kanapé lett volna praktikus. Volt már nekünk ilyenünk, utáltam. A derekam szakadt le már egy éjjel után is, amit rajta fekve töltöttem el. Szóval valami profi megoldást szerettünk volna, ami kényelmes, és nem egyszemélyes. Amit nem kell lecserélni, ha már barátnő is van.:) Húúú, milyen már ez, néhány év, és AKKORA lesz már az én kisfiam... :) Szóval dupla méretű ágy kell, kihúzható, nem szimpla ágykeret. Szokásom szerint először az IKEA volt, ahol körülnéztem. És meg is találtam, őt:
Ugye, milyen szuperül illik az ipari szobába? A farmer huzat, a fém váz, a kerekek... A teljes értékű matrac, ami nem szedi szét a derekad, ha alszol rajta.:)
Barni el is ment az Apukájával megnézni, és csalódottan jöttek haza: a cucc, ha nincs kihúzva, előrecsúszik, nem lehet rajta ülni. Jajjj... Újabb őrült keresgélés, de semmi olyan, ami tetszene. Felhívtam az IKEÁ-t, megkérdeztem, ez tényleg szétcsúszik? Több kör után kiderült, a kipróbálásra kitett példány el volt törve. Végül, lesz, ami lesz alapon megvettük az ágyat, és nem bántuk meg. Barni vagy egy hétig elterülve heverészett rajta, mint egy kis béka, és azt ismételgette, mennyire örül neki.:D
Azért snasszul nézett ki a fehér fal előtt a sötétkék ágy, túl sterilen. Mostanában a fa lett a mániám, sötétre pácolva, rusztikusan, semmiképpen sem a natúr fenyő narancsosra vénülő színében. Ráadásul az ágy mögé mindenképpen kellett valami, ami megvédi a frissen rendbe tett falat nyitáskor-csukáskor. Adta magát, hogy fából legyen az ágyvég, hát nem?:)
Íme egy kupis kép. Itt még csak folyamatban volt a dolog...
EGYEDÜL csináltam! Bizony. Megterveztem, a testvérem megvette, leszabta a fát, és kölcsönadta a fúrógépét. Én pedig pácoltam (egy része a natúr fenyő deszkáknak Annie Sloan sötét wax-szal lett átkenve, másik része egy otthon talált lazúrral), vízszinteztem, párnafát fűrészeltem, fúrtam, csavaroztam.... A tetejére polcnak tervezett deszka szuperül lezárja az egészet, a régi szobájából a fém konzolok pedig tökéletesen illenek ide. A lámpa szintén IKEA termék, szuper mutatós vezetékkel. Szinte sajnáltam, hogy alig fog látszani, ha elvezetem a fa mögé, de hát ilyen előrelátó voltam, hogy ezt is megoldottam, hát nem?:) Nagggyon büszke vagyok magamra.:p
Egy következő bejegyzésben mutatom a töltöállomást közelebbről, és érkezik majd a szoba többi része is apránként.
Remélem, hogy néhányan visszajöttök, és újra olvastok majd.:)