Körte csatni

2014. október 13., hétfő

Hozzávalók:

• 50 dkg körte
• 3 evőkanál nádcukor
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1kávéskanál őrölt szegfűszeg
• ½ kávéskanál chilipor
• 2 evőkanál olívaolaj

Elkészítése:

A körtét megtisztítjuk és apró darabokra vágjuk.

A fahéjat és a szegfűszeget az olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a gyümölcsöt és a cukrot.

Fedő alatt puhulni hagyjuk, levet fog ereszteni.

Kb. 10 perc múlva hozzáadjuk a chilit és összepároljuk.

Édes-csípős mártás állagú. Főételek mellé kiegészítésként fogyasztjuk.

Rántott karfiol napraforgós bulgurral és körte-alma csatnival

2008. szeptember 7., vasárnap

Rántott karfiol

Hozzávalók:

1 fej karfiol

A panírozó masszához:

10 dkg sárgaborsó liszt
1 kk. só
1 kk. hing
1/2 kk. kurkuma
1 tk pirospaprika
víz
zsemlemorzsa (tönkölyös)


Elkészítése:

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és megfőzöm.
Közben elkészítem a panírozó masszát: a sárgaborsólisztet összekeverem a fűszerekkel (kurkuma, hing, pirospaprika) és a sóval, majd annyi vizet adok hozzá, hogy keverhető, de ne túlságosan híg legyen. Sűrűbb palacsintatészta állagúra emlékeztessen.

Mikor kihűlt a karfiol, beleforgatom előbb ebbe a (pakora) masszába, majd zsemlemorzsában is meghempergetem.

Forró olajban kisütöm.

A panírozó masszánál használtam a „pakora massza” kifejezést. Nos, a valódi pakora: fűszeres csicseri- vagy sárgaborsólisztbe (azaz pakora masszába) mártogatott, olajban kisütött feltét, mely különféle zöldségekből készülhet, például: karfiol, hagyma, burgonya, sárgarépa, tökfélék…

Mivel én most zsemlemorzsában is meghempergettem a karfiolokat, ezért ez nem valódi pakora, hanem inkább rántott karfiol. De pakorát is szoktam készíteni, az gyorsabb is.

Napraforgós bulgur

Hozzávalók:

100 g bulgur
2 ek napraforgómag
½ mk só

Elkészítése:

A napraforgómagot szárazon megpirítom. A bulgurt megmosom, lecsepegtetem, majd a napraforgóhoz adom és felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel. Sót teszek bele, majd fedő alatt puhára főzöm.

A bulgurról pár szó: más néven búzatöret, melyet úgy készítenek, hogy a zöld búzaszemeket napon megszárítják. Előnye a nagyon gyors elkészíthetőség.

Körte-alma csatni

A valódi csatniról azt tartják, hogy olyan erős legyen, hogy ne lehessen megenni, de olyan édes, hogy ne lehessen otthagyni.

Nos, én most a csípősségétől eltekintettem és gyerek-ízlés szerint átalakítottam, így ez inkább csak egy valamiféle édes csatni-leszármazott, mintsem az autentikus verzió.


Hozzávalók:

2 savanykás alma
1 körte
2 ek cukor
1 mk ánizsmag
½ mk kurkuma

Elkészítése:

A gyümölcsöket megmosom, megtisztítom és apró darabokra vágom. Az ánizsmagot kevés olajon (az eredeti recept szerint ghín, azaz tisztított vajon kellene!) megpirítom.

Hozzáadom a kurkumát, majd rögtön a gyümölcsöt. Kevergetem, majd mivel levet ereszt, fedő alatt kicsit magára hagyom. Később hozzáadom a cukrot és összepárolom.


Az eredeti verzió készítésekor jóval több cukrot szokás hozzáadni (a fenti mennyiséghez mérve 4-5 evőkanálnyit) és 1 db összetört csípős füzérpaprika vagy ½ mk chilipor kerül még bele.

Szünidővégi napok

2008. augusztus 30., szombat

Sajnos, akárhogy is nyújtanánk a nyarat, ez volt az utolsó hét a szünidőből. Pénteken elmentünk még a Vadasparkba, mert jövő héttől már elég zsúfoltak lesznek a napjaink. Meglátogattuk az egyik kedvenceinket is:

itt már hazafelé haladunk:

Konyhai ténykedéseim

Befőzés terén a múlt hétvégi gyümölcsökből végül ezek készültek még a hét elején:





Bal oldalon: körtebefőtt, mellette körtelé, előttük körtelekvár, jobb oldalon: szilvabefőtt és szilvalekvár. Ez nem az az „igazi” szilvalekvárnak való szilva volt, inkább félérett. Ezért javarészt befőtt lett belőle, s csak összesen 3 üveg lekvár készült.
A befőttek elkészítése ennek mintájára történt, a lekvároké pedig így.

Börzsöny-vidéki kincsek

2008. augusztus 26., kedd

Hétvégén 20 éves (!) általános iskolai osztálytalálkozón voltam szülőfalumban. Persze családilag vettük nyakunkba az országot, egybekötve a nagyszülői-rokonsági vizittel. Hazafelé nagy rakomány kerti terméssel érkeztünk, alig bírták hazahúzni a lovak (na jó, lovak helyett az éltes korú kisbusz erőlködött az utakon). Most itt állok ezzel:

Szerencsére volt annyi előrelátásom, hogy útközben szereztem be hozzá üvegeket is, ha nem is stílszerűen egy üveges tóttól, hanem a madaras üzletlánc pesti egységétől.

Tehát főleg szilva és körte, a többi pedig már csak mutatóba, aféle nyárvégi búcsúzóként, közvetlen kóstolásra.

A körtét az ottani szomszédasszonyunktól kaptam, ami nagy részéből befőtt lesz. A szilva nagymamám fáján terem (nagymamám közel a 80-hoz még létra tetejéről szedi a szilvát).

A többi pedig a szüleim kiskertjében termett. Fehér húsú magvaváló őszibarack, szép jólfejlett céklák, az enyém ezekhez képest vicckategória. Jövőre más helyre kell majd ültetnem.

Az idei nyár utolsó komolyabb felvonása következik befőzés fronton.

A nagy forralóüst tele üvegekkel