Pünkösdi hétvége Ságváron

Hosszú idő után, majd egy hónap kihagyással utaztunk újra Ságvárra mamához, papához. Szombat reggel mentünk, Péter addig itthon tevékenykedett, ajtót és ajtókeretet festett, székeket ragasztott, csupa olyasmit, amit jóval egyszerűbb megcsinálni, ha a gyerekek nincsenek itthon. Vasárnap estére azért lejött, hogy ne kelljen három napot egymás nélkül kibírnunk, de ne szaladjunk ennyire előre :)

Szóval szombat délelőtt érkeztünk, amikor már az itthoni reggeli időjáráshoz képest meglepően meleg volt Ságváron. Kipakolás után épp elkezdtük birtokba venni a kertet, amikor a fiúk nagy örömére megérkeztek az unokatesók, és együtt folytathatták a birtokbavételt. Megnéztük az állatokat, Regő mindent mondott, sőt megtanulta a csikó szót is. Aztán cseresznyét szedtünk, Regő is evett pár szemet, ami nagy szó! Előkerültek a biciklik, motorok, labdák, Márkkal egy remek, gombnyomásra különféle hangokat adó kormánnyal is játszottak. Pár kép a délelőttről:

Kormányosok:

Így iszik Regő üvegből:

Marci megmosta a kosárlabdát, amit legutóbb kinnhagytak, így a portól és esőtől csupa sár volt. Így aztán a kicsiknek is muszáj volt labdát mosni, hozták a különféle labdákat a csaphoz :)

Hamar eljött az ebédidő, aztán az alvás, mi is pihentünk a gyerekekkel, bár egy kicsit rövidebbre sikerült, mint mi szerettük volna. Délután folytatódott a program azzal, hogy felváltva lapátoltunk és talicskáztunk építkezésből maradt homokot a homokozóba, és utána megvolt Regő egyik első homokozása is. Sajnos még mindig eszi a homokot, de most már játszik is, lapátol, gereblyéz.Idővel levetkőztettük Márkot és Regőt, egyrészt hadd szokják, hadd szellőzzenek, másrészt hamar fülig koszosak és vizesek lettek :)

Meztelen motoros:

Két meztelen motoros :D

Több meztelen motoros nem volt :D Itt egy homokozós:

Kecske a kádban - a kád normális esetben a kacsáknak szolgál fürdődézsául :)

Bence a szénabálákon - szombaton Marci, vasárnap Bence ment el a Papával szénát bálázni, bálázógépet nézni és meggyet enni:

A fiúk segítenek borsót fejteni:

Hű, nem is tudom már sorban, mi minden történt... a szombat délutánt a kertben töltöttük, Regővel alvás után elmentünk Siófokra vásárolni, Ancsa elment osztálytalálkozóra, utána Csabival ketten voltunk a négy gyerekre, de általában csak egyikünk volt egyszerre kint velük. Szerencsére a kert nagy része veszélytelen, maximum koszosak és vizesek tudnak lenni, de hát milyenek legyenek a kisfiúk nyáron? :) Aztán Regő egyszer csak elindult befelé azzal, hogy ő éhes - néztem az órát, igaza is volt, már fél hétre járt az idő. Megetettem, aztán a többieket is betereltük, először mindenki a zuhany alá ment, a lefolyóba pedig körülbelül egy tonna homok :D Aztán a szokásos menetrend, mese mindenkinek, alvás, fáradt szülők lerogyása a nappaliban :)

Vasárnap tulajdonképpen ugyanezt folytattuk reggeli után: homokozás, motorozás, biciklizés, labdázás, kertben rohangálás. A kicsik olyan ügyesen tepernek mezítláb, semmi nem zavarja őket, a fenyőfa alatt átmenő Regő kicsit nyafog ugyan, de nyafogva is átmegy. Örülök neki, mezítlábazzanak csak sokat! Vasárnap ebéd után megköszöntöttük Bencét és Ancsát, Ancsa ugyanis öt évvel ezelőtt majdnem szülinapi ajándékba kapta Bencét :) Volt focipályás torta és ajándékok, ahogy ez már lenni szokott.

Délután Regő kevesebbet aludt, mint szokott, úgyhogy mi kimentünk a kertbe, hogy a többieket még hagyjuk pihenni. Ott uzsonnázott, aztán Marci buborékokat fújt neki:

Amikor a többiek is felkeltek és kijöttek, megköszöntötték Regőt a névnapja alkalmából. Már Ancsa kezében észrevette a hatalmas dömpert - nehéz lett volna nem észrevenni - és mekkora autó! felkiáltással üdvözölte, nagyon örült neki :) Mindenáron bele akart ülni, amiből persze borulás is lett, de azért sikerült, egy kicsit húztam is :)

Ancsáék nem sokkal ezután el is indultak haza, mi még estig kinn voltunk, és hétfőn is maradtunk. Éjjelre azért bementünk a házba :D. Késő este apa is megérkezett, akkor már nem találkozott a fiúkkal, de reggel igen, volt nagy öröm! Sajnos viszonylag korán el is ment, sokat dolgozott itthon. Én meg már nem is fotóztam a hétfőt, ugyanaz lett volna a képeken, mint szombaton meg vasárnap. Regő alvása után összepakoltunk és indultunk haza, szép kis kerülőutakon a Balatonról hazafelé tartó forgalom miatt, olyan fél hét körül értünk haza. Jó kis hétvége volt!

Ságvári hétvége mézeskaláccsal

A hétvégét megint Ságváron töltöttük a szüleimnél. Péntek délután mentünk el a fiúkkal, és apránként lettünk egyre többen: a nővéremék a két gyerekkel szombat délelőtt érkeztek, a húgomék vasárnap. Ez így jó volt Regőnek, mert először nagyon nem tudta, hol van, és a mama kezében is sírt az első pillanatban, de pár perc után feloldódott, és már mondta is neki, hogy mama :) sőt, még péntek este megtanulta a papát is. Péntek éjjel rettentő rosszul aludt, másfél óránként ébredt, és volt, hogy vissza sem akart aludni. 3-4 foga is jön egyszerre, meg a saját ágyát is hiányolta, gondolom. Túléltük, és a nappali alvás is segített, bár az is rövidebb volt, mint itthon.

Délelőtt megjöttek Ancsáék, és a fiúk különféle kombinációkban nagyon jól eljátszottak, kicsik egymással, nagyok egymással vagy mind a négyen. Márk és Regő között gyakorlatilag eltűnt a hat hét korkülönbség, ugyanazokat csinálják, okosak, ügyesek, aranyosak. 

A hétvége fő attrakciója a ságvári közös mézeskalácssütés volt. Már hagyomány a faluban, hogy az első adventi vasárnap előtt összegyűlik, akinek kedve van, és együtt sütik a mézeskalácsot. Marci és Bence előbb elmentek Mamával, és mire mi a délutáni alvás után megérkeztünk, nagyon sokat dolgoztak:

Regő először itt is nehezen oldódott fel, csak karban akart lenni. Kapott uzsonnát dobozból, aztán odatoltam egy széket az asztalhoz, és együtt dolgoztunk. Nekem volt a legügyesebb kis segítségem a mézeskalács-készítők között, de főleg a legaranyosabb :)

Miután ezt megunta, már bátrabb volt, és szívesen szaladgált az asztalok körül. A rendezvény a ságvári kultúrházban volt, itt van egy kis színpad, és még karácsonyfát is állítottak fel, Regő sokat bohóckodott a színpadon és a fa körül:

Már sötétben, öt óra után mentünk haza, jól elfáradtak a gyerekek, Regő jobban is aludt éjjel. 

Vasárnap, amikor már az egész család összegyűlt, remek alkalom volt arra, hogy megünnepeljünk mindenkit, akinek október második felében és novemberben volt szülinapja, névnapja. A húgomat, Ágit már emlegettem itt, ő 25 éves lett, a párja, Gábor 31, és ehhez még hozzájött Marci névnapja, úgyhogy volt torta, süti, ajándék, nagy családi ebéd. Marci számára ez az autók hétvégéje volt: kapott távirányítós autót, Hot Wheels kisautót, legóautót, sőt még Bence is teherautót rajzolt neki. Isten éltessen mindenkit!

Október 23.

Sok minden más mellett a mi családunkban ez az ünnep a húgomé. 1985-ben ugyanis ezen a szép napon hozta őt a gólya. Én akkor hatéves múltam, és nem sokat tudtam arról, hogy mi történt 29 éve ezen a napon, pláne, hogy mi fog történni négy év múlva. Csak azt tudtam, hogy anyukám eltűnt, mire felébredtem, Apa adott reggelit és vitt iskolába, nemsokára pedig leshettük a kis golyófejű, sötét hajú babácskát a homályos kórházi monitoron. :) Most meg már 25 éves :)

Isten éltessen, Ági!

Meglepetés-ajándékok

Regő a családon kívül a barátaimtól is kapott csudaszépeket, amik ráadásul nekem is meglepetések voltak, el is sírtam magam :)

Először is szerdán, a szülinapján hozta a postás ezt a csudát Mókitól:

A fénykép nem a legjobb, de ez egy kézzel, gyönyörűen, pontosan festett textilpelenka, Regő és az én kedvenc állataimmal, a teknőssel és a zsiráffal, a sarkában csodaszép betűkkel Regő neve:

Ugyanaznap Tünditől és Mancsikától érkezett egy nagyon kedves képeslap, mind a lap, mind a boríték Tündi szépséges rajzaival borítva, ez is nagyon meghatott, el is tettem emlékbe :)

Másnap, csütörtökön pedig a talin kapta Regő Patitól ezt a kézzel horgolt mellényt:

... szóval lehet, hogy szóismétlésekbe bocsátkozom, de gyönyörű! Köszönöm mindenkinek Lányok, annyira jó, hogy ilyen kedves és kreatív barátnőim vannak! A mellény egyébként egyúttal a nyereményem is a pár bejegyzéssel lejjebb meghirdetett játékon.

Szülinapi beszámoló

Az elmúlt napok nagyon elrohantak, mindjárt részletezem, hogy miért, így Regő tényleges születésnapján csak egy fotóra és egy rövidke bejegyzésre futotta, de máris pótlom.

A születésnap maga nagyon jól sikerült. Reggel rögtön bekapcsoltam a szülinapos zenéket: Alma együttest és Halász Juditot, ez ment egész nap, és egy kicsit pityeregtem a reggeliző egyévesemnek, aki persze nem értette, mitől vagyok úgy oda :) Reggeli után mentünk a védőnőhöz, az ünnepelt 9700 gramm és 75 centi, ami azért is nagy szó, mert majdnem utolérte ezzel az egyéves Marcit (9880 g, 75 centi) aki viszont 40 dekával és két centivel nagyobbnak született. Súlytriplázás is megvolt, egy kilóval meg is tetézve. "Átment" az egyéves státuszon is, az egyetlen, amit nem csinál a feltett kérdések közül, az a mutogatás, bár a lámpát újabban megmutatja, meg a pocakját, de nem ujjal, hanem tenyérrel. Viszont a mozgása gyönyörűen fejlődik, szerintem hamarosan járni fog, mert már lazán feláll kapaszkodás nélkül, és sokáig áll szépen, játékkal a kezében, két kézzel játszva. Labdát dob (igaz, minden mást is) és az autót néha tologatja a kerekén, ahogy kell. Egyre többféle hangot használ, sokszor édesen suttog, megy a tetetete, mamamama, babababa, amit tényleges szónak gondolok, az az "ap" Apára és a "bá" vagy "bát" Bátorra, a kutyára. Ingetet, magasba emelt karral éljenez, tapsol, néha a gyere jelet is mutatja, rázza a fejét, berreg. Érti a "nem" - et, és sokszor szót is fogad, az más kérdés, hogy a tiltott gyümölcs sokszor érdekesebb :) Mostanában kezdett el képeskönyvet nézegetni, de az ölemben aprólékosan, hosszasan való olvasgatás még nem köti le.

Az evésére nem is tudom, itt a blogon panaszkodtam-e, de nagyjából úgy néz ki, megjavult, és már darabosat is eszik, de még húsdarabokat is szépen szét tud cincálni, és megint mennyiséget eszik, csak el ne kiabáljam. Nagy baj nem lehetett, ha egyszer 330 grammot hízott és egy centit nőtt egy hónap alatt :) Nappal négyszer szopik biztosan, plusz nagy esések, nyűgösségek esetén. Éjjel 1-2-3-4-5 szopi van, mikor hogy. Egyébként nem alszik rosszul, este fél 8-8 körül alszik, reggel mostanában fél 7-7 körül kel, közte ezek az ébredések, és délelőtt-délután 2-2 óra nappali alvás. Még az evésről: a tizenkettedik hónap újdonságai voltak a brokkoli, a szilva, a paprika főzve - ezt utálta - a fejtett bab, és új fűszerek: bazsalikom, majoranna, fehér bors. Ma kapott először natúr joghurtot, most, hogy elmúlt egyéves :)

 Azt hiszem, ennyit a fejlődésről :) a védőnői látogatás után a szülinap nagy alvásban folytatódott, ami alatt Marcival még egyszer megsütöttük a tortát, majd a kedvenc karfiolfőzelékét kapta ebédre, és kis játék és zene után délután is jó nagyot aludt. Amikor Péter is hazaért a munkából, megköszöntöttük. Volt torta, alkoholmentes pezsgő, amiből Regő bizony nem kapott, gyertya, marcipán és ajándék. Átjött a mama és Kató néni is. Regőnek ez a torta is nagyon ízlett, hasonló volt a vasárnapihoz. A gyertyát segítettem elfújni, de előtte jól megnézte:

Ismerkedés a tortával:

Ajándékbontás: 

A csomagokban egy sokoldalúan használható fajáték volt, és egy pici, babakézbe való képeskönyv. Mamától és Kató nénitől, apa sok munkájával a hintaállványt kapta, ami teljesen másnap lett kész.

Apával és mamával:

Kató nénivel:

Nagy játszásban:

Érdekes, hogy napközben, ha az órára néztem, mindig eszembe jutott, hogy akkor épp mit csináltam egy éve... kivéve 15:55-kor, amikor megszületett. Akkor már inkább a jelenbeli Regővel voltam elfoglalva.

Mama és Kató néni hamarosan elmentek, én pedig megfürdettem és lefektettem a gyerekeket, és adtam egy nagy jóéjszakátpuszit az egyévesemnek. És persze a hét és fél évesemnek is. :)

Ez a nap más, mint a többi...

... és én örülök nagyon, mert ma van reggeltől estig a születésnapom!

Regő születésének története

Nosztalgiázzunk tovább...

Regő baba 2009. szeptember 12-re volt kiírva. Születésének körülményei kísértetiesen hasonlítottak Marci hat és fél évvel ezelőtti születésére. Akkor anyukám születésnapját ünnepeltük, torta, vacsora, mosogatás, lefekvés… és fájások. Most augusztus 24-én, 37 és fél hetesen az én 30. születésnapom volt: ajándék, torta, vacsora, lefekvés… és 25-én hajnali egy órakor minden előjel nélkül elment a magzatvíz.Mivel ilyenem még nem volt, és jó sok víz zúdult ki, zuhanyozás, összepakolás után bementünk a kórházba. Megvizsgáltak, egyujjnyi voltam, de már hetek óta annyi volt, tehát ez nem jelentett semmit. Felvettek, papírokat töltöttünk ki, aztán azt mondták, pihenjek, és a páromat is küldjem haza, hadd aludjon ő is. Nagyon nem akartam hazaküldeni, de hát tényleg hadd pihenjen szegény… mondtam neki, hogy menjen haza, de csak a parkolóig ment és ott aludt az autóban.

Kaptam egy szülőszobát, és úgy döntöttem, nem alszom, próbálok valamit tenni, hogy jöjjenek a fájások, így járkáltam… néha-néha volt egy fájás, de gyenge és rendszertelen. Csináltak egy CTG-t, az is mutatta, örültek, hogy van méhtevékenység. Körülbelül hajnali 4-ig járkáltam, hagytak, nem zaklattak vizsgálatokkal. Addigra elfáradtam, lefeküdtem pihenni és egy félórára talán el is aludtam. Akkor ébresztettek egy újabb CTG és vérvétel, lázmérés kedvéért, minden rendben volt. Megint járkáltam, közben kint virradt… Megbeszéltük az ügyeletes szülésznővel, hogy azt a szobát szeretném, ha lehet, amelyikben a szülőszék van, úgyhogy hatkor átköltöztünk. Ekkor már behívtam a páromat, elvégre reggel volt, a szülőszoba is szabad volt, semmi akadálya nem volt. Bejött, kapott zsilipruhát, és onnantól együtt vajúdtunk, továbbra is ugyanolyan rendszertelen fájásokkal. Nagyon meghitt hangulatot lehetett teremteni, egy kislámpa égett és egy kevés természetes fény jött be, a folyosóra néző ajtót becsuktuk, nem jöttek be zajok és csak kettesben lehettünk – illetve hármasban Regővel.

Hét órakor vizsgáltak meg újra, nagyon fenn volt a méhszáj, és csak szűk kétujjnyi. Hivatalosan a magzatvíz elfolyásától hat órát várnak az oxitocininfúzió beadásáig, ez most telt le – de mivel volt méhtevékenység és egy picike haladás is, még nem kaptam infúziót, ennek nagyon örültem. Továbbra is járkáltam, közben jöttek a fájások, lassan rendeződtek is, öt- majd hárompercesek lettek, de még bírható erősségűek, és ha leültem pihenni, elmúltak – hát nem ültem le. Vizet ittam, félóránként homeopátiás golyókat szopogattam, járkáltam, ha jött egy fájás, abba kapaszkodtam, amit épp találtam – ágy végébe, komódba, ajtófélfába. Kezdtem lassan befelé fordulni, kezdtem nem érzékelni az idő múlását, a párom mérte a fájásokat, adagolta a golyókat, ha épp nem volt mibe kapaszkodnom, megtámasztott. Délben ettem egy kis kekszet, akkor kihagytam a golyókat. WC-n ülni nagyon jólesett, ezért elővettük a szobában a szülősámlit is, nagyon jó volt szélesre tárt lábakkal rajta ülni, ott nem múltak el a fájások, a lábam pedig pihent. Egyre erősebb fájások jöttek, a következő CTG-n már megkérdeztem, nem lehetne legalább ülve, esetleg állva, mert feküdni nagyon rosszulesett volna. Kiderült, hogy ez egy olyan szuper CTG gép, aminek a tappancsai rögzíthetők a hasamon, és nyugodtan lehet vele járkálni is! Szuper, járkáltam tovább, ez vált be legjobban. Nagyon akartam haladni előre. Akkor már viszonylag erős háromperces fájásaim voltak. 

Délután kettőkor vizsgáltak meg újra, és csalódtam, többet reméltem – még mindig kétujjnyi volt, de a rendszeres, erős fájások miatt még mindig nem adtak oxitocint, aminek még mindig nagyon örültem! Mondták, hogy háromkor lesz váltás, akkor megint megnéznek, talán akkor már adnak infúziót, amit még mindig nem akartam. 

Ekkor volt egy holtpontom, kétségbeestem, hogy ebből már császár lesz… aztán összeszedtem magam, és elkezdtem gondolkodni, hogy mit tudnék én tenni, hogy haladjon a dolog? Hogyan tudnék megnyílni? Mi lehet a baj, hogy a fájások jönnek, erőteljesek, rendszeresek, és a testem mégse akar tágulni? Mondogattam magamban, hogy ki kéne engedni ezt a babát, és gondolkodtam, hogy segítsek? Kimentem labdán ülve zuhanyozni, hátha a meleg víz lazítja a méhszájat, jólesett, de nem éreztem változást. Amikor visszamentünk a szülőszobába, kifakadtam, hogy miért nem megy – és rájöttem egy fontos dologra. Már hajnali egykor kaptam betétet, amit bugyi nélkül kellett tartanom a combom között, gyakran cseréltem, és végig nagyon zavart. Rájöttem, hogy miközben belül nyílni akarok, a combomat végig összeszorítom, nem csoda, hogy nem megy! Eldobtam a betétet, innentől nem érdekelt, mi hova folyik, majd feltörlik… és elkezdtem elképzelni dolgokat a megnyílással kapcsolatosan, a párom is segített ilyeneket mondani. Virágokat képzeltem el fájások alatt, csúszdát, amiben jön Regő, és hasonlóakat. Fájások alatt megálltam – mert még mindig járkáltam – és terpeszben leeresztettem a csípőmet, szinte guggolásokat csináltam. Itt már teljesen befelé figyeltem, és közben mondogattam Regőnek, gyere lejjebb, nagyon várunk… Kezdtek összeérni a fájások, kezdtem nem bírni állva, a labdára ültem, mert rendes széken még mindig elmúlt, egészen előretoltam a csípőmet és a párom tartott hátulról. 

Háromkor megint megvizsgáltak, és láss csodát, háromujjnyi! Azt mondták, ötre baba lesz, nem is hittem, ha már 14 órája vajúdok, nem lesz ebből két órán belül baba… visszaültem a labdára, folytattam a vizualizálást meg Regő hívogatását. Én itt már úgy emlékszem, csak 2-3 nagyon erős fájás volt, a párom szerint volt az 10-12 is, de nekem már összefolyik… és kezdtem mondogatni, hogy szerintem ez már tolófájás, de magamnak sem hittem, hogy ilyen gyorsan? De volt székelési inger, a hangom is megváltozott, ösztönösen máshogy tartottam a csípőmet is…. Bejött az ügyeletes doktornő, látta a szülőszéket, mondtam, igen, azon szeretnék szülni… elmondta az előnyeit, hátrányait, és megkért, üljek fel a szülőágyra, megvizsgál. Ekkor már a szülőágy is teljesen függőleges székké volt alakítva. Innen már nem akartam még egyszer lemászni, nem éreztem magam képesnek rá, és mivel akkor már a derekam nagyon fájt, jólesett a háttámla… és csodálkoztam, hogy akkor tényleg tolófájás, jöhet a baba :) a szülésznő elkérte a mandulaolajunkat és azzal masszírozta a gátamat. Gátvédelemmel a kitolás sokkal fájdalmasabb, feszítőbb volt, mint anélkül, mondtam is közben, hogy ne csinálják, aztán meg azt, hogy ne hallgassanak arra, amit fájás közben mondok… nem tudom, hány tolófájás volt, kapaszkodtam a párom kezébe, a másik oldalon a szülőágy (most szék) lábtartójába, biztattak, mondták, hogy már látszik a feje, egy fájással kint volt, a következővel a válla, és aztán kicsusszant László Regő Dániel, nagyon picike volt, nagyon magzatmázas, rögtön hajoltam előre és kértem, oda is adták, dőltem hátra, öleltem, nagyon boldog voltam, minden fájdalom elmúlt... nem sírt, nyitogatta a kis szemét, nézegetett, nagyon jó volt... jó pár percig ott is hagyták, megvárták, míg nem pulzál a köldökzsinór, aztán apukája elvágta. Ott szülőszobán belül elvitték, megmérték – 2910 gramm, 52 centi, tényleg picike, de hát lett volna még majdnem három hete – aztán bebugyolálva visszaadták, még megölelgettem, aztán újra elvitték vizsgálatokra, Apa mehetett vele. Én megszültem a méhlepényt, aztán a doktornő megnézett, hogy sérültem-e – sikerült a gátvédelem, se vágás, se repedés, egyetlen apró belső öltést kaptam, mert Regő a feje mellett tartotta a kezét, és egy picit felsértett, de ennyi.  Mire ez készen volt, hozták is vissza, Apukája is jött, és két órát együtt lehettünk hármasban a szülőszobán, szopizott is a kislegény, nagyon édes volt. Még a közben megérkező nagymamának és a nagyfiamnak is megmutatták. Aztán őt elvitték a gyermekágyas osztályra, én felkeltem, zuhanyoztam, átöltöztem, és engem is vittek utána, és azóta együtt vagyunk :) 

Az egynapos Regő:

Előszülinapi kertyparty

Most nem teljesen logikus időrendben zajlanak az események, hiszen tényleges szülinap még nem volt, szülinapi buli meg már igen :) Tegnap tudtak eljönni anyukámék, a húgom és a nővérem a családjával, lévén vasárnap. Szerencsésebb lett volna, ha a szülinap utáni hétvége esik közelebb, de így is minden jó volt :) Kipakoltunk a kertbe, asztalt, napernyőt, székeket, még a hintaágyat is használható állapotba hoztuk, a piciknek tettünk ki takarókat és pár játékot, előtte sütöttem két tortát - egy tej- és tojásmentes babatortát Regőnek, tésztarecept innen, Gála krémporból készítettem rá krémet és megraktam a tetejét szílvával - és egy almás-barackos amerikai pitét, merthogy nemcsak Regő volt az ünnepelt, bár ő a fő-fő, hanem a sógoromnak, Csabinak és nekem is a napokban volt/lesz a szülinapunk, Bencének pedig épp ma van a névnapja. Ráadásul még anyukám is hozott egy tortát, volt miből válogatni. 

Regő egy picit korábban ébredt a délutáni alvásból, mint szeretett volna, így egy kicsit bújósabb lett, de azért nagyon mosolygós és aranyos. Kapott egy bébitaxit Ancsáéktól, gyerekpaplant és párnát a nagyszüleitől, és egy szuper plüssmajom kézbábot Ágitól. A nagypapám sajnos nem tudott eljönni, nem érezte olyan jól magát, ő pénzt küldött, hogy vegyünk valami szépet Regőnek. Az ajándékozás után volt tortaevés, Regő természetesen a babatortából kapott, nagyon szerette! Egy rendes felnőtt méretű szeletet megevett. Ha elfogy, szerdára, az igazi szülinapjára megsütöm még egyszer, csak keresek valami rendes krémreceptet, ami nem por. A gyertyát a szél mellett az egész család is fújta, úgyhogy sikerült elfújni :) de klasszikus gyertyafújós fotónk nincs, mert akkor Péter is, én is Regővel voltunk elfoglalva, majd kapunk fényképet a családtól. Torta után kötetlen játék volt a gyerekeknek, Marci és Bence vonatoztak a szobában, aztán fociztak is kint, a felnőttek beszélgettek, ettek-ittak, Márk bejárt a kertet és a kutyával ismerkedett, mindenki jól érezte magát. Még pár kép:

Az első ajándék, segítségkérő tekintet anyára:

 Márk pancsol a sörhűtő vizesvödörben:

Bébitaxin:

A négy unokatestvér:

Hinta, az örök kedvenc:

Bohóckodás apával a hintaágyon:

És el ne felejtsem, milyen ügyes: tegnap kétszer is felállt kapaszkodás nélkül, és ma még egyszer! :)

Nosztalgia

Ez egy pontosan egy évvel ezelőtti fotó... apró Regővel a pocakban.