Everard

P
ontosabban Everard Smith, a 18 centis pamutmedve. 

Mint már említettem többször is:D utálok amigurumit horgolni, de ő szerelem volt, nem volt mese, el kellett készülnie! Meg hát milyen az, hogy a gyerekemnek nincs olyan játéka, amit az anyja horgolt volna? (ha a buszt nem számítjuk, amelyik nagyjából labdaként funkcionál). És a pulya szereti! Brummog neki, pedig a puha játékok hidegen hagyják. Győőőőőzelem! :D

3,5-ös horgolótű, Phildar Phil Coton 3 fonal a barna és Sostrene Grenes fonal a többi. A takaró 1-es tű, Sajou és DMC 80-asok. A szemét és az orrát hímeztem, hogy egyáltalán ne legyenek rajta lerágható és lenyelhető részek. A papucsa levehető, mert hát nem megyünk ágyba papucsban, hát nem?

A mintát az orosz internetről szedtem, gyakran látni ezt a medvét, de a minta és a leírás nem egyezik, szóval kicsit módosítottam itt, kicsit toldottam ott, kicsit cseréltem amott. A végeredménytől mindig mosolyognom kell, még ha szegénykém nagyon szomorú is:) Mindig akartam készíteni egy nagyikockás takarót, de nem szeretem sem készíteni, sem nézni, nem az én világom az ilyen kockás tiri-tarkaság, ahogy a millió egyforma darab meghorgolásától is sikítani tudnék, de hát azt mondják, a nagyikocka kötelező mindenkinek, aki horgol. Végre el is jött a tökéletes alkalom, ahol még jól is néz ki a takaró:D

Ezen a képen olyan kis csálé, de olyan jól áll neki (egy hete kész van már, azóta erős használatban van, szopogatva volt, ültek rajta, dobálták, stb...)

Egy így készült kép:

Nos, jöhet a tél, ő már téliruhában van!:)

Jane Austen, büsz, meg az éneklő virágok

Kezdjük a jó öreg Jane nénivel.

Ahogy az előző kötött táska, ez is a Jane Austen knittings újságból készült. Ahogy az előző kötött táska, ez is Sostrene Greenes fonalból. Igazából csak azért, mert valami csipkéset akartam kötni, mert tetszik, mert semmi értelme nincs egy századik ilyen szütyőt megkötni (á, dehogy nincs! Mindig akad valami félkész kézimunka, amit bele lehet süllyeszteni) és mert nagyon tetszik a folyamat, ebből is rengeteget tanultam. Szerintem lesz még egy harmadik is, kinéztem már:)

Ha még nem vettétek észre, szeretem a szép, de fölösleges dolgokat:) Külön extra, hogy amikor befejeztem, de még nem blokkoltam és persze a bélést sem varrtam még bele (olyan színű szatén, mint a húzókája), akkor pont olyan volt, mint Cicely Mary Barker egyik virágtündérének a sapkája. Jó tudni, hogy erre is lehet használni:D

Egyébként a másik kötött táska nagyon jól funkcionál játszótéri projekteknél, a csuklómra akasztom, benne a fonalgombolyag és teljesen mobil vagyok, miközben horgolok. Ahh, igen, mit horgolok. Hát például büszt!

Így, franciául kiejtve. A pulya első, és azóta is a legtöbbet használt szava (a repertoár már ötre bővült, a második a mama, a harmadik a "báll" - labda, a negyedik alma, az ötödik meg... nos, az ötödikre nem vagyok büszke: koka. Igen, a kóla. Igazából a műanyag üvegeket hívja így, esküszöm, nem itatok vele kólát! Hahh, nem osztozkodom:P Meg a koka azért tetszik neki, mert olyan, mint a kaka, ami nem az, amire gondoltok, hanem a kamion! Na, ennyit egy 17 hónapos fontossági listájáról:)). Szóval a büsz. Képtelenség találni egy rendes játékbuszt, ami a korának megfelelő, vagyis törhetetlen, mert amiket kapott már ajándékba, hiszen mindenkit levesz a lábáról a büszölős szövegével, mindet széttörte már. Mi az egyetlen törhetetlen megoldás? Hát persze, hogy a horgolás! Irtóra rusnya lett szegényke, de azért felismerhető. Azt hiszem:D

Pingouin Pingorex Baby fonal és 3,5-ös horgolótű. A minta egy VW kisbusz volt eredetileg, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az elejét a lyoni 35-ös büsz képére fazoníroztam, ezért varrtam úgy, hogy kockább legyen. Persze ha előbb gondolkodom, akkor az egészet máshogy csinálom, mert eredetileg az oldala is csíkos és nem egybe piros, de nem gondolkodtam, csak maaaaaaaaaarrrrrhára untam ezt a horgolást, de látva a purdé lelkesedését a félkész darab iránt, erőt vettem magamon és befejeztem. Hahh, befejeztem, amint kész lett, elhajította és ügyet sem vet rá, hiába mutogatjuk neki néha, hogy na, hát nem büsz? Mondja, hogy büsz! És már repül is. Tessék, ennyire értékeli a munkámat! Mondjuk tudhattam volna, nem érdeklik a puha játékok, nem is tudom, minek horgolok éppen medvét most! Na jó, igazából azért, mert én első látásra beleszerettem abba a medvébe, és megcsináltam volna akkor is, ha nem lenne a gyerek, pedig nagyon utálok játékokat horgolni. Ja, igen, egyszer már meg kéne mutatnom a krikett szettet, amit a gyereknek csináltam, na azt viszont értékeli, hiszen "báll"-lal játszák, csak az ütővel veri a macskát, ezért nem adjuk még oda egyelőre az egészet, és ezért felejtem el megmutatni, pedig az aztán irtóra menő cucc lett! Mindegy, mert ezek sem ma készültek:D
Pl az éneklő virágok a múlt hétvégén.

Szombaton eszméletlenül meleg volt, esőre állt, nehéz volt az időjárás, mindenki feszült volt, de értelmes emberek vagyunk, ilyenkor megpróbáljuk nem átvágni egymás torkát, nem üvöltözni hülyeségek miatt, stb. Néha még sikerül is! Megkértem JB-t, itt egy kupac Broderie Inspiration, az én legeslegeslegkedvencebb újságom (egy ausztrál újság, az Inspirations francia fordítása, sajnos már nem adják ki nálunk, van, amennyi van, későn kaptam észbe, mennyire fantasztikus újság), válasszon belőle BÁRMIT, és én azt elkészítem, mert nekem kell valami sikerélmény, de semmi inspirációm. Természetesen egy óriási takarót választott, de aztán beismerte, hogy az csak még jobban frusztrálna, mert sosem fejezném be, ezért végül az éneklő virágokra bökött. Egy este alatt elkészült, és nagyon odavagyok érte, mert rettenetesen aranyosak és imádom a színeit az egésznek, nagyon friss. Eredetileg teljesen más színvilágban kellett volna hímezni és varrni, de abból gazdálkodtam, amim volt otthon és a végeredmény sokkal jobban tetszik, mint a narancssárgás eredeti.

A kisvirágos anyagból éppen csak ennyim volt, belülre nem is jutott teljesen, fehérrel pótoltam ki, mert olyan kézimunkaboltban a kasszánál egy kis kosárban 1 eurós maradék cafatos anyagok közül való. Azért ha a kajaboltok a csokit teszik a kasszákhoz, az okos kézimunkaboltok apró anyagokkal csábítanak vásárlásra, és sajnos működik is:D A fonalak Waterlilies és Emőke festette fonalak. A patent meg a Lidlből van, nagyon olcsón árulták azt az egész patent és lyukasztó és akármi készletet, imádom, nagyon praktikus cucc, mindenkinek nagyon ajánlom!
Azt hiszem, ennyi mára, köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot!:)

Ismerjük meg egymást újra!

Mivel igyekszem a blogomat tisztán tartani, csak a kézimunkára szorítkozni, nem rajongok a blogjátékokért. De most Emőkétől kaptam a felhívást, és neki nehéz nemet mondani :)
Mostanában egy naaagy horgoláson ülök, 111 motívumból áll, már "csak" 25 hiányzik, de nem szeretek félkész munkákat mutatni, ezért teljesen kihalt itt minden, száraz gallyakból gombolyagok gurulnak végig a blogon, üres bejegyzésablakat csapkod a hideg szél... Úgyhogy legalább egy kis életet visz a blogba a játék! Na jó, itt egy kép, ezen kotlok, nagyon, nagyon elszántan:

A játék pedig?
Szera indította, érdekes elolvasni az övét is, mi indította a játékot:) Engem Emőke pécézett ki:)

Legyen a játék neve most: Ismerjük meg egymást újra!

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

7 dolog rólam. No lássuk csak...
1. Szeretem, keresem a szépet és elszomorít, hogy a legtöbb modern dolog egyszerűen ronda. Egyszerűen - szó szerint. Ebből következik a rajongásom a régi tárgyak, épületek, könyvek iránt.
2. Szeretem a macskákból áradó földöntúli nyugalmat.
3. Úgy tűnik, gyógyíthatatlan Moly vagyok. Szeretek olvasni, és szeretem, hogy sok érdekes ember lévén sok érdekes könyv kerül elém, amiket egyébként talán nem olvasnék el. Például én is abban a hitben éltem, hogy a Háború és béke a legnagyobb büntetés, amit kiszabhatnak egy emberre, mert hosszú és unalmas. Jó, hát hosszú. De minden, csak nem unalmas!!! De ugyanígy fedeztem fel nagy kedvencemet, Szomaházy Istvánt, a századforduló legtermékenyebb ponyvaíróját:) Sose vettem volna a kezembe például mai magyar írót, főleg nem a Pusziboltot, Cserna-Szabó Andrástól. És jáj, mennyit veszítettem volna!:) Onnan legalább tudom, hogy hiába szép egy-egy borító, ha maga a regény nem üti meg a mércét, úgyhogy legalább nem vesztegetem a drága időmet olyanra, amit nem érdemes olvasni.
4. Ha rajtam múlna, minden nap párolt zöldborsót ennék. Na jó, a változatosság kedvéért borsólevest.
5. Nem szeretem Párizst, amióta jobban ismerem Franciaországot. Az ország minden apró szeglete ezerszer szebb és hangulatosabb, mint az a koszos, agyonhajszolt túristaparadicsom, ami már rég nem árasztja azt a romantikát, amit a megszokott szép képek alapján várnánk.
6. Nincs tévénk. És jó nélküle.
7. Szeretem a fekete ruhákat, kényelmesebbek, mint a színesek.

Akkor most pécézzek ki 7 embert. Mostanában keveset blogolok, inkább csak nézegetem itt-ott, mik készülnek, de kevés embert figyelek igazán. Beáta (Sakura), Anyinyóka, Christine, TK csipke, (ó, Tóth Károlynénak még a keresztnevét sem tudom!), Dóra és Jucus az, akikhez mindig benézek. Úgyhogy őket kérem fel egy kis játékra, ha van kedvük és idejük, de ha nem, hát nem fogok megharagudni, én is visszautasítom a játékokat általába.

Én bezony már régóta blogolok, emlékszem még az ilyenekre, a vicc kedvéért vissza is keresem a régi válaszaimat! 2010 februárban kaptam Jucustól! No tessék, kölcsönkenyér visszajár!:)) Dórának meg már akkor továbbadtam:)
Molyon pont most indítottam el egy hasonló lavinát, vegyük elő a régen kitöltött játékot és hasonlísuk össze a mostani válaszainkat a régiekkel:)
A régi válaszok a saját okulásomra:)
1. Megvan még a mandulám!
2. Kólafüggő vagyok, a zero a kedvencem, mert az a régi coca-cola light. Pedig utálom, de mégis, olyan ez, mint másoknak a cigi. Néha elvagyok nélküle, néha nem bírom. De legalább nem büdös!
3. Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc szinem, nem tudnék rá válaszolni. Attól függ hol, min, mikor. (tegnap néztünk valami filmet, ahol a házastársakat úgy tesztelték, hogy nem fiktív házasságot kötöttek-e, hogy buta kérdésekre kellett válaszolniuk egymásról. Milyen testápolót használ a kedves felesége? -kérdeznék JB-től. Amit éppen leemelt a polcról, ő maga sem emlékszik rá. Mi a kedvenc színe? Attól függ. Ruhában? Tapétában? Virágban? Jaaaaaaajmáááááááár!)
4. A pénztárcám úgy dagadozik, hogy mindig erőszakolni kell, hogy becsukjam. Sajnos nem a pénztől, hanem mindenféle féltve őrzött régi vonatjegyektől, kézimunkaboltok névjegykártyáitól, kis Moleskine jegyzetfüzettől tollal (ha menet közben megszállna az ihlet vagy elém ugrana a világ legszebb akármije, amit le kell rajzolni és részletesen körbeírni, hogy minél jobban emlékezzek rá, amikor egy saját ugyanolyat csinálok, aztán persze mégsem csinálom meg, de a szándék a fontos!:)). Van még egy 3D-ben nézhető képeslap is, sosem lehet tudni, mikor lesz kedvem a cári udvarba menekülni a világ elől;)

Zichy Mihály Ball in the Concert Hall of the Winter Palace during the Official Visit of Nasir al Din Shah in May 1873 

(nem találtam meg a magyar címét a festménynek)

5.  Töltőtollal írok, mert nagyon szép és mert ódivatú. Aztán bosszankodom, hogy elmaszatolódik.
6. Azért is írok töltőtollal, mert a golyóstollat túlságosan rányomom a papírra.
7. Egyszer, régen, ezer éve jártam grafológia tanfolyamra, és tudom, mit jelent, ha valaki túl erősen nyomja rá a papírra a tollat, vagy hogy mire utalhat a töltőtoll használata. Még egy pont a töltőtoll javára, a látszat:)
Mi változott, mi nem változott? Sikerült kiűzni a Moleskine-t a pénztárcából:) És töltőtollal sem írok már mindenhova, képeslapot, borítékot címezni kifejezetten tilos vele.

Játék nálam

Vagyis inkább: sorsoltam! Mert nem nagyon vagyok híve a blogreklámozós, követős, feltételeket kitűzős játékoknak. Örülök, ha valaki magától jön és nyilvánít véleményt a haszontalanságaimról. Szóval ezzel a "játékkal" szeretném megköszönni minden követőmnek és hozzászólómnak, hogy benéz hozzám néhanapján.
A nyeremény az előző bejegyzésben látható nyaklánc és pénztárca (szütyő, akármi), és ez a régi-régi csipkékből készült füzetke (ugye füzetke nélkül nem élet az élet nálam;)) Egy kicsikét hullámos lett a varrás, nanáhogy, de az biztos, hogy táskában, a legnagyobb rumliban is jól tart rajta a csipke (folyamatosan tesztelem a másikat:)). És olyan puha a fogása, majdnem megtartottam magamnak ezt is, de inkább megegyeztem magammal, hogy csinálok egy másikat. Látszik rajta, hogy Büszkeség és balítélet hangoskönyvet hallgattam, miközben kitaláltam, milyen is legyen:))

Szóval ezek lennének a nyeremények. Sajnos olyan vicces sorsolást, amilyet az első játékomnál sikerült rendeznem kb 2 éve, macska és szervezettség híjján nem tudok most biztosítani, ezért az unalmas random.org-ot kell segítségül hívnom.
Akkor csapjunk bele: kb két hét eltelt azóta, hogy kiraktam, azóta nyolcan jelezték, hogy tetszik nekik az előző bejegyzésben szereplő két rózsaszínűség. Tehát nyolc név került a virtuális kalapba:
1. Dóra
2. Kata
3. Anyinyóka
4. Blithe
5.  Beáta
6. Frivolina
7. Jutka
8. Unikat

És így néz ki a sorsolás:

3, vagyis Anyinyóka, aki maga is játékot hirdetett, szóval nézzetek be hozzá, ő kevésbé undok, mint én, bevallja, ha játszik! :) Remélem, élőben is tetszeni fog majd a nyereményed!:) 

Egyébként még egy dolgot csináltam közben, magamnak, és már vagy másfél hete kész van. Zsebkendő, amit nem szabad ajándékozni, tudjátok, orosz babona szerint könnyekhez vezet, magamnak viszont csinálhatok :)  JB-m anyukája hozott nekem még a padlásról antikcsipkét, nekikestem fehérítővel, vasalóval, és egész szépek lettek. Meglátszik így is a koruk, van, ami kicsit szakadtabb, van, amelyik rozsdafoltos a beletűzött gombostűtől (a rozsdafolt nem jött ki semmivel se), de mind gyönyörű! Ez a darabka volt a kedvencem a mintája miatt, épphogy elég volt erre a 17x17-es batisztra. Egyébként kineveztük "doudou"-nak, vagyis olyan ölelgetős, kézben fogós akármi, hát csak nem fogom belefújni az orrom ebbe a rózsaszínű macskába (akit munka közben hímeztem, utálom a vasárnapokat)!

Utóirat: valaki valahol kérdezte, honnan szedem a Sajou fonalakat. Már nem emlékszem ki, és hol, csak arra emlékszem, hogy nem válaszoltam rögtön, aztán már nem emlékszem, hol merült fel. www.sajou.fr !:) vagy hát én egy cannes-i boltban szoktam még rendelni, de az gondolom nem opció Magyarországról.

3 PIF

For Christine

Laucica design:)

For Judit

Free chart from the DMC website

And for Mónika

Laucica design:)

Mindenkinek egy hajócsipke zsákocska, szárított virágszirmokkal töltve, bolgár rózsaolajjal illatosítva

×××××××××××××××××××××××××××

The bonus is a little frivolité potpourri bag, filled with flower tpetals, scent with bulgarian rose-extract

Free pattern from internet modified by Laucica:)

××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

And some French cottage chic:)