Egyszer említettem, régen, régen, vannak már három éve is, hogy van egy pénztárca, amit néha el kell készítenem. Azóta van egy továbbfejlesztett változatom, és amiben már elég jó gyakorlatom van, hiszen azon kívül, hogy a zuram is ilyennel jár, a barátait is el kell látnom velük.
Nem túl gyakran, mert nem is hinné az ember, milyen tartós ez a gyakorlatilag szemétből készült pénztárca (mindennapos használat mellett a két év simán garantált, de akár több is. Őszintén, hány tárgy büszkélkedhet ilyen teljesítménnyel manapság?:)). Viszont minden ötletet meg lehet valósítani (a kedvencem a beef jerky-csomagolásából készült, de nem tudom, mi az magyarul, ezért hagyjuk:)) Most megint kaptam egy rendelést egy baráttól, gondoltam lefényképezem nektek az elkészítés menetét, hátha akad egy fiútestvér vagy egy szomszéd srác, aki értékeli az ilyen poénos ajándékot karácsonyra:)
Szóval kell hozzá egy széles cellux, egy olló és menő alapanyag. Csipszes zacskó, bevásárlószatyor, régi térkép, saját rajz, adóbevallási nyilatkozat, amit csak akarsz. A zuram egy Jelly Belly cukorkagyilkos, meg valamiért arra van a legnagyobb kereslet, úgyhogy azokat a zacskókat gyűjtöm. De bármi lehet. Tényleg bármi. A lényeg, hogy pont annyi kell, hogy egy kb A4-es méretű lap kijöjjön, ha egymás mellé teszed őket. Jelly Belly esetében az három zacskó. A képen még egy tavasszal készült, azóta használatban lévő tárca is van:)
Szóval levágom a ragasztást, ha nem egyenes, hát kit zavar, a kukázott pénztárcához illik ez is:)
Kiterítem egymás mellé őket. A minta elrendezésénél úgy kalkulálj, hogy a lényeg a második és a harmadik negyedbe kerüljön, mert az fog látszódni. A külső rész az, amit akkor látsz, ha be van csukva a pénztárca, a belső rész az, amikor kinyitod. A nem látszik feliratos pedig az, ahova a papírpénz kerül, hosszában. Úgyhogy végülis látszik, de nem feltűnő (ez látszik a bejegyzés második képén)
A celluxszal végigragasztom az egészet úgy, hogy lelógjon a cellux az asztalra is, gyakorlatilag ráragasztom az asztalra az egészet (az én esetemben a székre, mert nekem az a kényelmesebb:)). Picike átfedés legyen, ha nem egyenes, nem baj, nem fog összedőlni a világ. Könnyű megelőzni a gyűrődéseket és a celluxszot a hajadon, a karodon, mindenütt, csak nem ott, ahol lennie kéne, ha előre levágod a hosszú darabot, a két végén fogod, és hosszában a szélét teszed fel előbb, és úgy simítod rá fokozatosan:
Aztán megfordítom, és a másik oldalról is végigragasztom. Ez a két réteg cellux tartást ad és megerősíti. Mindkét oldalon jól rádörzsölöm a celluxot, sőt, akár már most előveheted a vasalót. A legalacsonyabb fokozaton, gőzölés nélkül nyomkodd meg kicsit. A vasalás valami csodát művel, kicsit megolvad, megpuhul. De ha nem akarsz még vasalózni, ráér.
Megint ugyanaz a kép, de most a szélét kell nézni, hogy bőőőőven lelóg sok cellux mindenütt, hogy beszakadt, de nem baj, hogy nem egyenesen vannak vágva a zacskók, de nem baj, mert az egész a celluxnak köszönhetően gyakorlatilag egy lap lett.
Most elő az ollóval! Egyenesre vágom a széleket, hogy legalább A4-es formátum legyen. Félbehajtom. És behajtom megint:
Kb egy centire bevagdosom mind a hat hajtást az oldalakon:
Hajtsd félbe hosszában most, és a harmadik negyedben, ezen a hajtáson vágj ki egy ovális lyukat. Legyen ovális és ne menjen el alul és fölül a hajtásig! De legyen azért olyan magas, hogy beférjen egy bankkártya. Az ovális azért fontos, mert ha szöges lesz, akkor ott könnyebben beszakadhat később. Ha megnézed a harmadik képet, amin a JB által már legalább fél éve használt tárca is van, amit legelsőnek készítettem ezzel a módszerrel, ott még nem oválisra csináltam, és végül utólag kellett ügyeskedni, amikor beszakadt. Tart rendesen, nem gond, csak az oválissal megelőzhető a probléma.
De minden esetre, biztos, ami biztonságos, azért megerősítem így is, hátulról ráragasztok még egy-egy darabot, a felesleget meg kivágom. Mert ez a vágás a leggyengébb pontja az egésznek.
Már majdnem megvagyunk! Alul és fölül behajtom a bevágott részeket, a hajtást jól megdörzsölöm, hogy a helyén maradjon, majd összehajtom:
A belső résznek a kilógó fülét ráhajtom az előzőleg behajtott két részre, mondhatni azzal fogom össze őket. Így néz ki szemből a hajtás, belelátsz a visszájára az egésznek:
Utána pedig az utolsó kilógó fület, a külső részét hajtom rá az egészre, és jól rá is ragasztom! Ez a kép már felülről készült:
Ugyanezt megcsinálom a másik végén is, és jól megvasalgatom az egészet, mindenütt megnyomkodom a vasalóval, nagyon alacsony fokozaton, gőzölés nélkül. Kész.
Egyébként ennek a továbbfejlesztett, kicsit átdolgozott változata az egész:
http://www.instructables.com/id/Paper-Wallet/?ALLSTEPS
Mivel ez nem papír, hanem műanyag, a vasalás mindig kiegyenesíti nekem, ezért nem gyűrődik be, ezért nem vágom be a legalsó részt is, és én kicsit máshogy hajtom be a két szélét.
Nem túl gyakran, mert nem is hinné az ember, milyen tartós ez a gyakorlatilag szemétből készült pénztárca (mindennapos használat mellett a két év simán garantált, de akár több is. Őszintén, hány tárgy büszkélkedhet ilyen teljesítménnyel manapság?:)). Viszont minden ötletet meg lehet valósítani (a kedvencem a beef jerky-csomagolásából készült, de nem tudom, mi az magyarul, ezért hagyjuk:)) Most megint kaptam egy rendelést egy baráttól, gondoltam lefényképezem nektek az elkészítés menetét, hátha akad egy fiútestvér vagy egy szomszéd srác, aki értékeli az ilyen poénos ajándékot karácsonyra:)
Szóval kell hozzá egy széles cellux, egy olló és menő alapanyag. Csipszes zacskó, bevásárlószatyor, régi térkép, saját rajz, adóbevallási nyilatkozat, amit csak akarsz. A zuram egy Jelly Belly cukorkagyilkos, meg valamiért arra van a legnagyobb kereslet, úgyhogy azokat a zacskókat gyűjtöm. De bármi lehet. Tényleg bármi. A lényeg, hogy pont annyi kell, hogy egy kb A4-es méretű lap kijöjjön, ha egymás mellé teszed őket. Jelly Belly esetében az három zacskó. A képen még egy tavasszal készült, azóta használatban lévő tárca is van:)
Szóval levágom a ragasztást, ha nem egyenes, hát kit zavar, a kukázott pénztárcához illik ez is:)
Kiterítem egymás mellé őket. A minta elrendezésénél úgy kalkulálj, hogy a lényeg a második és a harmadik negyedbe kerüljön, mert az fog látszódni. A külső rész az, amit akkor látsz, ha be van csukva a pénztárca, a belső rész az, amikor kinyitod. A nem látszik feliratos pedig az, ahova a papírpénz kerül, hosszában. Úgyhogy végülis látszik, de nem feltűnő (ez látszik a bejegyzés második képén)
A celluxszal végigragasztom az egészet úgy, hogy lelógjon a cellux az asztalra is, gyakorlatilag ráragasztom az asztalra az egészet (az én esetemben a székre, mert nekem az a kényelmesebb:)). Picike átfedés legyen, ha nem egyenes, nem baj, nem fog összedőlni a világ. Könnyű megelőzni a gyűrődéseket és a celluxszot a hajadon, a karodon, mindenütt, csak nem ott, ahol lennie kéne, ha előre levágod a hosszú darabot, a két végén fogod, és hosszában a szélét teszed fel előbb, és úgy simítod rá fokozatosan:
Aztán megfordítom, és a másik oldalról is végigragasztom. Ez a két réteg cellux tartást ad és megerősíti. Mindkét oldalon jól rádörzsölöm a celluxot, sőt, akár már most előveheted a vasalót. A legalacsonyabb fokozaton, gőzölés nélkül nyomkodd meg kicsit. A vasalás valami csodát művel, kicsit megolvad, megpuhul. De ha nem akarsz még vasalózni, ráér.
Megint ugyanaz a kép, de most a szélét kell nézni, hogy bőőőőven lelóg sok cellux mindenütt, hogy beszakadt, de nem baj, hogy nem egyenesen vannak vágva a zacskók, de nem baj, mert az egész a celluxnak köszönhetően gyakorlatilag egy lap lett.
Most elő az ollóval! Egyenesre vágom a széleket, hogy legalább A4-es formátum legyen. Félbehajtom. És behajtom megint:
Kb egy centire bevagdosom mind a hat hajtást az oldalakon:
Hajtsd félbe hosszában most, és a harmadik negyedben, ezen a hajtáson vágj ki egy ovális lyukat. Legyen ovális és ne menjen el alul és fölül a hajtásig! De legyen azért olyan magas, hogy beférjen egy bankkártya. Az ovális azért fontos, mert ha szöges lesz, akkor ott könnyebben beszakadhat később. Ha megnézed a harmadik képet, amin a JB által már legalább fél éve használt tárca is van, amit legelsőnek készítettem ezzel a módszerrel, ott még nem oválisra csináltam, és végül utólag kellett ügyeskedni, amikor beszakadt. Tart rendesen, nem gond, csak az oválissal megelőzhető a probléma.
De minden esetre, biztos, ami biztonságos, azért megerősítem így is, hátulról ráragasztok még egy-egy darabot, a felesleget meg kivágom. Mert ez a vágás a leggyengébb pontja az egésznek.
Már majdnem megvagyunk! Alul és fölül behajtom a bevágott részeket, a hajtást jól megdörzsölöm, hogy a helyén maradjon, majd összehajtom:
A belső résznek a kilógó fülét ráhajtom az előzőleg behajtott két részre, mondhatni azzal fogom össze őket. Így néz ki szemből a hajtás, belelátsz a visszájára az egésznek:
Utána pedig az utolsó kilógó fület, a külső részét hajtom rá az egészre, és jól rá is ragasztom! Ez a kép már felülről készült:
Ugyanezt megcsinálom a másik végén is, és jól megvasalgatom az egészet, mindenütt megnyomkodom a vasalóval, nagyon alacsony fokozaton, gőzölés nélkül. Kész.
Egyébként ennek a továbbfejlesztett, kicsit átdolgozott változata az egész:
http://www.instructables.com/id/Paper-Wallet/?ALLSTEPS
Mivel ez nem papír, hanem műanyag, a vasalás mindig kiegyenesíti nekem, ezért nem gyűrődik be, ezért nem vágom be a legalsó részt is, és én kicsit máshogy hajtom be a két szélét.