Viktoriánus szoknya és brüsszeli csipke

Azt hiszem, amióta magam öltözködöm, hajlottam a vintage stílus felé, csak hát régen nem volt ez ilyen tudatos, meg nem is nagyon lehetett kapni olyan ruhát, ami igazán tetszik, igazi vadászat volt mindig olyan ruhát találni, ami igazán tetszik. Sosem tudatosult, hogy a ruháim és a stílusom igazából vintage-beütésű, annak ellenére, hogy a gimi utolsó éveiben már kalapokban jártam meg nagyon dámásan öltözködtem, amikor az egyetem első napját ünnepeltük, egy 30-as évekbeli ruhában pózolok a képeken. Egyébként a sázadforduló és az 50-es évek a fő irányvonal nálam. Igazából akkor esett le és állt össze a kép, amikor 2017-ben a Vintage Summer Challenge-et végigcsináltam Instagramon. Ezután viszont ezerszer egyszerűbb lett az öltözködés, mert tudtam, merre kell orientálódnom. Persze szerepet játszik, hogy ma már sokkal, de sokkal egyszerűbb hozzájutni akár régi kötés- és szabásmintákhoz, akár kész ruhákhoz, mint 20 évvel ezelőtt. Meg nem elhanyagolható, hogy azóta megtanultam kötni, és valamennyire varrni.
Ez a szoknya a fejemben volt már millió éve

Ősszel a piacon bukkantam rá egy rettenetesen olcsó anyagra, dunsztom sincs, mi ez, nagyrészt persze poliészter, de szerintem van ott pamut is, de a fő, hogy 1, a tapintása, 2, az esése, 3, a szép, mély és gazdag fekete színe rögtön és azonnal kiabált nekem, hogy ez az, ez az, ez az! Ő lesz az! 4 euróért nem kár nem túl gyakorlott varrástudásommal belevágni. Szóval a szabásminta az 1895-ben kiadott Keystone-könyvből van, ami elég közismert vintage-varrós körökben, a legnagyobb előnye, hogy magadnak kell kiszámolnod és elkészítened a szabásmintát, nem kész méretekkel dolgozik, és ez csodálatos! Sokkal csodálatosabb, mint egy kész minta, amit aztán igazítani kell. 2 napom elment rá, de elkészült a szabásminta, végül a szoknya is. Nem akartam földig érőt, hétköznapi használatra szántam, ezért kb vádli közepéig mértem le. Azt hiszem, ebben így nem csak a századforduló, hanem az 50-es évek is bekacsint :D 

Van két szép nagy zsebe, mert a mester, vagyis Bernadette Banner elmagyarázta, hogy kell, és azok a zsebek óóóóriásiak, de nem húzzák le a szoknyát, mert okos, ügyes viktoriánus megoldással egy szalaggal az övre van varrva. Igazából minél mélyebbre túr az ember a régmúlt korok life-hackjeiben, annál jobban meglepődik, hogy milyen hülyék vagyunk mi, modern emberek. Nyilván nem mindenben, de... de nagyon sok tudás és képesség elveszett, amit biztos, hogy nem a TikTok fog visszahozni. Na mindegy. Szóval a szoknya. Nagyrészt varrógéppel varrtam, de overlock nincs, úgyhogy a széleket kézzel dolgoztam el (persze Bernadette útmutatása szerint), szerintem egész szépre sikerült, már ott, ahol nem lett csúnya, mert nem tudtam, mire kell odafigyelni, mondhatjuk, menet közben tanultam mindent:D Alsószoknyát nem varrtam neki.

OK, bevallom, a zsebe nincs eldolgozva. Nincs rá affinitásom, nem megy, ez van.
Egy biztos, ez a szoknya abszolút én vagyok, imádom, szebb, mint álmodtam! Folyamatosan hordom, járt már Olaszországban egy hangyányit, hogy lecsöpögtessék egy kis gelatóval, és ha minden jól megy, hétvégén megy Párizsba. Manapság már abban sem biztos az ember, ami négy nap múlva várható, ehh.

És ez a bejegyzés már réges-régen itt volt piszkozatban, csak elfelejtettem kiposztolni. Szóval ha már itt vagyok, akkor az azóta elkészült brüsszeli csipkét is bemutatom.

Ez csak amolyan mellékprojekt volt. A mi kis rövidáruboltunkban ténferegtem, amíg az eladó valaki mással volt elfoglalva, unalmamban az unalmas DMC keresztszemes készletek között turkáltam, amikor egyszercsak megláttam egy készletet, ami.... áhhh, kikaptam a kupacból, magamhoz szorítottam, odarohantam a kasszához és ott szobroztam, nehogy valaki észrevegye, milyen kincset találtam. A tulajdonosnő, amikor végre rám került a sor és miután odaadta a cérnákat, amikért jöttem (a cérnákra majd a következő bejegyzésben visszatérünk), teljesen értetlen képpel bámulta a készletet, mi az, hogy került oda? Egy teljesen amatőr kinézetű készlet műanyag zacskóban, fénymásolt papír, négy nyelvű leírással, pár méter szalag, vastag hímzőpamut és egy elég rondán kinéző mintarajz, ami ráadásul nem is egyezett a címlapon lévő képpel. Olyan készlet, amit mondjuk alkalmi workshopokhoz szoktak összeállítani házilag, vagy talán egy kis bolt saját kezdeményezése. A felirat szerint Made in Belgium, meg lehet ismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével.

Én ne akarnék megismerkedni a brüsszeli szalagcsipkével???? Mióta meg akarok vele ismerkedni, de minden lustaságomat sem tudtam összekaparni ahhoz, hogy utánajárjak, mi kell hozzá, milyen széles szalagot vegyek, milyen mintarajzot használjak, stb, úgyhogy a tisztelt sors megunta a várakozást és inkább az ölembe pottyantotta a lehetőséget a maga kis csavaros útjait kihasználva. Mondom, még a bolt tulajdonosa sem értette, hogy került hozzájuk egy ilyen készlet. Engem nem lepett meg. Szóval kielégítettem a kíváncsiságomat, csináltam egy kis terítőt, kész, kipipáltam a szalagcsipkét. Jópofa, előnye, hogy nagyon haladós, de nem kerül be a repertoárba. Persze ki tudja, mikor lesz valami olyanra szükségem, jó azért észben tartani.
Sokan battenberg csipke néven ismerik ezt a fajta csipkét manapság, lényegében ugyanúgy készül, de eredetileg a brüsszelinek jóval keskenyebb volt a szalagja. Manapság már minden összekeveredett persze.
Aztán majd pár nap múlva posztolom azt, ami eddig a legnagyobb és legizgalmasabb dolog, amit valaha csináltam, nyilván Instán már mindenki látta, de jobb szeretem itt összegezni a dolgokat. 

BB szoknyája, mert szeretjük a nénit!

N
a meg a stílusát. Nagyon rég vágytam erre a szoknyára, de nem tudtam venni magamnak, mert évek óta sehol sem láttam hasonlót. Aztán télen találtam egy könyvet, amiben 12 híres moziból jól ismert ruhadarab szabásmintája van, megvettem, megvarrtam, örültem, hordtam egész nyáron végre. Meg sem mutattam sehol senkinek interneten. Enyém!:D Aztán ha már szóba került Molyon, végül ma csináltunk pár képet. Olyanok, amilyenek, ez van:D

Nagyon egyszerű, igazából még szabásmintája sincs, mert csak téglalapokból áll. 2,10 méter vichy anyag és 2 méter fehér pamut az alsószoknya. Nincs igazából semmi tudnivaló róla. Régi csipkét varrtam az aljára, két kapocs zárja derékban, ahogy a leírásban volt.

Az eredetije az Akar velem táncolni? című filmben látható, csak az kék és még egy réteg tüll is van benne.

 

Vintage stílusban

N
os, ahogy említettem az előző bejegyzésben, július és augusztus a vintage nyár jegyében telt nálam. És mindezt már észrevehették és meg is unhatták azok, akik Instagramon követnek:D Feltettem azért a fotós blogomba is a képeket egyben magamnak, akit érdekel, megtalálja:D Amiért megint emlegetem itt ezt az egészet (ígérem, utoljára!), hogy azt a néhány apróságot összeszedjem itt, amit készítettem a fényképekhez.
A kedvenc képem a viktoriánus özvegy. Először gondban voltam, a könyvtárban valahogy nem találtam a viktoriánus divatról sokat, de a gugli roppant rendes volt, amikor rákerestem, hogy viktoriánus divat, rögtön felajánlotta, hogy viktoriánus özvegy esetleg? Vagy viktoriánus gyász? Ohh-hóóóóó, helyben vagyunk! A ruháim legnagyobb része fekete, úgyhogy a fejfájás rögtön elmúlt, hol is a fekete fűzőm? És a magas nyakú? És az a szoknya? A bő vagy a szűk? Kalap, nem, minek kalap, mennyi csodaszép kép van fekete fátyollal, jajjj tényleg, az a hihetetlenül gyönyörű fekete blonde csipke mantilla, amit JB nagymamája adott nekem! Affene, hogy Pesten van az a fölső, amelyiknek olyan marhajó ujja van, és a.... igen, Victorian Gothic, igen, hazaértem:D Aztán csak az volt a baj, hogy Jb szerint hiányzott a szerelésemből a csuklómelegítő. Fejtörés. Persze minek hever nálam annyi könyv a könyvtárból, ha már elhatároztam, hogy mindegyikből csinálok valamit? És főleg, hogy a The Magic of Shetland Lace Knitting című könyv egy hatalmas ösztönzőerő volt, hogy beiratkozzak a könyvtárba és mégsem ihletett meg semmire végül? Szóval kiválasztottam belőle a Mrs Hunter's pattern nevezetű mintát a csuklóra és a Doris lace lett a csipke és megterveztem a saját csuklómelegítőmet.

Gyakorlatilag az özvegy neve is meglett ezzel, Doris Hunter:) Imááááádom ezt a képet! Ha nem lenne túl morbid a nagy átlag unalmas ízlésének, mindenhova ezt tenném profilképnek, igen, ez tényleg ééééééén vaaaaagyoooook!!!:D Nem ez a kép lett a végleges, itt nem sikerült rendesen fókuszálni, de mindegy, itt jobban látszik a csuklómelegítő (meg a fekete legyező). Meg ezen az eredetileg tervezett mantilla van (ami egyébként nem özvegyi, csak mert fekete!!), de állandóan leesett és a csipke annyira kényes, régi, hogy nem mertem nagyon hajcsatokkal teletűzdelni a hajamhoz, ezért végül egy olcsó gépi csipkével helyettesítettem.

Mivel nem volt sok türelmem hozzá, a kettőt egyszerre kötöttem a csuklóig, így legalább biztos, hogy egyforma hosszúságú lett anélkül, hogy leírtam volna, hány sort és hány ismétlést kötöttem :D
3-as tű, ami így utólag nézve túl vékony volt csipkekötéshez ezzel a Lana Gatto Peralata Australia fonallal, ami mellesleg a Jane Austen kesztyűm maradéka, és amit mellesleg 2,25-ös tűvel kötöttem. Na igen, az egyik vastag téli kesztyű, a másik meg csipke, ugye ennyit számít a tű mérete ugyanannál a fonalnál! Pedig csináltam cafatkát előre, hogy lássam, hogy működik együtt a két minta (meg hogyan kössem úgy a függőleges mintához a vízszintes mintát, hogy ne kelljen elvágnom a fonalat). Azért szép lett, fogom még használni :D

Aztán a másik probléma ott adódott, hogy akárhogy is próbálkoztam, JB mindenre húzta a száját, ez nem Belle Époque. OK, kezdjük az elején, mi jellemzi a Belle Époque divatját, ha egy franciát kérdezünk? NAAAAAAAAAAAAAGY!! Sőt, még ANNÁL IS NAGYOBB!! Ezzel szemben bezzeg a minimum a darázsderék, ami felett jótékonyan húnyjunk szemet (azért mégiscsak a francia gasztronómia fővárosában született a gyerekem, ami két hátráltató tényező, ha darázsderékról beszélünk). Szóval nagy. Jó, de semmi nagyom nincs, és ha négy pár zoknival is párnázom alá, akkor sem sikerül a hosszú, vékony, de dús hajamat óriási Gibson girl konttyá formálnom, vagy annak a francia változatává, ami még annál is nagyobb. NAGYOBB!! Jó, akkor mi nagy. Kalap. Alapdarab. Honnan a bánatból szedjek kalapot? Nagyot!? Túrjunk a zacsiból fekete anyagot és varrjunk, hát nem? De. Hozzá egy nagy virág, ne felejtsük el a strucctollat, ami nélkül nincs Belle Époque kalap és ne is álmodj róla, és kész. A clones csipkém (érdeklődőknek mondom, az majdhogynem ugyanaz, mint az ír csipke, csak a hálójába belehorgolnak egy "clones knot"-t, vagyis csomót) szóval a clones csipkém pont divatban volt akkoriban, még ha nem is annyira Franciaországban, szóval nem hagyhattam ki. Meg mert egyébként nem is ilyen képet csináltunk elsőre, de ebbe most ne menjünj bele, mert sosem fogom befejezni a bejegyzést. Szóval a kalap. Hogy a kutya rúgja meg a drótot körbe!!! Mert mi más tartaná:D De nem egyszerű ám a megfelelő drótot megtalálni, vagy túl merev, vagy könnyen megtörik (mint az, amit végül használtam), és őszintén szólva nem volt kedvem utánajárni, hol lehet profi, igazi kalapos drótot találni, és mennyiért, mert sem időm, sem kedvem nem volt, és főleg, az volt az elsődleges elhatározásom, hogy nem vásárolok semmit, mindent saját, már meglévő készletből, ruhából, stb szedek össze (legfeljebb kölcsönkérem, ahogy a 18. századi ruhát kaptam a barokk táncos nagybácsinktól, és jaj, de mennyit röhögcséltünk, amikor fényképeztünk, már ezért megérte az egész), így végül csak a strucctollat vettem, ami nélkül egyszerűen tényleg nem élet az élet. Szóval nem tökéletes kalap, kicsit sárga, kicsit keserű, de mindegy, a hülye fejem (azért figyelitek, sikerült mosolyognom! Azt lehet mondani, ez is egy óriási áttörés volt a játékban) és a nem túl jó fénykép úgysem kíván tökéletes kalapot:D

 Ennyi! :P

Füzetborítós tartóka

Probléma 1; ha külön van a füzet, amiben a minta van, és külön a horgolás/kötés, akkor biztos, hogy az egyiket elfelejtem bedobni a táskámba.
Probléma 2; azok a nagyon vékony horgolótűk és kötőtűk állandóan kibújnak mindenhonnan, aztán agyonszúrkálnak engem a táskán keresztül.
Probléma 3; semmivel sem haladok, sosem lesz kész semmi, még a gyors miniprojekt is száz évig tart, nincs sikerélmény, hervasztó az élet, nyaff, nyaff, stb.
Probléma 4; amióta könyvtárból is hozok magamnak könyveket, végképp depressziós vagyok, hogy semmi időm kreatívkodni. A francia kreatív könyvek egyébként is a gyengéim, de miután megtettem azt a lépést, amitől joggal féltem, tényleg elvesztettem az eszemet, olyan könyvekhez is hozzáférek, amik normál körülmények között nem is érdekelnek annyira, nem venném meg, de ha már ott van a polcon és szabadon vihetem... a könyvtár a játszótér és a házunk között van, útban a játszóra bemegyek, kihozok valamit, leülök egy padra, fél szemmel a purdét figyelem, fél szemmel meg lapozgatok és szépen, csendben stresszelem magam. Ha van elég lelkierőm, hazafelé menet visszaviszem a könyvet, ha nincs, itthon halmozok egy kicsit. A menő kártyámmal 20 könyvet lehet hozni, még jó, hogy a purdé is nagy könyvmoly, neki is hozok, kevesebb marad nekem. Ajjjjjjjjjj az a fehérhímzéses könyv, amit a minap hoztam!!
No, hát szombaton, miközben egy anyagokról szóló giccses lakberendezős újságot lapozgattam, megszállt az ihlet, előkotortam minden anyagot, kiválasztottam egy szép pamutot, amiről nem tudom, hogy leánykorában mi lehetett, mert csak egy szétvágott darab, amin egy csipke is volt hosszában. Sakkoztam, számoltam, terveztem, aztán kiszabtam úgy, hogy a csipke is megmaradjon, és az elvárt funkcióknak is megfeleljen.
És tádámm! Kész a sikerélményem!

Nem, persze nem lett kész rögtön. Nem eszik olyan forrón a kását. Lehetett volna gyorsabban is, csak összevarrom, esetleg rávarrok pár bigyókát dísznek, de hát ha már az a fehérhímzéses könyv... A schwalm hímzés nagyon-nagyon tetszik, végül azt választottam. Hááááááááááááááát a tökéletestől messze van, rádöbbentem, milyen rég nem hímeztem, kijöttem a gyakorlatból, alaposan meglátszik, hol kezdtem a hímzést, és hol jártam már a végén:D Meg egy monogram is köllött oda, hogy az antik csipke-antik pamut kellően ki legyen hangsúlyozva, direkt másik fehérrel hímeztem, így elkülönül. Nem lett az se szép, még jó, hogy nem kell odaadnom senkinek, szégyellném:D

Folyamatosan kattogott az agyamban, "keep is simple, keep it simple!!!!" ne bonyolítsd túl, mert nem fogod tudni befejezni még a hétvégén. Még jó, hogy hosszú hétvége volt, mert nem lett volna kész. Lebeszéltem magamat, hogy azzal a szép, kézzel festett rózsaszínnel hímezzem tele, mert mivel cipelni fogom ide-oda, koszos lesz, mosni kell. Pedig gyönyörű a schwalm, ha elütő színű fonalat használ az ember! És bullion-rózsákat akarok! SOKAT! Aztán megegyeztem magammal, hogy nem kell oda bizgenytű és kismillió fityegő és swarovski és patchwork-szerűen rávarrt anyag dekorációnak, mert nem kell állandóan túlzásokba esni és nem praktikus. Úgy fogtam le a kezemet, hogy ne tervezzek mindenhova kisebb hímzést, mert sosem lesz kész. Összességében csak annyit engedélyeztem magamnak végül, hogy egy darab csipkét és egy figurás gombot erősítettem a hátsó borító zsebére, ami az én imádott kis pamutjaimnak a helye mostantól. Mármint az éppen használatban lévőé, mert nem, nem fér bele az egész készletem.  Direkt nem, hogy ne is álmodjak arról, hogy magammal akarjam cipelni még azt is.

A borítók belső felén helyet kapott egy-egy kis zseb, bennük egy-egy darab bőrzsebecskével, amin nem jut át a vékony horgolótű, sem a vékony kötőtű (ahhh, a 80-as fonal és a másfeles tű... na de ez egy másik történet!:))

A horgolótűé kicsit kilóg, de el tudom magyarázni, miért! De nem fogom. Nem zavar, a lényeg, hogy nagyon jól tartja és tényleg nem böki át. 

Igyekeztem mindenre gondolni, de próbáltam megmaradni az egyszerűnél. Kompakt lett, pont, amit szerettem volna:) Egy hibája van... kicsit utáltam már a végén a varrós origamit, és 2 mm-rel kisebb lett, mint a füzetem. Fogja a manó átvarrni, inkább levágtam a füzet borítójából egy picit!
A füzet a legegyszerűbb A6-os, kockás, puha, ha betelik, nem fáj a fejem, veszek egy másikat. A magammal cipelős projektekhez a mintákat ki szoktam nyomtatni, kivágom, beleragasztom, vagy kiírom, a rondábban sikerült tervezéseket meg félig leragasztom egy szép képeslappal. Így élek én, kérem szépen, a kézimunkás füzetemben, mert van még egy BuJo, de az megint egy másik történet.

Alternatív karácsonyfa

G

yerekkompatibilis, vintage-beütésű karácsonyfánkat a kényszer szülte.

Hát ugyebár az úgy volt, hogy... na mindegy, szóval a lényeg, hogy amikor leesett az én minden más hülyeséggel teletöltött agyamban, hogy nyakunkon a karácsony, sehol sem találtam kisebb műfenyőt, már csak a 150 centi fölöttiek maradtak, azt meg nagyon nem akartam, nem is fért volna el, és díszíteni sem lett volna türelmem annyit. (lehet, ha kibumlizok egy városszéli hipermarketbe, ott lett volna még kisebb méret, nem tudom, de az ilyen félnapos kirándulásra nem voltam hajlandó karácsony előtt, amikor minden tele van, áááááááá, nem!).


Mielőtt kétségbeestem, hogy a gyerek az első tudatosabban megélt karácsonyán fa nélkül marad, felmentem Pinterestre. Nem találtam semmi érdekeset, mert akárhogy is nézem, ami jól néz ki egy előnyös és jó fényképen, az mégiscsak egy olcsó és szegényes vacak, és akármennyire is hidegen hagy a karácsony (na jó, azért az ajándékok jöhetnek :P), ha karácsonyfa, akkor az legyen szép! Azért a sok képnek, amit végignéztem annyi haszna volt, hogy egy idő után elkezdett tudatosulni bennem, hogy a legjobb, ha nem mások ötleteiből indulok ki, hanem a saját világomból, meg a saját felhalmozott alapanyagaimból.
Az egyetlen dolog, amit vásároltam, az 80 centi zöld filc volt, amin aztán egy csomó évek óta kallódó bizgentyű megtalálta végül a helyét!:) 4 napig dolgoztam rajta látástól Mikulásig (Kulás bácsi, ahogy a fent említett gyermek mondja), de az utolsó pillanatban kész lett. Sokat segített az elkészítésben Ljudmila Ulickaja legújabb könyve, a Jákob lajtorjája hangoskönyvben (oroszul), a varrásnál nem vigyáztam túlságosan, ha kilógott kicsit a vatelin a régeket közül, hát kilógott, ráfogtam, hogy hó. Nem sok hó volt az idén... Van rajta négy kötött dísz, azoknak a mintáját Ravelryn találtam (http://www.ravelry.com/designers/frankie-brown), lett volna több is, nagyon szórakoztatóak és szépek (hoppá, most nézem, hogy nem varrtam szemet a madárnak!!), de szorított az idő, aztán készült még filcből a Coudre c'est facile különszámának a mintái alapján egy süni, egy őzike és egy mókus (az utóbbi lemaradt a csoportképről, gondolom valahol éppen mogyoróért rohangált a gyerek segítségével).
A fa tetején egy fekete macska trónol, aki már régóta megvolt, ujjbáb. Cuki kis vintage karácsonyos képecskéket a már majdnem beszáradt Diamond Glaze ragasztómmal ragasztottam bele a máskor a miniatűrjeimhez használt keretekbe, nagyon szépek, de mindegyiknek van hibája, az egyik felpúposodott (nem véletlenül kell előbb beleragasztani a képet, megvárni, hogy megszárad és utána nyomni rá a fedőréteget, de aki nem várja ki, az ne csodálkozzon, ha púposodik...), a másiknak túl sötét a háttér, alig látszik, a harmadiknak meg bennemaradt egy levegőbuborék, hogy idegesítő legyen, pont az angyalka arcán. Jó, hát nem kutyafuttában kell ilyeneket csinálni... de azért így is nagyon szépek lettek, megvan a maguk elrontott bája:D
Azt kell, hogy mondjam, még tetszik is a végeredmény, sikerült elég Laura-vonást belecsempészni, azt hiszem. A gyermek díszítette, bizony! Ha abból indulunk ki, hogy az első szó, amit négy nyelven is használ, az a "szép", azt hiszem, nem csoda, hogy egész jól sikerült elrendeznie a díszeket:) És mivel 24-én enyhén túlpörgött a Skype-os családi beszélgetésektől, a Télapó* csak másnap reggel jött. Elsöprő sikert arató kisvonattal! A többi ajándék nem is érdekelte. Annál jobb:D

Egyebek. Nem posztoltam, mert elfelejtettem, készült egy kisebb hajtogatós gyerekáték is. Igazából még mindig a Jane Austen kesztyűmet nyúzom, de egyszercsak éreztem, hogy elpattan az agyam, kell valami más hirtelen ettől a fekete-fehértől, akkor született ez a kis játék. Már a finisben vagyok, és idén kész is lett volna, ha nem jön közbe a fa. Szóval a játék. Na ezt nem lehet kevés képpel megúszni :D Két oldala van, de ha ügyesen hajtod (és nem kezdesz el hisztizni, hogy nem sikerül), akkor kijön egy harmadik is. Ha nagyon ügyes vagy, akkor majdnem kijön egy kocka is, amit egyesek jól tudnak karkötőnek is használni...

Imádom a színeit, egyszerűen I-MÁ-DOM! Sostrene Grene pamutfonal (mi más?) és a nyáron, kiárusításon, valamire csak jó lesz címszóval vett Phildar Phil Opera. Merev közbélés került két réteg kötés közé (igen, nálam minden vacak található, még merev közbélés is... na jó, az azért, mert egy másik projekthez kell, ami remélem, készen lesz a gyermek második születésnapjára... szorít az idő!!!)

Az eredeti leírásban nincsenek formák, azokat én adtam hozzá (haha, elsőre repülőt, markolót és vonatot rajzoltam, de hamar lepattantam az ötletről, a 12 négyzetből kettőt megcsináltam és úgy döntöttem, jók lesznek a formák is, mégiscsak pihentető projektnek szántam:))
Itt az eredeti leírás: http://www.ravelry.com/patterns/library/folding-square
És itt az én kiegészítésem hozzá, nem kell sok szöveg, érthető szerintem, de ha kell, tessék csak nyugodtan kérdezni:)

És most jut eszembe, hogy december 30-a van, mindjárt 31, és nyakunkon az év vége, összegzés lesz, meg minden. Óóóóóóóóó, jajnekem! Idén nehéz lesz, azt hiszem, egy csomó dolgot elfelejtettem megmutatni! Pl a gyereknek horgolt krikett-szettet. Kb június óta halogatom? Most már szokott játszani vele JB és a purdé, nagy nevetések közepette, én meg nem mutattam meg, szégyen!! Le kéne fényképezni, de erre most már nem lesz idő az elkövetkező pár napban, áhh. Aztán ott a csetneki könyvjelző, amiről egy kép készült, és aztán el is ajándékoztam. Hm, és nem is tudjátok, kinek! Óóóóó, óóóóóóóó, és óóóóó... erről nem is meséltem! Nem akárkinek adtam azt a tele hibákkal készült könyvjelzőt, hanem az ír csipke nagyasszonyának és istennőjének, Maire Treanornak! Bezony, találkoztam vele! Jó, hát hogy elmenjek egy workshopjára már inkább az álom kategóriájába esik, de mindegy, vissza a valóságba. Ugyanakkor kaptam egy kis segítséget valakitől, aki csipkéket szokott zsűriztetni, úgyhogy tudom, mi volt a hibám. Na, komoly, mi? De ez hosszú történet, ami remélem, még folytatódni fog! Nem, annyira nagy céljaim nincsenek, nem kell félreérteni, én csak a lelkes amatőr és összekötő szerepét vállaltam magamra a történetben:)
120-as varrócérnából készült 0,6-os horgolótűvel, Máté Julianna leírását használtam fel a gránátalmához, az összeállítást meg egy régi vállpánt képéről rajzoltam. A háló nem túl szép sajnos és a betétszál nem elég hangsúlyos (ez erről a képről nem látszik persze). 

Azt hiszem, más elmaradásom nincsen, és igyekszem nem eltűnni megint hosszú időre, főleg, hogy a napokban jönnie kell a szokásos éves összefoglalónak. Jószagúmálnabokor, ez már a 9. lesz!! Hát, sok víz lefolyt már a Dunán, az Amstelen, és a Rhone-on azóta, hogy elkezdtem ezt a blogot. Hmmm.
* Nálunk a Télapó hozza az ajándékokat, egyrészt multikulti családunkban 2:1 arányban kiütéssel győzött, másrészt meg a Jézuskával a mi családunknak nem sok biznisze akad;)

Jane Austen, büsz, meg az éneklő virágok

Kezdjük a jó öreg Jane nénivel.

Ahogy az előző kötött táska, ez is a Jane Austen knittings újságból készült. Ahogy az előző kötött táska, ez is Sostrene Greenes fonalból. Igazából csak azért, mert valami csipkéset akartam kötni, mert tetszik, mert semmi értelme nincs egy századik ilyen szütyőt megkötni (á, dehogy nincs! Mindig akad valami félkész kézimunka, amit bele lehet süllyeszteni) és mert nagyon tetszik a folyamat, ebből is rengeteget tanultam. Szerintem lesz még egy harmadik is, kinéztem már:)

Ha még nem vettétek észre, szeretem a szép, de fölösleges dolgokat:) Külön extra, hogy amikor befejeztem, de még nem blokkoltam és persze a bélést sem varrtam még bele (olyan színű szatén, mint a húzókája), akkor pont olyan volt, mint Cicely Mary Barker egyik virágtündérének a sapkája. Jó tudni, hogy erre is lehet használni:D

Egyébként a másik kötött táska nagyon jól funkcionál játszótéri projekteknél, a csuklómra akasztom, benne a fonalgombolyag és teljesen mobil vagyok, miközben horgolok. Ahh, igen, mit horgolok. Hát például büszt!

Így, franciául kiejtve. A pulya első, és azóta is a legtöbbet használt szava (a repertoár már ötre bővült, a második a mama, a harmadik a "báll" - labda, a negyedik alma, az ötödik meg... nos, az ötödikre nem vagyok büszke: koka. Igen, a kóla. Igazából a műanyag üvegeket hívja így, esküszöm, nem itatok vele kólát! Hahh, nem osztozkodom:P Meg a koka azért tetszik neki, mert olyan, mint a kaka, ami nem az, amire gondoltok, hanem a kamion! Na, ennyit egy 17 hónapos fontossági listájáról:)). Szóval a büsz. Képtelenség találni egy rendes játékbuszt, ami a korának megfelelő, vagyis törhetetlen, mert amiket kapott már ajándékba, hiszen mindenkit levesz a lábáról a büszölős szövegével, mindet széttörte már. Mi az egyetlen törhetetlen megoldás? Hát persze, hogy a horgolás! Irtóra rusnya lett szegényke, de azért felismerhető. Azt hiszem:D

Pingouin Pingorex Baby fonal és 3,5-ös horgolótű. A minta egy VW kisbusz volt eredetileg, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az elejét a lyoni 35-ös büsz képére fazoníroztam, ezért varrtam úgy, hogy kockább legyen. Persze ha előbb gondolkodom, akkor az egészet máshogy csinálom, mert eredetileg az oldala is csíkos és nem egybe piros, de nem gondolkodtam, csak maaaaaaaaaarrrrrhára untam ezt a horgolást, de látva a purdé lelkesedését a félkész darab iránt, erőt vettem magamon és befejeztem. Hahh, befejeztem, amint kész lett, elhajította és ügyet sem vet rá, hiába mutogatjuk neki néha, hogy na, hát nem büsz? Mondja, hogy büsz! És már repül is. Tessék, ennyire értékeli a munkámat! Mondjuk tudhattam volna, nem érdeklik a puha játékok, nem is tudom, minek horgolok éppen medvét most! Na jó, igazából azért, mert én első látásra beleszerettem abba a medvébe, és megcsináltam volna akkor is, ha nem lenne a gyerek, pedig nagyon utálok játékokat horgolni. Ja, igen, egyszer már meg kéne mutatnom a krikett szettet, amit a gyereknek csináltam, na azt viszont értékeli, hiszen "báll"-lal játszák, csak az ütővel veri a macskát, ezért nem adjuk még oda egyelőre az egészet, és ezért felejtem el megmutatni, pedig az aztán irtóra menő cucc lett! Mindegy, mert ezek sem ma készültek:D
Pl az éneklő virágok a múlt hétvégén.

Szombaton eszméletlenül meleg volt, esőre állt, nehéz volt az időjárás, mindenki feszült volt, de értelmes emberek vagyunk, ilyenkor megpróbáljuk nem átvágni egymás torkát, nem üvöltözni hülyeségek miatt, stb. Néha még sikerül is! Megkértem JB-t, itt egy kupac Broderie Inspiration, az én legeslegeslegkedvencebb újságom (egy ausztrál újság, az Inspirations francia fordítása, sajnos már nem adják ki nálunk, van, amennyi van, későn kaptam észbe, mennyire fantasztikus újság), válasszon belőle BÁRMIT, és én azt elkészítem, mert nekem kell valami sikerélmény, de semmi inspirációm. Természetesen egy óriási takarót választott, de aztán beismerte, hogy az csak még jobban frusztrálna, mert sosem fejezném be, ezért végül az éneklő virágokra bökött. Egy este alatt elkészült, és nagyon odavagyok érte, mert rettenetesen aranyosak és imádom a színeit az egésznek, nagyon friss. Eredetileg teljesen más színvilágban kellett volna hímezni és varrni, de abból gazdálkodtam, amim volt otthon és a végeredmény sokkal jobban tetszik, mint a narancssárgás eredeti.

A kisvirágos anyagból éppen csak ennyim volt, belülre nem is jutott teljesen, fehérrel pótoltam ki, mert olyan kézimunkaboltban a kasszánál egy kis kosárban 1 eurós maradék cafatos anyagok közül való. Azért ha a kajaboltok a csokit teszik a kasszákhoz, az okos kézimunkaboltok apró anyagokkal csábítanak vásárlásra, és sajnos működik is:D A fonalak Waterlilies és Emőke festette fonalak. A patent meg a Lidlből van, nagyon olcsón árulták azt az egész patent és lyukasztó és akármi készletet, imádom, nagyon praktikus cucc, mindenkinek nagyon ajánlom!
Azt hiszem, ennyi mára, köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot!:)

Vészhelyzetekre

Készült egy tartó.

Egy netes leírás alapján. Elfér benne pelenka, egy váltó body, egy csomag popsitörlő meg papírzsepi, és kihajtogatva még pelenkázni is lehet rajta. Elég sokat mászkálok Pulya úrral, szoktam is vinni mindent magammal, de kellett valami kompaktabb. Egy délutános munka, nem is lett valami gyönyörű, de legalább hasznos nagyon. Az anyag is olyan, amilyen volt otthon, nem vettem semmit külön, ezért nincs tökéletes összhangban. Kívülről macikás (lehetne virágos is, Pulya úrnak teljesen mindegy, de az még kevésbé illett oda), belülről viaszosvászon.

A viaszosvászon az egy hasznos dolog a kánikulában, Pulya úr roppantmód imád pucéran fetrengeni, de mint minden úriember, nem pisil maga alá, de még csak a közelébe sem, hanem jó messzire elvizipisztolyozik fekvő helyetben. Miután meguntam a keresd a pisit játékot (általában akkor találom meg, amikor véletlenül belelépek), a játszószőnyeg sem elég nagy, kapott egy jóóóóóó nagy viaszosvásznat és fetrengjen az arra kiterített pelenkán. Stílusosan híres strandokat ábrázoló vintage képeslapok vannak rajta. Most már nudista strandok...:) Abból kanyarítottam le egy darabot és varrtam meg a pelenkázónak, középre igazítva a Paris-Lyon-Mediterranee feliratot, Pulya úrnak ez az útvonal már megvolt két hónaposan, mondom én, hogy aktív életet él. Na jó, Lyon a szülővárosa.
Neten rengeteg hasznos dolog leírását meg lehet találni, a gyerekekhez millió eszméletlenül drága kiegészítőt árulnak, olyanokat, amikre ránézve bosszankodik az ember, hogy ez 2-3 óra alatt házilag elkészíthető, miért fizessek ennyit ezért??? Csak lenne 2-3 nyugodt órája az embernek gyerek mellett! Az idő pénz...
Még kb két hónapja készítettem két pár mosható melltartó betétet, a boltik azon kívül, hogy rettenetesen drágák, iszonyatosan kidörzsölik az ember mellét. A létező legeegyszerűbb dolog megvarrni, és komolyan csodát tett.
Tavaly, amikor Pulya úrról még nem tudtam, rengeteg cseresznyét ettem nyáron, és a magokat megtartottam, kifőztem, kiszárítottam. Utólag milyen hálás voltam magamnak ezért, hasfájóskának nagyon jót tett!! Úgyhogy gyerünk emberek, most, hogy itt a cseresznye és a meggy szezonja, tessék gyűjteni a magokat, nagyon jól tartják a meleget, hasfájásra is, mindenféle fájdalomra jó ám, nem csak a kisbabáknak!:D
És ha már itt tartunk, megosztom a kedvenc terhestrükkömet így utólag, hátha valakinek hasznára válik. Egy terhesnadrágot vettem, amikor még nem látszott semmi, de már kényelmetlen volt a farmerom. Két hónap után, amikor az 5. hónapban jártam, szétreccsent a fenekemen az anyag. Nem, nem azért, mert kihíztam, hanem mert olyan kritikán aluli minőség volt. Előtte sem voltam oda a kismamacuccokért, hiába lehet csinosat kapni, de ezután végképp a hideg futkoskott a hátamon, amikor rájuk néztem. Vettem 50 centért gumit, és egy szintén a neten talált leírás alapján átalakítottam egy régi nadrágomat. Így, ennyi, nem volt szükségem más kismamacuccra.
Most így hirtelen ennyi, egyébként is munkás dolgokat készítek mindig, de most még annál is lassabban haladok mindennel, még a gyors sikerélményem is már két hete készül... hát mindegy, Pulya urazás van, na, pang a blog:D
Azért ezt még megmutatom, hogy valami szép is legyen itt. Ezt a horgolt korcsolyacipőt a legjobb barátosném készítette, ugye milyen vagány?:)

Ó, azok a régi cimkék!

Amíg a kész karácsonyi vacsora várja, hogy hazaérkezzen a zuram a dolgozóból, megmutatom mi a legújabb "befejeztem, mert már nagyon ciki, hogy ennyi mindent nem fejezek be"-dolog:)

A szép francia feliratok, a kedves cimkék, a régmúlt korok hangulata... én is odavagyok értük, mint olyan sokan! Régóta szerettem volna valamit velük kezdeni én is. Áprilisban az egyik lakberendezős boltban nézelődve találtam ki, hogy készítek egy díszpárnát! A lekberendezős boltból a patchwork anyagokat áruló bolton keresztül vezetett az utam haza és ez a szürke anyag tökéletesen illett az elképzelésemhez! (az a bolt meg bezárt azóta, nyaff, nyaff, nyaff, pedig csudajó, ott vettem a takarómhoz is az anyagokat). Szóval kattogott is az agyam rendesen, hogyan kivitelezhetném, és milyen legyen. Végül arra jutottam, hogy ha már készítek valami cimkéset, akkor ne legyen már nekem is a megszokott parfumerie, patisserie, vagy csokoládé, bor, szappan cimkéje, legyen valami személyesebb.

A "sottise" franciául ostobaságot, butaságot jelent, ebből alkottuk meg a parfume-parfumerie mintájára a "sottiserie" szót. Még áprilisban el is kezdtem, meg volt tervezve, félig meg volt hímezve... és most a be akarok fejezni minél több dolgot rohamomban be is fejeztem. A gomb, na az egy igazi orosz rendőrgomb ám!:) Mert a városneveknél lehagytam Moszkvát (és Cannes-t), és ha már a másik, kedvenc tartómat a Magyar Népköztársaság katonai gombja díszíti, akkor ez meg idekívánkozott:) Csak most már nem párna lett belőle, hanem tartó, mert Emőke tartói óta én is egyre jobban odavagyok értük, és mert kellett valami közepes méretű, amibe csak beledobálom ami éppen kell, nincsenek külön rekeszek.

A méret a 12 centis hímzőkeretemhez volt igazítva és kész. A bal oldalon patenttal záródik a zseb, a jobb oldalon meg nem záródik, és ennyi:)

És megtaláltam a kedvenc madárkás bigyókámnak végre a helyét, már két éve várt, amióta Moszkvában zsákmányoltam egy kiállításon!:))

Egyébiránt pedig nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!!:)
(mondjuk ezzel a Jaroussky videóval?:))

Virágözön

Na végre megérkezett a meglepetés! Mindig mondom, hogy az elsőbbségi egy akkora átverés, hogy szégyen ezért pénzt lehúzni. Elég sokat küldözgetek mindenfélét postán, képeslapot, levelet, ajánlott csomagot, és komolyan mondom, nincs különbség az elsőbbségi és a normális között, csak árban. Ez nagyon feltűnő, ha az ember mindig ugyanonnan ugyanoda küld, esetemben Lyon és Budapest között. Visszafelé ugyanez a helyzet. Mindegy, ennyi volt a bosszankodás, a lényeg, hogy még idejében megérkezett, már ezért hálás lehetek a postának!:)
Szóval a gimis barátnőm "hosszú töprengés és próbaidő letelte után" férjhez megy:) Az esküvőn nem tudok ott lenni sajnos, viszont megegyeztünk, hogy kap tőlem legyezőt vagy szütyőt:) OK, lett mindkettő, szettben. A nehézséget az okozta, hogy inkább modern legyen, mint vintage. Kihívás:) Legyen cuki, de ne giccses, a színek fehér és bordó. A cuki szóra koncentráltam, némi rajzolgatás után ez született:

Meg a szütyő, amit egyszerűre hagytam, a négy oldalán csak egy-egy ugyanolyan virág díszeleg, mint a legyezőn és egy kis bojt az alján, ugyanabból a 777-es DMC-ből. Hát... a szütyő mintája igazából egy Régensség korabeli utánzat, nem lehetett nem belecsempészni Emmát is a dologba:)))

A legyező ezúttal pamut organdiból készült. Eredetileg selyemre akartam, de nem kevés nehézségem akadt vele, valljuk be, teljes kudarc. Jött a B-terv, az organdi és győzött! Kellően átlátszó, úgyhogy a hímzés, aminek nem tudom a nevét, franciául "point d'ombre", vagyis árnyék-öltés, nagyon jól mutat rajta! Ugyanebből készült a szütyő is, a bélés, nos, nem fogjátok kitalálni, a kedvenc 100 éves nagymamaterítőm!:) Az a damaszt egyszerűen olyan puha, olyan puha, olyan puha!! A kettő között nincs bélésanyag, csak egy réteg puplin, ami szép fehér, jó háttér az organdinak.

A csipke 80-as fonalból, neten talált mintából. Sok hezitálás után a kontúr egy szál 8-as és osztott hímző egy szálával készült (DMC 777 színnel:)) Egyébként nem ennyire rózsaszínű, csak megtévesztő a fényképen a rózsaszínű háttér az átlátszó anyag mögött, inkább szép fehér az összhatás:)

És amikor fényképeztem, nézem a kamera keresőjében, MI AZ A FEKETE OTT???

Pózolni jött az úr. Elrontott kép, de elég romantikus:)

És még két személyes kép, de hát az inspirációnak is itt kell lennie, honnan jött a virágözön ötlete:) A zuram és én, amikor még tavasz volt és azzal játszottunk:) Így árasztjuk el jókívánságainkkal Szandrát és Tomit:))