N
a már megint rég jártam erre. De jó hír, vagy rossz hír, megoldottam a technikai problémát, ami miatt ennyire hanyagoltam és nyögvenyelősen blogoltam. Megoldottam? Inkább megkerültem. Egyszerűen lusta voltam foglalkozni vele, nem arról van szó, hogy zokni lennék számítástechnikában, csak nem érdekel. Most meg rájöttem, hogyan kerüljem ki. Szörnyű viselkedés, mi? De inkább a csipkéimmel foglalkozom. Mindegy, szóval talán most már kicsit aktívabban fogok megint blogolni. Már ha lenne mit mutatni... A magyarázkodás után meg bemutatom azt a szűkös kis termést, amivel szolgálhatok az elmúlt hetekből. Hónapokból. Jó ég, de repül az idő!
A legutóbb egy szolnoki csipke készült el. Birizgálta a fantáziámat egy ideje. Édes egy darab lett, nagyon tetszik, ráadásul ahhoz képest, hogy első tűcsipkém, ha nem számoljuk a csetneki hálóit, egészen vállalható lett!
A mintát Máté Julcsi szolgáltatta nekem. A szolnokinak a jellegzetessége ez a szívecskékből álló girland. 20-as a körmönfont zsinór és 80-as a háló, mind Anchor.
Előtte egy kitérőt tettem, Dusty a Repcsikből. A fiam kérte. Még karácsonyra. Egen. Én meg februárban fejeztem be. Valami repülőminta alapján kezdtem, de nem tetszett, ezért freestyle lett. Viszont hasonlít, csak nincs hátsókereke. Március van, és még mindig nincs. Hát igen, nehéz időket élnek a repülők mostanában...
A januárt egy kis vert csipkével töltöttem ki. Nagyon imádtam Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok című könyvét, és a Molyon van egy zónám, ahova szeretettel gyűjtöm a korabeli regényekben tett említéseket különböző kézimunkákról, hogy így térben és időben el legyen helyezve, ki mivel foglalkozott, és az a regény igazi csemege volt! Két idézetet hoztam onnan:
"Queenie csipkeverése nagyon vonzotta a gyerekeket. Szerették nézni,
ahogy – számukra áttekinthetetlen módon, kuszán – ide-oda dobálja a
verőkéket. Mindegyiknek a nyele fel volt díszítve egy gyönggyel, s
mindegyik gyöngynek megvolt a maga története, amit annyiszor hallottak,
hogy már kívülről fújták. ”
A könyv szerint a csipkeverés az 1880-as évekre már nem nagyon volt
divatban a faluban, mert nem volt túl sok vevő és már vásárra sem
vitték, de páran azért csinálgatták ajándékba, ruhadísznek. Kicsit
bosszant, hogy az egyébként nagyon szép és igényes magyar fordításból
egyszerűen ki lett hagyva Queenie mondata, hogy milyen csipkét is
vertek: „Said they liked the Nottingham lace better; it was wider and
had more pattern to it! She still did a bit to keep her hand in.”
Nem találtam semmit a nottinghami vert csipkéről sajnos, a híres lexikon sem emlegeti, mindenhol csak a gépi csipkéről beszélnek, mert
Nottingham volt egész Anglia, de egy időben az egész világ gépi csipke
központja, még most is Lace Marketnek hívják az egyik negyedet.
És a másik:
„Az egyik asszony például letépte buckinghamshire-i csipkéből készült,
széles fodrot a "második legjobb” keresztelőruháról, és merev gépi
csipkével helyettesítette, mondván, hogy nem hajlandó abban a régimódi
göncben templomba vinni a gyerekét."
Ez annyira megfogott, hogy előkaptam egy Bucks lace mintámat és csináltam egy régimódi darabkát.
Selyem-cérna és pamut.
Ennyi. Hoznék mást, ha lenne, de ajjjj, semmivel sem haladok! Egyáltalán, csinálok én valamit????