Sok kicsi sokra megy?

Majdnem három hete már, hogy nem tudom használni a laptopom, úgyhogy kicsit-ici-picit-de-tényleg-csak-picikét ideges vagyok emiatt. Tudom használni JB gépét, de hát az nem ugyanaz, ezért nem is netezek sokat, ami mondjuk nem rossz azért. Szóval ilyen apró mindenféleségek készültek az elmúlt időben.
Kezdjük két karkötővel, ami igazából három. Az első Beja barátosnénak, aki a neten látott egy romantikus cukiképet, ahol egy romantikus cukikarkötő volt, én meg mondtam, hát, ha szeretnél egyet... mivel nekem is nagyon tetszett, rögtön kettő készült, egy lila (neki), és egy rózsaszínű (nekem). Nem lett pontosan olyan, más a lánc, más az alap. Persze, hogy az általam készített verzió szebb lett:)))))) A cukiképet is megpróbáltam lemásolni, ha már lúd... a kötött csipkekendő anyukám munkája:)

És a rózsaszínű, hogy látszódjon, milyen is lett maga a karkötő:) a három kupac horgolmány, amin pózol a rózsám egy takaró alkatrészei, ami 7 csíkból áll, 5 már megvan, sőt, már össze is van az a rész állítva, hamarosan remélhetőleg elkészül már az utolsó két csík is, mert a takaró csodaszép. Hátráltat a tényező, hogy nagyon pocsék hangoskönyvet hallgatok most, ezért nem halad a horgolásom... de büszkeségből nem akarom félbehagyni. (Umberto Eco A prágai temető. Pedig Eco bácsit szeretem, de ez a könyv a témájával folyamatosan kiverni nálam a biztosítékot)

Időrendben haladva... a harmadik karkötő Zonyikámnak készült. Egy ugyanilyen karkötőt egy lyoni boltban fényképeztem, ahol csillagos eget verő árakon árulnak kézműves termékeket apuci flancos pici leánykái. Felraktam a képet Fb-ra, ahol van egy mappám, ahova mindig fényképezek olyan dolgokat, amiket kirakatokban látok, és szerintem bárki maga is el tudná készteni. Zonyinak megtetszett a karkötő, úgyhogy kapott egyet.

Hogy a romantikus témánál maradjunk, az ablakpárkány olyan üres, a jázminom elvirágzott, a jácintoknak sincs utánpótlása már ilyenkor, már nem élek Amszterdamban, ahol aprópénzért vásároltam a piacon csodaszép virágokat, szezontól függően mindig mást. Némi önsajnálat és kesergés után inkább csináltam virágot selyempapírból. Elvileg bazsarózsának indult, de szerintem inkább beillik szegfűnek. Főleg, hogy a teával való festés nem egészen úgy alakult, ahogy én azt képzeltem, és a halványrózsaszín finomság helyett lett lila és sötétrózsaszínű batikolt papír... Magam is meglepődtem, milyen nagyon látványos egy kis drót, egy kevés zöld dekorcellux vagy hogy is hívják, és selyempapír egy magyar postai zsinórral átkötött befőttes üvegben:)

OK, ez volt a művészi kép, a következőn azért jobban látszódnak a virágok:)

No lássuk csak, mi van még? Óhh, igen. Az előző bejegyzésben emlegetett álmaim fehér csipkés kerek gigaterítője. A maradék fonalból azért csak megcsináltam. Kb 60 centi. Nem túl praktikus, a medve sokkal jobban funkcionál szőnyeként. Viszont ha én megmondtam, hogy nekem ez kell, akkor nekem ez kell, nincs mese.

És ha már itt tartunk, mondtam már, hogy új lakónk van? :) Ő Pofig. Menhelyről hoztuk ezt az állandóan dörgölőző és állandóan éhes urat, aki ciripelő hangokat ad ki, főleg hajnali 5-kor...

Ha már szőnyegnél és Pofignál tartunk, akkor itt megragadom az alkalmat és megmutatom, hogy az előző bejegyzés története váratlan fordulattal folytatódott! Pofig harcba szállt a nagy medveszőnyeggel,

és megmentette a kis pórul járt csivavát!

Azóta is vele focizik, lenne a történet vége, ha én nem csináltam volna inkább egy egérkét, mert annak azért legalább nem lehet letépni a lábát, meg a farka is máshogy van rögzitve.

Nem muszáj a csivavát gyilkolni, jó lesz az egérke helyette:)

És már majdnem végeztünk! Az utolsó gyártmányom pedig egy kollázs. Ami onnan jött, hogy évek óta ábrándozok egy bizonyos tapétáról. Ugye egy tapéta nem egy könnyen megvalósíható álom, ha az embernek nincs saját lakása, úgyhogy... úgyhogy most fogtam magam, előkaptam azt a darab papírt, ami kallódott már mióta, kiragasztottam a szekrény falára kézmagasságban és megcsináltam magamnak miniben. Képeslapok, újságból kivágott képek, fényképek. Igény esetén cserélhetőek, a konyhában nagyon jól néz ki!

Olcsó játék hülyegyerekeknek, lehet nézegetni:)

Kicsi szépségek:)

Egy kis sárga esőkabát, mert nálunk ha esik, akkor annyi esik, mint máshol három nap alatt. És mi mást lehet tenni, mint hímezni, amikor kint esik?:) JB úgyis megjegyezte, hogy mostanában csak boutis-t és csipkét csinálok, alig hímzek. És milyen igaz! Megvettem pl azt a csodaszépséges könyvet és nem is csináltam belőle semmit, szégyen. Azt a bizonyos tündérien csodaszépséges imádnivalóan finom  Sophie Bester - Baquè - Véronique Enginger Mon journal au point de croix könyvet... 

És igen, a csipke. A nagy csipkeprojektet idén már nem fogom tudni befejezni, mert nem volt rá időm, és tegnap meg hazautaztam Pestre. A csipkeverőpárnát meg nem tudtam ugye magammal hozni, mert nagy és nehéz, úgyhogy nagyon bosszant, de el kell halasztanom a befejezést. De még jó, hogy eszembe jutott, hogy a rózsaverés fel volt adva házi feladatnak, megcsináltam a kicsi párnán. Elsőre egy próbacsíkot csináltam, csak rózsaveréssel (egy napig csak bámultam, és pánikoltam, hogy nekem ez sose fog menni, másnap meg friss fejjel leültem, ránéztem, elkezdtem csinálni és ráéreztem. És untatott, mert nagyon egyszerű... úgyhogy megcsináltam a könyvjelzőt, ezüst szállal nagyon szép lett). A kép pocsékul sikerült, de amilyen okos vagyok, elfelejtettem magammal hozni a könyvjelzőt, amikor lefényképeztem, akkor meg nem néztem meg, hogy hogy sikerült. Úgyhogy ez van, most már nem fog másik kép készülni (hm, észrevettétek, hogy mostanában állandóan a fényképeim miatt mentegetőzöm? Ajj.)

Rég volt már "anyukám kötötte" rovat. Most elbüszkélkedek az én új, gyönyörűséges nyakmelegítőmmel. Jane Austen-ihlette minta, nem kérdéses, hogy az egész kollekcióra fájna a fogam... Ez most pihe-puha fonalból (Malabrigo Silkpaca 70% alpaka 30% selyem), szóval még a kényes-finnyás nyakamat sem szúrja.

Meg ha már kicsi szépségek a bejegyzés címe, akkor ez a kép sem hiányozhat:)

(és kettő azért, mert ha már elkészültek, akkor már legalább legyenek valahol:) Egy, a Mouans-Sartoux-i golf és egy Grasse látványa kb ugyanonnan. Imádom, amikor a felhők alacsonyabban vannak, mint a hegyek teteje:)

 

"Bavoir à l'ancienne"

Francine Nicolle (a boutis-királynő:)) Petits trésors de boutis könyvéből. JB, a zuram unokatestvérének két hete született karamellakislányának:) 

A kis köröcskéknek "Rosette de Camargue" a neve, hivatalosan nem így kéne csinálni, de a mintát könyvtári könyvből szedtem (ez a legnagyobb csoda itt, hogy egy csomó boutis-könyv van szétszórva a helyi könyvtárakban), és nem vittem magammal, amikor elutaztunk a hosszú hétvégére JB nagyszüleihez, ezért a köröcskék közepét saját kútfőből csináltam, nem a leírás szerint.
Másik módosítás, hogya virágokat és a kontúrt point de Beauvais-val csináltam (a horgolótűs hímzés)

Ez az, amire azt mondtam, hogy ohhh, semmiség lesz! Kb fele annyi időre becsültem első ránézésre a mintát, lett belőle kb 50-60 óra munka. A minap volt szerencsém egy varrónővel beszélgetni, anyósom jelenlétében, aki nem ért semmit a kézimunkához, csak azt látja, hogy én mit csinálok, és bizony felmerült a kérdés, van-e értelme az ilyen fejedelmi, de kissé felesleges ajándékoknak, főleg olyan átlagembereknek, akik el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen apróságban. Egyértelműen mindenki a nemre szavazott egy hatalmas sóhajjal. Ez van. Viszont szép. Nagyon. (és nem azért, mert én csináltam, hanem mert a boutis az valami varázslat)

 "3D hímzés" - ahogy JB a boutis-t nevezi:)

Egyéb közlemény: a nagyszülőktől visszatérőben tettünk egy kis kerülőt, és vééééééééééééééégre eljutottam a boutis-múzeumba! Ahogy JB mondta, jó, hogy nem ketten mentünk, hanem anyós is jött, legalább volt egy orvos a közelemben, ha véletlenül újra kéne éleszteni, mert elájulok a látványtól. Közel voltam  hozzá! Totál zavarban voltam, de már kétszer voltunk ott februárban, csak mindig zárt ajtókat találtunk, mert hülye vagyok és elnéztem a nyitvatartási időt. Most előre telefonáltunk, biztos, ami biztos :)) Szóval egy régi vágyam teljesült. Kivételesen kirakok magamról egy ritka rossz képet, a megilletődöttség van a fejemen és a zavar :D 
http://www.la-maison-du-boutis.com/musee.html
Az a múzeum egy csomó ötlet, egy csomó ahhhhhaaaa, meg nemáááááár ilyen piciben is lehet!! Meg ilyet nekem is csinálnom kell, meg hűűűű meg óóóóóóóóóóóó meg ♥♥♥♥♥♥ :)

Egy nagyon szép kép még, egy csepp provence-i falu, Viviers (07). Azonnali szerelem, oda akarok költözni!

Meg ezt most csináltam, amikor a boutis-t fényképeztem, nagyon nevettünk, amikor megláttuk a végeredményt. Clint Eastwood a vadnyugaton nem tud olyan pillantást produkálni, mint egy éhes macska;)

(ez a kép egy régi filmes fényképezőgép objektívjével készült, kézi beállítással. A többi nem:)) Viszont még mindig nem barátkoztam meg az új fényképezőgéppel, de macskát azt tud fényképezni, ezt mindenképpen az előnyei közép kell sorolnom:))

Molykönyv-jelző

A csipkémen dolgozom hivatalosan. Gyakorlatilag meg egy újabb előkén, mert gyorsan össze kellene hozni vmit a zuram unokatestvérének, én meg lelkesen, a szokásos nagy mellénnyel rávágtam, hogy legyen boutis, gyorsan meglesz az! Hehe. Hehehehe!!
Viszont a múlt héten beszereztem kérésre egy könyvet, ugye nem magamnak, de hát azért csak belekukkantottam... a különböző öltések és plusz a könyvesboltban látott könyv, amiért kicsit fájt a szívem, de ugye nem lehet mindent megvenni, ami tetszik, szóval a kettő együtt megihletett a Moly könyvjelzőtervező pályázatára.
Saját rajz, mindig ezt a macskát rajzolgatom mindenféle háttérrel. Régen sokat ült Amszterdam csatornái mentén, a kislány később csatlakozott hozzá, az eredeti gazdája kevésbé kedves:)
A Moly logóját csak leloptam egy régebbi könyvjelzőről és digitálisan raktam rá, nem lett túl szép, de nem is kell rá a kiírás szerint, csak helyet kell hagyni neki. Mivel teljesen esélytelen, hogy nyerjek a pályázaton, ezért már most nyugodt szívvel felvállalom:) Amilyen kicsiben és 90 fokkal beforgatva kerülnek fel az oldalra a tervek, a világon senki sem fog rájönni, hogy ez most nem a szokásos rajz vagy festmény, hanem valami más technika, a rajz önmagában meg nem akkora durranás, hogy sikert arasson. Másfelől viszont rájöttem, hogy tökéletes lesz a Moly-könyvbe, majd oda beragasztgatom, ha eljut hozzám egyszer (még a világvége előtt elvileg...)
Jó molyolást!:)

Miss Jane's regency reticule :)

♥♥♥

Does it ring a bell?:)

Annyit segítek, hogy az eredeti képen nincs macska, de Lady Rosana mindenképpen rajta akart lenni az én verziómon, nem volt sok választásom, ha megpróbáltam lepakolni onnan, akkor nagyon kiosztott. Úgyhogy maradt.

Mostantól ebben hordom a bobinákra tekert fonalakat, amik szükségesek az éppen aktuális hímzésemhez. A hímzés közelebbről:

Point de beauvais -val készült, a horgolótűs hímzéssel, és sok kis francia csomóval a magok helyén a zöld virágok közepén. A rajzot magam rajzoltam egy kép alapján. Ha sikerült rájönni honnan, akkor gratulálok, te is Colin Firth -függő vagy:) Ha nem, segítek:

 

Aznap, amikor úgy éreztem, hogy az ostobaságszint már elérte a kritikust a dolgozóban (hála a takarítónőknek), úgy gondoltam, muszáj valamit tennem az agyam megmentése érdekében, úgyhogy kipróbáltam két új öltést, az lett a hátoldala:

Ez a kettő meg csak azért, mert vicces:)

Sabbath le photomatou

Mert most mintagyártási kényszerem volt, és Sabbath, Emily the Strange egyik macskája mindig megihlet

40 countos vásznon, 2x2 szálon hímezve pont fényképméret lett:)

A harmadik képen kicsit bepislogott, de hát ez nem az én hibám...

Ki szeretne egy fotóautomatában pózoló fekete macskát könyvjelzőnek? Itt a minta:)

 Van már pár mintám vele, csak nem varrtam még ki őket, vagyis nincsenek még tesztelve, pucolgatva, tökéletesítve, de ha nagyon kell, tudok küldeni pl egy csudaszép "Sabbath du chat noir" korabeli plakátot Théophile-Alexandre Steinlen után szabadon:))

Egyébként itt az eredeti: 

Két könyvkukac

Ajándékba két könyvmolynak:)

Vert csipke, Zonyikám, vert csipke!:)
Egyébként most nagyobbacska ajándékon dolgozom, ezért nem nagyon van mit mutatni. Minden jel arra mutat, hogy áprilisban nagynéni leszek... készülök serényen az ifjú hölgy fogadására!
Boutis technikával csinálom, mert azzal csudálatos dolgokat lehet készíteni kisbabáknak!És csak reménykedem, hogy szép lesz a végeredmény, ez az első komoly boutis-m.

Az a szerencsém, hogy a mintát előre kell felrajzolni az anyagra, különben (a szokásos) nehézségekbe ütköznék az elkészítés során.
Amikor már tele a fejem a sok fehéren fehérrel hímzéssel, akkor néha csinálgatom a korábban már említett csipkemintákat a könyvemből. Kis gyakorlatok, nagyon praktikusak arra, hogy felhasználja az ember a nagyobb munka után a verőkéken maradt maradék fonalakat és hogy kicsit kikapcsoljon.

Kb így állnak most a dolgok mifelénk!
Egy kis francia kulinária: egy krémsajtos szendvicsre rátéve a kisvirág, ohhh, gyönyörű és finom!:))

Új nyakláncom

Új nyaklánc az új rózsaszínű fölsőmhöz.

Csak ahogy a nagy kedvenc karkötőmet is csináltam: ráakasztottam mindent, ami tetszett.

Talán szombaton felavatom. Mondjuk a Moly-talin:)

És a plusz kép. Internetenről loptam az ötletet, muszáj volt kipróbálnom, Pincevirág cicának meg nem volt ellenvetése:

Hardanger könyvjelző

A párnát még nem varrtam készre, nem sok erőm lett volna ülni az asztal mellett az elmúlt napokban, miután kicsit beteg lettem, de már jobban vagyok, ha nem is túl fényesen. Éljenek az őszi vírusok!

Közben csináltam egy könyvjelzőt anyósnénimnek, mert nagyon körülrajongta a párnámnak a középső részét (a rózsaszínű rózsák igen távol állnak tőle viszont:)), nekem meg volt olyan 28-as ekrü DMC anyagom, amilyen a kitben is volt, azon készült egy csomó munkám, amikor még csak álmodoztam a 40 countról:)
Plusz a kitből maradt 8-as perlé és Waterlilies fonalak, a jó ég tudja, milyen színben, mert ezt a motringot már vagy három éve vettem, és azóta sem fogy el. Igazán jó befektetés volt azt hiszem:))

Szóval íme a második hardangerem:)


És mert mindig bepróbálkozom ezekkel a régi hatású képekkel (több-kevesebb sikerrel;))



Meg ha már az ősz témája felmerült...

(igaz pár napja írtam bele, de most pihen a macskás blog, majd egyszer igazán újraindítom, addig meg az a kevés macskakép itt is elfér, hát nem?)