Lámpaernyő

Egy Maison Romantique újságban láttam meg egy régi csipkékkel bevont lámpaernyőt, és naaaaaaagyon szerettem volna én is egyet.

Persze vehettem volna a bolhapiacon olcsón régi csipkéket, de én nem én lennék, ha nem a bonyolultabbik megoldást választom, vagyis nekiállok magam meghorgolászni hozzá a terítőcskéket. Szerettem csinálni, mert nem kellett odafigyelni ezekre az egyszerű mintákra, most egy elég macerás, stresszes időszak van a hátam mögött a lakáskereséssel meg minden egyébbel. Végre fel is lett akasztva, vicces volt ahogy a zuram és a bátyám bénázták fel:) A mintákat szimpátia és kedv alapján válogattam Diana és Crochet Creation újságokból. És ha már Diana... kicsit Diana Barry-érzésem volt, mire befejeztem az összeset:)

 
Diana Barry: Myra Gillis had 37 doilies when she got married, and I'm determined to have AT LEAST as many as she had.
Anne Shirley: I suppose it would be impossible to keep house with only 36 doilies. But I assure you, Mr. Wright, Diana will be the sweetest little homemaker in the world... so long as you can afford to let her keep up with the Gillises.

Összesen 15 vagy 16 darabból áll (elfelejtettem megszámolni a végén és azóta már fel lett akasztva). Köztük van az Első Horgolt Terítőm is ám!:)) A kakukktojás egy boutis, amit még régen egy próbarabnak készítettem egy nagyobb munkához, amit még mindig nem fejeztem be, és most ez a kallódó próbadarab annyira idekívánkozott, hogy beépítettem őt is.

Hiszen a boutis jellegzetessége köztudottan akkor jön elő, amikor átvilágítják, ezért használják lámpaernyők készítéséhez is. És bár nem látszik, de csetneki csipke mintával horgoltam körbe azt a boutis-t, a nagy francia-magyar keveredés jegyében, mert nálam ne keverednének az országok és kultúrák? Hajjaj, de mennyire keverünk!
No, akkor még egy kép A Tojásról, csak a rend kedvéért, hogy látszódjon, hogy a fekete passzpartun fekete csipke van, és hogy egy ezüstös kis hópehely fityegőt bevontam csillámporral és azt akasztottam fel végül dísznek.

Meg egy extra kép, virág, amit a zuramtól kaptam egy nagy alkalomra.

Madárkaságok

A fantáziám mostanában padlón van, az agyam mástól van lefáradva, ezért nem sok ötletem volt, mit is készíthetnék ajándékba Mamzinak. Végül lerajzoltam az ő saját madárkáját (mindenki ismeri, aki valaha kapott tőle már levelet;))) és kiboutis-ztam.

Nem lett világbajnok, de egyenesen van varrva!! Azt hiszem életem első dolga, ami nem csámpás. Persze, mert kézzel csináltam, a varrógépem még nem érkezett utánam:)

Igazából a szütyő ötlete onnan jött, hogy beleszerettem egy kismadárba, és arra gondoltam, hogy végtelenül banális ajándék, vagy sem, otthagyni egyszerűen nem lehet.

 Szóval ő volt a fő ihlető:)

Most, hogy közel költöztem Mamzihoz (röpke 500 km van Lyon és Saumur között, francia mértékkel ez már egész elfogadható), sokkal egyszerűbb lett az élet! A férje konferenciára utazott a múlt héten... nincs otthon a macska!
Meghívott magához kicsit cincogni, amit én örömmel elfogadtam:) Jó volt kicsit kilépni a költözés utáni sokkból. Ment a háttérben Anne Shirley és Mr Darcy, és a kézimunkaszakkör. Be sem állt a szánk!:)) Én horgoltam, Mamzi hímzett. Sajnos most teljesen horgolásmentes életre van szegény kárhoztatva, amiért én már hősként tekintek rá! A sokat emlegetett sárga-rózsaszínű szobájában aludtam, úgy, mint a bunda. Én, aki új helyen képtelen vagyok aludni! Aztán szépen lassan kiderült a turpisság... annak az ágynak az alsó részében van az ő kincsesbányája... fonalak, csipkék, anyagok, gombok... lehet engem ennél jobban elszállásolni???:))

Ó, és még egy hatalmas élmény! Megnézegettük egyenként a koczkákat, amiket a nagy takaró-játék keretében kapott. Na az nem lesz piskóta! Amint újra tud horgolni, nekiáll összeállítani és... és... és hihetetlenül fantasztikus lesz! A legegyszerűbb alapkockát is olyan jó volt kézbefogni, a sok-sok szeretet és kedvesség, ami belőlük árad annyira átmelengeti az ember szívét! Beleolvasgattam a levelekbe, képeslapokba, amik a koczkákat kísérték és egyszerűen elönti az embert a jó érzés, valahogy zseniális, mindenki, aki küldött koczkát!! És nagyon-nagyon irigylem, amiért neki ilyen szeretet-takarója lesz!:)
Autóztunk is kicsit a környéken, jaj, azt is úgy szeretem, most már elmondhatom magamról, hogy láttam igazi Loire-menti kastélyt. Nem is egyet! Mert tényleg egymás hegyén-hátán, mindenütt kastélyok vannak! Aaaaaaaaaaaaj, gyönyörű környéken lakik, annyira más, mint az a Franciaország, amihez én vagyok szokva! Mindenütt ici-pici fehér házikók fekete palatetővel. ***Sóhaj*** Köszönöm Anita, nagyon-nagyon!:)))

Ó, és a vonaton befejeztem az extragyors minihorgolásomat, amit csak azért csináltam, mert az anyukám kötötte csipkés nyakmelegítőmet már kezdem félteni, annyit hordom, gyakorlatilag minden nap, ezért csináltam egy egyszerűbbet, a szürke hétköznapokra:)

(A képeken Saumur látható, a kastély pedig Château d'Ussé - annak a gyönyörű berendezésével és a szép ruhás lakóival:) Továbbá a madárka alatt lévő szívalakú kis horgolás is saját... csak még nincs végső formába öntve:))

"Bavoir à l'ancienne"

Francine Nicolle (a boutis-királynő:)) Petits trésors de boutis könyvéből. JB, a zuram unokatestvérének két hete született karamellakislányának:) 

A kis köröcskéknek "Rosette de Camargue" a neve, hivatalosan nem így kéne csinálni, de a mintát könyvtári könyvből szedtem (ez a legnagyobb csoda itt, hogy egy csomó boutis-könyv van szétszórva a helyi könyvtárakban), és nem vittem magammal, amikor elutaztunk a hosszú hétvégére JB nagyszüleihez, ezért a köröcskék közepét saját kútfőből csináltam, nem a leírás szerint.
Másik módosítás, hogya virágokat és a kontúrt point de Beauvais-val csináltam (a horgolótűs hímzés)

Ez az, amire azt mondtam, hogy ohhh, semmiség lesz! Kb fele annyi időre becsültem első ránézésre a mintát, lett belőle kb 50-60 óra munka. A minap volt szerencsém egy varrónővel beszélgetni, anyósom jelenlétében, aki nem ért semmit a kézimunkához, csak azt látja, hogy én mit csinálok, és bizony felmerült a kérdés, van-e értelme az ilyen fejedelmi, de kissé felesleges ajándékoknak, főleg olyan átlagembereknek, akik el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen apróságban. Egyértelműen mindenki a nemre szavazott egy hatalmas sóhajjal. Ez van. Viszont szép. Nagyon. (és nem azért, mert én csináltam, hanem mert a boutis az valami varázslat)

 "3D hímzés" - ahogy JB a boutis-t nevezi:)

Egyéb közlemény: a nagyszülőktől visszatérőben tettünk egy kis kerülőt, és vééééééééééééééégre eljutottam a boutis-múzeumba! Ahogy JB mondta, jó, hogy nem ketten mentünk, hanem anyós is jött, legalább volt egy orvos a közelemben, ha véletlenül újra kéne éleszteni, mert elájulok a látványtól. Közel voltam  hozzá! Totál zavarban voltam, de már kétszer voltunk ott februárban, csak mindig zárt ajtókat találtunk, mert hülye vagyok és elnéztem a nyitvatartási időt. Most előre telefonáltunk, biztos, ami biztos :)) Szóval egy régi vágyam teljesült. Kivételesen kirakok magamról egy ritka rossz képet, a megilletődöttség van a fejemen és a zavar :D 
http://www.la-maison-du-boutis.com/musee.html
Az a múzeum egy csomó ötlet, egy csomó ahhhhhaaaa, meg nemáááááár ilyen piciben is lehet!! Meg ilyet nekem is csinálnom kell, meg hűűűű meg óóóóóóóóóóóó meg ♥♥♥♥♥♥ :)

Egy nagyon szép kép még, egy csepp provence-i falu, Viviers (07). Azonnali szerelem, oda akarok költözni!

Meg ezt most csináltam, amikor a boutis-t fényképeztem, nagyon nevettünk, amikor megláttuk a végeredményt. Clint Eastwood a vadnyugaton nem tud olyan pillantást produkálni, mint egy éhes macska;)

(ez a kép egy régi filmes fényképezőgép objektívjével készült, kézi beállítással. A többi nem:)) Viszont még mindig nem barátkoztam meg az új fényképezőgéppel, de macskát azt tud fényképezni, ezt mindenképpen az előnyei közép kell sorolnom:))

Kalotaszegi boutis csirkepár:)

 múlt héten, vagy mikor is volt az, szóbakerültek a magyaros motívumok, amikor Mamzival beszélgettünk. Éppen azt fejtegettem, hogy szerény véleményem szerint egyesek kezdenek már átesni a ló túloldalára. Kicsit túlzásnak tartom, hogy mostanában már mindenre rárakják a magyaros motívumokat, de tényleg mindenre, oda is, ahova valahogy már nem kéne, és leginkább ugye a kalocsai meg a mezőkövesdi a menő, mintha más nem is lenne. És akkor megint villámcsapás, és kitaláltam, hogy na, akkor egy magyaros boutis még elfér azon a bizonyos koczkatakarón:)) Egy kalotaszegi írottas akármicsodán (talán párnahuzat?) ült két madárka, azokat rajzoltam át boutis-zható mintává. Aztán még kapott egy kis csipkét is a két csirke:)

A madárkák faji besorolását illetően egyébként erős kétségek merültek fel, és amikor utánaolvastam, azt találtam, hogy a kalotaszegi mintákban nem is használnak madarakat (!!!), csak növény- és virág- motívumokat (és most persze, hogy nem találom azt a szócikket, amit erről olvastam a MEK-en, rrrrrrr). Van még hova beleásni magamat a kérdést illetően:)
A madárkák egyébként folyamatosan beszéltek és beszéltek és beszéltek (általába JB beszéltette őket, de sikerült együtt is nagyon hülye párbeszédeket rögtönöznünk), feltételezéseink szerint ez a titka annak, hogy a posta rekordot döntött, és 24 órán belül kézbesítette őket. Nem bírták hallgatni a sok csipogást...

Akinek még van még koczkagyártási kényszere, ne tartsa vissza, a játék határideje meg lett hosszabbítva október végéig! És az én koczkáim nem játszanak, úgyhogy annyival is több esélyetek van nyerni:P

Zene a koczkákhoz, a csirkék folyamatosan ezt hallgatták. Repeat módban, sajnos van egy ilyen hülye szokásom, hogy napokon át ugyanazt a dalt hallgatom. JB-t, a zuramat azért kímélem, fülhallgatón keresztül csinálom:)


Az előző bejegyzésben még azt írtam, hogy Chuck, az én régi fényképezőgépem mindig a táskámban lakik, az új meg túl nehéz és nagy ehhez, és túl bonyolult is. Nos... egy szép napon leejtettem a táskámat. És Chuck megadta magát. Nem ez volt az első eset, hogy leejtettem, csúnyább dolgokat is túlélt már pedig. Magam alatt vagyok még mindig, de örülök, hogy nem az új DSLR-em volt benne... Nincs más kiút, kénytelen vagyok megbarátkozni vele most már. Forgatom buzgón a 400 oldalas leírását, sálálá. Pl mennyi ideig tartott, mire rájöttem, hogy mi okozza azt az erős kontrasztot a világosabb és az árnyékosabb részek között... na nem mintha nem tudna jól is elsülni néha, az első igazán kedvenc képemet már sikerült megcsinálnom:) OK, itt programmal is ráerősítettem azért. Figyelitek, milyen szép Coca-Cola fontokat vadásztam le neten?:)

A makrója nem elégít ki, de ez az objektívtől függ, úgyhogy csönd, Laura, nem nyafoghatsz emiatt!

Ez meg... hát hajócsipkés bögre, egy kirakatban találtam, nem a fénykép a lényeg:)

És most tényleg nem fogok semmi mást csinálni már év végéig, csak ami a listámon szerepel.
- A nagy provence-i boutis-m
- a csipkelegyező (amikor belekezdtem, nem gondoltam, hogy ekkora munka lesz...)
- A Dimensions párizsi biciklije, ezer éve elkezdett kép
- ha lesz rá időm, akkor a neverending egg Fabergé-tojásomat is csinálgatni fogom, amin már ides-tova 7 éve kotlok.
A BTW-projektek (by the way, amikor kicsiket csinálok, amiket magammal tudok hurcolászni és a buszmegállóban is elő tudom kapni a táskámból, ilyen volt pl a két csirke is:))
- a csipkelegyező rózsáiból még három hátravan
- pici gobelin-táska
- táska, amiben hozhatom-vihetem a fonalakat az előző kettőhöz (értelemszerűen ez van most műsoron, habár nagyon várom a horgolótűt, amit vasárnap rendeltem meg a hímzéshez, mert most csipkeverős hétköznapi horgolótűvel csinálom a hímzést, ami nem olyan kényelmes a point de Beauvais-hoz. Vasárnap összeszámoltam az idei szezon borravalóját és jól elköltöttem a Midon-dentelle honlapon csupa gyönyörűségre, többek közt egy speckó horgolótűre...)
- Abigélnek babaajándék, ezer pici tervem van neki:)
- ha lesz időm, játszom az ír csipkével, és megpróbálom megcsinálni a most megjelent Broderie Inspiration újságban lévő szőlőt, ami valami hihetetlenül izgalmas, számomra totál új technikát ír- Casalguidi
És verjetek agyon, ha ettől a listától eltérek... köszönöm:)

Boutis hongrois & Vieux Luxembourg

Igeeeeeeen, megérkezett a csomag, úgyhogy lehet mutatni:) Hogy ebben a hónapban is csináltam azért valamit. Nem nagyon túl sokat sajnos, de tudjátok: "legalább van munkám" (és még szeretem is, csak ne kéne néha reggel felkelni...). Szóval június hónap két szerény terméke két 15x15 centis "mamzikoczka" lett.

Koczka 1, egy boutis, amin egy tényleg nagyon jól boutis-zható magyar motívum van (minta erről az oldalról, az ötlet pedig a Nini kicsi boutis blog szerzőjének a fejéből pattant ki - egy hozzászólásában a blogomhoz. Az ötlet mostanáig várta a tökéletes alkalmat:))

Külön felhívom a figyelmet a tömködőmre... hát nem csodálatosan gyönyörűséges??? És annyira olcsón vesztegetik a neten az ilyeneket, hogy az már szégyen! (nem baj, legalább nekem is lehet egy igazi, régi tsudálatos boutis-eszközöm! Amióta megvan, folyamatosan irigyelem magamat érte:))

Koczka 2. Mamzi a Villeroy & Boch Vieux Luxembourg porcálánjáért rajong (megértem). Úgyhogy lett egy porcelánkoczka, hogy legyen egy porcelántakarója!:) Ez most az ő fényképe lesz:

A minta nem lett tökéletes, elég kevés hely állt a rendelkezésemre - ha nagyobb lett volna, akkor kicsit kidolgozottabb lehetne a minta, és a DMC-szatén 1x1 szálon hímzéshez sajnos túl vastag. De azért így is szép lett, viszont ha kell, szívesen újracsinálom a terítőhöz más méretben!:)

És itt a két koczka együtt, az én tsudaollómmal és a tsudatunkolómal - mindkettő olcsón vásárolt antik darab:)
Érdemes interneten vadászgatni!:) A horgolás a széleken béna kezdőre utal, de megnyugtat, hogy amikor össze lesz horgolva a többi kockával, akkor már nem fog látszódni annyira!:)

Ha nektek is kedvetek támadt 15x15-ös fehér, kék vagy barna színekben pompázó koczkákat gyártani, akkot ne fogjátok vissza magatokat! Ráadásul nagyon-nagyon pazar nyeremények várnak cserébe!!:)
Részletek itt: http://chezmdmselle.blogspot.fr/2012/05/kozos-nagy-nyari-moka-avagy-az-ev.html

Ezen felül még belekezdtem egy elég nagy boutis-ba, amivel igen lassan haladok, pedig imádom. Megcsinálni a mintát és előkészíteni az anyagot két estébe nyúló délutánomba került... Díszpárna lesz egyébként, már kiszemeltem hozzá a padláscsipkéimből az egyik leggyönyörűbbet. Alig várom, hogy már arra kerüljön a sor!:))

És még egyik délután fényképezni is mentem Antibes városába, mert megkértek rá. Én és Chuck Norris, ahogy most már a fényképezőgépemet hívjuk. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a végeredmény, de már az is élvezet, ha "legálisan" elmehetek csámborogni és fényképezgetni bele a vakvilágba, egy megadott témával a zsebemben. Nekem való elfoglaltság, az már biztos!:) Itt van néhány kép, amiket biztos, hogy nem választ ki a "megrendelő", ezért megmutathatom. Nem nagyon törődtem az utómunkával, a türelmemet a fontos képekre tartogatom:)

Mert macska is kell:)

Szóval ennyi, ez van. És attól tartok, hogy most megint vagy egy hónapig nem lesz mit posztolnom!:(