Tolltartó

A zuram kérte, hogy varrjak neki egy nagyon egyszerűt, elment velem boltba is, ő választotta az anyagot meg a színeket. Én rábeszéltem azért egy madárkára, mert az kell. Mert hát valami, ha már nem rózsaszínű, nincs rajta csipke, legalább egy madárka legyen már rajta, hát azért a nagyon egyszerű nem járja... nem volt más választása. Azt mondja, tetszik neki a végeredmény. Nincs más választása:)
Emlékszem, amikor tavaly annyira elrontottam egy varrást, hogy kidobtam, hogyan halászgatta ki a kukából a hasonlóan 40-es vásznon 1x1 szálon hímzett magyar népmeséket, mert neki az tetszik, szóval biztos voltam benne, hogy azért ezzel annyira nem foghatok majd mellé. Egyébként tényleg jó lett, annak ellenére, hogy hűűűű, de nem az én világom:)

Coudre c'est facile újságból a szabásminta, a madárka meg régi minta, kicsit át akartam alakítani, de annyi mindent csinálok egyszerre, hogy semmivel sem haladok, úgyhogy inkább bele se kezdtem, meghímeztem úgy, ahogy megvolt már.
Ja, és ha már Magyar népmesék, eszembe jutott a pár nappal ezelőtt olvasott google translate gyöngyszem. A picasa albumomban a mintához kaptam egy kedves hozzászólást:

"Nagyon köszönöm! Úgy örülök neki, régi vágyam volt a népmesés madárka!" (ezt Főkolomp írta egyébként:) A Google meg volt olyan előzékeny, hogy automatikusan lefordította nekem:

"Я рад, что старое желание народа были сказочные птицы!" ez kb annyit tesz, hogy: "örülök, hogy a nép régi vágya a mesebeli madarak voltak":)))) Azóta nem bírom megállni röhögés nélkül, ha meglátom ezt a mintát:))

És az extra kép most megint egy HDR-próbálkozás, most jutott eszembe feltölteni, már vagy két hetes:)

Frivolité minden mennyiségben:)

1. Anyukám kérésére két kis szivecske készült. Meglepődtem, hogy kisebb lett, mint amit szeptemberben csináltam ugyanaz a minta alapján, de rájöttem, hogy akkor két sorral egészítettem ki, most csak egy volt pluszban. Szóval egészen pöttömök lettek, 5 centisek:)

Vattával tömve, hogy azzal lehessen illatosítani, amivel csak akarja:)
2. Hétfőn este megjöttünk Pestre, kedden pedig feladtam az előző bejegyzésben említett csomagot az ikreknek. Csütörtökön már meg is érkezett Egerbe, pedig nem elsőbbségivel küldtem, csak simán, ajánlottan:) Kellemesen csalódtam a Magyar Postában :)
Szóval ahogy ígértem, itt a teljes kép. Egy pénztárca (két kártyának, papírpénznek és aprónak külön hely) és egy kis zsebhatáridőnapló viccből, mert Zsuzsi mindig megkérdezi, hogy mikor van a születésnapom:)

40-es hímzővásznon 1x1 szálon hímezve, a hajócsipke pedig 80-as Sajou és 70-es akármilyen horgolófonalból. A kisebbik mintácskát még Mademoiselle Anitának küldtem el egyszer, de most nagyon kellett valami, ami összecseng a nagy népmesék mintával, úgyhogy felhasználtam magam is.
Őőőő... most ennyi. Kaptam egy nagy adag könyvet karácsonyra, úgyhogy most szünetel a kreatívkodás.

Magyar népmesék 3. (befejező) rész

Végre kész a tarisznyám!!! Valahogy így sikerült. Nem egy világbajnok, de sose mondtam, hogy jó vagyok varrásban:) Az anyagot az újpesti piac melletti méteráruboltban ajánlotta az eladó, nem tudom mi ez, kicsit olyan, mint egy vastag géz, tapintásra nagyon jó, de borzalmasan nehéz vele dolgozni, foszlik és csúszik és izeg és mozog. De a végeredmény tűrhető:)

Meg egy virágocska:)

Magyar népmesék (2. rész: A minta) és a provence-i kincsek

Végre befejeztem a hímzését, már csak tarisznyává kell varrni, de mert a varrógépem érkezése csak novemberben várható, addig még lehet, hogy mást találok ki vele:)

 34 count linen,  
17,5*12cm, 
Gloriana silk threads (#035 Poinsettia)

A minta. Egy-két ici-pici változtatás van benne a meghímzetthez képest, ugye emiatt nem osztottam meg rögtön, hogy biztosan jó legyen a végeredmény. Színkódot nem adok hozzá, válasszatok egy szép pirosat, vagy ami tetszik:) Sok szeretettel:)

A provence-i kincsekről pedig... szóval az úgy volt, hogy... Múlt héten meglátogattuk JB-m nagyszüleit. Egy gyönyörűséges, 17. századi farmból átalakított házban laknak, maguk építették újjá, a nagypapa faragott mindent, a lépcsők korlátjától a wc-kefe tartójáig, a nagymama rakta ki mozaikból a teraszt, az asztalokat, a medencét. Eszméletlenül szép, hatalmas szemekkel és leesett állal bámultam a kastélyokból származó gyönyörű bútorokat, 200 éves könyveket, a festményeket szép ruhás nénikről és bácsikról, de volt ott 18.századi esküvői fátyol, selyem napernyő, kézzel hímzett japán selymek, meg mindenféle csecse-becse. Jobb, mint egy múzeum, megfoghattam bármit, amit akartam. Már önmagában is egy álom volt abban a házban lenni, de amikor JB nagymamája látta a lelkesedésemet a csipkék iránt, mondta, hogy menjek vele a padlásra.

Koszos, poros bőrönd, de a cimke rajta kecsegtetően hangzik. 65 karton csipke... nagy nehezen kinyitottam a berozsdásodott lakatot, és ez a látvány fogadott:

Vihetek bármit, nem kell senkinek, már ezer éve itt vannak, a kutyának sem kell... Szerintetek meg tudtam szólalni? Nem. Turkáltam kicsit, aztán becsuktam a dobozt, erre aludnom kell. A nap folyamán még kétszer visszamentem, hogy meggyőződjek arról, hogy nem csak a szemem káprázott, de nem, tényleg sok-sok méter csipke várt rám a régi bőröndben! JB mondta, hogy csináljak valamit belőle a nagymamájának, de nem volt nálam semmi eszköz, semmi ötletem nem volt. Végül eszembe jutott, mennyi levendula van száradóban a kertben. Legeltem belőle egy kicsit és csináltam egy levendulabuzogányt. Összesen végül három készült, sikere volt:)
Igazi provence-i levendula antik csipkével, ha nekem egy évvel ezelőtt valaki ezt mondja, amikor az irodanegyedben összelopkodott levendulából csináltam az első nyeszlett kis levendulabuzogányomat, nem hiszem el! (egyébként 26 szál kell, most már rájöttem, hogy miért nem jött ki pontosan az első sem)

A képen lévő váza pedig... AZT IS ÉN CSINÁLTAM! :)))Én faragtam ám, bizony! Picikét csálé, de mégiscsak az első faragásom. Irtóra tetszett a folyamat, JB nagypapája nagyon örült, hogy végre valaki érdeklődik a hobbija iránt, én meg nagyon örültem, hogy tanulhattam:) El tudnék szórakozni abban a műhelyben! De végül minden jónak vége szakad, haza kellett jönni. Azért néhány csipkét elvittem magammal, biztos ami biztos. De hogy mit fogok csinálni ekkora kincsekkel? Nem tudom. Az egyikben egy kártyát találtam beletekerve. És amikor megláttam a dátumot rajta!!! 1935!!!

Ki rakhatta bele és mikor ezt a kártyát? Tényleg 1935-ben? Vajon megfordulhatott a fejében, hogy 2010-ben fogja megtalálni egy magyar lány? Üzenet a múltból:)
Néhány képeslap, mert Provence tényleg csodaszép! 

Magyar népmesék 1.rész

Sose fogjátok kitalálni, milyen dallam zsongott a fejemben, amíg a mintát csináltam! És most, hímzés közben... Lesz még teteje természetesen, aztán ha elkészült, megosztom a mintát is. Eredetileg tradícionális pirossal akartam hímezni, de nincs nálam az anyag, amire hímeztem volna (egyszerű tojáshéjszínű 28-as vászon), úgyhogy végülis nem az az anyag, akkor lehet nem az a fonal is... (JB döntötte el, hogy színátmenetes legyen és ne egyszínű, őt kell hibáztatni). Ha lesz varrógépem, tarisznyává alakul!

The main motive of the well known animated tv series, the Hungarian Folktales. Should be stitched on orange fabric with bright red threads, but since I have no the proper fabric, I changed also the colour:)