M
ár a neve is imádnivaló!:D Ír csipke cukiság 1912-ből. Kérdés: miért mindig csak a képen jönnek elő a hibák, amiket élőben nem látni?????? Le kéne vasalni a széleken lévő puklikat... Hm... nem csinálunk új képeket, nem és kész. Elégeggyetek meg ezzel, pont. Uff. Nyaff.
Már mutattam róla képet az évösszegző posztban, mert tavaly augusztusban már kész volt az eleje. Egy hónap alatt megvolt az.
Csak hát a hátoldala készült egy évig... csupa háló.
Ha rossz leszek, a pokolban az lesz a büntetésem, hogy csak és kizárólag hálót kell majd horgolnom. Vagy varrnom... vagy... rájöttem, ezért nem szagoltam még hozzá a tűcsipkéhez, ahányszor kerülgetem, mindig elszaladok tőle, és nem azért, mert kicsinek érzem magam hozzá, hanem mert csupa háló:D Kihoztam a könyvtárból egy csudálatos könyvet, gyönyörűséges és tökéletes leírások, normál körülmények között alig várnám, hogy új projektbe, új kézimunkafajtába kezdjek bele, de a tűcsipke valahogy mégsem, nem, nem tudom. Háló! Ennek az elején három fajta háló van, de nem olyan nagyon tömény, meg érdekes is három különböző hálót csinálni, de a hátolda???? Áááááááááááááááá!!!! Most azért a nyári agypusztulás időszakában megembereltem magam és befejeztem legalább ezt a hálót.
És mert volt egy óóóóóóóóriási motivációm! Nem szeretek nyilvánosan előre beszélni a terveimről, nem babonából, de mégis. Persze privátban mindig kikotyogok mindent:D De úgy izgulok, hogy nem igaz. Kibillentett a lelkivilágomból egy szeptemberben várható program. Szóval még azért fejeztem be. Majd mesélek róla szeptemberben, ha minden a terv szerint alakul. Óóóóóóóóóóóóóó... annyit elárulok, hogy Firenzén keresztül utazom oda... *két perc ábrándozási szünet* Még tavaly vettem Clonesben, Írországban azt a régi len cérnát, az előző előtti bejegyzés hajtyűje is abból készült. De az csak amolyan mellékprojekt volt, mert ahhoz a vintage cérnához én egy óóóóólyat, de óóóóóólyat akartam csinálni, hogy na! Csak mit? Egy dolog biztos volt, az Antique Pattern Libraryből lesz hozzá a minta, és amint megláttam a Priscilla 2 elején ezt a táskát, el volt döntve. Ahogy Máté Julcsi kijelentette, amikor megmutattam neki: te szereted az ilyen csupa rózsa, giccsesebb darabokat. Én meg mint egy hiperlelkes kutya, aki csóválja a farkát, úgy bólogatok, hogy az egész testem mozog bele! Még a nyálam is folyna, ha kutya lennék! Az APL-en ritkán vannak mintarajzok, itt se volt, ezt úgy oldottam meg, hogy a fényképet rajzoltam le, a leírás szerinti méretet is tökéletesen hozta a cérna, örültem, hogy így ráéreztem. A szélén, körbe a keretet szolgáló puklik (mittudomén, mi a neve) meg a karikák a 30-asból készültek, mert féltem, hogy nem lesz elég a 80-as, de elég volt egyébként, de nem baj, nem feltűnő a különbség. 0,75 és 1-es horgolótűk. Két dologban tértem el a leírástól, elvileg pamut kéne, én meg lent használtam, de az sem feltűnő, és hogy puha szatén vagy selyem kellene a béléshez, én egy merev lent varrtam bele, mert úgy szebben mutatja a mintát. Sok agyalás volt, milyen színű legyen a bélés, végül megkérdeztem nagyfőnököt (még mindig a Julcsi), aki a fehéret javasolta. És ha a nagyfőnök azt javasolja, akkor azt csinálom. Mellesleg igaza volt. Mindig igaza van, ő a nagyfőnök. Összesen 8 órámba telt belevarázsolni tisztességesen a bélést, a lyukakba is belevarrtam, jól elszórakoztam vele, de hát ez semmiség volt a nyomorult hátoldal után... Azért maradéktalanul nem vagyok elégedett vele, de mivel is lennék? A monogramra viszont büszke vagyok, a csetneki csipkék bajuszkáinak a formázása már úgy megedzett, hogy mit nekem kiformázni egy egymásba fonódó C-t és L-et?:D
Meg a tavalyi kép, amit már mutattam, de még mindig nagyon-nagyon szeretem! Azért készült, mert Instagramon a Vintage Summer Challenge egyik témája a My PURSE-onality volt. Azt hiszem, benne vagyok! Félkész, csipke, vintage is meg nem is, kámea, eldolgozatlan szálak és... izé, missing balls:D
ár a neve is imádnivaló!:D Ír csipke cukiság 1912-ből. Kérdés: miért mindig csak a képen jönnek elő a hibák, amiket élőben nem látni?????? Le kéne vasalni a széleken lévő puklikat... Hm... nem csinálunk új képeket, nem és kész. Elégeggyetek meg ezzel, pont. Uff. Nyaff.
Már mutattam róla képet az évösszegző posztban, mert tavaly augusztusban már kész volt az eleje. Egy hónap alatt megvolt az.
Csak hát a hátoldala készült egy évig... csupa háló.
Ha rossz leszek, a pokolban az lesz a büntetésem, hogy csak és kizárólag hálót kell majd horgolnom. Vagy varrnom... vagy... rájöttem, ezért nem szagoltam még hozzá a tűcsipkéhez, ahányszor kerülgetem, mindig elszaladok tőle, és nem azért, mert kicsinek érzem magam hozzá, hanem mert csupa háló:D Kihoztam a könyvtárból egy csudálatos könyvet, gyönyörűséges és tökéletes leírások, normál körülmények között alig várnám, hogy új projektbe, új kézimunkafajtába kezdjek bele, de a tűcsipke valahogy mégsem, nem, nem tudom. Háló! Ennek az elején három fajta háló van, de nem olyan nagyon tömény, meg érdekes is három különböző hálót csinálni, de a hátolda???? Áááááááááááááááá!!!! Most azért a nyári agypusztulás időszakában megembereltem magam és befejeztem legalább ezt a hálót.
És mert volt egy óóóóóóóóriási motivációm! Nem szeretek nyilvánosan előre beszélni a terveimről, nem babonából, de mégis. Persze privátban mindig kikotyogok mindent:D De úgy izgulok, hogy nem igaz. Kibillentett a lelkivilágomból egy szeptemberben várható program. Szóval még azért fejeztem be. Majd mesélek róla szeptemberben, ha minden a terv szerint alakul. Óóóóóóóóóóóóóó... annyit elárulok, hogy Firenzén keresztül utazom oda... *két perc ábrándozási szünet* Még tavaly vettem Clonesben, Írországban azt a régi len cérnát, az előző előtti bejegyzés hajtyűje is abból készült. De az csak amolyan mellékprojekt volt, mert ahhoz a vintage cérnához én egy óóóóólyat, de óóóóóólyat akartam csinálni, hogy na! Csak mit? Egy dolog biztos volt, az Antique Pattern Libraryből lesz hozzá a minta, és amint megláttam a Priscilla 2 elején ezt a táskát, el volt döntve. Ahogy Máté Julcsi kijelentette, amikor megmutattam neki: te szereted az ilyen csupa rózsa, giccsesebb darabokat. Én meg mint egy hiperlelkes kutya, aki csóválja a farkát, úgy bólogatok, hogy az egész testem mozog bele! Még a nyálam is folyna, ha kutya lennék! Az APL-en ritkán vannak mintarajzok, itt se volt, ezt úgy oldottam meg, hogy a fényképet rajzoltam le, a leírás szerinti méretet is tökéletesen hozta a cérna, örültem, hogy így ráéreztem. A szélén, körbe a keretet szolgáló puklik (mittudomén, mi a neve) meg a karikák a 30-asból készültek, mert féltem, hogy nem lesz elég a 80-as, de elég volt egyébként, de nem baj, nem feltűnő a különbség. 0,75 és 1-es horgolótűk. Két dologban tértem el a leírástól, elvileg pamut kéne, én meg lent használtam, de az sem feltűnő, és hogy puha szatén vagy selyem kellene a béléshez, én egy merev lent varrtam bele, mert úgy szebben mutatja a mintát. Sok agyalás volt, milyen színű legyen a bélés, végül megkérdeztem nagyfőnököt (még mindig a Julcsi), aki a fehéret javasolta. És ha a nagyfőnök azt javasolja, akkor azt csinálom. Mellesleg igaza volt. Mindig igaza van, ő a nagyfőnök. Összesen 8 órámba telt belevarázsolni tisztességesen a bélést, a lyukakba is belevarrtam, jól elszórakoztam vele, de hát ez semmiség volt a nyomorult hátoldal után... Azért maradéktalanul nem vagyok elégedett vele, de mivel is lennék? A monogramra viszont büszke vagyok, a csetneki csipkék bajuszkáinak a formázása már úgy megedzett, hogy mit nekem kiformázni egy egymásba fonódó C-t és L-et?:D