Sailor collar blouse

J
ennie Atkinson A Handknit Romance könyvére régóta fájt a fogam, aztán megtanultam kötni, aztán pedig január végén a bátyám megvette nekem:D Bebebebeeee! És ha volt is egy fél perc hezitálás, hogy ezt, vagy a csipkeblúzt csináljam elsőnek, végül rájöttem, elég egyértelmű, melyiket akarom MINDENKÉPPEN most és rögtön. Ez a fölső egyszerűen gyönyörű!

20-as cérnát kér a minta, de nagyon drágán jött ki, meg nem is volt annyi a boltban, ahol vásároltam volna (Monca boltja Újpesten, nagyon szeretem a nőt:)), de a Honleányból volt, csak az 12-es, és én ekrü-lázban égek, és a Honleány egy olyan szuperpuha fonal, hogy egy öröm hordani.

Némi matekozást meg pár kötésminta, aztán nekiálltam. 2,25-ös tűvel készült, oldalsó irányba, kicsit több, mint 5 gombolyag ment bele. Az eredeti leírásban két színnel kell, de nekem jobban tetszik így, a Ravelryn láttam, hogy valaki teljesen fehérben csinálta meg és odavoltam érte. Szuperegyszerű, az egyetlen nehézség az elején lévő betét volt, nehéz volt belőni a hosszt és a bevarrás feszességét, azt rengetegszer bontottam.
Megjártam benne már Párizst is, Patricia Petibon és Philippe Jaroussky-koncerten volt, szóval megpróbáltam átitatni a pozitív energiával, mert egyébként igen negatív körülmények játszottak közre abban, hogy ilyen gyorsan elkészült, túl sokszor jött jól az agy nélküli, mechanikus kötés. Azt hittem, hogy nagyon sokáig fog tartani, kis híján 4 hónap alatt megvolt, viszonylag intenzív kötéssel, nagyon sok nehéz pillanat segített abban, hogy gyorsabban elkészült, mint számoltam. Vékony a fonal és elég bő a szabása, sokat kell kötni. Selfie a színházból:) 

 Egyébként hétöznapokra egyszerűen tökéletes sorttal! Ma délelőtt is láttam egy lányt hasonló szabású fölsővel és sorttal (csak hol vett ilyen fölsőt??? Mert az bolti volt, kell  nekem is!). Szóval helytáll bármikor:D

A következőhöz már megvan a fonal is, meg a próbakötés, csak előbb le kell tudnom a csetnekit, uff.

Egy csámpás gránátalma

E
z a csetneki gránátalma is készült az elmúlt időszakban. Most a csetnekin van a hangsúly, bár megkértek, hogy ne nagyon híreszteljem, mire is készülünk, aztán én, mint lelkes "asszisztens" nem tehetek mást, tartom a számat.
Ez mellékprojekt volt viszont, Máire Treanor kért egy darabot a készülő kendőjéhez, ami elvileg az ír csipke minden külföldre vetődött gyermekéből fog összeállni, és a következő könyvének a borítóján fog szerepelni. Úgyhogy ha nem a megtiszteltetéstől fetrengtem önkívületi állapotban, akkor horgoltam, mert neki ha kell, a föld alól is előkerítek gyári áron vagy 100 gombóc fonalat, oly' elvakult tisztelője vagyok:D
Csak aztán kell még egy ilyen gránátalma, de az már június második felében, mert most nincs rá idő. Nem lett tökéletes, az összevarrásnál toltam el a leginkább, brrrrrrrr, a horgolás része kismiska, nem nehezebb, mint egy nagyikoczka, bárki bármit gondol is a csetnekiről (erről jutott eszembe most egy autóreklámot hallok gyakran az oldalon, ahol zenét hallgatok mindig: kijelenti valaki, nem szeretem a szusit, miért, próbáltad? Nem. A tenisz olyan bonyolult. Miért, próbáltad? Nem. A hibrid autók bonyolultak. Miért, próbáltad? Nem. Na ezt kéne az embereknek, amikor elutasítják a csetnekit). Nem a horgolás része a fejfájós, hiszen az tényleg a hétköznapi rövidpálca, egyráhajtásos, stb, hanem inkább szépen kiformázni és összevarrni. Ez meg gyakorlat kérdése.

Gütermann varrócérna, Schachenmayr Catania fonal betétszál, 0,6-os tű. Az olló a méretek kedvéért van ott. A szám tátva marad, a szemöldököm felszalad, amikor azt látom, hogy vannak emberek, akik vastag fonalat használnak ilyen jellegű csipkéhez, aztán egy motívummal egy lovat le lehet takarni, akkora lesz. Háááááááát... az oroszok is így csinálják az ír csipkét, és az "orosz csipke" külön helyet kapott Máire csipke-gyerekei között, nem ír csipke néven fut! Eltolódtak az arányok, máshogy néz ki, tehát ezt már nem lehet annak hívni. Könnyen le lehet vonni a következtetést, hogy a vastag fonalból készült csetneki motívumokat sem lehet csetneki csipkének nevezni, csókolom a kezét naccsasszony. Hogy csúnyábbat ne mondjak, mert nem illik ugye kritizálni, szép világunkban, de rémálmaimban kísért egy kép, hogy valaki kb 30 centiméteres tulipánt horgolt és van képe csetnekinek nevezni.
Pár nap múlva talán hozom a végre elkészült kötött fölsőmet. Arra sincs idő, hogy azt lefényképezzem tisztességesen, fordítok és horgolok és tanácskozok és csetneki bajuszokat pödörítek és pánikolok, hogy kicsi vagyok én mindehhez:D
Itt egy januári kép egy munkamegbeszélésről, aminek a gyümölcse már nagyon érik, annyira, hogy mindjárt a fejemre toccsan, úgyhogy inkább azzal kéne foglalkoznom és nem neten lógnom.