Probléma 1; ha külön van a füzet, amiben a minta van, és külön a horgolás/kötés, akkor biztos, hogy az egyiket elfelejtem bedobni a táskámba.
Probléma 2; azok a nagyon vékony horgolótűk és kötőtűk állandóan kibújnak mindenhonnan, aztán agyonszúrkálnak engem a táskán keresztül.
Probléma 3; semmivel sem haladok, sosem lesz kész semmi, még a gyors miniprojekt is száz évig tart, nincs sikerélmény, hervasztó az élet, nyaff, nyaff, stb.
Probléma 4; amióta könyvtárból is hozok magamnak könyveket, végképp depressziós vagyok, hogy semmi időm kreatívkodni. A francia kreatív könyvek egyébként is a gyengéim, de miután megtettem azt a lépést, amitől joggal féltem, tényleg elvesztettem az eszemet, olyan könyvekhez is hozzáférek, amik normál körülmények között nem is érdekelnek annyira, nem venném meg, de ha már ott van a polcon és szabadon vihetem... a könyvtár a játszótér és a házunk között van, útban a játszóra bemegyek, kihozok valamit, leülök egy padra, fél szemmel a purdét figyelem, fél szemmel meg lapozgatok és szépen, csendben stresszelem magam. Ha van elég lelkierőm, hazafelé menet visszaviszem a könyvet, ha nincs, itthon halmozok egy kicsit. A menő kártyámmal 20 könyvet lehet hozni, még jó, hogy a purdé is nagy könyvmoly, neki is hozok, kevesebb marad nekem. Ajjjjjjjjjj az a fehérhímzéses könyv, amit a minap hoztam!!
No, hát szombaton, miközben egy anyagokról szóló giccses lakberendezős újságot lapozgattam, megszállt az ihlet, előkotortam minden anyagot, kiválasztottam egy szép pamutot, amiről nem tudom, hogy leánykorában mi lehetett, mert csak egy szétvágott darab, amin egy csipke is volt hosszában. Sakkoztam, számoltam, terveztem, aztán kiszabtam úgy, hogy a csipke is megmaradjon, és az elvárt funkcióknak is megfeleljen.
És tádámm! Kész a sikerélményem!
Nem, persze nem lett kész rögtön. Nem eszik olyan forrón a kását. Lehetett volna gyorsabban is, csak összevarrom, esetleg rávarrok pár bigyókát dísznek, de hát ha már az a fehérhímzéses könyv... A schwalm hímzés nagyon-nagyon tetszik, végül azt választottam. Hááááááááááááááát a tökéletestől messze van, rádöbbentem, milyen rég nem hímeztem, kijöttem a gyakorlatból, alaposan meglátszik, hol kezdtem a hímzést, és hol jártam már a végén:D Meg egy monogram is köllött oda, hogy az antik csipke-antik pamut kellően ki legyen hangsúlyozva, direkt másik fehérrel hímeztem, így elkülönül. Nem lett az se szép, még jó, hogy nem kell odaadnom senkinek, szégyellném:D
Folyamatosan kattogott az agyamban, "keep is simple, keep it simple!!!!" ne bonyolítsd túl, mert nem fogod tudni befejezni még a hétvégén. Még jó, hogy hosszú hétvége volt, mert nem lett volna kész. Lebeszéltem magamat, hogy azzal a szép, kézzel festett rózsaszínnel hímezzem tele, mert mivel cipelni fogom ide-oda, koszos lesz, mosni kell. Pedig gyönyörű a schwalm, ha elütő színű fonalat használ az ember! És bullion-rózsákat akarok! SOKAT! Aztán megegyeztem magammal, hogy nem kell oda bizgenytű és kismillió fityegő és swarovski és patchwork-szerűen rávarrt anyag dekorációnak, mert nem kell állandóan túlzásokba esni és nem praktikus. Úgy fogtam le a kezemet, hogy ne tervezzek mindenhova kisebb hímzést, mert sosem lesz kész. Összességében csak annyit engedélyeztem magamnak végül, hogy egy darab csipkét és egy figurás gombot erősítettem a hátsó borító zsebére, ami az én imádott kis pamutjaimnak a helye mostantól. Mármint az éppen használatban lévőé, mert nem, nem fér bele az egész készletem. Direkt nem, hogy ne is álmodjak arról, hogy magammal akarjam cipelni még azt is.
A borítók belső felén helyet kapott egy-egy kis zseb, bennük egy-egy darab bőrzsebecskével, amin nem jut át a vékony horgolótű, sem a vékony kötőtű (ahhh, a 80-as fonal és a másfeles tű... na de ez egy másik történet!:))
A horgolótűé kicsit kilóg, de el tudom magyarázni, miért! De nem fogom. Nem zavar, a lényeg, hogy nagyon jól tartja és tényleg nem böki át.
Igyekeztem mindenre gondolni, de próbáltam megmaradni az egyszerűnél. Kompakt lett, pont, amit szerettem volna:) Egy hibája van... kicsit utáltam már a végén a varrós origamit, és 2 mm-rel kisebb lett, mint a füzetem. Fogja a manó átvarrni, inkább levágtam a füzet borítójából egy picit!
A füzet a legegyszerűbb A6-os, kockás, puha, ha betelik, nem fáj a fejem, veszek egy másikat. A magammal cipelős projektekhez a mintákat ki szoktam nyomtatni, kivágom, beleragasztom, vagy kiírom, a rondábban sikerült tervezéseket meg félig leragasztom egy szép képeslappal. Így élek én, kérem szépen, a kézimunkás füzetemben, mert van még egy BuJo, de az megint egy másik történet.
Aztán rögtön tudtam ám, hogy Emőke csudaszép kézzel festett fonalait fogom felhasználni az első 3D rózsámhoz. Csak aztán ott volt Emőke molyos karca, amelyikben a borsójának a virágát fényképezte le, és én meg annyira, de annyira szeretem a borsót! Úgyhogy végül a könyvből nem a rózsa készült el, hanem a szagos bükköny:D
Ilyen volt a hímzés, mielőtt kivágtam volna, talán így jobban látszik, mennyire csodálatosak a fonalak! Csak egy fehéret adtam hozzá, minden más Emőke-féle szín:D
És utolsónak egy csendélet. Boldog vagyok, hogy a gyerek, a hülye nyitvatartási idő és az átépítés miatt nem nagyon tudok hozzájutni a főkönyvtár igazi gyűjteményéhez, ahol olyan kincsek vannak, hogy már a katalógust lapozgatva is mélységes depresszióba zuhanok, hogy mindent el akarok készíteni. Azért egyszer elmegyek, és akkor lesz nemulass!