Amszterdami bicikli

 Bicikli + virágözön = Amszterdam. A felirat nem számít:)))

A Dimensions Parisian bicycle készletem éppen ebben a hónapban ünnepelte a 6. évét... mármint azóta, hogy megvettem, elkezdtem, és nem fejeztem be. Becsületemre legyen mondva, cipeltem magammal szinte mindig, a főprojektek mellett ez volt a kis mellékprojekt, amit minden utazásra magammal vittem (másfél év óta egy Emőke-féle macskás, pöttyös hímzőmappában lakott. Még a hotelben a főnököm megkérdezte, miért van nálam mindig akkora táska, amikor megmutattam, megjegyezte, hogy most már világos, ha bármi katasztrófa történik és nem tudok hazamenni, legalább egy évre való kézimunka lapul a táskámban), de alig hímeztem, úgyhogy nehézkesen haladt. Most azért úgy döntöttem, hogy ideje már végre feltenni a pontot az i-re, befejezem és cipelek egy másik félkész készletet mostantól, hiszen van még bőven... Utálatosan sok kontúrozás van benne, keresztek, félkeresztek, több szín összefogása... de nagyon jó figyelni, ahogy ezáltal életre kel az egész kép. Akárhogy nézem, szerintem a Dimensions a keresztszemes készletek királya, királynője, elitje, krémje, arisztokráciája... Egyszerűen csodálatos minden képük, a színek, a kidolgozás, a részletek!

Megfelelő keretet nem találtam sajnos, a beépített szekrény ajtaja meg már egész jól ki van dekorálva rácelluxozott, keretezetlen hímzésekkel, került oda horgolt terítő is már, úgyhogy ott kivárja majd szépen a sorát ez is, jó társaságban lesz:)

Tavasz van, vagy mi a manó, virágzik a horgolt rózsa is! Azért szeretem őket, mert nem fognak elhervadni pár nap múlva:) Talán még bővítem, ha találok szép színeket, amik megihletnek, egy ilyen virág kb 20 perc alatt elkészül, egy motring olcsó osztott hímző egy virág. Kedvenc joghurtos poharamban pont jól néznek ki:)
Mintan innen: http://www.freecraftunlimited.com/crochet-roses.html

Ezen kívül befejeztem egy horgolást, amit nyáron kezdtem el, már mutattam, mert félkészen felvettem, amikor a tűző napsütésben nem volt mit a fejemre tenni:) Most hozzáhorgoltam még két sornyi motívumot, hogy rendesen össze lehessen kötni a két végét. Kéne még pár sor, de elfogyott a fonal, és annyira utáltam horgolni, annyira nem tetszik az egész minta, hogy nem is tudom, minek kezdtem el, miért nem bontottam le és használtam fel a fonalat valami szebbre. Mindegy, marad, a nyakamba mindig kell valami kendő, és a  Cheval Blanc Ambre bambuszfonal nagyon finom tapintásra, jó a nyakamnak.
Minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/snow-queen-shawl-scarf

A horgolt kisvirágoknál rájöttem, hogy van még két dolog, amit nem mutattam. Igazából egy, csak kettő készült belőle. Két miniatűr Kázmér, mindkettő elvándorolt már régestelen régen, de a képeik annyira cukik, hogy muszáj megmutatnom:) Kázmér 1 (Mártának:)

Kázmér 2 (Zonyikának:)

A kedvenc képem, telefonnal készült duck face selfie a fürdőszobában. Facebook-humor:)

Osztott hímzőből készültek ők is, minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/rubber-duckie-2 Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag könyvének egy kulcsszereplője Kázmér:) Ritkán szeretem a kortárs magyar irodalmat, főleg az ennyire... khm, nyers szövegeket, de Cs-Sz A. egy zseni.

Az én unokatestvéremnek

 A kendőm óta kissé visszaszorult a kézimunka, túl sok emóciót tettem bele, azt hiszem:) De van rengeteg befejezetlen kézimunkám, úgyhogy azért ihlet nélkül is van mivel szöszmötölni:)
Például 2012 végén kezdtem hímezgetni egy virágos gobelint, cipeltem magammal, kicsi, praktikus, bármikor, bárhol elő lehet venni (a fonalak egy Anyinyókától kapott nesszeszerben laktak:)). Akkoriban jártunk Moszkvában, és az unokatestvérem nagyon irigyen nézte ezt a hímzést, a virágok már majdnem készen voltak. Én meg nem néztem túl irigyen azt a hímzést, mert nekem túl erősnek, rikítónak tűntek a színei. Akkor jött az ötlet, hogy készítek magamnak egy másikat, pasztelles színekben, ezt pedig az unokatestvéremnek adom, hozzá jobban illik.

Most, hogy hamarosan jön Pestre látogatóba, éppen ideje volt befejezni, hiszen csak néhány levélke és a háttér maradt. A hátoldal  ugyanaz az anyag (hű, de megőrjít, amikor nem jut eszembe egy szó, pedig tudom, mi a neve), amelyiket az én tárcámhoz is használtam, hát úgy tűnik, most nem fényképeztem le:)))

Igazából most már annyira tetszik, hogy legszívesebben megtartanám...

És az lenne a piros betűs ünnep, ha egyszer sikerülne valamit végre nem picikét csámpácsan, hanem rendesen, egyenesen megvarrnom!:)) Ja, igen, az unokatestvérem nagyon jól varr...
Az alapanyagok a szokásos helyekről: a gobelin a Bajcsy-Zsilinszky 35. szám alatt lévő Gobelin-Arttól, a tárcakeret, fityegő a Fabtextíltől.

A kendőm

Készen van. Végre. Mármint tegnap lett készen, de ki kellett mosni, áztatni, szárítani (nehezen szárad, mert nagyon tömör), aztán még vasalni is kellett (nehezen vasalható, mert nagyon tömör:))

Mint azt az előző bejegyzésben írtam, Maire Treanor's "Clones lace shawl" a minta becsületes neve, az Interweave újságokból.

A motívumok Distrifil 8-fonalból, ami olcsó, nagykiszerelésű, hétköznapi fehér pamut (kb 180 gr ment el belőle), a háló meg 60-as "Ören Bayan 6 ply Lace Yarn" cérna (egy pici maradt a 20gr-os gombócból).

Biztos voltam, hogy van két gombóc 60-asom otthon, de rájöttem, hogy neeeeeeeeeeeeem! És amiről én úgy emlékeztem, hogy 60, az 80 volt, ami viszont már tényleg túl vékony lett volna. Úgyhogy venni kellett. Miután körberohantam egész Lyont 30-as, 40-es, 50-es vagy 60-as fonalért (mert a minta olyan, hogy neki mindegy, mit használsz, csak vékonyabb legyen, mint amivel a motívumok készültek), sikerült találni egy 20-ast. Ami azért viszont túl vastag volt. A neten néztem, megrendelni egy internetes boltból szállítással együtt kicsit húzós áron volt. A hős anyukám mentette meg a kendőt, aki elment az én kedvenc kézimunkaboltomba (az újpesti Kézimunkabirodalomba - telekürtölöm én mindig velük a világot:))), amelyikben még sose csalódtam és ha valami kellett, sose jöttem ki onnan üres kézzel, ahogy most anyukám se, vett nekem ott 60-as cérnát, elküldte, és még így is a 4 gombóc, ajánlott levélben küldve kb 10 euróval olcsóbbra jött ki, mintha francia netes boltból rendelek. Ennyit Franciaország második legnagyobb városáról, amelyik a hajdanvolt, Európa-szerte méltán híres textílipar miatt lett olyan gazdag. Mindegy, már nincs textílipar, az utolsó gépicsipkegyárak is bezártak, a mesterségesen életben tartott selyem-készítő manufaktúrák is dögledeznek, szép világban élünk, éljen a töménytelen kínai műanyag ruha olcsón, festyinstyle, meg minden! Ja, megint belelovalltam magam a témába, bocsánat. A lényeg, hogy nem kaptam fehér pamut csipkefonalat Lyonban, de meg lett mentve azért a helyzet:)

A csipkekesztyűmnél azt írtam, hogy az volt az egyik ok, hogy megtanultam horgolni. Nos, az ír csipke (és a csetneki) a másik ok. A végső lökést pedig a születésnapomra kapott bross adta, amit a zuram nagymamájától kaptam, aki egy igazi francia Hölgy (bizony, itt muszáj a nagybetű!:)). A bross nagyon-nagyon-nagyon tetszik, viszont nem tudtam, mivel lehetne hordani, ami igazán méltó lenne hozzá. Hát készítettem neki egy kendőt :D Néhány vacak filmet, legalább háromszor a BBC-féle Emma sorozatot és 7 és fél hangoskönyvet sikerült elfogyasztani közben, abból az egyik a Háború és béke, ami három másikkal felér hosszúságban, ezalapján kb 250 munkaórára becsülöm, de őszintén szólva dunsztom sincs. Viszont kellően lehangoló pillanat volt, amikor éppen majdnem elégedett lettem volna a teljesítményemmel, amit egyébként is nagyon ritkán érzek, felmegyek internetre, meglátom, hogy az orosz nők mekkora gigantikus munkákat prezentálnak szinte futószalagon, és akkor magamba zuhanok, hogy áhh, most sincs mire büszkének lenni. Na de mindegy, a lényeg, hogy a végeredmény tetszik végülis:)
A képen látszik, hogy melyik végével kezdtem... na igen, nem tökéletes... a minta leírása szerint előbb körbe kell horgolni a motívumokat és utána kapcsolni a hálóval, viszont sokkal egyenletesebbre sikerült készítenem, ha nem horgoltam körbe őket előre. Ezért a leveles oldalon lévő (a képen a bal oldalon) háló kicsit más, mint a virágos oldalon (a kép jobb oldalán). Képen jobban látszik egyébként, élőben nem annyira szembetűnő a különbség, viszont ennyivel is okosabb lettem.