Két csipkés apróság

Két pici akármi, mindkettőről megállapítottam, ha boltban találkoznék velük, gondolkodás nélkül megvenném őket:)
1, kis bross. Eddig az összeset elkunyerálták, de ezt nem adom oda senkinek, csak az enyém! A két miniatűr, 4 centis verőkét Zsuzsától kaptam, a csipkeverő tanárnénitől:) Legalább háromszor elvesztettem őket, pánikoltam, kerestem, sírtam, megtaláltam, eltettem, újra elővettem megnézni, zsebre tettem, elvesztettem, kerestem, pánikoltam... Úgy döntöttem, elég volt ebből. Rávarrtam őket egy kitűzőalapra, egy csepp textílragasztóval megerősítettem, a legminibb régi csipkémet erősítettem hozzá, úgyhogy most olyan, mintha éppen az készülne. Nem nagyon látszik a képen, de egy ezüst szálat is ráöltögettem, azok jelképezik a gombostűket:)

2. Füzetke. Mi más. Persze csipkés. Mi más. Igaz, az L-betűs monogramot (innen rendeltem, érdemes rákattintani és sóhajtozni kicsit!) máshova szántam, de azt még mindig nem volt ihletem megcsinálni, viszont aaaaaaaaannyira idekívánkozott, a világ legszebb anyagára (a pesti Meseboltból származik), hogy feladtam a régi terveket és idevarrtam. Nem bántam meg, szerelmes vagyok.

Hogy mire használom? Hát sose találjátok ki!:) 

Az úgy van, hogy van egy csudacsipkeverőkönyvem (Les bases de la dentelle au fuseau : Méthode Jean Chaléyé), amit már rongyosra olvastam - igazából négy könyvem van, és mindet rongyosra forgattam, mostanában a Molyon is lelkiismeret-furdalásom van, mert a könyvektől is elvette a figyelmemet a csipkézés. Nem túlzok, ha azt mondom, teljesen az agyamra ment, még álmomban is ezzel foglalkozom . Próbálom kicsit lecsillapítani a dolgot, de még a múltkori erőszakos megvonás sem segített. Két dolog még van, amit meg kell csinálnom, utána szerintem lecsillapodok vele, ismerem magam. De attól félek, előtte nem tudok leállni. Szóval abban a könyvben kis csíkocskákon lehet begyakorolni a különböző fogásokat. Lelkesen elkezdtem csinálni, csak aztán jött a kérdés, hogyan rendezgessem el őket szépen, a mappámban valahogy lézengenek, de nem szép. Meglett a számomra legideálisabb megoldás: FÜZETKE♥!:)

Néha akadályoznak abban, hogy pontosan kövessem a leírásokat. Talán ezért lett olyan bénácska a fent látható próbadarab eleje, hogy még a papírra varrással sem tudtam kiegyenesíteni?:)

Meg a plusz kép, rég nem csináltam már ezt a fekete-fehérezést. Nem is volt türelmem szöszölni a kijelölésekkel. De kis felbontásban úgyse látszik:))) Üzlet Grasse városában.

Titkos üzenet mamzinak: előre szólok, márciusban sok fényképet fogok csinálni!!!!!!!:))))

Pókos könyvjelző 4

Sorozatgyártok. Na jó, nem, csak ez is egy érdekes minta volt, meg kellett csinálni. Most már azért leállok velük (pedig van még a tarsolyomban néhány könyvjelző, ha nem is pókosak).
No hát ennél a legnagyobb hiba, hogy a 80-as fonal tényleg nagyon vékony volt ide. De hát lusta voltam, ez volt feltekerve, na. Maradékfelhasználással készült, mint a kettes számú is, azért vannak a hülye csomók is, amiket elbénáztam és nem beleszőttem, hanem a tetején hagytam. Színtiszta figyelmetlenség volt, semmi más. Azért vannak a próbadarabok, hogy rajtuk hibázzak:))) Viszont a hollandtűzés ment már, mint a karikacsapás!

Két párizsos táska

Két pocsék képen. Történt, hogy már untam, hogy zacskóban cipelem ide-oda a csipkeverőpárnámat, mert néha viszem azért, mint pl a zuram nagyszüleihez, ilyesmi. Úgyhogy kitaláltam, hogy egy régen már készített táska formája pont tökéletes lesz hozzá, csak kicsit nagyobbra kell varrni, ami nem is igényelt nagy agyi erőfeszítést, tekintve, hogy három egyforma téglalapból áll az egész. Kedvenc boltomban, az Ursulában* is láttam egy ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot a minap... úgyhogy összehoztam. Jó, hát a varrás nem lett világbajnok, de a célnak tökéletesen megfelel. A képen meg nem látszik:D Ja, és még macskaágynak is kíváló!:)

Aztán az is van, hogy ismerem én ám az én anyukámat, aki ha meglát egy ilyen ellenállhatatlanul gyönyörűűűűűűséges anyagot, akkor ő is rögtön akar valamit magának belőle. Úgyhogy az ő igényeihez mérve még ez készült:

*"ürszül"-nek kéne ejteni, de nekem mindig Dr. Bubó Ursulája jut az eszembe, úgyhogy már a zuram is így hívja:)

Pókos könyvjelző 3

Hehe. És még mindig nem hagytam fel velük:)) OK, ezt nem akartam még egyszer megcsinálni, csak a zuram kunyerált egyet, én meg megszántam. Főleg mert eszembe jutott, hogy ki lehetne rajta próbálni a kontúrszál bevezetését is:))

Jó, hát még csak olyan óvatosan, nem háromszor vastagabb szállal, hanem ugyanolyan 80-assal, szóval még csak kísérletezgetek. Nem is látszik annyira az a szál, vastagabbat kellett volna.

Na mindegy. Még várható egy könyvjelző majd valamikor, mert van egy mintám, ami nagyon birizgálja a fantáziámat. Ami mondjuk annyira egyszerű, hogy egy gyakorlott csipkeverőnek könnyű babakacaj, de nekem meg még érdekes, én még babacipőben járok:) 

Pókos könyvjelző 2 - évösszefoglalóval

Itt a második. A hollandtűzéssel harcoltam. És győztem! Tudom, tudom, a másik könyvjelző szebb, de most itt a gyakorlás a lényeg:)) Az elsőben nem volt ez a kitűzéses egészverés vagy miamanó, nem emlékszem a nevére és nem írtam fel, sem hollandtűzés sem 6 lábú pók. Szóval így:) Sajnos a kis terítő, amit beterveztem, most elhalasztva, mert bekrepált a nyomtató, úgyhogy felcsaptam könyvjelzőgyártó kisiparossá, mert az meg van kinyomtatva és van is mit gyakorolni rajtuk. Még kettő várakozik:) Meg gondoltam mindegy, elhasználom a még verőkéken lévő maradék fonalat, utálom tekergetni, aztán próbadarabnak nem fáj a kis csomó és nem sír, ha egy számmal kisebb fonallal csinálom.

Szóval ez volt 2012 első projektje - OK, még előző este nekikezdtem, tehát tavalyi:) Aztán meg irány a tollasbál, mert az a legjobb hely a szilveszterezésre. Szokás szerint:) És ha már január elseje van, akkor jár az évösszegzés.
Újdonságok éve volt minden szempontból. Kezdődött ugye a vert csipkével. Három dolog született végül:

Aztán belekóstoltam szeptemberben egy ici-picit a horgolásba is, Mamzi jóvoltából:

Közvetlenül utána meg a hardanger vett le a lábamról Mányának és Lee Albrechtnek köszönhetően.

Úgy látom, három a magyar igazság új technikák elsajátítása után:) Ezek közül a legbüszkébb egyébként a szedres terítőre vagyok. A legboldogabb meg a  vert csipkékkel!!:D A horgolásba még bele kell mélyednem majd.
Ezen kívül valamennyire új volt a repertoárban ez a néhány szösszenet (már ami nem a jól elfeledett régi:):

A két legnagyobb szerelem: hímzés és hajócsipke:)

 

Ebből a válogatásból szinte minden a kedvencem valamilyen személyes oknál fogva, akár kicsi, akár nagy munka. A kb 5 vagy 6 hajócsipkézett levendulaszivecske nincs a képeken, olyanok kb, mint a jobb alsó sarokban lévők. 

Végül, de nem utolsósorban néhány varrot ez meg az:

Éééééééééééés naná, hogy kimaradt valami! A kismadaram a hajócsipkéből készült kalitkájában! Remélem, minden más itt van.

Magam is meglepődtem, hogy mennyi mindent csináltam! Főleg ahhoz képest, hogy mennyit dolgoztam. Igaz, hogy néha a dolgozóban is sikerült kicsit ügyködni...;) És sok dolog elég picike, ami nem jellemző rám. És mégis, milyen szépek! És nem azért, mert szinte minden rózsaszínű!:))) Szóval jó volt az idei termés, nagyon sokminden tetszik az itt bemutatott dolgok közül! Ritka az ilyen.
Úgy általába is elég jó év volt. Márciusban letettem a helyi nyelvvizsgát franciából (95%-ra!), szinte azonnal, csodával határos módon munkát kaptam, ahol még sokáig-sokáig maradni szeretnék:)) Annak ellenére, hogy nyáron szinte szünet nélkül dolgoztam néha. Voltam a Cannes-i Filmfesztiválon egy premieren (a vörös szőnyeg volt a legjobb az egészben, a film borzalmas volt:)). És életemben először láttam és szagoltam mimózát! Láttam igazi hercegnői esküvői ruhát élőben (igaz nem Kate Middletonét, amit látni szerettem volna, hanem Charlene-ét, de az is gyönyörű volt:)). Aztán életemben először Olaszországban is jártam, ami mondjuk csak San Remo volt, de hát a tény az tény. Marseille-be is eljutottam meg Aix-en-Provence-ba, ahol életem legjobb szusiját ettem. Kétszer is, biztos, ami biztos. Két temetőséta az én drága Pujkámmal (szeretlek, drága, tudod!:P) Volt 10 éves osztálytalálkozó is. Egy 4 napos magas láznak köszönhetően felfedeztem a hangoskönyvet, ami nélkül én már nem tudok létezni sem. De kézimunkázni legalábbis biztos, hogy nem. Szintén Mamzinak köszönhetem, hogy megismertem egy írót, aki mostanra egyik legeslegnagyobb kedvencemmé vált: Szomaházy Istvánt (MEK-en sok könyve fent van!!!!) A nyáron megvettem az én gyönyörűséges ebook-olvasómat. 56 könyvet olvastam el vagy hallgattam meg. Köztük volt Anna Karenina, és majdnem az összes Jane Austen. Voltam Moly-szülinapon!!:) Meg a Megane. Meg kerek születésnap (mondjuk hogy ez mennyire pozitív, azt ne firtassuk...;) Egy dolog nem jött össze, az albérlet. De ez van, semmi sem tökéletes. Biztos, hogy fontos dolgokat kifelejtettem, fölösleges hülyeségeket meg megemlítettem, de a lényeg, hogy jó év volt. Ha ilyen lesz 2012 is (albérlettel-bár saját lakással még jobb lenne, de mindegy, ne legyünk telhetetlenek:)), én nagyon boldog leszek!
Szóval ezt kívánom az új évre: hogy legyen olyan nyugodt, stabil, termékeny, pozitív fejlődésekben gazdag, mint 2011 volt! És nektek is!:)