Élőkerítés

Már megmutattam a vesszőfából milyen kis kerítést készítettem a veteményesem köré, láthattátok az obeliszkeket is. De ez a vesszőfa egy univerzális fa és még sok másra is lehet használni az ágait. Egyik ilyen felhasználási mód az élőkerítés.
Az élőkerítésnek és élő építményeknek egyre nagyobb kultusza kezd kialakulni. amit én abszolút pártolok is. Nekem az egyik kedvencem a sövény sátor, amikor is egy sátor alakú kis építményt készítenek fűzből és az kihajt, remek játszóhely gyerekeknek. De ugyanez a hatás érhető el, ha gyorsan futó babot ültetünk a sátor aljába, amit mogyoró ágakból vagy nádból készítünk

Ez egy élőkerítés, melynek készítettek egy fa támasztékot, ami tényleg megadja a keretét és a stabilitását a térelválasztónak. Én ennél sokkal egyszerűbben oldottam meg a dolgot, kifeszítettem egy zsineget a kerítés kívánt magasságában és egyet a föld felszínétől úgy 15 centire. Ástam egy vékony árkot és ide tettem be a levágott vesszőket 20 centire egymástól. Úgy haladtam, hogy az egyes ágak keresztezzék egymást, egyik jobbra- másik balra dőljön így tudtam átbújtatni őket egymáson és fonni őket.

A fenti képen látható megoldás biztosan sokkal stabilabb, és tűnik inkább egy örök darabnak, de ez én módszerem mára sövénnyé nőtte ki magát, folyamatosan új hajtásokat hoz és az elkészítési költsége nulla volt, mivel az ágakat a saját fánkról vágtam. A munka és a folyamatos gondozás természetesen sok idő, de gyönyörű a végeredmény.

 Ilyen az élőkerítésem a telepítést követő második évben.

Alig lehet átlátni rajta, mára már kutyák sem jönnek át.

Az első évben öntözni kell, de utána tényleg nincs velem már gond. Néha megnyírja az ember és kész.

Lenne kedved élőkerítést készíteni?

Kerti dolgok vesszőből

Nem is volt kétségem, hogy a kosárfonás egy művészet, egy komoly mesterség, melynek elsajátításához több év is kevés, ha ilyen mesteri darabokra vágyunk. A kosárfonás művészete a régészek szerint több ezer évre is visszanyúlik,  nem maradtak fenn kosárdarabok- ugye ezt nem kell magyaráznom, hogy miért? :) - a kerámia kőedények belsejében kosárra utaló jeleket találtak. Feltehetőleg, amíg nem használták a korongot, mert nem ismerték, addig a nagy kerámia edényeket úgy tapasztották a kosárra, majd kiégették azt. Így volt kosár, nincs kosár. 

Itt viszont vannak kosarak! Fűz és vessz vegyesen, de mind csodálatos!

Sárga műanyag ház helyett.

 

 Obeliszkek profin.

 Futtatórácsok.

 Nekem is van ilyen tavaly kaptam, a Praktikerben még mindig lehet kapni. Ajánlom.

 Mind szép.

 Látvány elem, de vannak növények, amiknek kifejezetten jó, hogy segíti tartani.

 Egy csésze rózsát?

 Szegély az ágyás mellé. Ha máshova akarod tenni, akkor rajta, egy perc és tedd át.

 Annyira természetes és gyönyörű.

 Madárkának.

 Odu a ház falára vagy egy nagy fára.

Hangulatos nem kétséges.

Szereted a fonott dolgokat, a kosarakat?

Forrás

Obeliszket készítettem

Írtam már az obeliszkről, és azt is ígértem, megmutatom  én milyeneket csináltam. Van még mit tökéletesíteni rajtuk, de elsőnek nem rossz. Ha paradicsomokat ládában neveled, akkor nekik is tökéletes lesz, erről is hozok majd képet. Babnak is készítettem nagy sátrat, de most hagyjuk a haszonnövényeket.

Az obeliszk elkészítése nagyon egyszerű, szomorúfűzfa ágai kelleneke, jó hosszúak. És mogyoró vagy kosárfűz egyenes vesszők. 

Ahova az obeliszket készíteni akarod, oda kell leszúrni a veszőket, azonos távolságra egy képzeletbeli kör mentén. Egy spárgával kötözd össze a tetején. Készíts a szomorűfűzből köröket, ez az egyetlen nehezebb művelet. Óvatosan hajlítsd meg az ágat, a leveleket persze szedd le előtte. A kívánt kör nagyságon túl maradt ágrészt tekerd a kör köré, ez fogja egyben tartani. Úgy csináld mintha egy kétágú fonás lenne. 

Ha megvagy a kisebb, nagyobb körökkel, akkor húzd a vesszők tetejére. Állítgasd be őket a helyükre. 

Készen vagyunk!

 Ez egy kosár, aminek nem vágtam le a vezetőszálait és a tetejéből készítettem obeliszket. Egy tő fukszia és négy begónia lakik benne, az alját nejlonnal béleltem ki, hogy a föld ne potyogjon ki és valamennyire a vizet is tartsa.

 Ez a kép később készült, láthatod itt a virágok már sokkal nagyobbak. A kosarat itt jobban meg tudod nézni.

 

Fiatal trombitafolyondárt ültettem az obeliszk közepére. Támasztékul szolgál neki és nagyon szépek együtt.  Ügyesen kapaszkodik fel az agresszív kúszónövény a neki készített lépcsőkön. 

Kedvet kaptál?  

Obeliszk a kertben

 Az obeliszk eredetileg egy magas, felfelé keskenyedő kőoszlopot jelent, amely gúlában végződik. Az ókori egyiptomi napszimbólum. Az ókorban egy tömbből faragták, manapság darabokból készítik és általában üreges a közepe.

De ne féljetek nem építettem egy kőtornyot a kertbe, sőt még nem is tervezek ilyen merényletet. Csak obeliszknek nevezik azokat a köznapi néven, futtatókat is, amikre a rózsákat és egyéb kúszó, futónövényeket lehet felterelgetni.

Finomságok a kiskertben című műsor egy epizódjában Ashly megmutatja, hogy mogyoróvesszőből hogyan kell készíteni, hasonló futtató rácsokat, obeliszkeket. Nekem nagyon- nagyon tetszenek ezek. Hamarosan ígérem, hogy megnézhetitek az enyémeket is!

 A vesszőfa újabb lehetőségeit mutatom be.Addig is álljanak itt mások munkái.

Tetszenek az obeliszkek?

Kerítés saját kezüleg

Zalában a szegekben a Göcseji Falumúzeum szerint, nagy hagyománya van a fűzből való építkezésnek, előszeretettel használták a paraszti világban kerítésnek, kisebb ólak, kerti építmények számára. Remek fatárolók, ketrecek, kasok készíthetők fonási technikájával. 

Amikor pár éve a helyi skanzenben jártunk, ami tényleg szívből ajánlok mindenkinek, akkor döntöttem el, hogy én ilyen kerítést valahogy csinálni fogok. 

A házak előtt takaros kis udvarokat védi a jelképes kerítés. 

És akkor nézzük, hogy a néprajzos inspiráció hova is vezetett. A kiskertemet tavaly ősszel körbe akartam keríteni valamivel, a skanzenben látott vesszők ekkor léptek a színre.

Adott volt egy vesszőfa, ez a fűzfának az fajtája, amit szokás kosárfűznek nevezni, tehát nem a lelógós. Ősszel levágtam minden ágát, ezekről szépen lehúztam a leveleket és a mellékágakat. De jól látható a képen, hogy már márciusban szépen hajtani kezdett az anyafa és most már nem kell sokat várni arra sem, hogy újabb dolgokat lehessen kipróbálni belőle.

Nem főztem őket, nem szárítottam különösebben, nem csináltam vele semmi extrát. Kimértem, hogy hova szeretném a kerítést, és negyven centinként leástunk egy vastagabb ágat. Ez lett a szerkezet tartóoszlopa. 
Majd az egyet elől, egyet hátul technikát alkalmazva fontuk meg a kis kerítés. Azért, hogy ne bomoljon szét, minden ág végét próbáltam az előző sor alá bedugni. Így fixáltam a sorokat.

Így nézett ki a fonás után. 

Most ilyen. 

Ja és még valami. Minden tartóelem kihajtott. Újabb vesszőfák a láthatáron. Terveim is vannak bőven...

Mit szólsz a kerítésemhez?