Művészi tűzifatárolás

Vannak emberek, akik mindenben megtalálják a kreatív lehetőséget, mások mindenből képesek pénzt csinálni, van, aki meg bárkivel képes szóba elegyedni pillanatok alatt. Ma az első csoporttal foglalkozom, az olyanokkal, akik még a munkában is szépséget, sőt a gyönyörűséget látják meg, akiket egy kupac fadarab is az alkotásra sarkall.
Szeretek fával fűteni, tudom, hogy munkás, hogy macerás, sőt még koszos is, de hihetetlen jó érzés nekidőlni a cserépkályhának, hallgatni a tűz ropogását és nézni az egyre nagyobb, vöröslő lángokat. A gáz egyenletes meleget ad, de olyan drága, és olyan hideg van tőle a lakásban, teljesen más a hőérzet az igaz "tűztől". A tűz melege a szíveket is átjárja.

Baráti  társasággal szoktunk fát vágni, igazából úgy helyes, hogy a fiúk vágják, motorosfűrésszel, baltával aprítják, majd mi, lányok gúlába rendezzük vagy a fatárolóba visszük a kályha-kész darabokat. Mindig ügyelünk rá, hogy nagyon rendezett legyen a végső összkép és praktikus is. De ezeket a képeket nézegetve meg kell állapítanom a mi farakásaink, még a "bölcsis" szintet sem érik el ezekhez képest.

 Szigetelés helyett, évente újabb fa kerül közvetlenül a ház elé. Tudom, hogy egyesek szerint rongálja a vakolatot. Szellőzést biztosít, esztétikus és nyáron száradhat a ház.

 A lépcső alatti helyet mindenképpen érdemes kihasználni. A fatárolás adja magát, de a boltívvel biztosan volt sok meló.

 Fából fa, unatkozó erdei famunkások alkotása?

 Akárcsak a magyar szalmabála.

 Rendszeres olvasók már tudják, hogy nem szeretem a szekrénysorokat. Ez a formabontó darab mindenképpen újszerűséget hoz a megszokottakhoz képest.

 Hatalmas gúla. Hány évi tüzelőnek lenne elég számotokra?

Művészi munka. Sajnálnám behozni az egyes darabokat.

Ti fűtötök fával? Szereted a cserépkályhát, kandallót, sparheltet?

Forrás: A gyönyörű képeket egy emailben kaptam, sajnos, mindenféle forrásmegjelölés nélkül.

Vagány kanapék

Tavaly ilyenkor még "Kanapé-dilemma" nevezetű betegségben szenvedtem, mely sok fejtörést okozott, ebből bejegyzések is születtek. A szülinapom környékén sikeresen kigyógyultam ebből a lázból, ugyanis álmaim L alakú Ektorp kanapéja beköltözött a nappalinkba. 

Máig sem szűnt a szerelem. Gyönyörű, tényleg mosható a fehér huzat és nála kényelmesebb darabbal még vendégségben sem találkoztam, azóta sem. 

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a házunkban két nappali van, ezért a másik nappaliba is dukál egy kanapé. De nem akarok megválni a klasszikus vonalvezetésű, íves rattan karfákkal rendelkező darabtól, hanem szeretnék számára új nagyon kényelmes- puha, vastag párnákat varratni. Találtam hozzá remek kárpitost, aki bízom benne, hogy megvalósítja álmaimat. Egyelten hiányossága van a történetnek, mégpedig az anyag. 

Bejártam Tolnát, Baranyát, ahogy mondani szokták. Na, jó igazság szerinte csak Zalát és Pestet, de nem találtam olyan anyagot, ami igazán lenyűgözött. És nem tagadom az ár sem elhanyagolható szempont a választás során, de még olyat sem találtam, amelyik igazán tetszett, de drága volt.

Választásom tárgyát szeretném személyesen is megnézni, szerintem nagyon fontos a tapintás, amin ücsörgünk, hempergünk majd akár évekig, legyen finom darab. 

Tehát összeállításom megint kicsit öncélú, de remélem, hogy ti is kedveteket lelitek benne. 

 A kanapék vagány anyagválasztása illik az amúgy egyszerű térbe. Bontott tégla, gerendák, fapadló, láda. Minden egyszerű és természetes.

 Egy mintás kanapéra nem lehet akármilyen párnát tenni. Vagy a kanapé legyen mintás, vagy a párnák.

 Szeretem a változatosságot, ezért hajlamosabb vagyok a mintás párnákra szavazni.

 Zsákvászonból készített kanapé, nem annyira kényelmes, de nagyon tartós.

 A fehér kanapé minden stílust elbírja. Lehet rózsás párnákkal nagyon romantikus, vagy éppen letisztult.

 A bézs, szürke a fehér egy tompított változata. Szinte mindennel megy, de nem olyan kényes.

Geometrikus mintás párnákkal.

Te milyen anyaggal húzatnád át a kanapédat?

Melyik a kedvenced a képek közül?

Forrás 1

Forrás2

A kályha melege

Szerencsére fával fűtünk. Hogy miért szerencsére? Biztosan emlékeztek néhány éve, pontosan három, amikor is a tv attól volt hangos, hogy a zalai és Vas megyei falvakban, városokban hány ezer ember maradt áram nélkül a tél közepén. Hát mi is ebbe a több ezerbe tartoztunk. Az, hogy akkor volt kályhánk, ami meleget adott nagy segítség. Akiknek csak gázzal fűthető rendszereik voltak azok mind fáztak, jobban mondva el kellett hogy költözzenek néhány napra, mert különben megfagytak volna mínuszokban. Azok sem jártak jobban, akiknek a cserépkályhájukba patkó van beszerelve, mert köztudott, hogy ott is áram segítségével forgatja a vizet a rendszer a radiátorokban. Tehát ők is fáztak. 

Nem vagyok paranoiás, de teljes mértékben hiszem, hogy lesz még ilyen, hogy nem lesz áram vagy akár gáz. 

Ez a meggyőződés. Most jöjjenek az érzelmek, hogy miért is csodás kályha mellett melegedni. 

Annak, aki döntötte már neki forró cserépkályhának a hátát vagy az átfagyott lábát tette a tüzes kályhához nem kell magyaráznom. De most mégis megpróbálom. 

A tűznek misztériuma van, a ház lelek a tűz, ha pedig ezt nap, mint nap beviszed az otthonodba, a házad melegét, az otthon melegét adja! Hiába nincs napsütés, ami felmelegítené a szívünket ilyen sötét téli napokon, ott a kályha, ahol lobog a ház szíve. A magyar népi építészetben nem véletlenül építették a búboskemencét a ház középpontjába, mert úgy tekintettek rá, mint a ház szívére, ahol a lélek lakozik.

,, A ház lelke ott van, ahol a tűz ég. A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, agy a ház szíve, lelke, középpontja ugyanott helyezkedik el. A piros szív, a matyó rózsa is ennek a léleknek a szimbóluma. A város szívében, a falu szívében, az ország szívében, mint ugyanazt jelenti: a középpontot."

A képek nyelvrokonainktól (?) és szomszédaiktól származnak. Finn, svéd, norvég és dán gyűjtés.

Melyik a kedvenc kályhád? Ti fűtötök kályhával?

Képek forrása: Több hónapos gyűjtés eredménye, vegyesen.
Az idézet forrása: Színia: A magyar ház mágikus titka (Örökség Könyvműhely, 2005. 43. oldal)

Kellékek a kályhához

Hideg van. Ősz. Ez pedig amióta falunk élünk nem egyenlő azzal, hogy feltekerem a gázt és akkor meleg van. Mert igaz, hogy van gázunk, kombikazán és miegymás, de a fűtés nagy részét méretes cserépkályhával oldjuk meg, amely több szobát is befűt, a falakon áttört csempéivel. 

Imádom a kályha melegét. Teljesen más hőérzetet ad, mint egy radiátor. Már gyerekként is volt cserépkályhánk, de abba sajnos gázt vezettek. Éveket néztem a Szomszédokat a fotelban fekve, a lábam az égbe meredt és a forró kályhához tettem. 

A ropogó fa, a kellemes meleg, a sütőben sült alma illata tényleg más jelentőséget ad a télnek, az ősznek. Sokkal szerethetőbbé teszi.

Egy dolgot nem szeretek a cserépkályhás fűtésben, az pedig a kosz. Mert amikor az ember behozza a fát, akarva, akaratlanul is végig potyog a lakáson. Lehulló pici koszok, porok, darabok. Akkor jön a kislapát. 

A kályhával sokat lehet "játszani", piszkálni a tüzet, nézegetni, húzgálni a reteszt. De ehhez a játékhoz speciális kellékek kellenek, mert különben szó szerint, megégeti magát az ember. 

Lapát, kisseprű és egy piszkavas, ez az alap. 

Fújtató csak a kandallóhoz kell. Ti tudjátok mi ez a speciális főző dolog? Én nem ismerem. 

A fáskosár biztosan jó masszív, de csak úgy potyognak belőle a koszok. 

Ennek a szettnek az aljába lehet halmozni a fát egy tálcára. 

Jó erős filc szatyor. Csak kis kályhához ajánlom. Azt hogy ilyen szép tiszta is marad, ne is reméljük. 

Ők tényleg tüzelnek. A tálcát egy mozdulattal ki lehet venni és letisztítani. A gyújtóst pedig zárt hengerben tartják. Látszik, hogy a kisebb ágakat is elégetik. Most amikor még nincs nagy hideg, az esti melegedésre ez tökéletes. 

Elegáns szett. 

Ti mivel fűtötök? Van fatüzelésű kályhád? Sparhelted? 

Forrás