Koszorúk őszre

Akár unalmasnak is mondható az általam favorizált őszi dekoráció, mely lehetőleg természetes anyagokból áll. Felvonultatja a tököket, leveleket, krizantémot, almát esetleg diót. Lehet, hogy unalmas, sablonos még a színeivel is: sárga, narancssárga, piros, bordó és zöld, de mindenképpen természetes, szívet melengető akár borús időben is. 

Idén még nem készítettem új koszorút, egyenlőre a tavalyi díszíti az ajtónkat. Erről is mutatok hamarosan képeket, de addig is álljon itt egy válogatás, melynek minden darabját örömmel kitenném a házunk ajtajára, a kapunkra. 

Kíváncsi vagyok, hogy nektek melyik  a kedvencetek.

Tököcskék, levelek, csak természetesen. 

Forrás

Kicsit nagystílű, de mégis megmaradt bohókásnak. 

Forrás

Nagyon szeretem az ilyen csavart virágokat. A betűk is jöhetnek. Mi S betűt kérünk vagy S B még jobb. 

Forrás

Varrással csodák készíthetők. 

Forrás

Ez a hortenzia nem igazi, de csodaszép. Igaziból kicsit sápadtabb készíthető. 

Forrás

Natúr, természetes vonal. Ősszel és télen is szeretek zsákvászonnal dolgozni. Mindennek szuper alapot biztosít. 

Forrás

A tényleg természetes. 

A bagoly téma még idén is nagyon menő. A mi koszorúnk is baglyos. :) 

Neked melyik tetszik az összegyűjtöttekből? 

Nálad milyen koszorú van most az ajtón? 

Nyaraló a Balatonnál- Lakásriport

A nyolcvanas években, amikor is gyerek voltam a fővárosban, több barátunknak volt nyaralója a Balaton mellett. Nagyon kellemes emlékek kötődnek ezekhez az olykor egy- kétnapos, máskor több hetes nyaralásokhoz. Visszagondolva, akkor tényleg nem számított semmit körítés, a szállás milyensége, a kaja sem sokat. Elegendő volt akkor annyi, hogy volt. Mármint szállás és kaja is, paprikás krumpli Fradi kolbásszal, meg lángos, párizsis kenyér és társai. 

Nem is lehettek volna nagy igényeim, ahogy a többségnek akkoriban, mert a nyaralók tényleg az otthon már megunt, leselejtezett darabok várományosai voltak. Szedett- vedett bútorokkal, vegyes poharakkal, össze-vissza tányérkészletekkel némelyik még nagymamától maradt, másikban mézet vagy Nyugatról Nutellát kaptak és lekerült a nyaralóba. Az ágyneműkből nem volt két egyforma, de még jobb volt, ha a nyaralni vágyó hozott magával egy hálózsákot.

Munkám során több évig láttam a Balaton mellett épülő, felújításra kerülő nyaralókat napi szinten, igaz csak kívülről, de bőszen figyeltem a változásokat rajtuk. Még mindig vannak nyaralók, melyek, - Majd jó lesz a nyaralóba!- "stílussal" vannak berendezve, tehát olyan vegyes felvágott az egész. De bizton állíthatom, hogy a legtöbb nyaralótulajdonos igyekszik olyan hétvégi, nyári, olykor télen is pihenésre alkalmas lakot kialakítani, ami legalább ugyanolyan kényelmes, mint az otthona. Mert, ahogy a neve is mutatja a nyaralóba nyaralni, pihenni megy az ember, feltöltődni, hogy erőt meríthessen az olykor nehéz hétköznapokra.

A legfrissebb lakásriportomban, egy balatoni panorámás, stílusosan berendezett 200 éves présházat mutatok be Zala megyéből, melyre cseppet sem jellemző az esetlegesség, sokkal inkább az apró alapterület minden részletének átgondoltsága.

A nádtetős présház aprólékos felújítása, 2013 év elején kezdődött és az idei nyárra vált teljessé az összkép, a tulajdonosok Noémi és Attila rengeteget dolgoztak, gondolkodtak, keresgéltek, hogy a mostani arcát elnyerje a présház. Igazán érdemes megnézni minden apró részletet!

Egy merész térkoncepció megalkotása után modernt klasszikusokkal ötvözve alkották meg a ház új stílusát, mely szépen illeszkedik az örökséghez és társul a modern igényekkel.

A ház alsó szintjén került kialakításra a konyha-étkező és a csöpp nappali. Úgy gondolom, hogy akár a nyaralás, akár egy pihentető hétvége során a közösségi terek a fontosak, ahol együtt lehetünk a családdal, barátokkal. A berendezés során törekedtek az egyszerűségre, egy- egy igényes darabbal kiegészítve. Az épített téglakonyha tartószerkezetét fehérre festették, és csíkos textilek kerültek az ajtók helyére. Csempe helyett tisztítható táblafestékkel borították a falat, mely feketesége karakteres hátteret biztosít az egyszerűbb daraboknak. A fekete szín több helyen visszaköszön a nyaralóban, a cirádás vaskályhán, mely remekül befűti az alsólégteret hidegebb őszi estéken, a csíkokon, székeken, lépcső lapjain.

 A ház belmagassága alapvető tágasság érzetét adja, melyet fokoznak a fehérre festett gerendák. A tulajdonosok, kedvelik a bolhapiacokat, a régi tárgyak felújítását. Az étkezőben található pad is egy ilyen szerzemény, melyet megmentettek és most szívesen heverésznek rajta. A design szék és a régi tányérok harmonikusan megférnek egymás mellett.

 

A házikó nem nagy, de minden funkció helyet kapott benne. A lépcső elrejtésére nem törekedtek, inkább megpróbáltak erélyt faragni a szükségből és betették a ház közepére, mintegy látványelem. 

A házban nem találunk színes kiegészítőket, mert a színekről a külső táj gondoskodik, mely változatossága mindig elkápráztatja a tulajdonosokat. A belső tér letisztultsága és a külső környezet folytonos mozgása, alakulása között kellemes összhangot alkotnak a halvány türkiz nyílászárók, melyeket kívülről zsalugáter borít. 

A ház mindkét vége kertkapcsolatos, közvetlen kijárással a kertbe, mely a tavaszi, nyári, kora őszi hónapokban igazi szobaként funkcionál. 

A háló és a fürdőszoba az emeleten kapott helyet, a nádtető alatt. A házban több helyen feltűnnek a kedvelt IKEA darabok, mint a díszpárna, a konyhai csöpögtető, falióra, fehér kis csillár, Ektorp kanapé. Láthatunk számtalan régi darabot, mint az éjjeli lámpák az ágy mellett, arany tükör a fürdőben és ott vannak a filléres megoldások, mint a régi gyümölcsös láda éjjeliszekrényként hasznosítása.

 A házikó kívülről is igen tetszetős, átgondolt, gyönyörű a nádtető, a zsalugáterek, azonban az igazi érték belül lakozik, ahogy az márcsak lenni szokott.

 

Úgy gondolom, hogy ez a magyar nyaraló egy nagyon jó példa arra, hogy mit lehet kihozni egy régi présházból a stílusok, nekünk tetsző darabok megfelelő párosításával, keverésével. 

Köszönöm a tulajdonosoknak, hogy bemutathattam a házikójukat! 

Elfogadnád ezt a nyaralót? Mi tetszik benne a legjobban? 

Marlboro Man- amerikai country farm lovakkal

Nem is titkolom, hogy nem gondoltam volna, hogy Amerikában még mindig vannak cowboyok, azt pedig, hogy fiatal és "jó pasi" cowboyok vannak nem csak olyan Dallaszos félék, az sosem fordult meg a fejemben. Tavaly olvastam egy könyvet,  Tűsarkúban a prérin, Pioneer woman, a nő, akit a világ követ címmel. Nem azt mondom, hogy valami iszonyat nagy remekmű, sőt! De érdekes és egyben elgondolkoztató volt, mert arra a tényre világított rá, hogy Amerikában tényleg most is vannak cowboyok, és kalapban, kockás ingben és veszkócsizmában csattognak be egy kisváros kocsmájába. A mára világhírű blogger, a városi lány, hozzáment egy vérbeli cowboyhoz és megpróbálja a vidéki életben megtalálni a bájt.

Ez az otthon nem az ő házuk! De ilyennek képzelem az olvasottak alapján, vagy legalábbis hasonlónak a mára 5 gyerekes család otthonát is.
Minden cikk végén meg szoktam kérdezni, hogy nektek mi tetszik a legjobban a házban. Most nem bírom ki, hogy elmondjam, nekem a lovarda, a lovarda, a lovarda tetszik legjobban! Fantasztikus! Minden gyönyörű benne a faburkolat, a boxok, a zöld kapu, az egész igazán mesés. Persze a ház, a birtok többi része is lenyűgöző, legalábbis számomra biztosan. Én is hasonló botcsinálta vidéki lány vagyok, aki megtalálta a falusi lét maga szépségét.

A családi birtok fő háza. Fából készült, két emeletes. 

A házban és a melléképületekben egyaránt törekedtek a természetes anyagok használatára. Így került előtérbe a fa, a kő, a tégla.

A ház, a kert minden szegletében átgondolt, praktikus kis terek találhatóak, gyönyörű tárgyakkal. A tárgyakat itt tényleg használják és mellesleg szépek.

A farmon csirkék is helyet kaptak.

A csodálatos lovarda.

Helló paci!

Ötletes nyerges.

Amerikában, a szárítógép őshazájában biztosan nagyon autentikusnak, vidékinek hat a teregetés.

Kannagyűjtő birodalma.

A kosarak tárolásra tökéletesek.

Családi konyha, praktikusm hosszú szigettel.

Séta az apró üvegházban.

Almaszüret. Egy jó farm több lábon áll.

A kopott mosdóállványt a tiszta, új, hófehér törölközők ellensúlyozzák.

Mennyi csizma lehet egy farmon. Nálunk is folyton csizmák állnak az előszobában.

Kényelem és küllem egy helyen. Ötletes a hordó újrahasznosítása.

A sok állatnak kell a széna.

Ami megnőtt az üvegházban bekerülhet a házba.

Bepillantás a nappaliba. 

A pajtát nem hagyták parlagon. Fantasztikus bulizó, szabadidős helyiséget alakítottak ki benne. Jöhetnek a vendégek!

Ekkora asztal mellett biztosan mindenki elfér.

A lovaglás mellett a golf is helyet kap a család életében, a sarokban várakozik a golfszett.

Hogy tetszik az otthonunk? Mi szeretünk itt élni? Sok barátunk van a farmon. :)- mondta a barika. :)

Neked hogy tetszik ez a farm?

Forrás

Tipikus otthon Londonból

Egy nagyon helyes, élettel teli londoni otthon mutatok most be. A lakás minden tipikus "angol jegyet" magában hordoz. A brit country stílus megtestesítője, minden, amit szeretünk ebből a stílusból az megvan ebben az otthonban. 

Látszik, hogy élnek itt, hogy napi rendszerességgel használják a konyhával egybenyitott étkezőt, a gyerekszobákat és az ötletesen kialakított kertet.

A közösségi élet helyszíne ez a kis nappali- étkező- konyha szekció. A ház teljes hosszában található helyiség a családi élet helyszíne. Számtalan dolog nagyon tetszik a helyiségben. A gyönyörű hajópadló, a fehérre festett asztal és székek, az üveges kredenc és a sok apróság. Ötletes kandallóhelyettesítő, főleg kisgyerekek esetén  biztonságos az égősoros megoldás.

A helyiség igazán fényes, világos, mely a hatalmas ablakoknak, a hátsóajtónak és a három helyi világításnak és a mennyezetei csillároknak is köszönhető. Annak ellenére, hogy környezettudatosnak tartom magam, úgy gondolom, hogy a közösségi terekben nagyon fontos a jó megvilágítás, a hangulatvilágítás egyaránt.

A konyhában is meghagyták a régi tűzhely füstnyílását, ide került beépítésre a szagelszívó. A befordított pult, jelképes válaszfal a konyha és étkezőrész között.

Mivel a helyiség tényleg szerves része az étkezőnek, a konyhasziget kizárólag előkészítésre szolgált. Jól mutat a festett tégla is.

A ház számomra egyetlen kakukktojása a nappali. A kandalló, a hatalmas mécsestartók, a könyvszekrény gyönyörűek, de a kanapék és az helyiség összességében üresnek hat. Hiányzik egy nagy festmény a falról a bézs kanapé mögül, és szükséges lenne egy dohányzóasztal is, hogy ellensúlyozza a helyiség hosszúkás elrendezését. Nem vagyok kibékülve ezzel a barna bőrkanapéval sem.

Beülő, mely önmagában szuper, de mindenképpen kényelmes párnáért kiált. Tudom, hogy tipikus brit dolog a függönynélküliség, de én nem szeretnék ilyen nappaliban élni.

Imádom ezt a fürdőt! Lambéria, egyszerűség, finomság. Talán egy púderszínű fal még jobban kiemelné a sok fehéret.

A gyerekszobák az emelet kaptak helyet. Életteli, vidám, ahogy egy gyerekszobától várjuk.

Nagyon tetszenek a fagyi színekre festett kisbútorok és a szíves szekrényke, babaágy is.

A kisfiú szobája, kicsit kisebb, de ez a helyiség is nagyon vidám.

A ház belő kialakítás mellett a kertre is érdemes figyelmet fordítani. A területe nem igazán nagy, de több funkciót tudtak kialakítani benne.

Apró sétány.

Vajon mit tartanak a kerti házikóban? Szerszámokat, esetleg kerti játékokat vagy ez egy babaház?

Hátsó teraszt virágok szegélyezik.

A kert sarkában még egy pihenő bújik meg. Ugye mennyi lehetőséget rejt egy kis kert is magában?

Mi az ami leginkább megfogott ebben a kertben, házban?

Forrás